ADAGOLÁS ÉS ALKALMAZÁS GPA ÉS MPA INDUKCIÓS TERÁPIÁHOZ

Adja be a Rituxan-t GPA-hoz és MPA-hoz 1x hetente, 4 hétig

Indukciós adagolás [11]

adagolás

A Rituxant csak megfelelő orvosi támogatással rendelkező egészségügyi szakember adhatja be az infúzióval összefüggő súlyos reakciók kezelésére, amelyek végzetesek lehetnek, ha azok bekövetkeznek. [11] A Rituxan minden egyes infúziója előtt premedikáljuk acetaminofennel és antihisztaminnal.

Napi 1000 mg metilprednizolon formájában, intravénásán 1-3 napig glükokortikoidokat, majd 1 mg/kg/nap orális prednizont követve (nem haladhatja meg a 80 mg/nap értéket, és klinikai szükségletenként kúposabb lehet) a vasculitis súlyos tüneteinek kezelésére. Ennek a kezelésnek a Rituxan-kezelés megkezdése előtt vagy megkezdése előtt 14 napon belül kell kezdődnie, és folytatódhat a Rituxan-kezelés 4 hetes kezelése alatt és után is. [11]

1. lépés: Számítsa ki a beteg testfelületét (BSA) a magassága és súlya alapján 2. lépés: A páciens BSA alkalmazásával számítsa ki a heti Rituxan adagot a következő képlettel [11]: Heti dózis = BSA (m 2) × 375 mg 3. lépés: A Rituxant hetente egyszer, 4 héten keresztül kell beadni [11].

  • A metilprednizolon infúziókat követően 1 mg/kg/nap orális prednizon ajánlott (nem haladhatja meg a 80 mg/nap értéket, és klinikai szükségletenként csökken) [11]

PCP profilaxis

A PCP-profilaxis a GPA vagy MPA-ban szenvedő betegek számára is ajánlott a kezelés alatt és az utolsó Rituxan infúziót követő legalább 6 hónapig. [11]

GPA, granulomatosis polyangiitissel; MPA, mikroszkopikus polyangiitis; PCP =Pneumocystis jirovecii tüdőgyulladás.

Ha az aktív betegség indukciós kezelése Rituxan-nal történt, akkor a további kezelés Rituxannal az utolsó Rituxan indukciós infúziót követő 24 héten belül vagy klinikai értékelés alapján kell megkezdeni, de legkorábban 16 héttel az utolsó Rituxan indukciós infúzió után. [11]

Ha az aktív betegség indukciós kezelése volt egyéb standard ellátású immunszuppresszánsokkal, A Rituxan utókezelést el kell kezdeni a betegség kontrolljának elérését követő 4 hetes időszakon belül. [11]

Adja be a Rituxan-t két 500 mg-os intravénás infúzióként, két hét választva el egymástól, majd ezt követően a klinikai értékelés alapján félévente 500 mg-os intravénás infúzióként. [11]

A betegeknek 100 mg intravénás metilprednizolont kell kapniuk, amelyet minden Rituxan infúzió előtt 30 perccel el kell végezni. [11]

További adagolás [11]

FONTOS BIZTONSÁGI INFORMÁCIÓK

JELZÉS

  • A Rituxan ® (rituximab), glükokortikoidokkal kombinálva, 2 éves vagy annál idősebb felnőtt és gyermek betegek kezelésére javallt Granulomatosisban polyangiitis (GPA) és mikroszkópos polyangiitis (MPA) kezelésben.

Dobozos figyelmeztetések és további fontos biztonsági információk

Dobozos figyelmeztetések

Infúzióval kapcsolatos reakciók: A Rituxan beadása súlyos, beleértve a halálos infúzióval kapcsolatos reakciókat is eredményezhet. A Rituxan infúziót követő 24 órán belül halálesetek történtek. A halálos infúziós reakciók körülbelül 80% -a az első infúzióval összefüggésben következett be. Szorosan figyelje a betegeket. Súlyos reakciók esetén hagyja abba a Rituxan infúziót, és biztosítson orvosi kezelést a 3. vagy 4. fokozatú infúzióval kapcsolatos reakciók esetén.

Súlyos mukokután reakciók: A Rituxant kapó betegeknél súlyos, beleértve a halálos kimenetelű mucocutan reakciókat is előfordulhatnak. Hagyja abba a Rituxan alkalmazását olyan betegeknél, akik súlyos mucocutan reakciót tapasztalnak. A Rituxan újbóli alkalmazásának biztonságosságát súlyos mucocutan reakcióban szenvedő betegeknél nem határozták meg.

Hepatitis B vírus (HBV) reaktiválása: A HBV reaktivációja előfordulhat a Rituxan-nal kezelt betegeknél, egyes esetekben fulmináns hepatitis, májelégtelenség és halál. A kezelés megkezdése előtt szűrjen le minden beteget HBV-fertőzésre, és figyelje a betegeket a Rituxan-kezelés alatt és után. HBV reaktiváció esetén hagyja abba a Rituxant és az egyidejűleg alkalmazott gyógyszereket.

Progresszív multifokális leukoencephalopathia (PML), beleértve a halálos kimenetelű PML-t is, a Rituxant kapó betegeknél előfordulhat. Hagyja abba a Rituxan alkalmazását, és fontolja meg bármely egyidejű kemoterápia vagy immunszuppresszív kezelés leállítását vagy csökkentését azoknál a betegeknél, akiknél PML alakul ki.

Figyelmeztetések és óvintézkedések

Tumor Lysis Szindróma (TLS): Akut veseelégtelenség, hiperkalémia, hipokalcémia, hiperurikémia vagy a tumor líziséből fakadó, néha halálos kimenetelű hiperfoszfatémia a Rituxan első infúzióját követő 12-24 órán belül jelentkezhet Non-Hodgkin-limfómában (NHL) szenvedő betegeknél. Adjon agresszív intravénás hidratálást és anti-hiperurikémiás kezelést olyan betegeknél, akiknek magas a TLS kockázata. Javítsa az elektrolit rendellenességeket, ellenőrizze a vesefunkciót és a folyadék egyensúlyát, és szupportív kezelést végezzen, beleértve a dialízist is, az indikációnak megfelelően.

Fertőzések: A Rituxan-alapú terápia alatt és azt követően súlyos, többek között halálos, bakteriális, gombás és új vagy reaktivált vírusfertőzések fordulhatnak elő. A súlyos fertőzések esetén hagyja abba a Rituxan alkalmazását, és indítson megfelelő fertőzésellenes terápiát. A Rituxan alkalmazása nem ajánlott súlyos, aktív fertőzésekben szenvedő betegeknél.

Kardiovaszkuláris mellékhatások: A súlyos vagy életveszélyes szívritmuszavarok esetén hagyja abba az infúziókat. Végezzen szívmonitorozást a Rituxan minden infúziója alatt és után azoknál a betegeknél, akiknél klinikailag jelentős ritmuszavar alakul ki, vagy akiknek kórtörténetében ritmuszavar vagy angina szerepel.

Vesetoxicitás: A non-Hodgkin-limfómában (NHL) szenvedő betegeknél a Rituxan adását követően súlyos, beleértve a halálos kimenetelű vese-toxicitás léphet fel. Szorosan figyelje a veseelégtelenség jeleit, és szüntesse meg a Rituxan alkalmazását emelkedő szérum kreatinin- vagy oliguria esetén.

Bélelzáródás és perforáció: Hasi fájdalom, bélelzáródás és perforáció, amely egyes esetekben halálhoz vezethet, előfordulhat azoknál a betegeknél, akik a Rituxant kemoterápiával kombinálják. Értékelje, hogy jelentkeznek-e olyan obstrukciós tünetek, mint hasi fájdalom vagy ismételt hányás.

Immunizálás: A Rituxan-terápiát követően élő vírusos vakcinákkal történő immunizálás biztonságosságát nem vizsgálták, és a vakcinázás élő vakcinákkal nem ajánlott a kezelés előtt vagy alatt. A Rituxan-nal kezelt betegek esetében az orvosoknak felül kell vizsgálniuk a páciens oltási állapotát, és ha lehetséges, a betegeket az összes immunizálással naprakészen kell tartani a jelenlegi immunizálási irányelveknek megfelelően a Rituxan-kezelés megkezdése előtt, és legalább 4 héttel a nem élő oltások beadása előtt. egy Rituxan-tanfolyam.

Embrió-magzati toxicitás: A Rituxan magzati károsodást okozhat a B-sejtes lymphocytopenia miatt a Rituxan in utero csecsemőknél. Tájékoztassa a terhes nőket a magzat kockázatáról. A fogamzóképes nőknek hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a Rituxan-kezelés alatt és a Rituxan utolsó adagját követő 12 hónapig.

Egyidejű alkalmazás a metotrexáttól eltérő biológiai szerekkel és DMARD-okkal: Szorosan figyelje meg a betegeket a fertőzés jeleire nézve, ha biológiai szereket és/vagy DMARD-okat alkalmaznak egyidejűleg. A kortikoszteroidoktól eltérő egyidejű immunszuppresszánsok alkalmazását nem vizsgálták GPA vagy MPA betegeknél, akiknél perifériás B-sejtek kimerültek a Rituxan-kezelés után.

Mellékhatások

Klinikai vizsgálatok tapasztalatai a GPA-ban és az MPA-ban

A Rituxan-nal kezelt betegek ≥ 15% -ánál jelentett mellékhatások fertőzések, hányinger, hasmenés, fejfájás, izomgörcsök, vérszegénység, perifériás ödéma és infúzióval kapcsolatos reakciók voltak.

Aktív GPA/MPA betegek indukciós kezelése (GPA/MPA 1. vizsgálat)
Infúzióval kapcsolatos reakciók: A GPA/MPA 1. vizsgálatban a betegek 12% -ánál és 11% -ánál (Rituxannal kezelt vs ciklofoszfamid) legalább egy infúzióval kapcsolatos reakció lépett fel. Az infúzióval kapcsolatos reakciók közé tartozott a citokin felszabadulás szindróma, kipirulás, torokirritáció és remegés. A Rituxan csoportban az infúziós reakciót tapasztaló betegek aránya az első, a második, a harmadik és a negyedik infúziót követően 12%, 5%, 4% és 1% volt. A betegeket minden Rituxan infúzió előtt premedikálták antihisztaminnal és acetaminofennel, és háttérben orális kortikoszteroidokat kaptak, amelyek esetleg enyhítették vagy elfedték az infúzióval kapcsolatos reakciókat; azonban nincs elegendő bizonyíték annak megállapítására, hogy a premedikáció csökkenti-e az infúzióval kapcsolatos reakciók gyakoriságát vagy súlyosságát.

Fertőzések: A GPA/MPA 1. vizsgálatban a betegek 62% -a, illetve 47% -a (Rituxannal kezelt, illetve ciklofoszfamiddal kezelt) a 6. hónapig fertőzést tapasztalt. A Rituxan csoportban a leggyakoribb fertőzések a felső légúti fertőzések, a húgyúti fertőzések, és a herpesz zoster. A súlyos fertőzések előfordulási gyakorisága 11% volt, szemben a 10% -kal (Rituxannal kezelt, illetve ciklofoszfamiddal), 100 betegévenként kb. 25, illetve 28 volt. A leggyakoribb súlyos fertőzés a tüdőgyulladás volt.

Hypogammaglobulinemia: Hypogammaglobulinemiát (IgA, IgG vagy IgM a normál érték alsó határa alatt) figyeltek meg a GPA/MPA betegeknél, akiket Rituxan-nal kezeltek a GPA/MPA 1. vizsgálatban. A 6. hónapban a Rituxan csoportban 27%, 58% és A kiindulási állapotban normál immunglobulinszinttel rendelkező betegek 51% -ának volt alacsony IgA-, IgG- és IgM-szintje, szemben a ciklofoszfamid-csoport 25, 50 és 46% -ával.

Immunogenitás

Összesen 23/99 (23%) GPA-val vagy MPA-val kezelt, Rituxan-nal kezelt beteg 18 hónapos eredményt mutatott az anti-rituximab antitestekre a GPA/MPA 1. vizsgálatban. Az anti-rituximab antitest-képződés klinikai jelentősége a Rituxan-nal kezelt betegeknél homályos.

GPA/MPA-s betegek kezelése, akik indukciós kezeléssel elérték a betegség kontrollját (GPA/MPA 2. tanulmány)
A GPA/MPA 2. vizsgálatban a biztonsági profil összhangban volt a Rituxan ismert immunprofiljával az immunológiai indikációkban.

Infúzióval kapcsolatos reakciók: A GPA/MPA 2. vizsgálatban az EU által jóváhagyott rituximab-csoportban 7/57 (12%) beteg számolt be infúzióval kapcsolatos reakciókról. Az IRR tünetek előfordulása a legmagasabb volt az első infúzió alatt vagy után (9%), és a későbbi infúziókkal csökkent (

HIVATKOZÁSOK

Bosch X, Guilabert A, Espinosa G, Mirapeix E. Antineutrofil citoplazmatikus antitestekkel társult vasculitis kezelése: szisztematikus áttekintés. JAMA. 2007; 298 (6): 655-669.

Cohen SB, Keystone E, Genovese MC és mtsai. A strukturális károsodás folyamatos gátlása 2 év alatt rheumatoid arthritisben szenvedő betegeknél, akiket rituximab és metotrexát kombinációban. Ann Rheum Dis. 2010; 69 (6): 1158-1161.

Adatok a fájlban, DANCER Trial CSR. Genentech USA, Inc.

Adatok a fájlban, az FDA jóváhagyási levele, 02/2006. Genentech USA, Inc.

Adatok a fájlban, az FDA jóváhagyó levele, 04/2011. Genentech USA, Inc.

Adatok a fájlban, a címke frissítéséről szóló jóváhagyási levél, 01/2008 Genentech USA, Inc.

Adatok a fájlban, a címke frissítéséről szóló jóváhagyó levél, 10/2009. Genentech USA, Inc.

Adatok a fájlban, REFLEX Trial CSR. Genentech USA, Inc.

Gomez-Puerta JA, Hernandez-Rodriguez J, Lopez-Soto A, Bosch X. Antineutrofil citoplazmatikus antitestekkel társult vaszkulitidek és légzőszervi betegségek. Mellkas. 2009; 136 (4): 1101-1111.

Langford CA. Vasculitis. J Allergia Klinika lmmunol. 2010; 125 (2): S216-S225.

Rituxan [csomagolás]. Dél-San Francisco, Kalifornia: Biogen and Genentech USA, Inc.; 2019.

Specks U, Merkel PA, Seo P és mtsai. A remisszió-indukciós kezelések hatékonysága ANCA-val társult vasculitis esetén. N Engl J Med. 2013; 369 (5): 417-427.

Stone JH, Merkel PA, Spiera R és munkatársai; a RAVE-ITN kutatócsoport számára. Rituximab kontra ciklofoszfamid az ANCA-val társult vasculitis esetén. N Engl J Med. 2010; 363 (3): 221-232. Cikk letöltése

Turnbull J, Harper L. Az ANCA-val összefüggő vasculitis terápiájának káros hatásai. Legjobb gyakorlat Res Clin Rheumatol. 2009; 23 (3): 391-401.

van Vollenhoven RF, Fleischmann RM, Furst DE, Lacey S, Lehane PB. A rituximab hosszú távú biztonsága: a rheumatoid arthritis globális klinikai vizsgálati programjának zárójelentése 11 év alatt. J Rheumatol. 2015; 42 (10): 1761-1766.

Adatok a fájlban, a címke frissítéséről szóló jóváhagyó levél, 09/2019 Genentech USA, Inc.

  • Hivatkozások
  • Oldaltérkép
  • Magánélet
  • Feltételek
  • Lépjen kapcsolatba a Genentech-szel
  • Lépjen kapcsolatba a Biogennel
  • Cookie-beállítások

A webhely ezen szakaszában található információk csak az Egyesült Államok egészségügyi szakembereinek szólnak. Kattintson az "OK" gombra, ha Ön egészségügyi szakember.

A kiválasztott link elvezeti Önt erről a webhelyről egy olyan oldalra, amely nem a Genentech, Inc. tulajdonában vagy ellenőrzése alatt áll. A Genentech, Inc. nem vállal felelősséget az általunk nem birtokolt vagy ellenőrzött webhelyeken található információk pontosságát illetően. A Genentech nem javasolja és nem támogatja harmadik fél weboldalainak tartalmát. Harmadik fél weboldalainak használata saját felelősségére történik, és az ilyen webhelyek használatára vonatkozó feltételek és feltételek érvényesek.

Ön beteg, gondozó vagy egészségügyi szakember?

Ez a weboldal csak az Egyesült Államok egészségügyi szakembereinek szól. Ha Ön nem egészségügyi szakember, kérjük, jelezze nekünk, hogy át tudjuk irányítani Önt a megfelelő webhelyre: