A testsúlycsökkenés és -gyarapodás hatása az artériás hipertónia szabályozására: megfigyelési prospektív vizsgálat

Absztrakt

Háttér

A testtömeg-változások a vérnyomás (BP) jelentős változásával járnak. A testtömeg-módosítások tehát befolyásolhatják az alapellátás magas vérnyomás-szabályozását.

Mód

12 hónapig figyelték meg azokat a betegeket, akiknek kórtörténetében esszenciális arteriális hipertónia volt. Az antropometriai adatokat és a klinikai BP-t a toborzás idején és 12 hónapos követés után értékelték. A (testtömeg-index) BMI változás és a BP kontroll közötti összefüggést logisztikai regresszióval elemeztük.

Eredmények

Tizenhatezerötszázhatvannégy beteget vettek fel, míg 13 631 beteg (6336 férfi; 7295 nő) fejezte be az egyéves nyomon követést. Elhízott betegeknél a BMI legalább 1 kg/m 2 csökkenése negatívan társult a kontrollálatlan magas vérnyomással a követés végén (férfiak o A 2-hez az elhízottaknál szignifikánsan magasabb, kontrollálatlan magas vérnyomás társult (férfiak o

Háttér

Az artériás magas vérnyomás a globális közegészségügyi egyik fő probléma. Becslések szerint több mint 1 milliárd ember szenved artériás hipertóniában, és előfordulása várhatóan az elkövetkező évtizedekben nőni fog [1]. A hatékony vérnyomásszabályozás a vérnyomás okozta szervkárosodás regressziójához és a kardiovaszkuláris kockázat csökkenéséhez vezet [2,3,4,5]. Annak ellenére, hogy az artériás hipertónia a kardiovaszkuláris prognózisra vonatkozóan jól ismert negatív hatása van, annak kontrollját világszerte nagyon gyengének tartják. A jól kontrollált BP-vel rendelkező artériás hipertóniában szenvedő betegek aránya a legtöbb fejlett országban 50% alatt van [6]. Egy másik súlyos közegészségügyi probléma a túlsúly és az elhízás növekvő terhe, amely a világ népességének több mint egyharmadánál elterjedt [7]. A fejlett országokban, például az USA-ban, az elhízás és a túlsúly előfordulása a becslések szerint akár 66% is lehet [8].

Számos bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az artériás hipertónia és a testtömeg (BW) növekedésének/elhízásának kialakulásának kockázata kölcsönösen függ egymástól [9,10,11,12,13,14,15,16,17]. Az elhízás és a magas vérnyomás kapcsolatát már 1923-ban leírták [16]. Döntő bizonyítékok azonban jóval később jelentek meg a Framingham Heart Studyban, ahol az artériás hipertónia kialakulásának kockázatát az elhízott populációban körülbelül kétszer nagyobbnak találták [17]. Később megfigyelték, hogy lineáris összefüggés van a testtömeg és a vérnyomás között, és minden 4,5 kg-os testtömeg-növekedés a szisztolés vérnyomás (SBP) 4 Hgmm-es növekedését eredményezi [9]. Másrészt a fogyás mind az SBP, mind a diasztolés BP (DBP) csökkenését eredményezi [11, 12].

Bár a súlycsökkentés az irányelvekben ajánlott a hipertónia nem farmakológiai kezelésének elengedhetetlen részeként, gyakran mind a betegek, mind az alapellátás orvosai elhanyagolják [18]. Így a súlycsökkentés relevanciája és hatékonysága az artériás hipertónia kezelésében a napi klinikai gyakorlatban még mindig homályos.

Mivel a súly növekedése a szisztolés és a diasztolés vérnyomás emelkedésével jár, feltételezzük, hogy a súly növekedése ronthatja az artériás hipertónia terápiájának hatékonyságát, és az alapellátásban a kontrollálatlan magas vérnyomásban szenvedő betegek nagyobb arányát eredményezheti. Prospektív megfigyelési tanulmányt végeztünk, amelynek elsődleges célja a kontrollálatlan magas vérnyomás jelenlétének felmérése volt az 1 éves követési időszak végén, valamint a súlynövekedés és -csökkenés hatásának értékelése a kontrollálatlan magas vérnyomásra, mint elsődleges végpontra.

Mód

A nyomon követés során a háziorvosok és a belgyógyászok szabadon változtathatták meg a farmakológiai antihipertenzív terápiát és/vagy ajánlhatták a rezsim és az étrend megváltoztatását; ugyanakkor utasítást kaptak arra, hogy tartsák be az ESC/ESH irányelvek ajánlásait, és szigorúan utasítást kaptak arra is, hogy minden beteg számára azonos szintű orvosi ellátást nyújtsanak [18]. Megfigyelési terv szerint a kutatók nem avatkoztak be a farmakológiai és nem farmakológiai terápiába. A csoportok közötti farmakológiai terápia hatékonyságának felmérése érdekében a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek dózisait kérdőív segítségével kaptuk meg. A dózisokat a dózisok mg-ban kifejezett arányában fejezzük ki az Állami Kábítószer-ellenőrzési Intézet által meghatározott minimális hatásos dózisokhoz [19].

Statisztikai analízis

A leíró adatokat átlag ± szórásként adtuk meg. A kvantitatív változók átlaga közötti különbségek statisztikai szignifikanciáját ANOVA alkalmazásával értékeltük Tukey posts hoc teszttel. A kvantitatív változók normál eloszlását Kolmogorov – Smirnov teszttel igazoltuk. A kvalitatív változókat Chi-négyzet teszt segítségével hasonlítottuk össze. A BMI változás és az artériás hipertónia kontroll státusza közötti összefüggés statisztikai szignifikanciáját a követés végén (nem kontrollált magas vérnyomás jelentette az elsődleges végpontot) bináris logisztikus regressziós elemzéssel értékeltük. Az elemzésbe bekerült az életkor, a kiindulási szisztolés és a diasztolés vérnyomás, a kreatinin és a minimális hatásos vérnyomáscsökkentő dózisok száma a nyomon követés elején és végén, mint lehetséges zavaró tényező. Jelentős BMI-változás nélküli kohortokat használtunk referenciacsoportként a teszt céljára. Különbségek a o A 0,05 alatti értékeket statisztikailag szignifikánsnak tekintettük. A statisztikai elemzéshez a Windows SPSS 20. verzióját használták.

A tanulmányt a Szlovák Köztársaság Egészségügyi Minisztériumának etikai bizottsága hagyta jóvá.

Eredmények

Tizenhatezerötszázhatvannégy beteget vettek fel, míg 13 631 beteg (6336 férfi; 7295 nő) fejezte be az 1 éves nyomon követést, és az adatok elemzésre rendelkezésre álltak. Nyolcszázhuszonhét beteg halt meg, és 2106 beteget elveszítettek a nyomon követés során. A követés végén 4162 (65,7%) férfinak nem volt szignifikáns BMI-változása; 1489-ben (23,5%) csökkent a BMI; 685-nél (10,8%) nőtt a BMI, a nőknél 4651-nél (63,8%) nem volt szignifikáns BMI-változás; 1634-ben (22,4%) csökkent a BMI; és 1010-nél (13,8%) csökkent a BMI a vizsgálati kritériumok szerint. A kohorszok kiindulási jellemzőit az 1. táblázat mutatja. A kiindulási helyzetben nem volt szignifikáns különbség a betegcsoportokban az életkor, a BMI, a plazmatikus kreatinin koncentráció és a diabetes mellitus prevalencia tekintetében (1. táblázat). A szisztolés és a diasztolés vérnyomásban nagyon kicsi, de statisztikailag szignifikáns különbségeket figyeltünk meg (1. táblázat), ezeket a változókat a későbbi elemzésben mint lehetséges zavaró tényezőket vettük fel.

Férfiaknál az elhízás és a túlsúly pozitív összefüggést mutat a kontrollálatlan magas vérnyomás jelenlétével a férfiaknál, a kiindulási értéknél. A magas vérnyomást nem sikerült megfelelően kontrollálni a BMI 2-vel rendelkező férfiak 51,2% -ánál, a túlsúlyos férfiak 56,1% -ánál és az elhízott férfiak 61,4% -ánál (2. táblázat). A nőknél szintén szignifikáns különbség volt a kontrollálatlan magas vérnyomás aránya között az elhízott nőknél (60,9%) és a BMI 2-vel rendelkező nőknél (54,2%), de nem a túlsúlyos nők és a BMI 2 nők között (2. táblázat).

BMI csökkenés és magas vérnyomás kontroll

A logisztikai regresszió azt mutatja, hogy az elhízott és túlsúlyos férfiak és nők kohorszaiban a kiindulási értéknél a BMI a követés során legalább 1 kg/m 2 -rel csökkent, fordítottan összefüggésbe hozható az ellenőrizetlen magas vérnyomás jelenlétével a követés végén . A logisztikai regresszió a kiindulási életkort, a szisztolés vérnyomást (SBP), a diasztolés vérnyomást (DBP), a kreatinint és az antihipertenzív terápia dózisait használta a követés kezdetén és végén a lehetséges zavaró változóként (3. táblázat). A BMI csökkenésével helyettesített súlycsökkenés alacsonyabb kockázatot jelentett az ellenőrizetlen magas vérnyomásban szenvedőknek elhízott és túlsúlyos betegeknél, a legerősebb összefüggést az elhízott férfiak kohorszában, majd kövér nőknél tapasztalták. A BMI-csökkenésnek nem volt szignifikáns hatása az AH kontrollra azoknál a férfiaknál és nőknél, akiknél a BMI kevesebb, mint 25 kg/m 2 (3. táblázat).

BMI növekedés és magas vérnyomás kontroll

A logisztikai regresszióanalízis azt mutatja, hogy az elhízott és túlsúlyos férfiak és nők kohorszaiban a BMI a követés során legalább 1 kg/m 2 -rel nőtt, és a követés végén pozitívan társult a kontrollálatlan magas vérnyomáshoz. A logisztikai regresszió a kiindulási életkort, az SBP-t, a DBP-t, a kreatinint és az antihipertenzív terápia dózisait használta a követés kezdetén és végén, mint lehetséges zavaró változókat (4. táblázat). A BMI 2-vel rendelkező férfiak és nők kohorszaiban enyhe tendencia figyelhető meg, de az összefüggés statisztikailag nem volt szignifikáns (4. táblázat). A legnagyobb esélyarányt a túlsúlyos férfiak kohorszában, majd a túlsúlyos nőknél követték (4. táblázat).

Vita

Az alapellátásban szenvedő betegek 1 éven át tartó leendő nyomon követése azt mutatta, hogy a testtömeg változásai az 1 kg/m 2 feletti BMI-változások tekintetében befolyásolják az antihipertenzív kezelés hatékonyságát. Számos olyan bizonyíték áll rendelkezésre, amely a súlyváltozásokat összekapcsolja a BP változásával. Ennek a kapcsolatnak a feltárására azonban eddig nem végeztek átfogó tanulmányt, és a súlykezelés szerepét az alapellátás komplex vérnyomáscsökkentő terápiájában még meg kell határozni. Eredményeink hangsúlyozzák a BW-kontroll jelentőségét az antihipertenzív kezelés hatékonyságának javításában az alapellátásban, és nemcsak a testsúlycsökkentés, hanem a stabil testtömeg fenntartásának előnyeit is kiemelik.

Súlycsökkenés és magas vérnyomás kontroll

Súlynövelés és magas vérnyomás-szabályozás

A BMI növekedése pozitívan társult a hipertónia gyenge kontrolljához elhízott és túlsúlyos betegeknél a követés végén. Túlsúlyos férfiaknál és nőknél magasabb esélyarányt figyeltek meg, ami erősebb összefüggést jelez, mint elhízott egyéneknél. Leírták a súly növekedésének a BP-re gyakorolt hatását, valamint a súly növekedés és az SBP közötti lineáris összefüggést [9]. Egy újabb tanulmányban az 1 éves követés során tapasztalt súlygyarapodás az SBP és a DBP növekedésével járt együtt fiatal felnőtteknél, függetlenül a kiindulási BMI-től [11]. Megállapításaink alapján feltételezhető, hogy még a stabil súly megtartása is előnyös a súlygyarapodáshoz képest a megfelelő magas vérnyomás-szabályozás szempontjából. Mivel az elhízás más negatív metabolikus hatásokkal is társul, például az éhomi és az étkezés utáni lipoprotein profil aterogén változásaihoz, a testsúly-szabályozásnak döntő részét kell képeznie az artériás hipertóniában szenvedő betegek komplex kezelésében [20].

Kórélettani háttér

A vizsgálat korlátai

Vizsgálatunk résztvevői nem vettek részt kontrollált súlycsökkentő programon, mivel a vizsgálat csak megfigyelő jellegű volt. Ezért nem volt lehetséges számszerűsíteni a betegek részvételét ezekben a nem farmakológiai stratégiákban, mint például az étrend, a sóbevitel és a rendszeres fizikai aktivitás megváltozása. E hatás minimalizálása érdekében a háziorvosokat arra utasították, hogy a betegeket a vérnyomás-szabályozás nem farmakológiai módszereiről egyaránt oktassák.

A nemkívánatos súlyvesztéshez vezető társbetegségek hatásának minimalizálása érdekében a betegek kórtörténetében ismert onkológiai betegség (kivéve a teljes remissziót), terhesség, tirotoxikózis, májcirrhosis, malabszorpciós szindróma és végstádiumú vese betegség kizárták. Lehetséges azonban, hogy egyes betegeknél ezek a körülmények kialakulhatnak a nyomon követés során. Nem zárható ki a glomeruláris szűrési sebesség jelentős romlásának lehetősége sem a követés során.

Vizsgálatunkban a betegek különböznek az antihipertenzív terápia szempontjából. Ezenkívül a farmakológiai terápiát a betegek jelentős részében módosították a követés során. A farmakológiai terápia, mint zavaró tényező lehetséges eltéréseinek hatásának csökkentése érdekében az alapszintjén és a nyomon követés végén alkalmazott antihipertenzív terápiák dózisait lehetséges zavaróként bevonták a logisztikai regressziós elemzésbe. Az összes beteget rendszeresen 3 hónapon keresztül követték nyomon, és a háziorvosokat szigorúan arra utasították, hogy minden beteg számára azonos szintű orvosi ellátást biztosítsanak. A terápia módosításának gyakorisága azonban eltérhet.

Figyelembe kell venni az utánkövetési időszak időtartamát is. Betegeinket 1 éven át figyeltük; így nem sikerült felmérni a fogyás hosszú távú hatását. Egy korábbi, elhízott betegeken, akik bariatriás eljáráson estek át, kimutatták, hogy a BP ismét növekedett a műtét előtti értékeken a 8 éves követés során [29]. Egy másik, bárgyógyászati műtétet nem használó tanulmány azonban azt mutatta, hogy a súlycsökkenés hatása minimálisan 3 évig tart, ha a súly legalább 4% -kal alacsonyabb marad, mint az alapszint [14].

A legtöbb korábbi tanulmány a testsúly változását használta a fogyás indikátoraként. A delta testtömeg helyett delta BMI-t használtunk, mert a BMI a test adipozitásának függvénye [30].

Következtetés

Nagy obszervációs prospektív vizsgálatunkban kimutatták, hogy a testtömeg-csökkenés legalább 1 kg/m 2 -el alacsonyabb nem kontrollált hipertónia kockázatával járt együtt az 1 éves követés végén elhízott és túlsúlyos betegeknél. Ez hangsúlyozza a BW kontroll jelentőségét az artériás hipertóniában szenvedő betegek kardiovaszkuláris kockázatának kezelésében, és ezt elháríthatatlan ajánlásnak kell tekinteni az elhízott és túlsúlyos egyének artériás hipertóniájának komplex kezelésében. Másrészt a testsúly növekedése legalább 1 kg/m 2 -rel az egyéves követés során fokozta a kontrollálatlan magas vérnyomás kockázatát a hozzávetőleg azonos súly megtartásához képest. Javasoljuk, hogy a testsúlycsökkenés vagy legalább a BW stabilizálása javíthatja a magas vérnyomás szabályozását elhízott hypertoniásokban és túlsúlyos hipertóniás betegeknél.