Az elhízás asszociációja magas vérnyomással

A túlsúly 25,0 és 29,9 kg/m 2 közötti testtömegindex (1). Az elhízás 30 kg/m 2 vagy annál nagyobb testtömeg-index (1). Az elhízás és az elhízás a hipertónia, a dyslipidaemia és a diabetes mellitus kockázati tényezői (2). A Framingham-tanulmány kimutatta, hogy az elhízás körülbelül kétszer olyan gyakoriságú az elhízott férfiaknál és az elhízott nőknél, mint a férfiaknál és a normál fővárosi relatív súlyú nőknél (3). A Framingham-tanulmány azt is kimutatta, hogy mind a férfiak, mind a nők vérnyomása megnövekedett túlsúly mellett emelkedett (4). A legmagasabb testtömegindex-kvartilis személyek szisztolés vérnyomása 16 Hgmm-rel, diasztolés vérnyomása pedig 9 Hgmm-rel magasabb volt, mint a legalacsonyabb testtömeg-indexű kvartilisben (4). Ebben a vizsgálatban a szisztolés vérnyomás 4 Hgmm-re emelkedett minden 4,5 kg megnövekedett súly esetén (4). A biztosítási ágazat adatai szintén pozitív kapcsolatot mutatnak a túlsúly vagy az elhízás és a magas vérnyomás között (5).

19 841 kanadai 18–74 éves korban a magas vérnyomás előfordulása férfiaknál és nőknél nőtt a testtömeg-index növekedésével, különösen a 18–34 éves korosztályban (6). A fiatalabb felnőtteknél a 30 kg/m 2 -et meghaladó testtömeg-indexű férfiak és nők ötször nagyobb gyakorisággal fordultak elő a magas vérnyomásban, mint a 20 kg/m 2 alatti testtömeg-indexűeknél (6). Az Egyesült Államokban, 82 473 nővérből álló, 30–55 éves nővércsoportot 1976 óta kétévente követtek nyomon (7). 1992-ben a testtömeg-index pozitívan kapcsolódott a magas vérnyomás kialakulásához (7). A 2 kg-os vagy annál kisebb súlyváltozáshoz képest a hipertónia kockázata 15% -kal kisebb volt azoknál a nőknél, akik 5–9,9 kg-ot csökkentek, 26% -kal kevesebbek azoknál a nőknél, akik 10 kg-ot vagy annál többet fogytak, 74% -kal nőttek azoknál a nőknél, akik 5–9,9 kg-ot híztak kg, és 5,21-szeresére nőtt azoknál a nőknél, akik legalább 25 kg-ot híztak (7).

A több mint egymillió férfit és nőt átfogó, országos szintű közösségi hipertóniát értékelő klinika szűrésén a túlsúlyos, 20–39 éves korosztályban a magas vérnyomás prevalenciája kétszerese volt a normál testsúlyúakénak, és háromszor nagyobb, mint az alsósúlyúaké (8) . A 40-64 éves túlsúlyos személyeknél a hipertónia prevalenciája 50% -kal magasabb volt, mint a normál testsúlyúaké, és 100% -kal magasabb, mint az alsósúlyúaké (8). 22 354 koreai férfiban és nőben összefüggés volt a testtömeg-index és a szisztolés és diasztolés vérnyomás között a 16-31 kg/m 2 testtömeg-index tartományban (9). A Framingham utódok tanulmányának tulajdonítható kockázati becslései 2027 férfit és 2267 20 és 49 év közötti nőt követtek 8 éven át, és azt mutatták, hogy az elhízás felelős a férfiak magas vérnyomásának 78% -áért, a nőknél pedig a magas vérnyomás 65% -áért (10). A testzsír változásai 8 év alatt mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomás változásával jártak. A negyedik évtizedben kifejezetten elhízott nőknél 7-szeres volt a magas vérnyomás, mint az azonos korú sovány nőknél (10).

A második ápolói egészségügyi tanulmány egy prospektív kohorszvizsgálat volt, amelyben 83 882 normál vérnyomású, 27-44 éves nő vett részt, akiket 2005-től 14 évig követtek az incidens magas vérnyomás miatt (11). A legmagasabb kockázati tényező a magas vérnyomás kialakulásában a megnövekedett testtömeg-index volt az elhízott nőknél, akiknél 4,7-szer nagyobb volt a magas vérnyomás előfordulása, mint azoknál a nőknél, akiknek testtömeg-indexe kevesebb, mint 23,0 kg/m 2 (11). Ebben a tanulmányban az új hipertónia esetek 40% -át túlsúlynak vagy elhízásnak tulajdonították, az új hipertóniás esetek 50% -át pedig 23 kg/m 2 vagy annál magasabb testtömeg-indexnek tulajdonították (11).

4 323 személyen végzett prospektív vizsgálat adatainak elemzése, amelyek 23 éves követéssel mérték a gyermekkori és a felnőtt testtömeg-indexet, kimutatták, hogy a túlsúlyos vagy elhízott gyermekek, akik felnőttként elhízottak, 2,7-szeresére növelték a magas vérnyomás kockázatát (12). A normál testsúly elérése olyan szintre csökkentette a magas vérnyomás kialakulásának kockázatát, mint a soha nem elhízott személyek (12). A kardiovaszkuláris kockázat fiatal finnek vizsgálatában 2625 olyan személy vett részt, akiket 21–27 évig követtek nyomon a felnőttkori magas vérnyomás kialakulásában (13). Ez a tanulmány kimutatta, hogy a gyermekkori túlsúly vagy elhízás 1,65-szeresére növelte a felnőttek magas vérnyomásának kockázatát (13). A túlsúlyos vagy elhízott, magas vérnyomással fennálló összefüggés még erősebb a derék-csípő arány és a központi zsíreloszlás számítógépes tomográfiai mérései szempontjából, mint a testtömeg-index mérése (14).

Az elhízásnak és a túlsúlynak nagy szerepe lehet a krónikus hipertóniában szenvedő betegek vese nyomásának natriuresisében (15). Az elhízás a renin-angiotenzin és a szimpatikus idegrendszer aktiválásával és az intrarenális fizikai erők megváltoztatásával növeli a vesékben a nátrium visszaszívódását és rontja a vese nyomás natriuresisét. A krónikus elhízás a vesékben strukturális változásokat is okoz, amelyek a nephron működésének elvesztését okozzák, tovább növelve az artériás nyomást (15). A fogyás vérnyomáscsökkentő hatása valószínűleg az inzulinérzékenység javulásából és a szimpatikus idegrendszeri aktivitás csökkenéséből származik (14). A vérnyomáscsökkentés és a fogyás mechanizmusa túlsúlyos, magas vérnyomásban szenvedő, hipokalorikus étrendben szenvedő betegeknél, a nátrium-bevitel csökkenése nélkül csökkentik a szimpatikus aktivitást, amelyet a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer csökkent aktiválása, a natriuresis, az összehúzódott plazma térfogat és a magas szívteljesítmény (16).

A túlsúlyos személyek súlyvesztése csökkenti a vérnyomást (16). 18 vizsgálat metaanalízise azt mutatta, hogy a testtömeg 3–9% -ának csökkenése csökkentette a 3 Hgmm-es szisztolés és 3 Hgmm-es diasztolés vérnyomást (17). A nonfarmakológiai beavatkozások vizsgálata az időseknél (TONE) vizsgálatban a magas vérnyomásban szenvedő 60–80 éves korúak súlyát 3,5 kg-mal csökkentő étrend 4,0/1,1 Hgmm-rel csökkentette a vérnyomást (18).

A magas vérnyomás-megelőzéssel kapcsolatos vizsgálatok 1. fázisú vizsgálatában 181 30–54 éves férfit és nőt randomizáltak két 18 hónapos életmódbeli beavatkozás közül 1 fogyás vagy étrendi nátrium-korlátozás egyikébe vagy egy szokásos gondozási kontrollcsoportba (19). 7 éves követés után a magas vérnyomás előfordulása a súlycsökkenés csoportban 18,9% volt, szemben a kontrollcsoport 40,5% -ával és a nátrium-redukciós csoportban 22,4% -kal, míg a kontrollcsoportban 32,9% -kal. A logisztikus regressziós elemzés után a hipertónia esélye 77% -kal csökkent a testsúlycsökkentő csoportban és 35% -kal a nátrium-redukciós csoportban összehasonlítva a kontroll csoportokkal (19).

Metaanalízist végeztek 25 randomizált, kontrollált vizsgálatban 34 réteggel, köztük 4874 fő, átlagéletkor 37-66 év, a súlycsökkentés vérnyomásra gyakorolt hatásának vizsgálatával (20). A testtömeg 5,1 kg-os csökkenése a szisztolés vérnyomás 4,44 Hgmm és a diasztolés vérnyomás 3,57 Hgmm csökkenésével járt (20). Azoknál a személyeknél, akik több mint 5 kg-ot vesztettek, a szisztolés vérnyomás csökkenése 6,63 Hgmm, a diasztolés vérnyomás csökkenése 5,12 Hgmm (20).

A bariatrikus műtét az elhízás elfogadott kezelése. A bariatrikus műtét utáni magas vérnyomást jelentő 3 vizsgálat metaanalízisét végezték el 2 vizsgálatban, 808 betegen, gyomor bypass után, és 1 vizsgálatban 247 betegen, gyomorszalag után (21). A hipertónia remisszióját 140/90 Hgmm alatti vérnyomásként határoztuk meg gyógyszerek nélkül. A magas vérnyomás hosszú távú remissziója a gyomor bypass után 38,2%, a gyomor sáv után 17,4% volt (21). Bariatriás műtétet végeztek 87 fekete betegen, kóros elhízással, átlagéletkor 42 év (22). Ezen betegek 74% -ában volt magas vérnyomás. Az átlagos testtömeg-index a műtét előtti 57,1 kg/m 2 -ről a bariatrikus műtét utáni 1 évben 39,2 kg/m 2 -re csökkent. A magas vérnyomás a bariatrikus műtét után 1 évvel megszűnt azoknak a betegeknek a 45% -ánál, akiknél a bariatrikus műtét előtt magas volt a vérnyomás (22).