Okapi

Szerkesztõink átnézik az Ön által beküldötteket, és megállapítják, hogy módosítják-e a cikket.

AZ állatok - Okapi
Vadképernyős Arkive - Okapi
Állatsarok - Okapi
Esőerdő Szövetség - Okapi
Természetvédelmi Világalap - Okapi
Állatkertek és Akváriumok Világszövetsége - Okapi
Állati sokféleség web - Okapi

Okapi, (Okapia johnstoni), cud-rágó patás emlős, amelyet a Giraffidae családba (Artiodactyla rend) tartozó zsiráffal együtt helyeznek el. A Kongói Demokratikus Köztársaságban található Ituri-erdő zászlóshajó fajaként (népszerű faj, amely a régió megőrzésének szimbólumává vált).

A kongói régió esőerdőiben talált okapi 1901-ig ismeretlen volt a tudomány számára, amikor Sir Harry Hamilton Johnston brit felfedező elküldte az első rejtekhelyeket a British Museumnak. Sir Henry Morton Stanley brit amerikai felfedező azonban már 1890-ben elkészítette az állatról az első jelentést.

Bár rokona a zsiráfnak, az okapi nyaka rövidebb és lába rövidebb. Az okapi szőrzete sima és mélybarna, majdnem lila, arcának oldala halványfehér, a homlok és a fül tompa vöröses színű lehet. Az elülső lábak feneke, combja és teteje vízszintesen fekete-fehér csíkos, a lábak alsó részei fehérek, fekete karikákkal a paták felett. A hím okapisz átlagos hossza kb. 2,5 méter (kb. 8 láb), a vállánál pedig kb. 1,5 méter. A felnőtt férfiak súlya általában 200–300 kg (kb. 440–660 font). A felnőtt nőstények kissé magasabbak és 25–50 kg-mal (55–110 font) nagyobbak, mint a felnőtt férfiak. Mindkét nem szeme és füle nagy, a nyelv pedig hosszú és áthatolhatatlan. A hímnek rövid szarvai vannak, amelyeket teljesen a bőr borít, kivéve a csúcsokat. A legtöbb nő nem rendelkezik szarvval, bár a helyükön gyakran vannak gömbölyű dudorok.

Az okapi egy félénk, magányos, megfoghatatlan állat, amely sűrű takarásban él, és a leveleken, gombákon és gyümölcsökön böngészi. Hosszú nyelvével leveti az ágakat, és étrendjét agyaggal, elégetett fával és denevér guanóval egészíti ki. Az Okapisokat leopárdok (Panthera pardus) ragadják. A fogságban lévő okapisok megengedhetik magukat az epevezetéküket károsító parazita fonálféregtől, a Monodontella giraffae-től.

Az Okapisokat számos állatkertben állították ki, és fogságban sikeresen tenyésztették őket. A vemhesség 14–16 hónapig tart, és a tenyész nőstények egyetlen borjút hoznak létre, amely születéskor 14–30 kg (kb. 30–65 font). Okapis akár 20-30 évig is élhet. A nőstények körülbelül 2 éves korban válnak ivaréretté, míg a férfiak 3 éves korukban érik el ezt a stádiumot.

Az IUCN veszélyeztetett fajok vörös listája az okapit veszélyeztetett fajnak tekinti. Az ökológusok becslései szerint kevesebb mint 4500 egyed él a vadonban, és a populáció több mint 40 százalékkal csökkent 1995 és 2007 között. A faj az Ituri, Aruwimi és Nepoko medencék erdőiben koncentrálódik leginkább. Noha az okapisok csak a régebbi esőerdőkre korlátozódnak, amelyeket zárt magas lombkoronák jellemeznek, tolerálják az e területeken előforduló korlátozott ideiglenes emberi zavarokat (például azokat, amelyek kis méretű vetőmag- és gyümölcsszedési műveleteket kísérnek). Az ökológusok azonban megjegyzik, hogy az okapisok valószínűleg kiszolgáltatottak olyan nagymértékű intenzív zavarásoknak, mint például a fakitermelés és az emberi betelepülés, amelyek csökkentik a rendelkezésre álló élőhelyüket. Az okkapikat a bőrük és a húsuk miatt vadászták, és erőteljesen csökkentek azokon a területeken, ahol a helyi vadászok kábelcsapdákra támaszkodtak zsákmányuk elfogására.

Ezt a cikket legutóbb John P. Rafferty, szerkesztő módosította és frissítette.