Teljesen átalakíthatjuk étkezési rendszereinket annak biztosítása érdekében, hogy mindenki helyet foglaljon az asztalnál - a következő módon

COVID-19: Mit kell tudni a december 7-i koronavírus-járványról?

Óriási jéghegy a „pusztító vadon” felé a pingvin kolónia szigetén

Ezek a játékkészítők COVID-19 csavarral adják termékeiknek karácsonyra

Ha 2030-ig el akarjuk érni az ENSZ fenntartható fejlesztési célkitűzéseit, azonnali és sürgős fellépésre van szükség az élelmiszerek előállításának, elérésének, értékének és fogyasztásának átalakításához. Ennek az igénynek a felismerése egyre növekszik, amelyet a táplálkozással összefüggő egészségügyi hatások, az ökoszisztéma-szolgáltatások károsodásai, az éghajlatváltozáshoz fűződő kapcsolatok és a több millió kisméretű élelmiszer-előállító szorongása okoz.

Élelmezési rendszereink átalakítása olyan ötlet, amelynek ideje elérkezett, de generációnk egyik legnagyobb vezetési lehetőségét és kihívását jelenti. Sikertelen együttműködésre lesz szükség a siker érdekében. A nemrégiben meghirdetett, 2021-ben megrendezett ENSZ élelmezési rendszerek csúcstalálkozó a legmagasabb szintre emeli az élelmiszer-rendszer átalakítását, megerősítve központi jelentőségét a fenntartható fejlesztési célok többségének megvalósításában.

Olvastad?

Ebben a tekintetben négy olyan terület létfontosságú az élelmiszer-rendszerek sikeres átalakításának eléréséhez, amelyek sürgős figyelmet igényelnek:

1. Összehangolás és befogadás

A szükséges átalakítás egymással összefüggő jellege komplex és ijesztő, gyakran megbénító cselekvésnek tűnhet, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Még mindig jelentős vita folyik arról, hogy miként lehet a legjobban kezelni egy ilyen átmenetet, akár az élelmiszer-rendszerek különböző érdekeit képviselő különböző csoportok között, akár a különböző földrajzi összefüggésekben. A közelgő csúcstalálkozó időhöz kötött lehetőséget kínál az élelmiszerrendszerek átalakításának közös megértésének elismertetésére - tudomásul véve, hogy nem egy külön élelmiszerrendszer létezik, hanem sok olyan, amelynek összhangban kell működnie a közös eredmények összességével.

Az ENSZ Élelmezési Rendszerekkel foglalkozó csúcstalálkozójának kézzelfogható eredménye lehet egy tudományalapú és gazdasági útvonalak összességének meghatározása és fejlesztése az országvezérelt élelmiszer-rendszerek átalakításának támogatására. Ez segíteni fogja a döntéshozókat saját helyi környezetükben és a megfelelő silókban, hogy együtt dolgozzanak az élelmiszer-, víz- és energiaviszonyokból adódó szükséges és gyakran kihívást jelentő kompromisszumokon és lehetőségeken, beleértve az éghajlatváltozás hatásait, a biológiai sokféleség csökkenését és az étrendet kapcsolatos egészségügyi költségek, hogy csak néhányat említsünk.

Alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy az emberek központi szerepet töltsenek be az átalakítási menetrend kialakításában. Az élelmiszeripari rendszerek csúcstalálkozójának előkészítése során az olyan folyamatok, mint az élelmiszeripari rendszerek párbeszédei, ezt lehetővé teszik a változási lehetőségekről folytatott konstruktív párbeszéd (akár vita) révén. Megfelelő irányítás esetén ez a befogadási és összehangolási folyamat mélyreható és pozitív hatással lehet az élelmiszer-rendszerek jövőbeli irányára.

Ha létrehozunk egy Északi Csillag-pillanatot a csúcstalálkozóra, amely az esemény jelentésének és ambícióinak lényegét összefoglalja, amint az a legutóbbi ENSZ klímacsúcson tanúskodott, az sokkal szélesebb körű mozgalmat ösztönözhet a változásokra. A lehető legtöbb érintettet cselekvésre ösztönözni és támogatni egy új elképzelést arról, hogyan és milyen étel kerül a tányérunkra, és hogyan lehet ezeket a mintákat úgy megváltoztatni, hogy még mindig elősegítse az inkluzív gazdasági növekedést és a lehetőségeket az élelmiszer- és mezőgazdaságban közvetlenül érintettek számára értékláncok, változhatnak a játékban.

2. Célú innováció

A legújabb és potenciális tudományos és technológiai újítások, valamint a hagyományos növények, valamint a gazdálkodási ismeretek és gyakorlatok megerősítése együttesen jelentős lehetőséget kínálnak az élelmiszer-rendszerek átalakításának meggyorsítására - amely a fejlődő régiókban különösen kevéssé használt. A vezetői kihívások ezért olyan innovációs rendszerek kiépítése, amelyek támogatják a megfelelő technológiák fejlesztését és méretezését, ezek megfelelő megvalósításának biztosítása, az élelmiszer-rendszerek átalakításába vetett bizalom kiépítésének elősegítése, a közös célokhoz való igazodás és a silók közötti együttműködés támogatása.

Az innovációs menetrendhez szorosan kapcsolódik a mezőgazdasági és táplálkozási kutatási létesítmények és szövetségek ambícióinak jelentős mértékű kiterjesztése. Mind a nemzeti intézményeknek, mind a globális intézményeknek, amelyek a köz- és magánszféra együttműködésének szellemében működnek, gyorsan alkalmazkodniuk kell az élelmiszer-rendszerek gyorsan zajló átmenetéhez. Remélhetõen egy ilyen csúcstalálkozó olyan idõpontként léphet fel, amikor az élelmiszer-rendszer átalakítását támogató, modernizált kutatási menetrend megújult elképzelése és támogatása teljes mértékben megfogalmazható.

3. A változás ösztönzései

Az átalakított élelmiszer-rendszerek teljes potenciáljának kiaknázása érdekében a status quo jelentős megváltoztatására van szükség ahhoz, hogy megfelelő ösztönzőket teremtsenek a megfelelőbb gyakorlatok elfogadásához és a létező nagyon valós kompromisszumok kezeléséhez.

Az élelmiszer-ipari szereplők gyakran valós és vélt költségekkel néznek szembe, amelyek megakadályozzák a bevált megoldások nyereségességét vagy elfogadását. Túl sok korláttal kell szembenézniük a rosszul illesztett ösztönzőkkel kapcsolatban. Ezeket gyakran négy csoportba lehet sorolni: pénzügyi kihívások, attitűdök, ismerethiány és rendszerproblémák. Az ösztönzők olyan módon történő megváltoztatása, amely lehetővé teszi az élelmiszerrendszer hatékony átállását, kritikus szerepet játszik az örökbefogadás és a méretezés akadályainak leküzdésében felmerülő költségek kezelésében. Ide tartozhatnak piaci alapú ösztönzők, vegyes finanszírozási mechanizmusok, állami költségvetési ösztönzők, támogatási tőke és nem pénzügyi ösztönzők.

4. A cselekvés-alapú megközelítés platformjának fontossága

A fentiek azt sugallják, hogy az ENSZ 2021-ben megrendezett élelmiszer-ipari csúcstalálkozója nem csak kötelezettségvállalásokat teljesíthet, hanem olyan intézkedéseket kell bemutatnia, amelyek figyelemmel kísérhetők és jelenthetők a 2030-as fenntartható fejlesztési célok alapján. Az élelmiszer-rendszerek összetettsége a jelenlegi nemzetközi megközelítések elégtelenségéről szól. Tekintettel az egészségügy, az élelmiszeripar, a földhasználat, a vidék gazdasági fejlődése, a migráció, a konfliktusok és a beruházások közötti bonyolult több országot és több kérdést átfedő kérdésekre, ez nem meglepő. Noha egyre több sikeres partnerség és szövetség alakul ki a földrajzi, valamint a fogyasztói és a termelő-specifikus kérdések kezelésére, az eddigi részenkénti fejlődésnek gyorsan globális erőfeszítéssé kell válnia, amely átfogja az összes élelmiszer-ellátási rendszert.

Az elfogadott bizonyítékalap és a kapcsolódó megosztott eredmények kiépítésén túl az élelmiszer-rendszereknek képesnek kell lenniük arra, hogy szisztematikusabb és megoldás-orientáltabb megközelítéseket fejlesszenek ki és kísérletezzenek, amelyek foglalkoznak a kihívás átmeneti jellegével, sürgősségével és mértékével. Erre példa a cselekvési platform megközelítés, amely lehetővé teszi a különböző szektorokból és földrajzi területekről érkező érdekelt felek számára, hogy olyan állami és magán együttműködést alakítsanak ki, amely átfogja a hagyományos silókat és holisztikus perspektívák alapján tájékozódik. Míg az ilyen megközelítés alapelvei egyszerűek, a hatás mélyreható: a hangsúly az inkubáción van, nem pedig a tulajdonláson; a kollektív helyi tulajdon nem szabja meg a globális megoldásokat, az intézmények feletti platformokat, az erőfeszítések megerősítését és összehangolását, nem pedig azok megkettőzése és a kezdetektől fogva egy közös megoldás és cselekvésorientált gondolkodásmód elfogadása. Az Élelmezési Akció Szövetség nemrégiben elindított nagyszabású partnerségi összesítőjeként és projektgyorsítójaként példa erre a „cselekvési platform” megközelítésre a gyakorlatban.

Az élelmiszer-rendszer szándékos átállási menetrendjének megvalósítása

Annak érdekében, hogy a 2021. évi élelmiszer-ipari csúcstalálkozó ne csak egy újabb esemény legyen a nemzetközi naptárban, azonnali, kollektív figyelemre és vezetésre van szükség annak biztosítására, hogy ez egy olyan pillanat, amikor a világ összeáll az élelmiszer-rendszerek befogadó, fenntartható, hatékony átalakításáért, egészséges és összhangban áll a 2030-as fenntartható fejlődési célokkal. Jól kezelve ez az átmenet történelmi lehetőséget kínál az inkluzív és fenntartható piaci növekedésre, amely csökkentheti a vidéki közösségek szegénységét az egész fejlődő világban, és jelentős pozitív hatást gyakorolhat a globális gazdasági, egészségügyi és környezeti eredményekre. Rosszul kezelve az élelmiszer-rendszerek fejlesztése súlyosbítja az éhezéssel, az egészséggel, a társadalmi instabilitással és a környezettel kapcsolatos kockázatokat.