Az elhízás előfordulása 6-12 éves gyermekeknél Görögországban: táplálkozási magatartás és fizikai aktivitás

Ioannis Kyriazis

1 „Asclepeion” Voulas általános kórház, Athén, Görögország

Maria Rekleiti

2 Korinthos általános kórháza, Görögország

Maria Saridi

2 Korinthos általános kórháza, Görögország

Emmanouil Beliotis

3 Diabetes Ambuláns Klinika, ’Asklipieion Voulas’ Általános Kórház, Attika, Görögország

Aikaterini Toska

2 Korinthos általános kórháza, Görögország

Kyriakos Souliotis

4 Társadalom- és oktatáspolitikai tanszék, Társadalomtudományi Kar, Peloponnészosz Egyetem, Korinthos, Görögország

Greta Wozniak

5 Orvostudományi Kar, Thesszáliai Egyetem, Görögország

Absztrakt

Bevezetés

Az elmúlt két évtized során az elhízás a közegészségügy egyik legfontosabb problémájának bizonyult, és a fejlett országokban lényegesen gyakoribb, nemcsak felnőtteknél, hanem gyermekeknél is. A jelenlegi tanulmány célja a túlsúly és az elhízás prevalenciájának értékelése a gyermekeknél.

Anyag és módszerek

Kétezer-háromszázhetvennégy általános iskolai tanuló vett részt a vizsgálatban (1206 fiú és 1168 lány).

Eredmények

A népességalapú vizsgálatban a túlsúlyos gyermekek aránya 23,9%, az elhízott gyermekeké 7,3%, a központi elhízással rendelkezőké pedig 35,5% volt. A fiúk nagyobb arányban voltak elhízottak, mint a lányok (9,2% vs. 5,3%, p Kulcsszavak: gyermekkori elhízás, központi elhízás, prevalencia, táplálkozás, étkezési magatartás, fizikai aktivitás

Bevezetés

Az elhízás olyan multifaktoriális állapot, amelyet a testzsír rendellenes vagy túlzott felhalmozódása jellemez. Az elhízás etiológiája genetikai, metabolikus és környezeti tényezőket tartalmaz [1]. Az elhízás főleg akkor jelenik meg, ha a kalória bevitele magasabb, mint az elfogyasztott kalória (pozitív energiamérleg) [2]. Az elmúlt két évtized során az elhízás vezető közegészségügyi problémává vált; a fejlett országokban gyakoribb, felnőtteket és gyermekeket egyaránt érint [3–6].

Különösen a gyermekkori elhízás növeli a gyermekre gyakorolt számos következmény (koraszülött pubertás, gynecomastia, policisztás petefészek-szindróma, 2-es típusú diabetes mellitus, magas vérnyomás stb.) [6–11], valamint később felnőttkorban (a szív- és érrendszeri megbetegedések miatti megnövekedett halálozás) valószínűségét., diabetes mellitus, vastagbélrák stb.) [11, 12]. Az elhízott gyermekek és serdülők nagyobb valószínűséggel maradnak elhízottak később felnőttként [13]. A görög városi és vidéki területeken végzett vizsgálatok magasabb pontszámokat mutattak a gyermekkori elhízás mutatói (testtömeg-index (BMI), derék-csípő arány, bőrráncok) tekintetében; más országokkal összehasonlítva Görögország közelebb áll azokhoz az országokhoz, ahol a gyermekkori elhízás magasabb (36% fiú, 16% lány) [14–18].

Az utóbbi időben hangsúlyt fektettek az elhízás típusára, mivel a perivisceralis zsírfelhalmozódás nemcsak a 2. típusú cukorbetegséggel, hanem a felnőttek és a gyermekek fokozott kardiovaszkuláris kockázatával is összefügg [19–21]. A nemi vonatkozású központi elhízást a beteg derékmérete (a Nemzetközi Diabétesz Szövetség (IDF) és a Felnőtt Kezelő Panel III (ATP III) szerint) és a derék-csípő arány diagnosztizálja [22]. A testtömeg-index az elhízás mértéke felnőttek és gyermekek esetében [23]. A BMI azonban az életkortól függ, és helytelen eredményeket adhat, mint például a megnövekedett izom- vagy ostealis tömegű gyermekek esetében, akiket tévesen túlsúlyosnak vagy elhízottnak minősítettek [24, 25].

A Nemzetközi Elhízás Munkacsoport (IOTF) összekapcsolta a gyermekek BMI-nemi életkorú percentilisét a felnőttek által meghatározott túlsúlyos és elhízott osztályokkal; így a 85. percentilisnél magasabb BMI-nem-életkorú percentilis összhangban áll a túlsúly felnőttkori meghatározásával, míg a 95. vagy magasabb érték az elhízás felnőttkori meghatározásával [26, 27]. Cole LMS módszerével (L: a Box-Cox transzformáció teljesítménye, M: a medián, S: a variációs együttható) egy 2000-es vizsgálatban rajzolt görbéket a 95. és 85. percentilishez kapcsoltunk, ami megfelel a BMI 25.0-nak kg/m 2 és 30,0 kg/m 2 18 éves korban [28].

Ennek a szárnyaló gyermekkori elhízási járványnak a fő oka a túlzott zsír- és cukorban gazdag ételek fogyasztása, az alacsony rostbevitel, az nagyobb adag élelmiszer és az alacsony fizikai aktivitás, különösen a fejlett országokban [14, 17].

Ennek a tanulmánynak a céljai a következők voltak: a túlsúly és az elhízás gyakoriságának vizsgálata a görög diákok körében, és (b) összefüggés meghatározása az étkezési szokások és a fizikai aktivitás között a 6-12 éves görög diákok körében.

Anyag és módszerek

2009 és 2010 között 2374 tanulóból álló minta (1206 férfi, 1168 nő) 6–12 éves volt. Ez a keresztmetszeti vizsgálat az általános iskolások kényelmi mintáján alapult. Annak érdekében, hogy az iskolák lehetővé tegyék a kérdőívek terjesztését, kutatási protokollunkat először a Pedagógiai Intézetnek kellett jóváhagynia.

Kérdőívek

A kérdőívet a kutatók készítették. Tartalmazott egy bevezetőt a kutatásról és annak céljairól, egy szülői beleegyező űrlapot a tanulmányban való részvételhez, a tanulók testmérését, a szülők iskolai végzettségét és 37 kérdést az étkezési szokásokról és a tanulók fizikai aktivitásának szintjéről. Az étkezési szokásokkal és a fizikai aktivitással kapcsolatos kérdések a gyermekétkeztetés kérdőívén (CFQ) alapultak [29].

Zárt formátumú kérdéseket adtak feleletválasztós kérdések formájában, és a diákoknak fel kellett választaniuk a választ. Arra a kérdésre, hogy a hallgatók milyen gyakran fogyasztanak kifejezetten mediterrán típusú ételeket, konkrét válaszokat kellett adniuk az egy héten elfogyasztott ebédre és vacsorára. A kérdőívet minden hallgatónak külön-külön osztották ki; minden hallgató testmérését a kutatók elvégezték. A jól ismert BMI-képletet az életkorhoz igazított BMI-diagramokra hivatkozva Cole LMS-módszerével [28] alkalmaztuk. A szülői beleegyező űrlapokat minden szülőnek elküldtük. A 2650 postai űrlapból 2374-et küldtek vissza és írtak alá. Aláíratlan űrlapokat nem fogadtak el. A szülők válaszaránya 89,5% volt (n = 2374). Két egymást követő, egyenként 50 hallgatóból álló kísérleti tanulmány következett, amelyek lehetővé tették a kérdőív néhány kisebb kiigazítását. A diákok, a szülők és az iskolák névtelenek voltak. Személyes adatokat nem gyűjtöttek és nem használtak fel.

Kutatási etika

Az összes szülőt elküldték a tájékoztatáson alapuló beleegyező űrlapoknak a gyermekek részvételéhez a tanulmányban. Pontosabban 2650 beleegyező űrlapot postáztak, és 2374-et a szülők aláírással küldtek vissza. Azokat a gyermekeket, akik nem adták vissza a szüleik által aláírt űrlapokat, kizárták a vizsgálatból. A szülők válaszaránya 89,5% volt (n = 2374).

A diákok, a szülők és az iskolák névtelenek maradtak. Személyes adatokat nem gyűjtöttek és nem használtak fel. A hallgatók bármikor lemondhattak a tanulmányról is.