Az anyai elhízás hatása az utódokra

Absztrakt

Az anyák elhízása elválaszthatatlanul összefügg az anya és gyermekei káros egészségi állapotaival. A peripartum periódus kritikus kockázati időszak. Ebben a fejezetben megvizsgáljuk az anya terhesség előtti súlyállapotának, a terhességi súlygyarapodásnak, a szoptatásnak és a szülés utáni súlycsökkenés jelentőségét az anyák elhízásának és az utódok elhízásának későbbi kockázatával kapcsolatban. Az optimális anyasúly elősegítése a fogamzásgátló, a terhességi és a szülés utáni időszakokban egész életen át tartó előnyökkel jár az anya és utódai egészsége szempontjából.

BEVEZETÉS

Az anya-csecsemő diada jelentősége az elhízás és megelőzése szempontjából

A terhességre való összpontosítás az anya, a magzat és a csecsemő egészségének befolyásolása a terhesség alatt és azon túl is. Az anya súlya és az epigenetikus hatások, még az előző generációból is, kockázatot jelentenek a gyermekre nézve. 1 A dadiás anya-csecsemő kapcsolat a prenatális élet legkorábbi szakaszában kezdődik, és csecsemőkorban is folytatódik. A peripartum fázis közös jellege különösen fontos az elhízás kialakulásában az anyában vagy a csecsemőben. A túlsúlyos és elhízott nők utódai fokozottan ki vannak téve annak, hogy nagy terhességi korukra születnek, és túlsúlyosak vagy elhízottak lesznek gyermekként vagy felnőttként. 2 A kockázat az anya prekoncepcionális súlyához, súlygyarapodásához és az anya glükóz-anyagcseréjéhez kapcsolódik terhesség és szoptatás alatt. Így az anyára és a csecsemőre, mint elválaszthatatlan és kölcsönös diadára való összpontosítás integrált megközelítést tesz lehetővé az anyák és utódaik optimális súlyának elősegítése érdekében. A terhesség elképesztő időszak a viselkedés megváltoztatására, mivel az anya befelé a fejlődő magzatra összpontosít, kezdetben önmagának szerves részeként, és fokozatosan önálló egyénként. Ezért a relatív nyitottság ideje az egészségügyi magatartás javítására.

Az elhízás járványa, a terhesség és a prenatális élet szerepe

Az elmúlt 40 év drámai változásai a társadalomban az elhízás járványához vezettek, amely veszélyezteti az Egyesült Államok lakosságának egészségi állapotát. 3 2012-ben az amerikai felnőttek körülbelül 36% -a volt elhízott (BMI> 30), további 30% pedig túlsúlyos (BMI> 25). 3 A legfrissebb becslések alapján a fogamzóképes korú (20-39 éves) nők 32% -a elhízott, további 24% -a pedig túlsúlyos volt. 4 A nem spanyol fekete és mexikói amerikai nőknél volt a legmagasabb az arány. 4 A túlsúly és az elhízás prevalenciája tovább nőtt a kisebbségi nőknél. Ami a paritást illeti, a primiparus nők általában nagyobb súlyt kapnak a terhesség alatt, és a szülés utáni testsúly megtartása magasabb, mint a többpáros nőknél. 5 Ezért az optimális súlygyarapodás elsőbbségi sorrendbe állítása az első terhesség alatt és a terhesség előtti visszatérés után csökkentheti a nők és utódaik növekvő elhízási arányát. Talán azért, mert a korábbi terhesség alatt már tapasztaltak súlygyarapodást, a többpáros nőknél kevésbé valószínű a túlzott terhességi súlygyarapodás, mint az elsőkorú nőknél. 5.

Az elhízás kockázatával összefüggő folyamatos kapcsolat az anya és a gyermek között

Az egész életciklus alatt az elhízás kialakulásának több időpontja van mind az anyánál, mind az utódoknál (1. ábra). 1 Ugyanakkor ezek a kockázati időszakok lehetőséget nyújtanak a beavatkozásra és az elhízás megelőzésére. Ebben a cikkben a terhességre és a szülés utáni időszakokra összpontosítunk, amelyek talán a legbefolyásosabb kockázati idők és lehetőségek az anyai és utód elhízás körforgásának megszakítására.

Az elhízás fejlődési és intergenerációs hatásai

A jelentős szakaszok közötti események a következők: 1. Méhen belüli programozás; 2. Szoptatás, korai élelmiszer-expozíció, kötődési szakasz; 3. Kisgyermekkori növekedés, gyermekgondozás, szokásformálás; 4. Az agy érése, önmenedzselés, pubertás, az egészségügyi magatartás megváltozása, a kortárs hatások és az iskolai hatások fokozottabb kiemelkedése; 5. Függetlenség, növekvő életstressz; 6. A fogalom előtti egészség, a szülők egészségi állapota, a terhesgondozás.

Referencia: Nader PR, Huang TT, Gahagan S és mtsai. Az elhízás megelőzésének következő lépései: A korai életmód megváltoztatása az egészséges szülők, csecsemők és kisgyermekek támogatása érdekében. Gyermek elhízások 2012; 8 (3): 195-204.

ANYAI TEST TÖMEG, VETŐTÖMEG ÉS CSecsemő születési súlya

Az újszülött csecsemő számára a későbbi elhízás legerősebb előrejelzője az anyai prekonceptuális BMI. 8 Az anya prekoncepcionális súlyállapota jelzi mind a környezeti, mind a genetikai kockázatot a gyermek számára. A család genetikai tulajdonságai befolyásolhatják az elhízás kockázatát. A viszonylag gyakori elhízásra hajlamos génvariánsok három lehetséges módon léphetnek kapcsolatba az étrenddel: 1) növelik a telített zsír- és finomított szénhidrátfogyasztást; 2) csökkenti az energiafelhasználást; vagy 3) megváltoztathatja a lipid anyagcsere szabályozását. Nagyon valószínű, hogy a genetikai meghatározók az étkezési magatartáshoz kapcsolódnak. A könnyen hozzáférhető kalóriatartalmú ételeket és a táplálkozást ösztönző többféle érzékszervi környezetet különösen veszélyesnek tekintik a genetikai kockázattal küzdők számára. A jelenlegi magas elhízási arány arra utal, hogy az ilyen környezetek a legtöbb számára kockázatosak.

A túlzott terhességi súlygyarapodás mind a csecsemő, mind az anya kockázatával jár. 9,10 Az Egyesült Államok terhességének körülbelül kétharmadában a súlygyarapodás meghaladja az Orvostudományi Intézet irányelveit. 9 Először a csecsemő kockázatát vesszük figyelembe. A túlzott terhességi súlygyarapodás a magzati makrosómiával és a gyermekkori elhízás kialakulásának fokozott kockázatával jár. 10 A makroszóma csecsemőknél nagyobb az elhízás kockázata gyermekkorban és felnőttkorban, mint a normális születési súlyú csecsemőknél. 8 Így az optimálisabb terhességi súlygyarapodás csökkenti a magas születési súly kockázatát. Jól dokumentált, hogy sok nő növeli a kalóriabevitelt és csökkenti a fizikai aktivitást terhesség alatt. A táplálkozásból és a fizikai aktivitásból származó beavatkozásokból származó ismeretek alapján, amelyek elősegítik a viselkedésváltoztatási technikákat, a túlzott kalóriabevitel korlátozása és a terhesség alatti fokozott testmozgás csökkentheti a terhességi súlygyarapodást. 11 A túlzott terhességi súlygyarapodás megfékezéséhez a gyermekkori túlsúly alacsonyabb kockázata társult. Ez akkor is igaz, ha az első és a második trimeszterben a súlygyarapodás meghaladja az ajánlott irányelveket. 12.

Az alacsony születési súlyú csecsemők, függetlenül attól, hogy koraszülöttek-e vagy kis terhességi korúak, fokozottan veszélyeztetettek az elhízás kialakulására, főként a csecsemőkorban történő gyors növekedésen alapulva. 8 Gyermekgyógyászok és újszülöttorvosok szokásai voltak az alacsony születési súlyú csecsemők gyors növekedésének ösztönzése. Azonban ma már felismerték, hogy az elhízás kockázata a gyors korai növekedés nem szándékos következménye. Ezen túlmenően, az alacsony születési súlyú csecsemőknél felnőttkorban fokozott a metabolikus szindróma, a magas vérnyomás, a kóros lipidprofilok és a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázata, a normál születési súlyú csecsemőkhöz képest. 1,8

A csecsemők egyéni súlygyarapodási pályái következetes úton haladnak a születés előtti és a posztnatális élet felé. A terhességi súlygyarapodás hatása a csecsemő súlyára a születés után is folytatódik, mivel a magzati súly az utolsó trimeszterben összefüggésben áll a csecsemő súlygyarapodásával az élet első hónapjaiban és a későbbi elhízás kockázatával. 8.

A túlzott terhességi súlygyarapodás nemcsak az anya számára jelent egészségügyi kockázatot a terhesség, a vajúdás és a szülés során, hanem a szülés utáni súlymegtartás jelentősen megnövekedett kockázatát is jelenti. 9 Ezenkívül a terhesség előtti súly visszatérése nemcsak az anya, hanem a leendő csecsemők egészsége szempontjából is fontos. Az anya szülés utáni súlya gyakran a terhesség előtti súlyává válik a következő terhességre. Az anyák esetében a súlygyarapodás és az azt követő hosszú távú elhízás kockázatának növekedése nő a rövid terhességi intervallummal rendelkező nőknél. A súlymegtartás nagyban változik a szülés utáni első évben; becslések szerint azonban az amerikai nők 15-25% -a megtartja a 4 kg-ot (

SZOPTATÁS

Postnatálisan az anya továbbra is szorosan kapcsolódik csecsemőjéhez az etetésen keresztül. A szoptatás némi védelmet nyújt a csecsemőnek a korai gyors súlygyarapodás ellen, és elősegítheti az anya terhesség előtti súlyának visszatérését. 6,17 Az exkluzív exkluzív szoptatás hozzájárulhat az optimális terhességi intervallumokhoz is, több időt biztosítva az anyáknak a terhesség előtti súlyra való visszatéréshez, vagy további súlycsökkenéshez, ha az előző terhességi súly túlsúlyos vagy elhízott tartományban volt.

A szoptatás jótékony hatással van az anya súlyára. Az anyában az anyatejtermelés a születéskor napi 250 kilokalóriától napi 900 kilokalóriáig terjed 6-12 hónapos kor között. Ez megkönnyítheti a terhesség előtti súly visszatérését. Ezenkívül a szoptatásnak más önálló előnyei is lehetnek az anya számára. A szoptatás a 2-es típusú diabetes mellitus, a metabolikus szindróma, a szülés utáni depresszió és a szív- és érrendszeri betegségek alacsonyabb kockázatával társult. A premenopauzás emlőrák és a petefészekrák aránya alacsonyabb azoknál a nőknél is, akik csecsemőt szoptattak.

A szoptatás csökkenti a csecsemők későbbi elhízásának kockázatát. Továbbá az anyák elhízása és a szoptatás hiánya kölcsönhatásban robusztusan növeli a későbbi elhízás kockázatát az utódokban (2. ábra). 18 A csecsemőben a szoptatás elősegíti az optimális táplálkozást, mert a csecsemőigény megfelel az anya tejtermelésének. Ez segít elkerülni a csecsemők túltáplálását. A tápszerrel táplált csecsemőknél nagyobb az elhízás és a 2-es típusú diabetes mellitus kockázata. Továbbá az anyák más táplálkozási stratégiákon keresztül befolyásolják a csecsemő súlygyarapodását tudásuk, meggyőződésük és hozzáállásuk alapján. Ezek némelyike összetéveszthető a szoptatásra vonatkozó döntéssel.

A gyermekkori BMI ≥ 95. percentilis prevalenciája az anya terhességi BMI és szoptatás alapján

Referencia: Li C, Kaur H, Choi WS és mtsai. Az anyai terhességi BMI és a szoptatás additív kölcsönhatásai gyermekkori túlsúly esetén. Obes Res 2005; 13 (2): 362-71.

Az elhízott nők ritkábban kezdenek szoptatni, mint normál testsúlyú társaik (3. ábra). 19 Ezenkívül hajlamosak rövidebb ideig szoptatni, és szilárd ételeket visznek be csecsemőikbe korábban, mint a normál testsúlyú nők. 18 Ezért az anyák elhízásával és a szoptatás alacsonyabb valószínűségével kapcsolatos additív kockázatok vannak.

Szoptatás megindítása, 2004–2009 a terhesség előtti BMI alapján

Referencia: Thompson L, Zhang S, Black E és mtsai. Az anya terhesség előtti testtömeg-indexének összefüggése a szoptatás megkezdésével. Anya gyermek egészsége J 2013; 17 (10): 1842-51.

A szülészeknek lehetőségük nyílik a szoptatás elősegítésére és támogatására mind az anya, mind a csecsemő érdekében. A csecsemőtáplálással kapcsolatos döntés általában születés előtt kezdődik, jóval azelőtt, hogy a nők gyermekorvoshoz fordulnának. Az anya szoptatási szándékának áttekintése és az anya és a csecsemő számára a szoptatás előnyeiről szóló anyagok rendelkezésre bocsátása hatással lehet. A szoptatás kezdetét, amelyet az élet első óráiban és napjaiban határoznak meg, befolyásolja a kórházi politika és a szülészeti ellátás. A szülés és a szülés egységei gyakran oktatják az anyákat a szoptatás fontosságáról. A szoptatás optimális csecsemőtáplálkozásként mutatható ki, és előnyös lehet az anya szülés utáni fogyásának elősegítésére, ezáltal elősegítve a diada optimális súlyát. Mivel az első néhány óra és nap nagyon fontos a szoptatás megkezdése és a tejellátás megteremtése szempontjából, ideális az oktatás és az erőforrások azonosítása a szülés előtt. Fontos források közé tartoznak a szoptatást támogató csoportok, képzett szoptató kortárs tanácsadók és laktációs tanácsadók. Ez az információ lehetővé teszi az új anyák számára, hogy felkészüljenek a szoptatásra, és tisztában legyenek az erőforrásokkal, ha kihívások merülnek fel.

KÖZegészségügyi beavatkozások és következmények

A terhesség optimális idő a túlsúly és az elhízás generációs ciklusának megszakítására (1. ábra). 1 Az anya elhízásával foglalkozó, utódok eredményeit figyelembe vevő beavatkozásokat elsősorban a túlzott terhességi súlygyarapodás és a terhességi diabetes mellitus megelőzésére tervezték túlsúlyos és elhízott terhes nőknél. 11 Megfigyelési tanulmányok szerint az anyák magasabb terhességi súlya megnöveli az elhízás kockázatát az utódok körében, de az „ok-okozati összefüggést” megelőző beavatkozások ritkák.

A szoptatás elősegítése és támogatása közegészségügyi hatásokkal is járhat. A szoptatást támogató oktatás jelenleg a terhesgondozás és a WIC-találkozók során történik. Mindazonáltal az exkluzív szoptatás és a szoptatás időtartama (6 hónapig) továbbra is alacsony az Egyesült Államokban szülés előtti szoptatási órákkal. 17.

KÖVETKEZTETÉSEK ÉS AJÁNLÓK AJÁNLÁSAI

A szülésznők képesek befolyásolni az anya súlyának kimenetelét a terhesség alatt és után (1. táblázat). Ezek a megközelítések később segítenek csökkenteni a magzat és a csecsemő, valamint az anya kockázatát. Következésképpen ezek a csökkent kockázatok szembetűnőek lesznek az adott ember egész életében, és a következő generációkban is folytatódnak. A következő stratégiák ajánlottak annak érdekében, hogy pozitívan befolyásolják az anya-csecsemő diád súlyának eredményeit:

Tanácsadás és útmutatás a nőknek a fogamzás előtti és/vagy a terhesség közötti időszakban a terhesség lehető legegészségesebb súlyának megkezdésének előnyeiről.

Gondoskodjon a terhességi súlygyarapodás szoros figyelemmel kíséréséről, segítve a nőket a súlyuk egyszerű, vizuális, színkódolású eszközökkel történő elkészítésében minden születés előtti látogatás alkalmával (például zöld zóna a megfelelő súlygyarapodáshoz, sárga zóna a súlygyarapodáshoz, túlzott megközelítéshez, vörös zóna a túlzotthoz súlygyarapodás). Ha a terhességi súlygyarapodás meghaladja az ajánlásokat, a terhesség alatt bármikor beavatkozhat a viselkedés és az életmód megváltoztatására vonatkozó konkrét javaslatokkal (diéta, a testsúly önellenőrzése, testmozgás) a túlsúly növekedés visszaszorítása érdekében.

Ismerje meg a betegeket a szülés utáni súlycsökkenés és a terhesség előtti súly visszatérésének fontosságáról az anya-csecsemő dyad egészsége szempontjából a következő terhességben.

A szülés előtti és a szülés utáni időszakban mozdítsa elő a szoptatásra vonatkozó döntést.

Asztal 1

Kulcsfontosságú pontok és a „Vidd haza” üzenetek

Az anya-csecsemő dióda elválaszthatatlanul kapcsolódik a teljes peripartum periódus alatt

Az anya súlya közvetlenül befolyásolja az utódokat terhesség alatt, gyermekkorban és későbbi életükben

Mind az anya terhesség előtti súlya, mind a terhességi súlygyarapodás fontos az utódok születési súlya szempontjából - a túlsúly növekedésének megfékezése a legideálisabb a terhesség elején; azonban soha nem késő elkezdeni - még a harmadik trimeszter súlygyarapodásának ellenőrzése is segíthet

Különös figyelmet kell fordítani a túlsúlyos vagy elhízott terhesség előtti BMI-re és azokra, akiknek túlzott a terhességi súlygyarapodásuk - nagyobb a kockázata az utódok súlyát befolyásoló számos tényezőnek, beleértve: a csecsemők magas születési súlyát, a csecsemők gyors növekedését az 1. évben, és alacsonyabb a BF-kezdeményezés aránya és rövidebb időtartamú

A magzat növekedési pályáját befolyásolja az anya terhesség előtti súlya és a terhességi súlygyarapodás; ez a növekedési pálya folytatódik az élet első hónapjaiban

A szoptatás előnyös az anya szülés utáni súlycsökkenés és az optimális csecsemőnövekedés szempontjából - a nők elkezdhetik prenatálisan megvitatni táplálkozási szándékaikat a szülészekkel

A terhesség közötti intervallum döntő időszak az anyák számára a terhesség előtti testsúly visszatérésére (vagy túlsúly vagy elhízás esetén további súlycsökkenésre); az egyik csecsemő szülés utáni ideje a következő fogamzásgátló időszaka

Hatékonyan testreszabott közegészségügyi és klinikai beavatkozásokra van szükség az egészséges anyai terhesség előtti testsúly, a terhességi súlygyarapodás, a szoptatás és a szülés utáni testsúlycsökkenés, és ezáltal az utódok optimális testsúlyának elősegítése érdekében

A peripartum súlya befolyásolja a jelenlegi és jövőbeli terhességeket és az anya egészségét. Az optimális, nem pedig a túlzott súlygyarapodás fontosságának értékelése mind az anyák, mind a csecsemők számára befolyásolhatja a terhességet és a szülői gyakorlatokat. Erre az érzékeny időszakra összpontosítva valószínűleg egy fontos darab lesz a feladvány az elhízási járvány megoldására.