Amfetaminok

Az amfetaminok a központi idegrendszer stimulánsainak egy hasonló kémiai felépítésű csoportja, beleértve az amfetamint, a metamfetamint, a dextroamfetamint, az efedrint és másokat. Általában ezek a gyógyszerek érzelmi, kognitív és fizikai hatásokat generálnak, például fokozott energiát és fókuszt, valamint csökkent étvágyat. Jogilag írhatók fel az ADHD, a narkolepszia vagy más állapotok kezelésére; illegálisan használják a teljesítmény javításához, a fogyáshoz vagy a „magas” előállításához is.

Számos amfetamin a II. Listán szereplő stimuláns, ami azt jelenti, hogy nagy a visszaélés lehetősége, és jogszerűen csak receptre kapható. Orvosi célokra használva az adagok jóval alacsonyabbak, mint a kábítószerrel visszaélők körében jellemzőek.

Az amfetaminok közül valószínűleg a metamfetamin a legnagyobb visszaélési lehetőség. A metamfetaminnal való visszaélés más problémákkal együtt tartós agykárosodást okozhat. A gyógyszert általában titkos laboratóriumokban készítik, viszonylag olcsó, vény nélkül kapható összetevőkkel.

A metamfetamin általában "sebesség", "met" vagy "kréta" néven ismert. Füstölt formájában gyakran "jégnek", "kristálynak", "hajtókarnak" és "üvegnek" nevezik. Ez egy fehér, szagtalan, keserű ízű kristályos por, amely könnyen feloldódik vízben vagy alkoholban. A 20. század elején fejlesztették ki szülői gyógyszeréből, az amfetaminból, és eredetileg orrnyálkahártya-duzzasztókban és hörgőinhalátorokban használták. A metamfetamin fokozott aktivitást, csökkent étvágyat és általános közérzetet okoz. Gyorsan kezd működni, hatása hat-nyolc óráig is eltarthat. A kezdeti rohanás után jellemzően nagy a izgatottság állapota, amely egyes egyéneknél erőszakos viselkedéshez vezethet.

A metamfetamin szerkezetileg hasonló a neurotranszmitter dopaminjához. Noha viselkedési és fiziológiai hatásai hasonlóak a kokainéhoz, néhány alapvető különbség van abban, hogy ezek a gyógyszerek hogyan működnek sejtszinten. De a metamfetamin, hasonlóan a kokainhoz, a neurotranszmitter dopamin felhalmozódását eredményezi, amely úgy tűnik, hogy előidézi a felhasználó által tapasztalt stimulációt és eufória érzéseket. A metamfetamin hatása sokkal hosszabb, és a gyógyszer nagyobb százaléka változatlan marad a szervezetben. Ennek eredményeként a metamfetamin hosszabb ideig van jelen az agyban, ami végül hosszan tartó stimuláns hatásokhoz vezet.

A hasonló stimulánsokhoz hasonlóan a metamfetamint is leggyakrabban "binge and crash" formában használják. Mivel a kellemes hatások még azelőtt eltűnnek, hogy a vérben a gyógyszerkoncentráció jelentősen csökken, a felhasználók a kábítószer-fogyasztással próbálják fenntartani a magas szintet. Bizonyos esetekben a bántalmazók elfogyasztják a "futás" néven ismert falatozást, elhagyják az ételt és az alvást, miközben akár több napig is folytatják a bántalmazást.

A használat tünetei

Az előírásoktól eltérő amfetaminok használata rövid vagy hosszú távon a következő tünetek valamelyikét idézheti elő:

Fokozott hangulat és testmozgás
Fokozott ébrenlét, fizikai aktivitás
Fokozott légzés
Eufória
Kitágult pupillák
Álmatlanság
Csökkent étvágy
Fokozott vérnyomás
Gyors/szabálytalan szívverés
Hipertermia
Kardiovaszkuláris összeomlás, amely halált okozhat

Az agy szerkezetének és működésének változásai, beleértve a szerotonint tartalmazó agysejtek károsodását
Fogyás
Emlékezet kiesés
Zavar
Remegés
Görcs
Pszichózis, paranoia, hallucinációk
Ismétlődő motoros aktivitás, Parkinson-szerű tünetek
Az idegsejtek károsodása, ami stroke-ot okozhat
Kardiovaszkuláris összeomlás, amely halált okozhat

Bizonyos esetekben a pszichotikus tünetek hónapokig vagy évekig is fennállhatnak, miután a metamfetamin-visszaélés megszűnt. A stressz kimutatta, hogy a korábban pszichotikus metamfetamin-visszaélőknél a metamfetamin-pszichózis spontán megismétlődését váltja ki.

A megnövekedett HIV-fertőzés, valamint a hepatitis B és C átvitel a lehetséges fokozott metamfetamin-visszaélések következményei lehetnek nemcsak a kábítószert injektáló egyéneknél, hanem a nem injekciós metamfetamin-fogyasztóknál is. Az injekciós kábítószer-használók körében a HIV-fertőzés és más fertőző betegségek elsősorban szennyezett fecskendők, tűk vagy egyéb kellékek használatával terjednek el, egynél több személy által. A metamfetamin mámorító hatása szintén megváltoztathatja az ítéletet és a gátlást, ami az embereket nem biztonságos viselkedésre késztetheti. A metamfetamin-visszaélés szintén ronthatja a HIV progresszióját és következményeit. Állatkísérletekben a metamfetamin fokozta a vírus replikációját; emberi metamfetamin-fogyasztóknál a HIV nagyobb idegsejtkárosodást és kognitív károsodást okozott a nem droghasználókkal szemben.

Illegális használat esetén a tiszta amfetaminok keverhetők más anyagokkal - például cukorral, glükózzal vagy bi-szénhidrát-szódával -, amelyek mérgezőek lehetnek. Ez összeomlott vénákat, tetanust, tályogokat és a szív, a tüdő, a máj és az agy károsodását okozhatja. Az amfetamint használók más gyógyszereket is használhatnak nem megfelelő módon az amfetamin mellékhatásainak kezelésére. Például a benzodiazepinek olyan szorongásgátlók, amelyek felhasználhatók az egyén alvásának elősegítésére, de függőséget okozhatnak.

Az amfetamin-használat klinikai diagnózisa a stimulánshasználati rendellenesség általános kategóriájába tartozik. A DSM-5 szerint a stimuláns felhasználási rendellenesség diagnosztizálásához az egyénnek bizonyítania kell az amfetamin, kokain vagy más stimulánsok használatának mintáját, amely klinikailag jelentős károsodáshoz vagy szorongáshoz vezet, amint az a következők közül legalább kettő megnyilvánul: 12 hónapos időszakon belül jelentkező következő tünetek:

A tolerancia és az elvonási kritériumok nem tekinthetők teljesítettnek, ha a stimulánst csak megfelelő orvosi felügyelet mellett alkalmazzák.