Az alacsony társadalmi-gazdasági helyzet és a súlyos elhízás a malajziai gyermekek gyenge kognitív teljesítményéhez kapcsolódnak

Absztrakt

Háttér

A gyermekkori kognitív fejlődéssel társadalmi-gazdasági tényezőket és táplálkozási állapotot társítottak. Azonban a korábbi malajziai tanulmányokat kis populációkkal végezték, és következetlenségeik voltak. Így ez a tanulmány célja a társadalmi-gazdasági és táplálkozási állapot és a kognitív teljesítmény közötti összefüggés meghatározása a malajziai gyermekek országos reprezentatív mintájában.

Mód

Összesen 2406 5–12 éves malajziai gyermek vett részt ebben a vizsgálatban, akik részt vettek a délkelet-ázsiai táplálkozási felmérésekben (SEANUTS). A kognitív teljesítményt [non-verbális intelligencia hányadosa (IQ)] Raven Progresszív Mátrixaival mértük, míg a szocioökonómiai jellemzőket a szülő-jelentés kérdőívek segítségével határoztuk meg. A testtömeg-indexet (BMI) a mért súly és magasság alapján számítottuk ki, míg a BMI-for-age Z-score (BAZ) és az age-age Z-score (HAZ) értékét a WHO 2007 növekedési referencia segítségével határoztuk meg.

Eredmények

Összességében a gyermekek körülbelül egyharmadának (35,0%) volt az átlagosnál magasabb a nem verbális IQ-ja (magas átlag: 110–119; felsőbb: ≥120 és magasabb), míg csak 12,2% -ot soroltak alacsony/határértékű IQ-hoz (3SD)., a nagyon alacsony háztartási jövedelmű családokból származó gyermekeknél és azoknál a gyermekeknél, akiknek szülei csak általános iskolai végzettséggel rendelkeztek, az alacsony/határokon átnyúló nem verbális IQ volt a legelterjedtebb, összehasonlítva az elhízott és magasabb társadalmi-gazdasági társaikkal. A szülők iskolai hiánya alacsony/határ/átlag alatti IQ-val volt összefüggésben [apai, OR = 2,38 (95% CI 1,22, 4,62); anya, OR = 2,64 (95% CI 1,32, 5,30)]. A legalacsonyabb jövedelmű csoportba tartozó gyermekek kétszer nagyobb eséllyel rendelkeztek alacsony/határ/alacsonyabb IQ-val [OR = 2,01 (95% CI 1,16, 3,49)]. A súlyos elhízásban szenvedő gyermekeknél kétszer nagyobb volt a nem verbális IQ-k valószínűsége, mint a normál BMI-vel [OR = 2,28 (95% CI 1,23, 4,24)].

Következtetések

A hátrányos helyzetű gyermekek (vagyis a nagyon alacsony jövedelmű családokból származó és azok, akiknek szülei általános iskolai végzettséggel rendelkeznek vagy alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek), valamint a súlyos elhízással küzdő gyermekek nagyobb valószínűséggel rendelkeznek rossz verbális IQ-val. A kognitív teljesítményhez kapcsolódó társadalmi és környezeti tényezők vizsgálatára irányuló további tanulmányok mélyebb betekintést nyújtanak a malajziai gyermekek kognitív teljesítményének javítására irányuló intézkedésekbe.

Háttér

A kisgyermekkori fejlődésnek messzemenő következményei vannak az egyén kognitív teljesítményére, ami viszont kihat az egész életen át tartó termelékenységére, a társadalmi-gazdasági helyzetre (SES) és az egészségre. A kognitív teljesítmény magába foglalja az észlelés, az érvelés, a kreativitás, a problémamegoldás és az intuíció adaptív mentális folyamatait, amelyeket az intelligencia hányadosa (IQ) mér. A gyenge kognitív fejlettség és az alacsony IQ-szint végül problémákhoz vezethet a mentális egészségben [2], a társadalmi fejlődésben, a társak közötti kapcsolatokban, valamint a fizikai egészségben [3], amelyek mind később befolyásolhatják életkoruk felnőtt korában 4].

A gyermekek gyenge kognitív teljesítménye az alacsony SES-hez kapcsolódó számos kockázati tényezőhöz kapcsolódik, például a szülői iskolázottsághoz és különösen az alacsony anyai iskolázottsághoz [5, 6], az alultápláltsághoz, a mikroelemek hiányához [7], a nem stimuláló környezethez [8], gyermekkori fertőzések [9, 10] és halláskárosodás [11].

A Malajziában végzett vizsgálatok támogatják a SES, a táplálkozási állapot és a kognitív teljesítmény kapcsolatát. A szülői végzettség, a háztartás jövedelme, születési súlya, a mikroelemek hiánya és a bélparazita fertőzések a kognitív teljesítmény fő rizikófaktoraként kerültek meghatározásra a malajziai óvodákban [24] és általános iskolásokban [1, 7].. Az ilyen vizsgálatok azonban csak az ország bizonyos helyeiről származó őslakos vagy általános iskolás korú gyermekekre korlátozódtak. Ennek a jelen tanulmánynak a célja a SES és a tápláltsági állapot és a kognitív teljesítmény közötti összefüggés meghatározása a malajziai gyermekek országos reprezentatív mintájában.

Mód

Dizájnt tanulni

Jelen tanulmány a délkelet-ázsiai táplálkozási felmérések (SEANUTS) malajziai adatait használja fel, amelyet négy országban, nevezetesen Indonéziában, Malajziában, Thaiföldön és Vietnamban végeztek a gyermekek körében. A SEANUTS Malaysia egy országosan reprezentatív keresztmetszeti vizsgálat volt, amelyet 6 hónapos és 12 éves gyermekek körében végeztek rétegzett mintavétel alkalmazásával Malajzia mind a hat régiójában, nevezetesen Malajzia félszigetének északi, középső, déli és keleti partvidékén, valamint Sabah-ban. és Sarawak [25]. Ez az elemzés összesen 2406, 5-12 éves gyermeket vett fel (akiknek teljes adatai voltak a kognitív értékeléshez), ami hozzávetőlegesen 3,55 millió malajziai gyermeket jelent ugyanabban a korosztályban. Ezek közül a gyermekek közül 631 (24,3%) volt óvodáskorú gyermek 5 és 6 éves, míg 1775 volt általános iskolás 7-12 éves.

Ezt a vizsgálatot a Helsinki Nyilatkozatban lefektetett iránymutatások szerint végezték el, és az embereket érintő valamennyi eljárást a Malajziai Universiti Kebangsaan Egyetem Kutatási Etikai Bizottsága jóváhagyta (Projekt kód: NN-072-2009). A tanulmány elvégzéséhez engedélyt kapott a malajziai oktatási minisztérium és az illetékes állami oktatási osztályok. Az adatgyűjtés előtt minden résztvevő szüleitől vagy gondviselőitől írásos beleegyező nyilatkozatot kaptak. A vizsgálat megtervezésének részleteit és a mintavételi protokollt máshol írták le [25, 26]. A projektet a holland tárgyalási nyilvántartásban NTR2462 néven regisztrálták.

Társadalmi-gazdasági státusz

A társadalmi-gazdasági információkat, például az életkort, nemet, etnikai hovatartozást, a szülők iskolai végzettségét és a háztartások havi jövedelmét a szülőktől vagy gondviselőktől szerezték be, önállóan kitöltött kérdőív segítségével. A szülői oktatást a következő kategóriákba sorolták: (i) iskolán kívüli és általános iskola, (ii) középiskola és (iii) felsőoktatás. A háztartások jövedelmét malajziai ringgitben (MYR) négy csoportba sorolták, a tizedik malajziai tervben [27] meghatározott kritériumok alapján: (i) nagyon alacsony jövedelem: havi 1500 MYR alatt; (ii) alacsony jövedelem: 1500 MYR és 2299 MYR között havonta; (iii) közepes jövedelem: havi 2300 és 5599 MYR között, és (iv) magas jövedelem: legalább 5600 MYR [1 USD = 4,1405 MYR (2018. szeptember 28-án)].

Kognitív teljesítmény

Képzett kutatási asszisztensek életkoruknak megfelelő, validált pszichometrikus Raven progresszív mátrixait (RPM) adták a gyermekek nem verbális intelligencia hányadosának (IQ) értékelésére. Gondoskodtunk arról, hogy az RPM-et egyénileg, jól megvilágított és zajmentes helyiségben adják be a gyermekeknek. 5 és 11 év közötti gyermekek esetében Színes Progresszív Mátrixokat (CPM; Raven) [28] alkalmaztak, és Standard Progresszív Mátrixokat (SPM; Raven) [29] 12 éves gyermekek számára. A CPM három 12 problémás készletből áll, míg az SPM öt problémakészletből áll, amelyek mindegyike fokozatosan egyre nehezebbé válik. Minden helyes válasz 1-es pontszámot kapott, így a teljes nyers pontszám 36 volt a CPM-nél és 60 az SPM-nél. A teljes nyers pontszámot ezután normatáblákká alakították át standard ponttá, majd ezt követően a releváns nem verbális IQ kategóriákba sorolták: ≥120 (felsőbb); 110–119 (magas átlag); 90–109 (átlag), 80–89 (átlag alatt); 2).

Az antropometrikus státuszt a WHO AnthroPlus 1.0.3 (Egészségügyi Világszervezet, Genf, Svájc) felhasználásával osztályozták az életkor- és nemspecifikus WHO [30] növekedési referencia alapján. A vékonyság határértékei BAZ 1SD, illetve> 2SD voltak. A súlyos elhízást BAZ> 3SD-ként határozták meg. A kaszkadási határérték HAZ 0,05 volt, a regressziós modelleket rétegzés nélkül mutattuk be. A szignifikancia szintet úgy állítottuk be o

Eredmények

Az 1. táblázat szemlélteti a minta jellemzőit SES, antropometriai állapot és nem verbális IQ szerint. A gyermekek átlagos életkora 9,0 ± 0,1 év volt. Közel 59,1% volt maláj, őket követték a kínaiak (19,2%), az egyéb etnikumok (15,0%) és az indiánok (6,7%). A gyermekek egyharmada nagyon alacsony jövedelmű háztartásokból származott (1. táblázat: 5,0–12,9 év közötti gyermekek szociodemográfiai jellemzői, tápláltsági állapota és intelligencia hányada (IQ))

Tízből négy gyermek (39,1%) átlagos nem verbális IQ-val rendelkezett. A gyermekek egyharmadának (35,0%) átlagosnál magasabb (magas átlag és magasabb) nem verbális IQ-ja volt, míg nyolcadukat (12,2%) alacsony vagy határértékű IQ-ként osztályozták (1. táblázat). A gyermekek nem verbális IQ kategóriáinak megoszlását a szociodemográfiai jellemzők és a táplálkozási állapot szerint a 2. táblázat mutatja. A nagyon alacsony háztartási jövedelemmel rendelkező családokból származó gyermekek nagyobb hányada alacsony/határértékű IQ-val rendelkezett (17,3%), míg a magas jövedelmű háztartásokban a magasabb IQ-val rendelkező gyermekek nagyobb aránya (29,4%). Ugyanez vonatkozik a szülői iskolai végzettségre is, ahol azoknak a gyermekeknek a magasabb arányát sorolták, akik alacsony/határokon átnyúló, nem verbális IQ-val rendelkeznek (apai: 17,7%; anyai: 21,8%), és ezzel ellentétben nagyobb arányban azok a gyermekek, akiknek szülei felsőfokú végzettséggel rendelkeztek, magasabb nem verbális IQ-val (apai: 25,4%; anyai: 26,2%) minősültek. Etnikai csoportokat tekintve a kínai gyermekeknél volt a legalacsonyabb az alacsony/határokon átnyúló, nem verbális IQ arány (7,5%), és a legmagasabb a felsőbb szintű nem verbális IQ arány (28,5%). Nem volt szignifikáns összefüggés a BAZ és a HAZ között az IQ kategóriákkal.

A 3. táblázat azt mutatja, hogy a logisztikus regressziós modellek OR-ja javult a kovariátokhoz való igazodás után. A nagyon alacsony jövedelmű háztartások gyermekeinek kétszerese volt az esélye a rossz verbális IQ-nak [alacsony/határ/átlag alatti, OR = 2,01 (95% CI 1,16, 3,49)], összehasonlítva a magas jövedelmű családok gyermekeivel. A gyenge IQ-szint esélye megduplázódott azoknál a gyermekeknél is, akiknek szülei nem jártak iskolába, vagy csak általános iskolát végeztek, összehasonlítva azokéval, akik szülei felsőfokú végzettséggel rendelkeztek [apai, OR = 2,38 (95% CI 1,22, 4,62); anya, OR = 2,64 (95% CI 1,32, 5,30)]. Ezenkívül azoknak a gyerekeknek, akiknek apja középfokú végzettséggel rendelkezett, 63% -kal nagyobb volt a rossz verbális IQ-szint kockázata [alacsony/határ/átlag alatti, OR = 1,63 (95% CI 1,06, 2,52)]. A súlyos elhízással küzdő, nem verbális IQ-val rendelkező gyermekek esélye kétszer olyan magas volt, mint a normál testsúlyú gyermekeknél [OR = 2,28 (95% CI 1,23, 4,24)].

Vita

Eredményeink megerősítik az alacsony SES, különösen az alacsony háztartási jövedelem és a szülői végzettség, valamint az 5–12 éves malajziai gyermekek gyengébb kognitív működése közötti összefüggést. A súlyos elhízásban szenvedő gyermekek kétszerese annak az esélye, hogy a nem verbális IQ teljesítményük gyengébb, mint normál testsúlyú társaiké. Az elakadás azonban nem társult a gyermekek kognitív teljesítményével.

Korábbi tanulmányainkkal összhangban tanulmányunk azt mutatja, hogy az alacsony háztartási jövedelmű családokból származó gyermekek [33, 34], akiknek szülei alacsony iskolai végzettséggel rendelkeztek [33, 35], általában alacsonyabb pontszámot értek el Raven nem verbális IQ tesztjén. A háztartások pénzügyi korlátai olyan feltételekkel társultak, mint a kognitívan stimuláló anyagokhoz való korlátozott hozzáférés és a gyermekek korlátozott óvodai tapasztalatai [36, 37]. Az alacsony SES-családokból származó gyermekek nagyobb valószínűséggel gyengébb kognitív teljesítményűek, valószínűleg szüleik viselkedése és életvitele miatt. Mivel az emberek másképp viselkedhetnek, amikor észreveszik, hogy a szükséges erőforrások szűkösek [38], felvetődött, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy a szegény emberek kevésbé egészséges tevékenységet folytatnak, beleértve a dohányzást [39] és az alkoholfogyasztást [40]. Ezért a korlátozott jövedelem költségvetésbe állításának különböző prioritásai miatt a kevesebb jövedelemmel rendelkező szülők nem biztosítják a szükséges ösztönzést a gyermekek kognitív működésének ápolásához.

Éppen ellenkezőleg, a felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők hajlandóbbak időt és pénzt fektetni gyermekeik gondozásába [41]. Ezenkívül a felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők általában magasabb egészségügyi műveltséggel rendelkeznek, és gyakrabban vesznek részt minőségi interakcióban gyermekeikkel, mint az alacsonyabb iskolai végzettségű szülők. Ez a magyarázat egybeesik egy spanyol tanulmány magyarázatával, amely szerint a szülők aktív részvétele a szülő-gyermek kapcsolatban és a szülők gyermekekkel való kapcsolattartás iránti hajlandósága nagymértékben függ a háztartási SES-től [42]. Egy jelentős amerikai tanulmány kimutatta, hogy a szülői oktatás lineárisan kapcsolódik a gyermekek teljes agyfelületéhez [43], ami az intelligencia mutatója [44]. A családi környezetben tapasztalható pszichoszociális tényezők mellett a genetikai örökség is fontos tényező lehet a gyermekek kognitív képességei szempontjából.

Az a megállapítás, hogy a súlyos elhízás alacsony kognitív teljesítménnyel jár, magyarázható a súlyosan elhízott gyermekek tendenciájával is, hogy alacsony a fizikai aktivitásuk szintje [50], valószínűleg a fizikai aktivitás gyakorlásának több fizikai és társadalmi akadálya miatt, mint a szokásosnál súlyú társaik [51]. A fizikai aktivitás hiánya a gyengébb kognitív teljesítményhez kapcsolódik, ideértve a végrehajtó kontrollt, a munkamemóriát és a gyermekek kognitív rugalmasságát [52]. A társadalmi környezet támogatásának hiánya az elhízott gyermekek körében is visszatarthatja a fizikai aktivitásban való részvételt [53], ezáltal gyengébb kognitív fejlődéshez vezethet.

Nevezetesen, tanulmányunk nem talál összefüggést a mutatvány és a kognitív teljesítmény között. Ez ellentétben áll a korábbi tanulmányokkal, amelyek azt találták, hogy az elakadt gyermekek kognitív teljesítménye alacsonyabb volt [18, 54]. Lehetséges azonban, hogy a kábítás lehetséges káros hatásait a kiváló minőségű otthoni tanulási környezetek csillapíthatják [6, 21]. Egy vietnami koragyermekkori tanulmány kimutatta, hogy az elakadással járó kognitív fejlődési hátrányokat olyan gyermekeknél tapasztalták, akiknek otthoni tanulási környezete gyenge volt, de hiányoztak azok közül a gyermekeknél, akik jó otthoni tanulási környezettel rendelkeznek [21]. Ezt támasztja alá egy jamaicai tanulmány, amely arról számolt be, hogy az otthoni stimulációs kezelésben részesülő elakadt gyermekek jelentősen magasabb és hosszabb ideig tartó előnyökkel jártak a megismerés terén azokhoz képest, akiket csak táplálékkiegészítőkkel láttak el [6]. Ezért megállapításunk azt jelenti, hogy a gyermekek kognitív fejlődésével kapcsolatos problémák kezelése érdekében Malajziában nagyobb figyelmet kell fordítani nemcsak a táplálkozás javítására, hanem az otthoni és a tanulási környezet ösztönzésének fejlesztésével kapcsolatos tényezőkre is.

Következtetések

A háztartás jövedelme, a szülői végzettség és a táplálkozási állapot összefügg az 5–12 éves malajziai gyermekek kognitív teljesítményével. Ez a tanulmány rávilágít arra, hogy az alacsonyabb társadalmi-gazdasági osztályokból származó és a súlyos elhízással küzdő gyermekek hátrányos helyzetűek, és valószínűbb, hogy gyengébb a kognitív teljesítményük. A tanulmány eredményei azt mutatják, hogy további vizsgálatra van szükség a SES és az egészségügyi magatartás közötti összefüggésekről, valamint azokról a társadalmi és környezeti tényezőkről, amelyek javíthatják a malajziai gyermekek táplálkozási állapotát és kognitív egészségét.