Alapvető tápanyag

Az esszenciális tápanyagok előnyösen eloszlanak a fejlődő magzat számára, aminek következtében kimerültek a raktárak az anyában, ez az állapot a szülés után még egy ideig fennmarad.

Kapcsolódó kifejezések:

Szénhidrát
Metabolikus út
Kolin
Króm
Beágyazott gén
Baktérium
Fertőző ügynök
Metabolit
Mikroorganizmus

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Táplálkozási követelmények és a kiegészítők megfelelő használata

Jane M. Greene, Patricia A. McAdam, Táplálkozás a középső és későbbi években, 1983

Kiadói összefoglaló

Szabad gyökök és antioxidánsok

Martin Kohlmeier, a tápanyagcserében, 2003

Az antioxidáns hatás mechanizmusai

Fémion-kelát: A ROS képződését hatékonyan csökkentik, ha a vasat és a rézet szorosan kötött formában tartják fenn, amelyek nem vehetnek részt a Fenton-típusú reakciókban. Egyes élelmiszer eredetű vegyületek, például a flavonoidok fémkelátképző képessége további védelmet nyújthat. Ennek a hatásnak a jelentősége sejtszinten azonban továbbra sem tisztázott.

Enzim által katalizált reakciók: A szervezetnek kidolgozott rendszere van a ROS elleni védelemre. Ezek a rendszerek általában a legaktívabbak a legnagyobb ROS-kibocsátás helyén. A hemázt és a mangánt egyaránt tartalmazó kataláz (EC1.11.1.6) a peroxiszómákban oxigénnel és vízzel disszipálja a hidrogén-peroxidot. Ez a nagy kapacitású és alacsony affinitású enzim a legjobban alkalmas a túlfolyó mennyiségek és a hirtelen hidrogén-peroxid-törések méregtelenítésére. Más peroxidáz aktivitású enzimek kapacitása alacsonyabb, de magas szubsztrát affinitásuk miatt a hidrogén-peroxid koncentrációja nagyon alacsony. A nagy affinitású peroxidázok ezen csoportjába tartoznak a peroxiredoxinok (Prx), amelyek szoros rokonságban vannak a hem-enzimekkel.

A citoszolban és az extracelluláris térben található különböző szuperoxid-diszmutáz (EC1.15.1.1) izoenzimek átalakítják a szuperoxid gyököket hidrogén-peroxiddá (4. reakcióegyenlet). Minden izoenzim rézt és egy második átmeneti fémet tartalmaz. A mitokondriumokban található izoenzim mangánt, a citoszolban és az extracelluláris folyadékokban cinket vagy vasat tartalmaz.

Az extracelluláris folyadékban található másik nagy kapacitású szabad gyökfogó a réz-enzim ferroxidáz (ceruloplazmin, vas (II): oxigén-oxidoreduktáz, EC1.16.3.1).

A tioredoxin-reduktáz (EC1.6.4.5) a citoszolban mindenütt jelenlévő NADPH-függő szelenoenzim, amely aszkorbáttá redukálja mind a dehidroaszkorbátot, mind a szemidihidroaszkorbát gyököt (May és mtsai., 1998).

Más védelmi stratégia törekszik a kár orvoslására. Négy különböző szeléntartalmú glutation-peroxidáz (EC1.11.1.9), eltérő szöveteloszlással és aktivitási profilokkal, glutationt (GSH) használ a szabad zsírsavak és más lipidek peroxidjainak csökkentésére. Egy másik példa az arilészteráz (paraoxonáz 1, PON1, EC3.1.1.2) aktivitása a nagy sűrűségű lipoproteinben (HDL). Ez az enzim lebontja a zsíros aldehideket a sérült foszfolipidekből, és felszabadítja őket a lipoprotein részecskéből további metabolikus kezelés céljából a májban és más szövetekben (Ahmed et al., 2001).

Antioxidánsok: A test zsírban oldódó és vízben oldódó vegyületeket egyaránt használ az összes sejtszint eléréséhez.

Az esszenciális tápanyag-aszkorbát egy különösen sokoldalú antioxidáns, mert képes egy vagy két elektronfelesleggel rendelkező gyököket kioltani. Az oxidált formák regenerálásának rendszerei közé tartozik a NADH-függő monodehidroaszkorbát-reduktáz (EC 1.6.5.4), tioredoxin-reduktáz (EC 1.6.4.5) és egy NADH-függő dehidroaszkorbát-redukáló transzporter az eritrocitákban (May el al., 1998). . A tioredoxin egy kicsi peptid, két redox-aktív ciszteinnel, amely hatékonyan csillapítja a szingulett oxigént és a hidroxil gyököket. Ciszteinjeinek oxidációja csökkenti az oxidálószereket vagy az oxidált vegyületeket. Ezenkívül méregteleníti a hidrogén-peroxidot az enzimek egy csoportjával, a peroxiredoxinokkal együtt. A tioredoxin-reduktáz (EC 1.6.4.5) a NADH-t használja az oxidált tioredoxin gyors regenerálására. A vízoldható antioxidánsok keverékéhez lipoát, tetrahidrobiopterin, húgysav, fenolok, flavonoidok és izoflavonok, további fehérje-diszulfidok és esetleg melatonin adnak hozzá.

9.2. Táblázat Antioxidáns enzimek

Kataláz (EC1.1 1.1.6, hem)

Szuperoxid-diszmutáz (EC1.1 S.1.1, vas, mangán, cink)

Peroxidáz (EC1.11.1.7, hem)

Glutation-peroxidázok (EC1.11.1.9, szelén)

Tioredoxin-reduktáz (EC1.6.4.S, szelén)

Arilészteráz (EC3.1.1.2)

9.3. Táblázat Antioxidáns vegyületek

Aszkorbát	E-vitamin
Tioredoxin	Ubikinon
Lipoát	Karotinoidok
Tetrahidrobiopterin	Konjugált linolsav
Húgysav	Fehérje-diszulfidok
Fenolok, flavonoidok/izoflavonok	Melatonin

Az E-vitamin különösen fontos az antioxidáns védelem szempontjából a lipoproteinekben, a membránokban és más lipofil környezetben. Mivel a ROS és az E-vitamin kölcsönhatása létrehozza a tokoferoxil-gyököt, a nettó hatékonyság az aszkorbát és más ko-antioxidánsok regenerálódáshoz való megfelelő elérhetőségétől függ (Terentis el al., 2002). Az ubikinon és a tetrahidrobiopterin jelentős antioxidáns potenciállal rendelkezik, amely nem kapcsolódik enzim-kofaktor funkciójukhoz. Ezen endogén metabolitok mellett az élelmiszerből származó vegyületek széles skálája ismert, amely további védelmet nyújt. A gyümölcsökből és zöldségekből származó több száz karotinoid növeli a szövetek ellenállását a ROS káros hatásaival szemben.

Krónikus hepatitis

Szelén

Adagolás

A tipikus szeléndózis 200 mcg/nap magas szelénélesztő vagy L-selenometionin formájában.

Óvintézkedések

A szelén UL értéke 400 mcg/nap, 63, bár a 900 mcg/nap alatti dózisoknál a mellékhatások ritkák. A szelén toxicitással járó tünetek közé tartozik a haj és a köröm törékenysége és elvesztése, kiütés, fáradtság, ingerlékenység, hányinger, hányás és hasmenés. 79

Vízben oldódó vitaminok és nélkülözhetetlen tápanyagok

Absztrakt

A vitaminok nélkülözhetetlen tápanyagok, amelyekre a biokémiai anyagcsere számos területén szükség van, ideértve a DNS-szintézist, az energiatermelést és a bioszintetikus utakat. A túlnyomó részt étrendből vagy szintetikus készítményekből nyerik, mivel a test nem képes vagy nem képes elegendő koncentrációt elérni az optimális működéshez. A vízoldható B-vitaminok közé tartozik a tiamin, a riboflavin, a niacin, a pantoténsav, a piridoxal-foszfát, a biotin, a folsav és a kobalamin. A szervezetben ezek a vitaminok a molekuladarabok vagy elektronok aktivált hordozóiként vagy enzim-kofaktorként működnek. A kolin, bár nem vitamin, a membrán lipidjeinek elengedhetetlen mikroelem-összetevője, és fontos neurotranszmitter, mint acetilkolin.

Lipid emésztés és felszívódás

Lipidek és táplálkozás

Az ökológiai sztöchiometria áttekintése: alapismeretek és fejlődés

A növények több elemének sztöchiometriája

Az összes esszenciális tápelemnek megvan a sajátos funkciója az élőlényekben, de a sztöchiometriai vizsgálatok inkább a szervezetek C, N és P kapcsolataira összpontosítottak, mivel az N és P a szárazföldi ökoszisztémákban gyakran korlátozó tényező (Ågren et al., 2012; Harpole et al. (2011; Sistla és Schimel, 2012). A közelmúltban a vizsgálatok megkezdték más tápanyagok sztöchiometrikus viselkedését. Például Han és mtsai. (2011) esettanulmányt mutatott nekünk 11 elem (N, P, K, Ca, Mg, S, Si, Fe, Na, Mn és Al) sztöchiometriájával 1900 növényfaj levelében Kínában, megmutatva, hogy a koncentrációk ezen elemek jelentős eltéréseket mutatnak a szélességi és hosszanti gradiens mentén, hajtóerőként az éghajlat, a talaj és a növény funkcionális típusa. Ezen környezeti tényezők közül a csapadék a P és Al kivételével minden elemnél nagyobb eltérést magyaráz, mint a hőmérséklet. A 11 elem különbözik az éghajlat, a talaj és a funkcionális típus szempontjából. Például a MAP növekedésével az Mn negatív kapcsolatot mutat, de más elemek pozitívak, eltérő lejtéssel (Han és mtsai, 2011).

Sun és mtsai. (2012) regionális szinten mutatta be a tölgymagvak több elemének sztöchiometriai tulajdonságait, és ellenőrizte, hogy a növényi magok a tápanyagok (például Ca, Mg, K és S: N arány) térbeli variációit mutatják-e a környezeti változókkal együtt. Így további vizsgálatokra van szükség egy általánosabb következtetés levonásához és a „korlátozó elemek stabilitásának” hipotézisének teszteléséhez.

Az alacsony molekulatömegű metabolitok bioszintézisének megtervezése minőségi tulajdonságok (alapvető tápanyagok, egészséget elősegítő fitokemikáliák, illékony anyagok és aromavegyületek) szempontjából

Fumihiko Sato, Kenji Matsui, Növénybiotechnológia és mezőgazdaság, 2012

Az elsődleges metabolitokat, mint alapvető tápanyagokat, intenzívebben tanulmányozzák, és azok tervezését gyakran felülvizsgálták. Az alacsony molekulatömegű metabolitok a növényi növények fontos alkotóelemei mind a fogyasztók, mind a termelők számára. Így ez a fejezet először felvázolja az esszenciális tápanyagok, például esszenciális aminosavak, lipidek, vitaminok és ásványi anyagok anyagcseretechnikáját, majd összefoglalja a közelmúltbeli előrelépéseket egy specifikusabb másodlagos anyagcsere módosításában a minőségi tulajdonságok javítása érdekében. Az esszenciális aminosav-bioszintézist szigorúan szabályozza néhány kulcsfontosságú enzim, például a lizin (Lys) bioszintézisében a dihidrodipikolinát-szintáz (DHDPS) és a triptofán (Trp) szintézisében az antranilát-szintáz. A folát jelentős figyelmet kapott, mivel hiánya idegi csőhibákat idéz elő a terhesség korai szakaszában. A zsírsavak egy másik célpontja a táplálkozás javításának, mert némelyikük kritikus fontosságú az anyagcsere, a szív- és érrendszeri egészség, a gyulladásos reakciók és a vérnyomásszabályozás szempontjából.

A vastagbélrák szisztémás terápiája

Bevacizumab és angiogenezis

Az angiogenezis nélkülözhetetlen tápanyagokat és oxigént juttat a daganatok tartós növekedéséhez és áttétjeihez, és ésszerű célpontot jelent a rákterápiában. Ezek a daganatok által kiváltott erek szerkezetileg és funkcionálisan rendellenesek, ami rontja a kemoterápiás szerek hatékony rákhoz juttatását. 94 Úgy gondolják, hogy a kóros folyamatot a pro- és antiangiogén faktorok egyensúlyhiánya okozza, és a vastagbélrák terápiájában a folyamat megzavarása az érrendszeri endothelialis növekedési faktor, az angiogenezis kulcsfontosságú ligandumának semlegesítésével történt. 95

A bevacizumab egy humanizált rekombináns monoklonális antitest, amely megköti a vaszkuláris endoteliális növekedési faktort és gátolja a ligandfüggő angiogenezist. A gyógyszer hatékonyságát két randomizált, kontrollált vizsgálat igazolta, amely az FDA jóváhagyását eredményezte bármilyen intravénás 5-FU-tartalmú rend alkalmazásával az első vagy a második vonalbeli metasztatikus kolorektális rákos terápiában. Számos mechanizmust találtak a bevacizumab és más antiangiogén szerek aktivitásának magyarázatára, ideértve az alapvető tápanyagok és oxigén daganatos éhezését a tumor érrendszerének kialakulásának gátlásával, valamint a kemoterápiás szerek bejuttatásának javítását a tumor érrendszerének normalizálásával és az interstitialis nyomás csökkentésével. daganatokban.

Egy kis randomizált, II. Fázisú vizsgálatban 104 beteget randomizáltak, akik heti bolus 5-FU-t és leukovorint (5-FU/LV) (kontroll kar), bevacizumab 5 mg/kg vagy 10 mg/kg plusz 5-FU/LV-t kaptak ( alacsony dózisú, illetve nagy dózisú bevacizumab karok). 97 A kontrollcsoportban lévőkhöz képest mindkét bevacizumab-karban a betegeknél a válaszarány jobb volt (kontroll 17%; alacsony dózisú 40%, nagy dózisú 24%), hosszabb a medián TTP (5,2, 9,0, illetve 7,2 hónap)., és hosszabb a medián túlélés (13,8, 21,5, illetve 16,1 hónap). Érdekes, hogy az alacsony dózisú bevacizumab-kar magasabbnak tűnt, mint a nagy dózisú kar, és részben a randomizálás némi egyensúlyhiányának tudható be, ami az utóbbi csoportban több betegnek volt rossz prognosztikai tényezővel. Így a bevacizumab 5 mg/kg-os dózisát választották a következő III. Fázisú vizsgálat során. A bevacizumab karokban gyakoribb volt a vérzés (emésztőrendszeri és orrvérzés), magas vérnyomás, trombózis és proteinuria.

Időközben az irinotekán, valamint az 5-FU bolus és a leukovorin (IFL) lett az első átfogó terápiás módszer a metasztatikus vastagbélrákban az Egyesült Államokban (lásd korábban). Mint ilyen, a későbbi, III. Fázisú vizsgálatban IFL-t alkalmaztak kontrollként, és 813, korábban nem kezelt metasztatikus vastagbélrákban szenvedő beteget randomizáltak IFL plusz placebo, IFL plusz 5 mg/kg bevacizumab és 5-FU/LV plusz bevacizumab 5 mg/kg. 98 Az 5-FU/LV/bevacizumab-kar leállt egy tervezett időközi elemzés során, amikor az adatfigyelő bizottság megállapította, hogy a bevacizumab IFL-hez történő hozzáadása elfogadható biztonsági profillal rendelkezik. A kezelésre irányuló szándék elemzés kimutatta az IFL és a bevacizumab kar magasabb medián túlélését a kontroll karhoz képest (20,3 versus 15,6 hónap; P 15-4. Ábra). A vizsgálati kar jobb válaszaránnyal (44,8% szemben 34,8%; P = 0,004) és a válasz medián időtartamával (10,4 versus 7,1 hónap; P = 0,001) is rendelkezett. A reverzibilis hipertónia és a proteinuria gyakoribb volt a vizsgálati karban. Egyéb ritka, de súlyos nemkívánatos események közé tartoztak a trombotikus események, a gyomor-bél perforációja (a bevacizumab-karban a betegek 1,5% -a) és a seb dehiszcenciája.

Metasztatikus vastagbélrákos betegek második vonalbeli kezelésében a bevacizumab és az oxaliplatin alapú kezelési rend szerepét randomizált, III. Fázisú vizsgálatban (E3200) vizsgálták. 99 A vizsgálat során a korábban kezelt betegeket véletlenszerűen rendelték csak a FOLFOX4 vagy a FOLFOX4 és a nagy dózisú bevacizumab (10 mg/kg) adagolására. 829 beteg elemzése kimutatta, hogy a medián túlélése magasabb volt a bevacizumab és a FOLFOX4 csoportban (12,9 vs. 10,8 hónap; P = 0,001). A bevacizumab dózisának 5 mg/kg-ra történő csökkentését megengedték a magas vérnyomás, vérzés, trombózis, proteinuria és kóros májtesztek vizsgálatában. A FOLFOX4 és a bevacizumab plusz 240 betegének körülbelül 56% -ánál csökkent a bevacizumab dózisa, és a teljes túlélés statisztikailag nem különbözött a csoporttól dóziscsökkentés nélkül. 100

Ez utóbbi adatok azt mutatják, hogy az irinotecan bevacizumab és cetuximab alkalmazható, több vizsgálatban megvizsgálták az első vonalbeli hagyományos kemoterápia és a monoklonális antitestek kombinációit. 102–104 A kemoterápia/bevacizumab panitumumabbal vagy anélkül végzett randomizált, III. Fázisú vizsgálatában (PACCE-tanulmány) a kísérleti karban mindkét biológia mellett a PFS mediánja 10, míg a kísérleti kontrollcsoportban 11,4 hónap volt, míg a teljes túlélés 19,4 versus 24,5 hónap, szintén a kontroll karnak kedvez. A kombináció még a K-ras vad típusú betegeknél is alacsonyabb szintű volt, nagyobb halálozási aránygal és túlzott toxicitással. Az eredmények megegyeznek egy másik, a cetuximabot és a bevacizumabot magában foglaló nagyszabású vizsgálattal (CAIRO 2 tanulmány). 103 Ebben a vizsgálatban a kapecitabin/oxaliplatin/bevacizumab kemoterápia kombinációját cetuximabbal vagy anélkül 755 kezeletlen metasztatikus vastagbélrákos betegnél tesztelték. Az elsődleges végpont a PFS volt. A vizsgálat kimutatta, hogy a kettős biológiai karban romlott a PFS, a kontroll karban 10,7 és a kísérleti karban 9,5 (P = 0,01). Az életminőségi pontszámok rosszabbak voltak, és a toxicitások is gyakoribbak voltak a kísérleti csoportban. Az alcsoportelemzésben még a vad típusú K-ras-ban szenvedő betegek sem részesültek előnyben.

A folyamatban lévő vizsgálatok legtöbb kettős biológiai ágát az utóbbi eredmények alapján lezárták, és az ilyen kombinációkat nem szabad klinikai vizsgálaton kívül alkalmazni. A CALGB/Southwest Oncology Group 80405 Intergroup, egy III. Fázisú csoportközi vizsgálat, amely a FOLFOX vagy FOLFIRI alapú kemoterápiát (a vizsgálók választása szerint) bevacizumabbal, cetuximabbal vagy mindkettővel hasonlította össze, szintén a kettős biológia szerepét értékelte. Ezt a vizsgálatot most úgy módosították, hogy csak a vad típusú K-ras betegek legyenek benne.