A pajzsmirigyhormon és a depresszió hatása a központi elhízás gyakori összetevőire

Cikk információk

Hong-Yu Kuang, Endokrinológiai Tanszék, a Harbin Orvostudományi Egyetem első kapcsolt kórháza, Harbin 150001, Heilongjiang tartomány, Kína. E-mail: [e-mail védett]

Absztrakt

Célkitűzés

Vizsgáltuk a kóros pajzsmirigy működésének és depressziójának gyakoriságát központilag elhízott résztvevőknél, valamint elemeztük a pajzsmirigyhormonok és a depresszió kapcsolatát a központi elhízás összetevőivel.

Mód

Véletlenszerűen kiválasztottunk 858 központilag elhízott résztvevőt és 500 nem elhízott kontrollt ebben a vizsgálatban. Minden résztvevő esetében megmértük a szérum szabad trijód-tironint (FT3), a szabad tiroxint (FT4), a pajzsmirigy-stimuláló hormont (TSH), a testtömeg-indexet (BMI), a derék-csípő arányt (WHR), az éhomi vércukorszintet és az inzulint, a homeosztázis modelljét. az inzulinrezisztencia (HOMA-IR), a lipidkoncentrációk és a vérnyomás értékelése. A depressziót az Epidemiológiai Tanulmányok Központ-Depresszió (CES-D) skála segítségével értékelték.

Eredmények

A központilag elhízott résztvevőknél gyakrabban fordult elő hypothyreosis és depresszió, mint a nem elhízott kontrollokban. A szérum FT4 szintek negatívan korreláltak a BMI és a szérum TSH szintjeivel, és pozitívan korreláltak a BMI, a WHR, az összes triglicerid (TG), az összes koleszterin (TC) és az alacsony sűrűségű lipoprotein koleszterin (LDL-C) értékekkel. A hypothyreosisban és hyperthyreosisban szenvedő résztvevők kizárása után a szérum FT4 szintje negatív korrelációt mutatott, a szérum TSH szintje pedig pozitív korrelációt mutatott a BMI-vel a többi központi elhízott résztvevőnél. A CES-D pontszámok pozitívan korreláltak a BMI-vel.

Következtetés

Magas hypothyreosis és depresszió előfordulását találtuk a központilag elhízott résztvevők körében. Az FT4 és a TSH fontos a súlyszabályozásban. A depresszió pozitívan korrelált az elhízással.

Bevezetés

Az elhízás nagy kihívást jelent a fejlődő országok számára világszerte. Kínában korábbi tanulmányok kimutatták, hogy az elhízás gyakorisága nyilvánvalóan növekszik az elmúlt két évtizedben, különösen a nagyvárosokban. 1,2 A pajzsmirigyhormonok fontos szerepet játszanak az anyagcsere szabályozásában, ideértve az energiafelhasználást is; termogenezis; fehérje, szénhidrát és lipid anyagcsere. 3–5 A pajzsmirigy diszfunkciója elhízáshoz vagy elhízással kapcsolatos betegségekhez vezethet, például metabolikus szindrómához, magas vérnyomáshoz, hiperglikémiához és diszlipidémiához. 6–8 Az elhízott emberek körében gyakoriak a pajzsmirigyhormon mérsékelt változásai. 9,10 A pajzsmirigyhormonok és az elhízás kapcsolódó összetevői közötti összefüggésekről a legutóbbi tanulmányokban számoltak be. 11,12 Az elhízott embereknél a zsír központi felhalmozódása, az úgynevezett központi elhízás anyagcsere-rendellenességek széles skáláját okozza. 13 Célul tűztük ki a pajzsmirigy diszfunkció morbiditásának, ideértve a normális tartományon belüli mérsékelt pajzsmirigyfunkciós változások, vizsgálatát a központilag elhízott emberek körében, és elemeztük a pajzsmirigy hormon szintjének összefüggéseit az elhízás általános mutatóival.

A szisztematikus áttekintés és metaanalízis 41 344 járóbeteg bevonásával kimutatta, hogy a depresszió vagy a depressziós tünetek általános prevalenciája 27% volt. 14 Ez arra utal, hogy a depresszió magasan elterjedt az általános népesség körében. Az elhízás növeli a depressziós tünetek előfordulását, és a depresszió az elhízás kockázati tényezőjének tűnik. Néhány tanulmány megerősítette a depresszió és az elhízás kétirányú összefüggését. 15,16 Ezen túlmenően, meglévő bizonyítékok alátámasztják, hogy az egyik állapot (azaz elhízás vagy depressziós rendellenességek) kezelése javítani látszik a másik állapot lefolyását. 17 Kutatások kimutatták, hogy a depressziós rendellenességek növelik az egészségtelen fizikai aktivitás szintjét, csökkentik az energiafelhasználást és elősegítik az emberek biológiai változásait, beleértve a gyulladásos, endokrinológiai és metabolikus rendellenességeket. 18–20 Ezért arra törekedtünk, hogy megvizsgáljuk a depresszió prevalenciáját a központi elhízásban szenvedők körében, és hogy meghatározzuk a depresszió és az elhízás összetevői közötti kapcsolatot.

A résztvevők és a módszerek

Résztvevők

2017 áprilisától 2018 októberéig véletlenszerűen kiválasztottuk a központilag elhízott résztvevőket a járóbetegek és fekvőbetegek közül a kínai Harbin Heilongjiang tartományi kórház Endokrinológiai Osztályán. Ugyanakkor véletlenszerűen kiválasztottunk nem elhízott személyeket a kórház Fizikai Vizsgálati Központjában. A nem elhízott kontrollokat elhízott betegekkel hasonlítottuk össze életkoruk és nemük szerint. Kizártuk a résztvevőket, akiknek kórtörténetében szívelégtelenség, súlyos máj- vagy vesebetegség, vérszegénység, súlyos gyomor-bélrendszeri betegségek, rosszindulatú daganat, diabetes mellitus vagy magas vérnyomás szerepel. A résztvevőket, akiknél pajzsmirigybetegségeket diagnosztizáltak, vagy akik pajzsmirigybetegségeket (azaz pajzsmirigyhormonokat, pajzsmirigy-ellenes gyógyszereket, pajzsmirigy műtéteket, pajzsmirigy sugárterápiát) vagy mentális rendellenességeket kaptak, szintén kizárták ebből a vizsgálatból.

Definíciók

A központi elhízással rendelkező résztvevőket úgy határoztuk meg, hogy a testtömeg-index (BMI) ≥28 kg/m 2 és a derék kerülete (WC) férfiaknál> 90 cm, nőknél> 85 cm. 21 A 18,5–23,9 kg/m 2 BMI-vel rendelkező résztvevőket nem elhízottnak tekintették. A cukorbetegséget a következő kritériumok szerint diagnosztizálták: éhomi plazma glükóz (FPG) ≥ 7,0 mmol/L (legalább 8 órán át nem volt kalóriabevitel) és/vagy alkalmi plazma glükóz ≥11,1 mmol/L és/vagy 2 órás plazma glükóz ≥ 11,1 mmol/l orális glükóz tolerancia tesztben. A hiperglikémia tipikus klinikai jellemzőinek hiányában ezeket a kritériumokat egy másik napon igazolták. A magas vérnyomást az átlagos szisztolés vérnyomás (SBP) ≥140 Hgmm és/vagy a diasztolés vérnyomás (DBP) ≥90 Hgmm kategóriába sorolták, amelyet egy másik napon legalább kétszer végzett mérések megerősítettek.

Antropometriai és biokémiai mérések

A magasságot és a súlyt ultrahangos magasság- és súlymérő skálával mértük (OMRON, Peking, Kína). A WC-t a középső ponton mértük az elülső felső csípőgerinc és az utolsó borda alsó pereme között. A csípő kerületét (HC) a fenék körüli legszélesebb átmérőjű, könnyű ruhát viselő résztvevőkkel mértük. A derék-csípő arányt (WHR) ezután a következő képlet alapján számoltuk ki: WC (cm)/HC (cm). 8 órás éjszakai böjt után minden résztvevőtől vérmintákat vettünk. A szérum szabad trijód-tironin (FT3), a szabad tiroxin (FT4), a pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) és a szabad tiroxin-index (FI) szintjét elektrokemilumineszcens immunanalízissel (Roche Diagnostics, Mannheim, Németország) vizsgáltuk. Az FPG-t, az összes koleszterint (TC), az összes triglicerideket (TG) és az alacsony sűrűségű lipoprotein-koleszterint (LDL-C) automatikus biokémiai analizátorral (Hitachi, Ltd., Tokió, Japán) vizsgáltuk. Az inzulinrezisztencia (HOMA-IR) homeosztázis-modelljének értékelését a következő képlet alapján számítottuk ki: FI (mIU/L) × FPG (mmol/L)/22,5. A vérnyomást a jobb karon mértük elektronikus vérnyomásmérővel (OMRON, Peking, Kína), a résztvevő ülő helyzetben, legalább 30 perc pihenés után.

A depresszió értékelése

A depressziót az Epidemiológiai Tanulmányok Központ-Depresszió (CES-D) skála segítségével értékelték kutatócsoportunk egyik hivatásos orvosa (Bin-Hong Duan). A résztvevőket arra kérték, hogy számolják be az előző héten tapasztalt egyes depressziós tünetek gyakoriságát. Ez az önjelentési intézkedés 20 elemet tartalmaz, és a válaszokat négypontos Likert-skála alapján adják meg (0, heti 1 napnál kevesebb; heti 1–2; heti 2–3; és 3, heti 5–7 napon túl). A 20 tétel közül négy (4., 8., 12. és 16. tétel) fordított pontszám. A teljes CES-D pontszám 0 és 60 között mozog, a magasabb pontszámok a depresszió magasabb szintjét jelzik. A 16-nál kisebb összpontszám a normalitást jelzi. A ≥16/60 összpontszám klinikailag jelentős depressziót jelez.

Orvosi etikai jóváhagyás

Etikai jóváhagyást a Heilongjiang Tartományi Kórház orvosi etikai bizottsága kapott. Hozzáférhettünk az egyes résztvevők azonosító információihoz az adatgyűjtés alatt és után. Az összes résztvevő írásos tájékozott beleegyezést kapott; csak azokat a résztvevőket vették be a vizsgálatba, akik aláírták a beleegyezési űrlapot. Valamennyi vizsgálati protokollt a Helsinki Nyilatkozatban foglalt elveknek megfelelően hajtották végre. 22.

Statisztikai analízis

1. táblázat: A mért paraméterek összehasonlítása a központi elhízással és a nem elhízott kontrollokkal rendelkező résztvevők között.

A rendellenes pajzsmirigy-funkció, depresszió és elhízással kapcsolatos betegségek előfordulása a résztvevőkben

A hypothyreosis és a depressziós tünetek prevalenciája a központilag elhízott csoportban (8,74% és 17,83%) magasabb volt, mint a nem elhízott kontrollcsoportban (5,80% és 12,60%); ez a helyzet a 2-es típusú cukorbetegség és a magas vérnyomás esetében is. A hyperthyreosis prevalenciájában nem volt szignifikáns különbség a két csoport között. A pajzsmirigy-rendellenes működés, a depresszió és az elhízással kapcsolatos betegségek prevalenciájának összehasonlításának eredményeit a két csoport között a 2. táblázat mutatja.

2. táblázat: A kóros pajzsmirigy-működés, a depresszió és az elhízással kapcsolatos betegségek prevalenciájának összehasonlítása a központilag elhízott résztvevők és a nem elhízott kontrollok között.

A szérum pajzsmirigyhormon szintjének és a CES-D pontszámának kapcsolata a központi elhízás összetevőivel

A centrálisan elhízott résztvevők szérum pajzsmirigyhormonszintje, a CES-D pontszámok és az elhízással kapcsolatos indexek közötti korrelációs elemzés eredményeit a 3. táblázat mutatja. Nem találtunk nyilvánvaló összefüggést a szérum pajzsmirigyhormon szintje, a CES-D pontszámai és a BMI között, WHR, FI, FPG, HOMA-IR, TG, TC, LDL-C, HDL-C, SBP vagy DBP ezekben a résztvevőkben. Hasonlóképpen, a centrálisan elhízott csoportban nem volt szignifikáns összefüggés a szérum FT3 szintje és a fenti elhízással kapcsolatos paraméterek között. Jelentősen negatív korreláció volt a szérum FT4 szint és a BMI között a központi elhízással rendelkező résztvevők között. A szérum TSH szintje pozitívan korrelált a BMI, a WHR, a TG, a TC és az LDL-C-vel a központilag elhízott résztvevőknél. A CES-D pontszámok pozitívan korreláltak a BMI-vel a centrálisan elhízott csoportban. 75 hipotireózisban szenvedő és 25 hyperthyreosisban szenvedő beteg kizárása után azt találtuk, hogy a szérum FT4 szintje negatív korrelációt mutatott (r = −0,068, P = 0,046) és a szérum TSH szintje pozitív korrelációt mutatott (r = 0,074, P = 0,041) BMI-vel a többi központi elhízott résztvevőnél.

3. táblázat: Korrelációs együtthatók (r) a szérum pajzsmirigyhormon szintje, a CES-D pontszámok és az elhízással kapcsolatos paraméterek között a központi elhízással rendelkező résztvevők között.

4. táblázat: A szérum TSH-szintek összefüggése az elhízás összetevőivel összefüggésben többváltozós logisztikus regresszióval.

A 4. táblázat mutatja a többváltozós logisztikus regressziós elemzés eredményeit a szérum pajzsmirigyhormon-szint és az elhízás összetevői közötti összefüggésekről az összes résztvevő között. Az életkor és nem szerinti kiigazítást követően a szérum TSH-szintje pozitív korrelációban volt a BMI-vel és a WHR-rel, de a FI-vel nem, FPG, TG, TC, LDL-C, HDL-C, DBP és SBP. Valamennyi résztvevőnél a szérum FT3 és FT4 szintek és a CES-D pontszámok nem korreláltak az elhízás egyik komponensével sem.

Vita

Ebben a tanulmányban a hypothyreosis, a hyperthyreosis, a depresszió és az elhízással kapcsolatos gyakori betegségek, köztük a magas vérnyomás és a 2-es típusú diabetes mellitus előfordulását vizsgáltuk központi elhízással rendelkező résztvevőknél. Elemeztük a pajzsmirigyhormonok, a depresszió és a központi elhízás összetevői közötti kapcsolatot, beleértve a BMI, WHR, IR, a vércukor- és lipidszinteket, valamint a BP-t.

Megállapítottuk, hogy a hypothyreosis morbiditási aránya 8,74% volt a központi elhízással rendelkező résztvevőknél és 5,80% nem elhízott résztvevőknél. Ezenkívül a szérum FT4 szintje alacsonyabb és a szérum TSH szintje magasabb volt a centralizáltan elhízott résztvevőknél, mint a nem elhízott kontrollokban. Ezért ez a megállapítás a hypothyreosis nagyobb gyakoriságára utal a központi elhízottak körében, mint a nem elhízott embereknél. Néhány tanulmányban hasonlóan beszámoltak az elhízott egyének magasabb szérum TSH-koncentrációjáról és alacsonyabb szérum FT4-szintről az elhízottak esetében. Úgy gondolják, hogy a különbséggel kapcsolatos fő mechanizmus a tiroxin-5-dejodináz fokozott aktivitása elhízott embereknél. A T4 tiroxin-5-dejodináz által történő helyi átalakulása T3-vá a pajzsmirigyhormon-szabályozás kulcsfontosságú mechanizmusa. 3 Az elhízott egyének T4-T3 magas konverziós arányát védekező mechanizmusként értelmezték, amely képes a zsírégetésre az alapanyagcsere növelésével és a barna zsírszövet termelésének stimulálásával. 25

Központilag elhízott résztvevőinknél a korrelációs elemzés azt mutatta, hogy a szérum FT4 szintje negatívan korrelált a BMI-vel, a szérum TSH szintje pedig pozitívan korrelált a BMI, a WHR, a TG, a TC és az LDL-C szinttel. Nem találtak azonban szignifikáns összefüggést a szérum FT3 szintje és a központi elhízás összetevői között. A rendellenes pajzsmirigy funkcióval rendelkező résztvevők kizárása után azt tapasztaltuk, hogy a szérum FT4 és TSH szintje még mindig összefügg a BMI-vel. Ezek az eredmények azt is jelzik, hogy az FT4-nek és a TSH-nak egyaránt fontos szerepe van a súlyszabályozásban, valamint a normál pajzsmirigy-működésben szenvedőknél. Minden elhízott beteg esetében összefüggést találtunk a szérum TSH szintje és a központi elhízás mértéke (WHR), a vércukorszint, a vér lipidje és a BP között. Ezek az összefüggések azonban nem voltak statisztikailag szignifikánsak elhízott, normál pajzsmirigy-funkcióval rendelkező betegeknél. Ezenkívül elemeztük a pajzsmirigyhormonok összefüggését az elhízás összetevőivel logisztikai regresszió segítségével, és azt találtuk, hogy a szérum TSH szintje még mindig pozitívan társult a BMI-vel és a WHR-rel.

A fenti megállapítások ellentmondásosnak tűnnek néhány korábbi tanulmányban. Az Egyesült Államok egyik nagy populáció-alapú mintájában, akiknek anamnézisében nem voltak pajzsmirigybetegségek, a normál tartományon belüli magasabb szérum TSH-szint pozitívan korrelált a közös metabolikus kockázati tényezőkkel, beleértve az SBP-t, a TC-t és az IR-becsléseket. 26 Egy másik, több mint 12 000 3–17 éves német gyermek és serdülő körében végzett tanulmány hasonló következtetésre jutott. 27 Arra a következtetésre jutottunk, hogy a vizsgálati eredmények különbségének legfőbb oka a különböző vizsgálati populációknak köszönhető. Megjegyzendő, hogy normális pajzsmirigy-működést mutató felnőttek körében végzett vizsgálatokban a pajzsmirigyhormonok és a vér lipidjei, a vérnyomás, a vércukorszint és az IR kapcsolatára kevés értékelés jutott ugyanezekre a következtetésekre. 6,28 Jövőbeni longitudinális és nagy népességalapú vizsgálatokat kell végezni annak érdekében, hogy jobban fel lehessen mérni, hogy ezek a kapcsolatok felnőttkorban fennállnak-e. Jelen tanulmányban a hypertonia és a 2-es típusú diabetes mellitus nagyobb előfordulását is megfigyeltük a központi elhízással rendelkező résztvevőknél. Ez a megállapítás összhangban van sok más tanulmány eredményeivel. 29.

A depresszió és az elhízás egyaránt magas kockázatú betegségek, amelyek globális közegészségügyi problémákká válnak. Ezek a betegségek óriási negatív hatással vannak a lakosság testi és lelki egészségére. 30,31 Ebben a tanulmányban azt tapasztaltuk, hogy a depresszió prevalenciája 17,83% volt a centralizáltan elhízott betegeknél és 12,6% a nem elhízott résztvevőknél; szignifikáns különbség volt a depresszió prevalenciájában a két vizsgálati csoport között. Magasabb CES-D pontszámokat találtunk a központi elhízással küzdők körében is, és ezek a pontszámok pozitívan kapcsolódtak a BMI-hez. Nem sikerült összefüggést találni a depresszió és a központi elhízás értékelt komponensei között, beleértve a WHR-t, a vércukorszintet, az IR-t, a vér lipidjeit és a BP-t. Ezek az eredmények azt mutatták, hogy a depresszió súlyossága pozitívan összefügg az elhízás mértékével.

Egy korábbi tanulmány arról számolt be, hogy az elhízás jelentősen összefügg a depresszió megnövekedett valószínűségével; azonban a WC, mint a központi elhízás mutatója, nem társult depresszióval. Egy másik tanulmány a depressziós tüneteket differenciálta a szomatikus – affektív és a kognitív – affektív tünetek szerint; a BMI, a WC, a WHR szignifikánsan pozitív összefüggést találtak a szomatikus – affektív tünetekkel, de a kognitív – affektív tünetekkel nem. Néhány klinikai tanulmány arról számolt be, hogy a depresszió jelentősen társul a vércukorszinttel, az IR-vel, a lipidprofillal és a BP-vel. 34,35 Jelen tanulmányban nem jutottunk erre a következtetésre.

A tanulmány fő erőssége, hogy a minta nagysága viszonylag nagy volt. Összesen 1358 résztvevőt véletlenszerűen választottak ki egy több mint egyéves időszak alatt, így megbízható következtetéseket lehet levonni. Vizsgálatunk egyik korlátja, hogy nem vettünk figyelembe néhány további biokémiai változót, amelyek szintén hozzájárulhatnak a depresszióhoz. A depresszió és a központi elhízás kapcsolatának további vizsgálatának tartalmaznia kell a depresszióval kapcsolatos további változók mérését; zsigeri zsír, amely jobb módszer a központi elhízás értékelésére; és a depressziós tünetek, köztük a szomatikus és kognitív tünetek értékelésének különböző módjai.

Köszönetnyilvánítás

Köszönjük Hongyu Kuang professzornak és Binhong Duan-nak a tanulmány elkészítésében nyújtott segítséget.