Alacsony CP-értékű étrend tejelő tehenek számára

Összefüggő

A nyersfehérje (CP) a tejelő szarvasmarhák számára szükséges tápanyag, szárazanyagra számítva általában 15-18 százalék. Az étrendi CP gyakran a legdrágább makrotápanyag, és jelentős érdeklődés mutatkozott a magas CP-összetevők befogadási arányának csökkentése érdekében a költségek csökkentése érdekében.

Ezenkívül nagyobb hangsúlyt fektetnek a tejipar környezeti hatásainak csökkentésére, és ennek nagy része a tehenek nitrogén-hatékonyságának javítására irányul a nitrogén kiválasztásának és az ammónia kibocsátásának csökkentésével.

A Cornell Egyetem kutatói arról számoltak be, hogy a CP valószínűleg 0,5–1,5 százalékkal csökkenthető anélkül, hogy negatívan befolyásolná a tejtermelést, miközben jelentősen javítja a takarmányköltségekkel szembeni jövedelmet és csökkenti az ammónia-kibocsátást.

Más nemrégiben publikált tanulmányok szerint az étrendi CP körülbelül 2 százalékos csökkentése csökkenti a tej-karbamid-nitrogént (MUN) vagy a vizelet nitrogén-kiválasztását anélkül, hogy negatívan befolyásolná a tejtermelést. Az étrendnek azonban kiegyensúlyozottnak kell lennie, hogy megfeleljen a metabolizálható fehérje követelményeknek.

A metabolizálható fehérje a rovarok utáni emésztett valódi fehérjét és a kapott vékonybél által felszívódó aminosavakat jelenti. A metabolizálható fehérje elsősorban bendő mikrobiális fehérje, valamint a takarmány bendőben lebontatlan fehérjéiből áll.

A metabolizálható fehérjét a metionin- és lizintartalom szempontjából is egyensúlyban kell tartani. A metionin és a lizin együtt korlátozzák az aminosavakat, és az első vagy mindkét aminosav koncentrációjának növelése a metabolizálható fehérjében jellemzően növeli a tejfehérje-tartalmat és a hozamot.

A Miner Institute-ban nemrégiben elvégeztünk egy olyan tanulmányt, amely kiértékelte a 16,2% CP-t tartalmazó normál CP-étrend és a 13,7% CP-t tartalmazó alacsony CP-étrend hatásait.

Ezek a kezelések egy nagyobb, 4x4-es latin négyzet alakú kialakítás részei voltak, 28 napos periódus hosszával meghatározva a kiegészítő bendővédett metionin normál CP-diéták hatását a laktációs teljesítményre. (A tanulmány teljes eredményét a 2015-ös közös éves találkozón mutatják be a nyáron a floridai Orlandóban.)

A teheneket állványokban helyezték el ágyas matracokon, hogy lehetővé tegyék az egyedi szárazanyag-bevitel (DMI) mérését. A vizsgálat kezdetén a tehenek átlagosan 1568 fontot és 112 napot töltöttek tejben, és a gyártó ajánlásai szerint végig rbST-t adtak nekik. A diéták 41 százalék kukoricaszilázsból, 10 százalék szénanövény-szilázsból és 49 százalékos koncentrátumból álltak.

A diéták 32,2% semleges detergensrostot és 26,7% keményítőt is tartalmaztak. Az étrendi CP-t csökkentették a repce liszt, a karbamid és néhány szójabab liszt helyettesítésével a szójababhéjjal. Mindkét étrend kiegyensúlyozott volt, hogy megfeleljen a metabolizálható fehérje követelményeknek. A tényleges szárazanyag-bevitel alapján a metabolizálható fehérje várható mennyisége napi normál CP diéta esetén körülbelül 3165 gramm volt, alacsony CP-értékű étrend esetén pedig napi 3100 gramm volt.

A normál CP-étrendben kevés volt a metionin hiánya, mivel a metabolizálható fehérje százalékos aránya és az alacsony CP-értékű étrend tartalmazta a kérődzők által védett metionin-kiegészítést, hogy növelje a metionin metabolizálható fehérjét. Az összetevőváltások napi 0,40 dollárral csökkentették az alacsony CP-értékű diéta költségeit.

A tehenek mindkét kezelésnél jól teljesítettek. A diétát nem befolyásolták a diéták, és átlagosan napi 59,3 font volt (Asztal 1). Az étrendi kezelés nem befolyásolta a tejhozamot, és átlagosan napi 100,1 font volt. A tejkomponenseket az étrendi kezelés sem befolyásolta. A tejzsír átlagosan napi 4 százalék és 3,9 font volt.

A tej valódi fehérje átlagosan napi 3,24 százalék és 3,2 font volt. Az alacsony CP-értékű étrendet fogyasztó tehenek esetében a MUN csökkent (11,3 versus 13,7 mg/dl). Ezenkívül a tej nitrogén-hatékonysága, amelyet a tej nitrogénjében (font) számolnak nitrogén bevitelenként (font), nőtt az alacsony CP-értékű étrendet fogyasztó tehenek esetében (39,6 szemben 32,6 százalékkal).

Az étrend nem befolyásolta a szomatikus sejtszámot, és átlagosan 129 000 tej volt a normál CP-étrendet fogyasztó teheneknél és 79 000 az alacsony CP-értékű tápláléknál, ami azt jelzi, hogy a tehenek egészségesek voltak, és nem voltak mastitikus fertőzések.

A testtömeg (font) és a testtömeg-változás (font/28 napos időszak) az étrendi kezeléssel nem változott (1. táblázat). Szám szerint a tehenek a normál CP táplálékkal etetve híztak. A tehenek azonban nem híztak, ha alacsony CP-értékű étrendet etettek.

A tehenek a tejfehérje szintézisének támogatása érdekében katabolizálják a testszövet fehérjéjének aminosavakat (elsősorban izomból). A szövetfehérjétől való függés a tejfehérje aminosavak ellátásához tarthatatlan, és a tejhozam végül csökken.

A testtömeg-csökkenés bizonyos mértékig elfedhető, mivel a testállapot-pontszám viszonylag gyengén előrejelezheti a testtömeg-növekedést, mivel a tehenek pozitív energiamérlegben lévő zsírszövet továbbra is lerakódik, még akkor is, ha a szöveti fehérje katabolizálódik. Ennek a tanulmánynak a viszonylag rövid távú jellege (28 napos periódusok) elfedheti a tejtermelés potenciális csökkenését.

A Wisconsini Egyetem kutatói - Madison nemrégiben hosszabb távú (84 napos) vizsgálatot végeztek a késői laktációjú tehenek laktációs teljesítményének étrendi CP-koncentrációjának felmérésére. A teheneket 11,8, 13,1, 14,6 vagy 16,2 százalék CP-t tartalmazó étrendekkel etették. A kevesebb, mint 13,1% CP-t tartalmazó étrendet fogyasztó teheneknél csökkent a tejtermelés.

A DMI, a tejhozam, a zsír- és fehérjetartalom, valamint a testtömeg változás azonban hasonló volt azoknál a teheneknél, akik 14,6 vagy 16,2% CP-t tartalmazó étrendet fogyasztottak. E hosszú távú tanulmány eredményei alátámasztják saját tanulmányunk megfigyeléseit, és azt sugallják, hogy az étrendi CP 1-2% -kal történő csökkentése nem járhat negatív hatással a tejtermelésre vagy a testtömeg-gyarapodásra.

Mikrobiális nitrogénhozamot is mértünk annak megállapítására, hogy az alacsony CP-diéta korlátozza-e a kérődző mikrobiális fehérjeszintézisét (1. táblázat). A mikrobiális fehérjeszintézis korlátozható, ha az étrendben nem megfelelő mennyiségű kérődzőkön lebontható fehérje vagy fermentálható szénhidrát található.

A mikrobiális nitrogénhozamot a vizeletből származó purinszármazékok kiválasztásával határoztuk meg a mikrobiális nitrogén markerként. Az étrend nem befolyásolta a mikrobiális N-hozamot, ami azt jelzi, hogy a kérődzőkön lebontható fehérje ellátása megfelelő volt az alacsony CP-értékű táplálékkal etetett tehenek számára.

A túlzott vagy nem megfelelő étrendi CP és metabolizálható fehérjeellátás nyomon követésének leghatékonyabb eszköze az ömlesztett tartály vagy a tesztnapi MUN koncentráció. A Cornell Egyetem kutatói szerint a MUN optimális tartománya 8-12 mg/dl. Az étrendi CP és az metabolizálható fehérje korlátozott, ha a MUN-koncentráció 8 mg/dl alá csökken, ami valószínűleg csökkenti a tejtermelést.

Fontolja meg az étrendi CP csökkentését, ha a MUN-koncentráció nagyobb, mint 12 mg/dl. Kezdje a CP fokozatos csökkentésével 0,5 százalékegységgel, amíg el nem éri a kívánt MUN-koncentrációt.

Az étrendi CP fokozatos csökkentése jó stratégia a laktációs közepes és késői tehenek esetében, de a friss tehéncsoportokhoz táplált CP modulálásakor körültekintően kell eljárni, mivel ebben a csoportban várhatóan alacsonyabb a DMI. Ügyeljen arra is, hogy ellenőrizze a tejfehérje-tartalmat, mivel ez reagál a metabolizálható fehérje hiányára. Az ömlesztett tartály MUN koncentrációja csak az állományszintű fehérje állapotot biztosítja. A laktációs tehéncsoportokra vonatkozó részletesebb információkhoz a tesztnapi MUN-koncentráció monitorozása szükséges.

A MUN és a tej nitrogén hatékonysági adatai azt mutatják, hogy az alacsony CP-értékű étrendet fogyasztó tehenek kevesebb fehérjét pazaroltak, miközben magas szintű tejtermelést tartottak fenn. Az étrendi CP minimális mennyisége a magas tejtermelés elérése érdekében nem lesz azonos minden gazdaságban.

A legtöbb gazdaságnak azonban képesnek kell lennie arra, hogy 1-2 százalékkal csökkentse a CP-t, ha a CP-t fermentálható szénhidrátokkal pótolják, például kiváló minőségű, jól emészthető takarmányokkal vagy nem takarmányos rostforrásokkal. Ezek a módosítások nem korlátozhatják a testtömeg-növekedést vagy a mikrobiális fehérjeszintézist.

Az ömlesztett tartály vagy a tesztnapi MUN-koncentráció hatékony eszköz a fehérje állapotának figyelemmel kísérésére. Az alacsony CP-értékű diéták fenntarthatják a magas tejtermelést és javíthatják a nitrogén hatékonyságát és a takarmányköltségekkel kapcsolatos bevételeket, mindaddig, amíg az étrend megfelelő mennyiségű metabolizálható fehérjét, valamint metionint és lizint tartalmaz az anyagcserében lévő fehérjében. PD