Az élelmiszer-korlátozás növeli az elhízott patkányok dopaminreceptor-szintjét BNL Newsroom

2007. október 25

dopaminreceptor-szintjét

UPTON, NY - A genetikailag elhízott patkányok agyi képalkotó vizsgálata, amelyet az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumának Brookhaven Nemzeti Laboratóriumában végeztek, több bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a dopamin - a jutalommal, örömmel, mozgással és motivációval összefüggő agyi vegyi anyag - szerepet játszik az elhízásban. A tudósok megállapították, hogy a genetikailag elhízott patkányok alacsonyabb dopamin D2 receptorokkal rendelkeznek, mint a sovány patkányok. Kimutatták azt is, hogy a táplálékbevitel korlátozása növelheti a D2 receptorok számát, részben csillapítva az öregedéssel járó normális csökkenést.

"Ez a kutatás alátámasztja a Brookhavenben végzett agyi képalkotó vizsgálatokat, amelyek megállapították, hogy az elhízott embereknél csökkent a dopamin D2 receptorok szintje a normál testsúlyúakhoz képest" - mondta Panayotis (Peter) Thanos Brookhaven idegtudós, a jelenlegi tanulmány vezető szerzője. online a Synapse folyóiratban, 2007. október 25-én, csütörtökön.

Nem világos, hogy a csökkent receptorszint az elhízás oka vagy következménye: A túlevés krónikusan csökkentheti a receptor szintjét, ami hosszú távon hozzájárulhat az elhízáshoz. De ha genetikailag alacsony a receptor szintje, akkor az elhízáshoz is vezethet azáltal, hogy az egyént túlfogyasztásra hajlamosítja, és ezzel megpróbálja ösztönözni a "tompa" jutalmazási rendszert. Akárhogy is, a táplálékbevitel korlátozásával a receptortartalom növelése növelheti ennek a közös stratégiának az elhízás elleni küzdelmet.

Autoradiogramok, amelyek egy hónapos korban genetikailag elhízott és normál sovány patkányok agyában mutatják be a dopamin D2 receptor szintjét, akik születésük óta szabad hozzáférést kaptak az élelemhez. A szivárványskála vörös vége nagyobb számú receptort jelez. Egy hónap alatt az elhízott patkányoknak kevesebb receptora volt (kevesebb vörös), mint a sovány patkányoknak. (Kattintson a képre a nagyobb verzióhoz)

"A kevesebb kalória fogyasztása nyilvánvalóan fontos azoknak az embereknek, akik fogyni próbálnak, ráadásul az agy azon képességének javítása, hogy reagáljon az ételektől eltérő jutalomra, segíthet megakadályozni a túlevést" - mondta Thanos. Mivel az ételbevitel ilyen drámai hatással lehet a dopamin-receptor szintjére, "ez a tanulmány további bizonyítékokat szolgáltat a genetikai tényezők és a környezet kölcsönhatására a társadalmunkban az elhízás kialakulásában" - mondta.

Az a megállapítás, hogy az élelmiszer-korlátozás csillapíthatja az öregedésnek az agy dopaminra való reagálóképességére gyakorolt ​​hatását, segíthet megmagyarázni, hogy az élelmiszer-korlátozás miért lassítja az öregedéssel járó egyéb változásokat, például a mozgásszervi aktivitás csökkenését és a jutalomérzékenységet.

Tanulmányi módszerek és főbb megállapítások

Autoradiogramok, amelyek négy hónapos korban elhízott és sovány patkányok agyában mutatják a dopamin D2 receptor szintjét. A patkányok fele az elmúlt három hónapban korlátlan hozzáférést kapott az élelemhez, míg a másik felét korlátozott étrendben tartották. Az egy hónapos (fenti) képekkel összehasonlítva ezek a képek azt mutatják, hogy az elhízott és a sovány patkányokban az életkor előrehaladtával csökkent a dopaminreceptorok száma, de szignifikánsan kevesebbet tett azoknál az állatoknál, akik korlátozott étrendet folytattak, mint azoknál, akiknek korlátlan hozzáférést kaptak az élelemhez . Az élelemkorlátozásnak ez a hatása az elhízott patkányokban volt a legszembetűnőbb. (A nagyobb verzióhoz kattintson a képre.)

A kutatók dopamin D2 receptor szintet mértek serdülő és fiatal felnőtt genetikailag elhízott Zucker patkányokban és sovány patkányokban. Az intézkedések között az egyes csoportok patkányainak fele szabad hozzáférést kapott az élelemhez, míg a másik fele a korlátlan csoport által elfogyasztott napi átlagos táplálékmennyiség 70% -át kapta.

A tudósok két különböző módszerrel mérték a D2 receptor szintjét: élő állatok mikro-pozitron emissziós tomográfiája (microPET), amely radioaktívan jelölt molekulát használ, amely az agy természetes dopaminnal versenyez a D2 receptor kötőhelyeiért, és az autoradiográfia, amely olyan nyomjelzőt használ, amely erősebben kötődik, mint a természetes dopamin, de csak szövetmintákban alkalmazható, nem pedig élő állatokban. Ez a két módszer együttesen jelzi az agyban talált D2 receptorok abszolút számát és azt, hogy hány darab áll rendelkezésre vagy szabad a napi működés során, ami releváns lehet a dopamin elhízásban betöltött szerepének további tisztázásában.

Az egyik fő megállapítás az volt, hogy az elhízottaknál a D2 receptorok száma alacsonyabb volt, mint a sovány patkányoknál. A D2 receptor szintje is csökkent az életkor előrehaladtával, de ez a csökkenés jelentősen tompult a táplálékkal korlátozott patkányokban, összehasonlítva azokkal, akiknek szabad hozzáférést kaptak az élelemhez. Ez a csillapítás leginkább az elhízott patkányokban mutatkozott meg.

Egy másik fő megállapítás az volt, hogy a D2 receptorok elérhetősége - vagyis a dopamin megkötésére rendelkezésre álló receptorok száma - felnőttkorban nagyobb volt az elhízott patkányokban, mint a sovány patkányokban. Ez arra utal, hogy a dopamin felszabadulása valószínűleg az életkor előrehaladtával jelentősen csökkent az elhízott, nem korlátozott állatokban, mint a korlátozottaknál vagy a sovány patkányoknál. A kutatók szerint jelenleg elhízott betegeknél vizsgálják a dopamin alacsonyabb felszabadulásának lehetőségét.