A vizelet mérőpálcájának fejlett értelmezése (Proceedings)

Barrak Pressler, DVM, PhD, DACVIM

Állatorvosi Klinikai Tudományok Tanszék

A CBC és a kémia panel mellett a vizeletvizsgálat a minimális adatbázis harmadik összetevője. A vizeletvizsgálat a vesék és az alsó húgyutak megbetegedéseinek értékelésében és nyomon követésén túl számos más szerv működéséről nyújt információt.

A vizeletvizsgálat elvégzésének javallatai

A CBC és a kémia panel mellett a vizeletvizsgálat a minimális adatbázis harmadik összetevője. A vizeletvizsgálat azon túl, hogy segít a vesék és az alsó húgyúti betegségek értékelésében és ellenőrzésében, számos más szerv működéséről is információt nyújt. Általában vizeletvizsgálatot kell végezni bármikor bármely „anyagcsere-szűrés” vagy „egészséges állat-vizsga” részeként, vagy amikor egy klinikus orvos szisztémás klinikai tüneteket vagy betegségeket vizsgál. A vizeletvizsgálat elengedhetetlen része a specifikus betegségek vagy terápiák monitorozásának is, például cukorbetegség vagy néhány antibiotikum beadása esetén. Annak ismerete, hogy a varopis betegségek hogyan befolyásolhatják a vizeletvizsgálatot, és hogyan lehet a rendellenességeket tovább dolgozni, szükséges e diagnosztikai teszt megfelelő értékeléséhez.

A vizeletvizsgálat módszertana

A vizeletvizsgálat pálcika részét a mintavételtől számított 30 percen belül el kell végezni, ideális esetben a hűtést megelőzően. Ha az elemzés előtti hűtést nem lehet elkerülni, a vizeletet a vizsgálat előtt fel kell melegíteni szobahőmérsékletre, és jól össze kell keverni; ha a vizelet átlátszatlan vagy zavaros, akkor óvatosan centrifugálja a mintát a vizelet üledékvizsgálatának elkészítéséhez leírt módon, és csak a felülúszót vizsgálja.

A pálcikák nagyon hajlamosak a különféle vegyi anyagok interferenciájára. A párnákat soha nem szabad megérinteni, hosszabb ideig szobahőmérsékletnek kitenni, vagy hagyni, hogy nedvességgel érintkezzenek. Soha ne használjon lejárt szalagokat. Kerülje a felesleges vizeletmennyiséget a mérőpálcákhoz; A vizelet feleslegét úgy kell eltávolítani, hogy a szalagot egy törülközőre koppintja, vagy az élét tiszta felületre húzza.

Fajsúly

A fajsúly a vizelet ozmolaritását becsüli, amely a vesefunkció közvetett mértéke. Normál állatoknál a fajsúlya nagymértékben változhat; ez a szerző macskáknál 1,040-et, kutyáknál pedig 1,030-at használ cut-offként a „majdnem 100% -ban garantáltan normális” értékhez. Bármilyen klinikai tünet hiányában (például rutinszerű egészségügyi vizsgálat során) alacsonyabb értékek is elfogadhatók. Ezzel szemben egyes állatok (különösen vesebeteg macskák vagy glomeruláris betegségben szenvedő kutyák) a veseelégtelenség ellenére is képesek koncentrálni vizeletüket. Ha a vizelet tartósan izoszthenurikus vagy minimálisan koncentrált (azaz 1,020 alatt van), az állatok poliurikusak, még akkor is, ha a tulajdonos nem jelentette be. Néhány kutyának azonban ilyen alacsony a vizeletspecifikus gravitációja a stressz idején megnövekedett vízfogyasztás miatt (például kórházi ápolás vagy autós túrák után), és ezért kétséges lehet, ha a tulajdonosok otthon vizeletmintát vesznek mérésre.

A vizeletkoncentráció képtelensége nem jelenti automatikusan a vesebetegséget, ahogy az azotemia sem mindig veseelégtelenséget jelent. Valójában a hyposthenuria (fajsúly 1.008 alatt) a vizelet aktív hígítását jelenti. Az egyik trükkös helyzet az az állat, akinek nem vesebetegsége van, amely minimálisan vagy nem koncentrált vizeletet okoz, és ezután megtagadják a vízhez való hozzáférést, vagy nem képes inni. Ezeknél az állatoknál a dehidráció miatt gyorsan kialakul a vese előtti azotemia, de vizeletük híg marad. Más szóval, az izoszthenuria + azotemia ezeknél a betegeknél nem egyenlő a veseelégtelenséggel. Ezeknek az állatoknak folyadékkal történő beadásával az azotemia gyorsan feloldódhat; a hipoadrenokortikizmus a klasszikus betegség, ahol a leletek ilyen kombinációja előfordulhat.

A szín nem megbízható módszer a fajsúly mérésére. A hematuria és a bilirubin megváltoztathatja a vizelet színét anélkül, hogy a fajsúly súlya jelentősen megváltozna. A 3 hetesnél fiatalabb kölyökkutyák vizelete általában hígabb, mint a 4 hetes vagy annál idősebb kutyáké.

Módszertani tippek: A refraktométerek jelentik a legjobb egyensúlyt a költség és a pontosság között a vizelet fajsúlyának mérésében. A legjobb refraktométerek skálája különböző a kutyák és macskák számára; ha azonban ezek nem állnak rendelkezésre, akkor a különbségek klinikailag ritkán szignifikánsak. A vizeletszintmérő pálcikák túl pontatlanok ahhoz, hogy klinikailag megbízhatóak legyenek a fajsúly mérésére.

A vizelet mérőpálcája

pH: A vizelet pH-ját számos változó befolyásolja, beleértve az utolsó étkezés óta eltelt időt, az étrendet, számos gyógyszert, a tüdő és a vese működését, valamint a vese- és szisztémás betegségeket. Egészséges állatokban a vizelet pH-ja az eredménytől függetlenül általában nem igényel további vizsgálatot, mert a lúgos vagy savas vizelet teljesen normális lehet. A vizelet pH-jának a szérum pH-értékére reagálva változnia kell. A savas szérumra reagálva a vesék több savat választanak ki; ha a szérum lúgos, akkor a veséknek több bázist kell kiválasztaniuk.

A kutyák és macskák vizelete általában savas. Az alkalikus vizelet pH-értéke azonban néhány órával étkezés után bekövetkezhet. Amint a szervezet hidrogént pumpál a gyomorba az emésztés érdekében, a szérum alaposabbá válik; kompenzáció céljából a vesék ezért bikarbonátot (azaz bázist) választanak ki, ami „étkezés utáni lúgos árapályt” okoz. A lúgos vizelet másik oka az ureáztermelő baktériumok. A Proteus, a Staphylococcus, a Corynebacterium és az Enterococcus egyes fajai képesek lebontani a karbamidot, elindítva az események kaszkádját, amely lúgos vizeletet és esetleg struvit urolithiasisot eredményez. A lúgos vizelet legritkább oka a veleszületett vese tubuláris acidózis. Ezek a betegségek közé tartoznak a tubuláris hibák, amelyek megakadályozzák a sav megfelelő kiválasztódását; az ilyen betegségekben szenvedő állatokban a vizelet lúgos, a szérum paradox módon savas.

Módszertani tippek: A hűtés nem befolyásolja a vizelet pH-ját. Sajnos sajnos a pH-mérőpálcával történő pH-meghatározás eredendően hibára hajlamos - jelentős a megfigyelők közötti eltérés, és a mérőpálcák hibatartalma 0,5-1,5 pH-egység. Bár ez a legtöbb esetben nem szignifikáns, néhány állat esetében elengedhetetlen a pontos pH ismerete; a legjobb példa az urolithiasis miatt kezelt állatokra. Ezeknek az állatoknak a vizelet pH-mérője jobb, mint a mérőpálcáké.

Módszertani tippek: Számos tisztítószer (hidrogén-peroxid, fehérítő, klór) hamis pozitív eredményeket okozhat a glükózszintmérő pálcikán; ezért a felső és a ketrecben lévő vizeletmintákat nem szabad használni. Hamis negatívumok fordulhatnak elő olyan hűtött mintáknál, amelyeket az elemzés előtt nem melegítenek fel. A leggyakoribb vizeletmérő pálcikák (Multistix®, Diastix® és Petstix® márkák) a vizeletet a glükóz betétekről oldalról, nem pedig a tetejéről szívják fel. Ezeket a mérőpálcákat vizeletbe kell mártani, vagy a vizeletet a párnák oldalára kell helyezni, ahelyett, hogy felülre spriccelnék, különben hamis negatívumok fordulhatnak elő.

Ketonok: A ketonok akkor képződnek, amikor a szervezet nem képes elegendő energiát nyerni a glükóz anyagcseréjéből, ehelyett nagy mennyiségű zsírsavat kell metabolizálnia. A keringő ketonokat a glomerulus könnyen kiszűrheti, és csak kis mennyiségben szívódnak fel újra. A ketonuria jelenlétét és mennyiségét a vesebetegség nem befolyásolja. A vizeletszintmérő pálcikák felhasználhatók a szérum ketonok kimutatására is. A vér centrifugálása után (mint egy hematokrit csővel) kis mennyiségű szérum helyezhető a párnára, és ugyanolyan technikával olvasható el, mint a vizelet.

Módszertani tippek: A rendellenes színű vizelet hamis pozitív eredményeket okozhat. Három fő keton létezik - aceton, acetoecetsav és β-hidroxi-butirát. Bár a legnagyobb mennyiségben a β-hidroxi-butirát választódik ki, a vizelet-mérőpálcák és tabletták csak acetont és acetoecetsavat detektálnak. Ezért a mérőpálcával kimutatott ketonuria feloldódása nem jelentheti a ketonok teljes hiányát, és a DKA agresszív kezelését addig kell folytatni, amíg a ketonemia meg nem oldódik.

Bilirubin: A bilirubin a hemoglobin és más hem-tartalmú fehérjék enzimatikus lebomlásából származik. Mivel ezek az enzimek nincsenek jelen a vizeletben, a hematuria nem eredményez bilirubinuria-t. A vesebetegségnek nincs hatása a bilirubinuria-ra. A bilirubinuria hemolízissel, májbetegséggel és kolesztázissal fordul elő. A bilirubinuria a bilrubinemia előtt kialakulhat.

Kutyáknál a vesetubulusok általában konjugálódhatnak és kiüríthetik a bilirubint a vizelettel, ahogy a máj is. Általában a hímek több bilirubint választanak ki, mint a nőstények, az ép hímek pedig többet, mint a kasztrált hímek. A kiskutyák vizeletében nagyon kevés vagy egyáltalán nem kell bilirubint tartalmazni. A kutyaveseivel ellentétben a macskavese nem képes konjugálni a bilirubint; ezért a macskák bilirubinuriáját mindig tovább kell vizsgálni.

Módszertani tippek: Hamis pozitívak fordulhatnak elő, ha a vizelet elszíneződik, például szintetikus vérkészítményekkel (Oxyglobin®), fenazopiridinnel, rifampinnal, néhány szulfát tartalmazó gyógyszerrel vagy makroszkopikus hematuria esetén. A bilirubin spontán dekonjugálódik vagy átalakul biliverdinné a vizeletben, különösen szobahőmérsékleten hagyva vagy fény hatására. Ezért a bilirubint hamarosan meg kell vizsgálni a vizeletgyűjtés után, különösen, ha nem hűtőben van. Egyes szerek magas koncentrációja (beleértve a klórhexidint is) zavarja a bilirubin kimutatását.

Urobilinogén: Urobilinogén akkor képződik, amikor a bélbaktériumok lebontják az epével kiválasztott bilirubint. Ezen urobilinogén egy része újból felszívódik, majd kiválasztódik a vizelettel. Ez a vegyület fontos az embereknél, ahol a hemolízis, a májbetegség vagy a kolesztázis korai indikátora lehet. Kutyáknál és macskáknál azonban az urobilinogén nem nyújt több információt, mint a bilirubin. Ezenkívül az urobilinogén nagyon instabil, ezért nem szabad megbízható betegség-indikátorként használni kutyákban és macskákban.

Vér/hemoglobin: A pálcikák haematuriát jeleznek, ha vörösvértestek, hemoglobin vagy myoglobin vannak jelen; ennek a három lehetőségnek a megkülönböztetése az első lépés, ha hematuria-val kell szembenézni. A vizelet centrifugálásának eredményeként az összes vörösvértest pelletet képez. Ha a vizelet felülúszója tartósan vörös vagy rózsaszín, akkor hemoglobin vagy myoglobin van jelen. A hemoglobinuriát gyakran a PCV csökkenése kíséri; a mioglobinuria általában súlyos izomtraumák vagy nekrózis után következik be. A mioglobinuria gyanúja esetén a szérum kreatin-kináz segíthet a myopathiák diagnosztizálásában; Ezenkívül néhány kereskedelmi laboratórium meg tudja különböztetni a vizelet mioglobint és a hemoglobint. Ha vörösvértestek vannak, a vizelet PCV-jének mérése (a szérum mellett) segíthet a diagnosztikai és terápiás döntésekben.

A hematuria gyakori oka az iatrogén bevezetés a cystocentesis során. Ez azonban általában kisebb vérzést eredményez, és az üledékvizsgálat során a vörösvérsejtek ritkán nagyobbak, mint 10-20/hpf; a hemoglobinuria nem lehet jelen. A mikroszkópos hematuria bármely betegségben előfordulhat az urogenitális traktusban. A hematuria eredetének lokalizálásának elősegítése, valamint a hematuria iatrogén jelenlétének megállapításának és a cisztocentézis minta előtti szabad fogás összegyűjtése és a vizeletvizsgálatok eredményeinek összehasonlítása egy másik módszer. Hematuria egy szabadfogású mintában, amely nincs jelen a cystocentesis mintában, a hólyagtól disztális vérzést jelent.

A hemoglobinuria a vörösvértestek híg vagy lúgos vizeletben történő líziséből származhat. Alternatív megoldásként a hemoglobin az intravaszkuláris hemolízist követően bejuthat a vizeletbe a véráramból. A gyakori okok közé tartozik az immun által közvetített hemolízis, a cink toxicitás és a methemoglobinemia; a hemoglobinuria szintetikus hemoglobin adagolással is előfordul (Oxyglobin®).

Módszertani tippek: A katéterezett minták gyakran hematuria-t tartalmaznak, amely a húgycső nyálkahártyájának elkerülhetetlen traumája miatt következik be. A vizelet-mérőpálcák egyes márkái lehetővé tehetik a vörösvértestek megkülönböztetését a hemoglobin- vagy a mioglobin-pigmentektől a mérőpálca-pad színváltozásának mintázata alapján. A homogén színváltozások sok vörösvérsejt vagy pigment jelenlétét jelentik; a színváltozás foltjai azt jelentik, hogy csak néhány vörösvértest van jelen, és nincs pigment.

Fehérje: A vizelet fehérje koncentrációjának meghatározására szolgáló pálcika módszerek csak félkvantitatívak. Mivel bizonyos fehérje általában a vizeletben található, a vizelet fehérje: kreatinin arányát (UPC) meg kell mérni annak igazolása érdekében, hogy a proteinuria valóban kórosan megnövekedett-e. UPC-t kell kérni, ha proteinuria van és a szérum albuminszintje csökken, vagy ha a vizelet fehérje a vártnál nagyobb, tekintet nélkül a szérum albuminra. Az alacsony fajsúly azt jelenti, hogy az alacsonyabb fehérjekoncentráció jelentős lehet. A normális UPC kutyáknál kevesebb, mint 0,5, macskáknál pedig kevesebb, mint 0,4. Bár a hematuria lehet a proteinuria oka, az UPC kutyákban nem válik rendellenesvé, hacsak a vizelet durván elszíneződött (azaz rózsaszín vagy vörös).

A proteinuria a pre-glomeruláris, glomeruláris vagy posztglomeruláris betegség következménye. Pre-glomeruláris proteinuria esetén a globulint termelő neoplazmák, mint például a mielóma multiplex, egyes limfómák és plazmasejt-daganatok az immunglobulin-fragmensek túlzott szűrését eredményezik. A pre-glomeruláris proteinuria egyéb okai, amelyeket emberek dokumentálnak, vagy nem fordulnak elő (testmozgás), vagy valószínűleg klinikailag nem relevánsak (láz, stressz) kutyáknál és macskáknál. A poszt-glomeruláris proteinuria bármilyen alsó húgyúti gyulladásból származik, beleértve a neopláziát, urolitokat és fertőzéseket.

A glomeruláris proteinuriát meg kell vizsgálni, ha a proteinuria pre- és post-glomeruláris okai megszűntek. Ha fehérjevesztő nephropathia van jelen, meg kell határozni és kezelni kell a betegség vesén kívüli okait. Ha párhuzamos betegségeket nem diagnosztizálnak, vagy a proteinuria bármely alapbetegség feloldódása után is fennáll, általában vese biopsziát jeleznek.

Módszertani tippek: A vizelet-mérőpálcák sokkal érzékenyebbek az albuminra, mint más fehérjékre - a proteinuria egyéb okai, különösen a glomerulus előtti okok, hamis negatívumokat okozhatnak. A vizelet centrifugálása és a proteinuria vizsgálata csak a felülúszó segítségével segíthet csökkenteni a sejtek és törmelék által okozott hamis pozitív eredményeket. Az alkáli vizelet hamis pozitív fehérje eredményeket okozhat a vizeletszintmérőkön, általában 1+ -ig. A szulfosalicilsav (SSA) teszt sokkal érzékenyebb a nem albumin fehérjékre, mint a szokásos pálcikák, és a vizelet pH-ja nem befolyásolja.

Nitrit: Néhány baktérium nitritet termel, amely vegyület nem található meg nagy mennyiségben a normális vizeletben. A kutyákban és macskákban fertőzéseket okozó baktériumok túlnyomó része azonban nem növeli a vizelet nitritkoncentrációját. Ezért, az emberektől eltérően, ennek a tesztnek az eredményei nem alkalmasak a húgyúti fertőzések kimutatására kutyákban és macskákban.

Leukociták: Ez az olajszintmérő pálca a neutrofilekben és a makrofágokban található enzimeket detektálja. Ezeket a vizeletmérő pálcikákat emberi leukociták felhasználásával fejlesztették ki, nem kutya vagy macska sejteket. Pozitív reakció kiváltásához ezeknek a sejteknek degranulálódniuk kell (a gyulladásos válasz részeként) vagy lizálniuk kell (ami előfordulhat hipotóniás vagy lúgos vizelettel), tartalmukat a vizeletbe engedve. Sajnos kutyáknál ez a teszt nem érzékeny (sok hamis negatív), míg macskáknál egyáltalán nem specifikus (sok hamis pozitív), valószínűleg a pácienseinkben az enzimek és az emberek közötti különbségek miatt.