A tehén tejallergiája a csecsemők visszatérő perianalis dermatitiszének fő közreműködője

1 Ain Shams Egyetem, Gyermekgyógyászati Klinika, Abbassia, Kairó 11566, Egyiptom

2 Klinikai Patológiai Klinika, Orvostudományi Kar, Ain Shams Egyetem, Abbassia, Kairó 11566, Egyiptom

Absztrakt

1. Bemutatkozás

A perianalis dermatitis valószínűleg a genitoanalis terület leggyakoribb bőrbetegsége [1]. A pelenka dermatitist leggyakrabban 9-12 hónapos csecsemőknél figyelik meg [2]. Multifaktoriális etiológiával és magas krónikussággal rendelkezik [3, 4]. Elterjedtsége nem nagyon különbözik a nemek és a fajok között [5]. A pelenka dermatitisének jeleit, beleértve az eróziókat is, már az élet első 4 napján észlelték [6–8].

Csak néhány tanulmány készült az anális ekcéma etiológiájáról és okozó tényezőiről [9–11]. A páciens étrendje tényező lehet a pelenka dermatitis kialakulásában [12]. A szoptatott csecsemőknél kevésbé valószínű, hogy közepesen súlyos vagy súlyos pelenka dermatitis alakul ki a tápszerrel táplált csecsemőkhöz képest [2, 13]. A tehéntejre gyakorolt mellékhatások az első életévben gyakoriak (2–7%), és lehetnek bőr- (50–60%), gyomor- és bélrendszeri (50–60%) vagy légzőszervi (20–30%) vonzalmak [14]. . Streptococcus perianalis fertőzésekről számoltak be, mint ilyen visszatérő állapot gyakori okai [15].

E munka célja a visszatérő perianalis dermatitis különböző okainak feltárása volt, különös tekintettel a tehéntej-allergia nagyságára és ennek az etiológiának a lehetséges klinikai vagy laboratóriumi előrejelzőire.

2. Tantárgyak és módszerek

Ezt a nyomon követési klinikai vizsgálatot 63 csecsemőn végezték, perianalis dermatitisben, amely több mint 3 hétig fennmaradt, és kórelőzményben megismétlődött. A perianalis gyulladás fő panaszával küzdő 1220 beteg 5,16% -át képviselték. 42234 csecsemő között látták őket, akik az Ain Shams Egyetem Gyermekkórházának ambuláns klinikáin jelentkeztek (2,89%). 33 férfi és 30 nő volt. Mindegyikük különböző szisztémás és helyi gyógymódokat kapott a dermatitiszre, beleértve a szteroidokat, gombaellenes és/vagy nyugtató szereket a bemutatás előtt, a probléma megismétlődésével, teljes vagy részleges válasz után. A vizsgálatot 2009. január és 2010. december között végezték. A vizsgálati csoportot az Ain Shams Egyetem Gyermekkórházának Gyermekgasztroenterológiai Osztályán diagnosztizálták és követték nyomon.

Felvételi kritériumok: (1) 1–24 hónap közötti életkor, (2) perianalis erythema több mint 3 hétig, (3) visszatérő jelleg (több mint 2 alkalommal).

Kizárási kritériumok: (1) műtéti anorectalis eljárások, (2) a szalvéta dermatitis nem éri el az anális szélét. Az etikai bizottság jóváhagyása után a szülőktől vagy gondviselőktől megkapta a tájékozott beleegyezéseket a tanulmány és annak eljárásainak magyarázatával.

Minden beteget a következőknek vetettek alá.

(1) Kórtörténet, különös hangsúlyt fektetve a perianalis elváltozások leírására, figyelembe véve a megjelenés korát, az utolsó roham időtartamát, a kiújulás arányát. A kapcsolódó gyomor-bélrendszeri tünetek közé tartozik a hányás, a székrekedés, amelyet Hyams és munkatársai [16] szerint definiáltak, a hasmenés a Gishan [17] szerint definiált, hasi feszülés, vér vagy nyálka jelenléte a székletben szabad szemmel. A visszatérő fertőzések kórtörténete, a betegek atópiás tulajdonságai, valamint az erythema, az atópia és az immunhiány családtörténete is szerepel.

(2) Gondos klinikai vizsgálatot végeztek, ideértve a súlyt és a hosszúságot (amelyeket a növekedési diagramok alapján ábrázoltunk), a perianalis erythema leírását (átmérő centiméterben az anális peremtől a legtávolabbi külső pontig, műholdasek nélkül, műholdak jelenléte, fekélyek vagy anális repedések).

(3) A bemutató laboratóriumi vizsgálatok a következőket tartalmazzák. (a) Székletelemzés mikroszkopikus gennysejtek, vörösvértestek és széklet tenyésztés céljából aerob és anaerob táptalajon. A tenyészet székletét anális tamponnal nyerték, hogy elkerüljék a perianalis terület szennyeződését. b) A széklet pH-értéke és redukáló anyagai. c) perianális tampon az eritemás elváltozásból tenyésztéssel és érzékenységgel festéssel Candida albicans. d) Teljes vérkép (CBC) (Coulter 1660) és ESR. (e) A, G és M szérum immunglobulinok (f) 3., 4. és 8. CD-marker, ha limfopéniás betegeknél javallt.

(4) Az allergén-specifikus IgE-koncentráció kvantitatív meghatározását a szérumban a teljes tehéntej-fehérjével szemben [18] enzim-allergoszorbens teszttel végeztük (DR-Fooke, laboratories GmbH, Mainstrable 85).

(5) Kolonoszkópia és esophagogastroduodenoscopia olyan esetekben, amikor Crohn-betegség gyanúja merül fel jelentős növekedési elégtelenség (súly és hosszúság az 5. centile alatt az életkor) nyálkahártya és/vagy véres hasmenés vagy megnövekedett ESR.

A tehéntej-allergia (CMA) diagnózisa a megvonás újbóli felállításának eredményein alapult [19]. A vizsgálati eredmények megszerzése előtt 4 hétig minden betegnek és szoptató anyjának (ha szoptatták) tehéntej eliminációs étrendet vezettek be az erythema és más klinikai jellemzők klinikai értékelésével. Nyílt újrakezdést indítottak, és a betegeket további 4 hétig követték nyomon a dermatitis megismétlődésének és egyéb klinikai jellemzőinek felmérésével. Az elkerülendő élelmiszerek és élelmiszer-összetevők listáját Zeiger és munkatársai [20] írták le. Egy év alatti csecsemőknél hipoallergén aminosav alapú tápszert írtak fel, amikor a szoptatás nem volt lehetséges.

A candidás fertőzés diagnosztizálása Dixon és mtsai alapján történt. [21] és Taschdjian et al., [22]. A vékonybél baktériumok elszaporodásának (SBBO) diagnosztizálása Ghoshal és mtsai. [23]. A laktóz-intolerancia diagnosztizálását légzési hidrogén-teszt, széklet pH-érték és redukáló anyagok segítségével végezték [24, 25].

3. Statisztikai elemzés

Az összegyűjtött adatokat a Social Science Statistics Package (SPSS 15.0.1 for Windows; SPSS Inc, Chicago, IL, 2001) segítségével elemeztük. Hallgatói t-tesztet alkalmaztunk a különböző csoportok átlagértékeinek összehasonlítására x 2 tesztet alkalmaztunk a különböző csoportok kvalitatív változóinak gyakoriságának összehasonlítására. Regresszióanalízist alkalmaztak a legfontosabb prediktív paraméterek kiderítésére az alapul szolgáló tehéntej-allergia diagnosztizálásához.

4. Eredmények

Jelen vizsgálatot 63 csecsemőn végezték, átlagéletkoruk 15,01 ± 3,26 hónap volt. 33 férfi és 30 nő volt.

Az utolsó roham időtartama 12 és 30 nap között volt, átlagosan 20,1 ± 3,5 nap. A kiújulások száma 2 és 6 között mozgott, átlagosan 3,6 ± 1,3 támadással. Az erythema megjelenésekor az életkor 4 és 20 hónap között volt, átlagosan 11,2 ± 3,7 hónap. 33 betegnél pozitív hányás (52,4%), hasmenés 30 betegnél (47,6%), székrekedés 4 betegnél (6,3%) és hasi duzzanat 27 betegnél (42,8%) volt. A széklet makroszkópos értékelése 32 betegnél (50,8%), 40 betegnél gennyet (63,5%), 42 betegnél nyálkát (66,7%) mutatott. Az atópiás jellemzők 25 betegnél (39,7%), az erythema családi kórelőzményében 19 betegnél (30,1%) és az atópiában 23 betegnél (36,5%) voltak jelen.

A perianalis terület vizsgálatakor az anális perem erythema kiterjedése 1,5 és 6 cm között mozgott, 3,6 ± 1,2 cm átlaggal. A fekélyek 42 betegnél (66,7%), műholdak 20 betegnél (31,7%), anális repedések voltak 27 betegnél (42,8%).

A széklet mikroszkópos értékelése 30 betegnél (47,6%) gennysejteket és 34 betegnél (54%) vörösvérsejteket mutatott. A székletben lévő anyagok redukciójának vizsgálata 12 betegnél volt pozitív (19%). A székletkultúrában 15 betegnél (23,8%) derült ki a patogén szervezetek növekedése.

A perianalis erythema határozott okai között szerepel a tehéntej allergia 30 betegnél, 47,6%, a monilialis szalvéta dermatitis 10 betegnél 15,87%, a laktóz intolerancia 6 betegnél 9,5%, a bakteriális dermatitis 11 betegnél 17,46% (primer immunhiány 2 betegnél 3,22%, vékonybél baktériumok elszaporodása 3 betegnél 4,76% és nyilvánvaló ok nélkül 6 esetben 9,52%). Hat beteg (9,52%) mutatta Entrobius vermicularis fertőzés a dermatitis teljes helyreállításával a fertőzés felszámolása után, és helyreállt. A 16 monilialis szalvéta dermatitisben szenvedő beteg közül csak 4 esetben volt pozitív orális moniliasis. Valamennyi bakteriális dermatitiszes eset pozitív volt a széklet tenyésztésére is. 8/11 betegnél volt béta hemolitikus streptococcus (50% -ban összhangban a széklet kultúrájával) és 3 betegnél volt Klebsiella (100% -ban összhangban a széklet kultúrájával).

A visszatérő moniliális szalvéta dermatitiszben szenvedő betegek szüleinek higiénés tudatossága 8/10 betegnél javuláshoz vezetett. Két beteg azonban 6 hónapon át folytatta a kiújulást, és spontán módon javult, egyértelmű magyarázat nélkül. A laktóz intoleranciában szenvedő betegek azonnal reagáltak az orális laktáz terápiára, és 6 hónap után abbahagyták az enzimet, megismétlődés nélkül. Ez azt jelenti, hogy a patológia inkább másodlagos volt, mint elsődleges. A 2 súlyos kombinált immunhiányos beteg sajnos 6 hónapon belül elhunyt. A vékonybél bakteriális túlnövekedésében szenvedő betegek megfelelően reagáltak az orvosi terápiára. Más bakteriális dermatitis tartósan reagált a specifikus tenyészettel végzett kezelésre, szisztémás antibiotikumokról.

A hányás, a hasi duzzanat, a betegek atópiás tulajdonságai, fekélyek, végbélrepedések, makroszkopikus és mikroszkópos genny és vér, valamint a műholdak, a redukáló anyagok és a patogén baktériumok hiánya egyaránt jelentős mértékben támogatja a CMA-t, mint a perianalis dermatitis okát (1. táblázat).