Közeleg a pangásos szívelégtelenség esetei macskáknál

A csapatmunka, az ügyfélkommunikáció és az elérhető kezelések jó megértése kulcsfontosságú a betegség optimális kezeléséhez

eseteinek

A hipertrófiás kardiomiopátia (HCM) a CHF leggyakoribb oka macskákban (Goutal et al., 2010). Néhány HCM-ben szenvedő macskának a mitralis szelep szisztolés elülső mozgása is lehet, amelyet figyelembe kell venni a terápia megtervezésekor. A CHF egyéb okai közé tartozik a dilatált kardiomiopátia, a restriktív kardiomiopátia és az aritmogén jobb kamrai kardiomiopátia, a veleszületett szívbetegség, a minoxidil toxicitás és a szisztémás betegségek, mint a pajzsmirigy túlműködés és a vérszegénység. Néhány terápiás szer is társult a CHF-hez.

A közelmúltban a CHF új okát írták le macskáknál. Ez a betegség, az úgynevezett „átmeneti szívizom-megvastagodás” (TMT), utánozza a HCM-t az echokardiográfián, de feltételezhetően a cate-kolamin toxicitással járó szívizomduzzanatnak köszönhető (Novo Matos, 2018). A gondos előzmények felvétele egy stresszes eseményt mutathat ki, gyakran a CHF kialakulásától számított két héten belül. A TMT-vel rendelkező macskák általában kritikusak a bemutatáskor és kardiogén sokk kísérik őket, de a megfelelő támogatás követése várhatóan kiváló hosszú távú kimenettel jár.

Prognózis

A prognózis nagymértékben változik a vizsgálatokkal, amelyek széles túlélési tartományt mutatnak napokig. Ez valószínűleg a CHF kiváltó okának heterogenitásának tudható be. Általában az átlagos túlélési idő 6-12 hónap. A strukturális szívbetegségben szenvedő macskák valószínűleg az idő múlásával visszatérő CHF-jeleket fognak kialakítani, és egész életen át tartó gyógyszert igényelnek.

Stabilizálás a kórházban

A CHF stabilizálásának alapköve az oxigén és a furoszemid. Az oxigén kiegészíthető oxigénketrec, maszk vagy áramlás formájában. Bármelyik lehetőség is rendelkezésre áll, a hangsúlyt a macska stresszének minimalizálására kell helyezni, miközben oxigénpótlást biztosít. A furoszemid beadásának előnyös módja az intravénás, gyors hatása miatt. Azonban az intravénás hozzáférés megkísérlése IV-es katéterrel vagy tűvel káros lehet a súlyos légzési nehézségekkel küzdő macskáknál, mivel még a minimális kezelés is romlást és légzésleállást okozhat. Ezért az intramuszkuláris utat gyakran a kezdeti bemutatáskor választják.

A szubkután injekció kevésbé előnyös, mivel a macskának gyenge perifériás perfúziója lehet (azaz kardiogén sokk), és a felszívódás késleltethető. A furoszemid adagját annak alapján kell meghatározni, hogy a macskát milyen súlyos mértékben érinti, bár egy általánosan alkalmazott adag 1-2 mg/kg, 1-2 óránként, amíg a légzési arány javul. Súlyosan érintett macskák esetén folyamatos sebességű infúzióra lehet szükség. Ezután a gyakoriság négy-hat óránként bolusra csökkenthető, majd át lehet állítani orális gyógyszeres kezelésre, 1–2 mg/kg PO q12 óránként. Enyhén érintett esetekben az orális gyógyszerre való áttérés még a furoszemid egyetlen parenterális beadása után is lehetséges.

A légzési nehézségekkel küzdő macskák gyakran részesülnek könnyű szedációban. A kórházban általában alkalmazott szedáció a 0,1–0,2 mg/kg intramuszkuláris butorfanol. Nehéz szedációt nem szabad alkalmazni, mivel az ebből eredő markáns szív- és légzésszuppresszió káros lehet.

Stabilizáció otthon

A dokumentált szívbetegségben szenvedő macskák tulajdonosait, különösen megnagyobbodott bal pitvart vagy a CHF korábbi epizódjait, meg kell utasítani, hogy számolják meg az alvási légzésszámot otthon. A kutyákhoz hasonlóan a normál szám 30 légzés/perc alatt van (Ljungvall et al., 2013). Normális, ha 30-nál többet számolunk, ha egy macska dorombol. A percenkénti 30–40 lélegzés alvási légzési aránya szürke zóna, de fel kell hívnia a tüdőödéma gyanúját.

Ha egy macskán a CHF jelei mutatkoznak otthon, és tablettázni képes, akkor otthon stabilizálásra van lehetőség. A furoszemid kezdeti vagy extra dózisa 1–2 mg/kg PO 12 óránként javulást eredményezhet egy-két óra alatt. Ha nem tapasztalunk javulást, a tulajdonos utasítható, hogy ismételje meg az adagot, vagy vigye a macskát a klinikára értékelés és stabilizálás céljából. Ha az otthoni stabilizálás sikeres, akkor a CHF első megjelenésével járó macskáknak a furoszemidet 1–2 mg/kg PO q12 óra alatt kell folytatniuk, és azoknál a macskáknál, akik már furoszemidet kapnak, meg kell emelni az adagot. Ezeket a macskákat ideális esetben fel kell hívni egy-két hét múlva történő rutinellenőrzésre a veseprofil tekintetében, beleértve az elektrolitokat, és a folyamatban lévő terv megbeszélését.

A tüdőödémával szemben a pleurális effúziót nagyobb kihívást jelent otthon ellenőrizni. Egy kicsi vagy mérsékelt pleurális effúzió csak a légzési erőfeszítések enyhe növekedését eredményezheti, nem pedig a sebességet. Ezért gyakori, hogy ezek a macskák hirtelen romlanak, amikor jelentős mennyiség már kialakult, és sürgősségi felvételt és thoracentézist igényelnek.

Ha egy macskán a CHF jelei mutatkoznak otthon, és tablettázni képes, akkor otthon stabilizálásra van lehetőség

Egyéb gyógyszerek

A klopidogrelt CHF-ben szenvedő macskáknál kell stabilizálást követően elkezdeni, mivel az aorta tromboembólia kockázata valószínűleg magas. Ha egy macskának már kialakult egy trombus, azonnal el kell kezdeni a fájdalomcsillapítást és a vérlemezke-ellenes terápiát, például a klopidogrelt és az aszpirint.

Van néhány bizonyíték arra, hogy a pimobendan javítja a túlélést a macskákban HCM és CHF esetén (Gordon et al., 2012). Bár általában jól tolerálható, egy prospektív túlélési elemzés kimutatta, hogy a SAM-mal rendelkező macskák rosszabb kimenetelűek a pimobendan-kezelés során (Schober et al., 2019). Ennek oka valószínűleg a bal kamrai kiáramló traktus obstrukciójának romlása és a szisztolés funkció pimobendán által kiváltott növekedése. Ha a pimobendánt elkezdik, ideális esetben a macskát echokardiográfiára kell irányítani, hogy megállapítsák, folytatni kell-e.

Az orális torsemid erős diuretikum, ugyanazzal a hatásmechanizmussal, mint a furoszemid. A torsemidnek hosszú időn át tartó hatása is van, és a CHF korai kezelésében naponta egyszer adható. A torsemidet gyakran a refrakter CHF-re tartják fenn, de első vonalbeli vizelethajtóként is alkalmazható macskáknál, amelyek nehezen piruláznak a megfelelés javítása érdekében. Mint minden vizelethajtó kezelés esetén, ajánlott rendszeresen ellenőrizni a vesét.

A kutyákkal ellentétben egy nemrégiben végzett kettős-vak, placebo-kontroll vizsgálat nem mutatott túlélési hasznot, amikor a benazeprilt CHF-ben szenvedő macskáknál alkalmazták (King és mtsai, 2019). Bár hasonló vizsgálat még nem létezik, a spironolakton túlélési előnyét nem sikerült megállapítani.

Jelentős (3,0 mmol/l alatti) hypokalaemia alakulhat ki vizelethajtó kezeléssel. Orális káliumpótlás vagy spironolakton alkalmazható a kálium megőrzésére és kiegészítő vizelethajtó kezelésként.

Néhány macskának jelentős ritmuszavarai lehetnek (pl. Pitvarfibrilláció). Az antiaritmiás terápiát ideális esetben egy kardiológussal folytatott konzultációt követően kell elkezdeni. Sürgős stabilizációra lehet azonban szükség. Pitvarfibrilláció vagy supraventrikuláris tachycardia esetén diltiazem alkalmazható. Kamrai tachycardia esetén a lidokain alkalmazható, bár alacsonyabb dózisban (0,5 mg/kg IV), mivel a macskák érzékenyebbek a lidokainra, mint a kutyák.

Ügyfélkommunikáció

A macskák kardiomiopátiáinak csendes, de progresszív jellege miatt sajnos gyakran előfordul, hogy a macskák fulmináns CHF-t kapnak, anélkül, hogy a tulajdonos tudatában lenne az alapbetegségnek. Bár nehéz, teljes körű tájékoztatást kell nyújtani a terápia előrejelzéséről, kezeléséről és céljáról. Néhány tulajdonos a CHF diagnózisával eutanáziát választhat.

Mivel gyakori kliens kommunikációra és gyógyszeres beállításra lehet szükség, a CHF kezelését ideális esetben egy klinikus (háziorvos vagy kardiológus) felügyelete alatt kell tartani a folyamatosság biztosítása érdekében. Az életminőség fenntartása a CHF kezelésében a hangsúly, nem pedig a hosszú élettartam. Azok a macskák, akiknek alkalmatlansága van, vagy amelyek kihívást jelentenek a gyógyszeres kezelésre, sajnos rossz prognózisúak. Különböző lehetőségek, például pirulazsebek vagy csemegék kipróbálhatók, bár bizonyos esetekben szükség lehet a gyógyszeres kezelés nagy részének leállítására és a diurézis előtérbe helyezésére. Az ilyen macskák valószínűleg nem élnek sokáig, de nagyobb esélyük lenne arra, hogy otthon töltsék el idejüket a tulajdonosnál. A mirtazapin kipróbálható, bár a hatás nem volt következetes.

Azotaemia CHF-ben

Az enyhe azotaemia gyakran figyelmen kívül hagyható klinikailag stabil macskáknál. A diuretikus adag csökkentését csak akkor szabad elvégezni, ha az adag nem volt megfelelő. Az azotaemiával azonban foglalkozni kell, ha a macska beteg, vagy ha a furoszemid adagját meg kell növelni. Jelentős azotaemiás és kapcsolódó klinikai tünetekkel rendelkező, de egyidejűleg kontrollálatlan CHF esetén a prognózis rossz.

Tűzálló a terápiára

A CHF-ben szenvedő macskák valószínűleg idővel refrakterekké válnak a nagyobb adag diuretikumok ellenére. Szükség lehet rutinellenőrzésre a refrakter CHF okainak felméréséhez (pl. Aritmia vagy otthoni gyógyszeres kezelés nehézségei). Szükség lehet további diuretikumok hozzáadására a klinikai tünetek kontrollálásához, bár a refrakter CHF rossz prognózissal rendelkezik.

Hivatkozások Szerző év címe
Gordon, S., Saunders, A., Roland, R., Winter, R., Drourr, L., Achen, S., Hariu, C., Fries, R., Boggess, M. és Miller, M. 2012 A pimobendan orális alkalmazásának hatása szívelégtelenségben szenvedő macskáknál. Journal of the American Veterinary Medical Association, 241., 89–94.
Goutal, C., Keir, I., Kenney, S., Rush, J. és Freeman, L. 2010 Akut pangásos szívelégtelenség értékelése kutyáknál és macskáknál: 145 eset (2007-2008). Journal of Veterinary Emergency and Critical Care, 20, pp. 330-337.
King, J., Martin, M., Chetboul, V., Ferasin, L., francia, A., Strehlau, G., Seewald, W., Smith, S., Swift, S., Roberts, S., Harvey, A., Little, C., Caney, S., Simpson, K., Sparkes, A., Mardell, E., Bomassi, E., Muller, C., Sauvage, J., Diquélou, A., Schneider, M., Brown, L., Clarke, D. és Rousselot, J. 2019 A benazepril értékelése szívbetegségben szenvedő macskákban prospektív, randomizált, vak, placebo-kontrollos klinikai vizsgálatban. Journal of Veterinary Internal Medicine, pp.1-13.
Ljungvall, I., Rishniw, M., Porciello, F., Häggström, J. és Ohad, D. 2013 Alvási és nyugalmi légzési arány egészséges felnőtt macskáknál és szubklinikus szívbetegségben szenvedő macskáknál. Journal of Feline Medicine and Surgery, 16 (4), p. 281-290.
Novo Matos, J., Pereira, N., Glaus, T., Wilkie, L., Borgeat, K., Loureiro, J., Silva, J., Law, V., Kranjc, A., Connolly, D. és Luis Fuentes, V. 2017 A szívelégtelenséggel járó macskák átmeneti szívizom-megvastagodása. Journal of Veterinary Internal Medicine, 32, 48-56.
Schober, K., Fuentes Virgina, L., Rush, J., Glaus, T., Summerfield, N., Wright, K., MacGregor, J., Wess, G., Sayer, M., Ngyenba, T. 2019 ACVIM kutatási jelentés: A pimobendan hatékonysága hipertrófiás kardiomiopátiában és korábbi pangásos szívelégtelenségben szenvedő macskáknál. Journal of Veterinary Internal Medicine, 33, 2354-2374.

Joonbum Seo

Joonbum Seo, BVSc, MRCVS, a Massey Egyetemen végzett, majd rotációs és kardiológiai fókuszú szakmai gyakorlatokat végzett Új-Zélandon és Ausztráliában. Joon jelenleg a Royal Veterinary College utolsó kardiológiai rezidense.

David Connolly

David J Connelly, BSc, BVetMed, PhD, CertVC, CertSAM, DipECVIM (kardiológia), MRCVS, a Királyi Állatorvosi Főiskolán (RVC) végzett és kutatói karriert folytatott. 2003-ban PhD fokozatot szerzett a molekuláris genetikában és ECVIM kardiológiai oklevelet. David jelenleg az RVC állatorvosi kardiológiai professzora.

További cikkek a kisállatokról

Érzéstelenítés egy mitrális szelep betegségben szenvedő kutyás beteg számára

A szívműködési zavarban szenvedő betegek altatása a komplikációk sokkal nagyobb kockázatával jár, mivel az anesztézia során bekövetkező fiziológiai változások kompenzációs képessége romlik.

Nyers étel-diéták kísérő húsevőknek

Előnyei és hátrányai is vannak a nyers hús alapú étrend etetésének a házi húsevőinknek

A szemészeti beteg ápolása

A glaukóma és az uveitis két fontos oka a vakságnak állatorvosi betegeinknél, és fontos megfontolni, hogy ezek hogyan befolyásolják az állat jólétét