Az elhízás és az alultápláltság hatása az akut szívelégtelenségre Revista Española de Cardiología

A Revista Española de Cardiología egy nemzetközi tudományos folyóirat, amelyet a szív- és érrendszeri orvostudományról szóló kutatási cikkek publikálásával foglalkoztak. Az 1947 óta megjelent folyóirat a Spanyol Kardiológiai Társaság hivatalos kiadványa és a REC Publications folyóirat-család alapítója. A cikkeket mind angolul, mind spanyolul elektronikus formában közöljük.

Indexelve:

Bővített/aktuális tartalom/MEDI/Index Medicus/Embase/Excerpta Medica/ScienceDirect/Scopus

Kövess minket:

Az Impact Factor méri a folyóiratban megjelent cikkek által az adott évben kapott két idézet átlagos számát az elmúlt két évben.

A CiteScore a közzétett dokumentumonkénti átlagos idézettség mértékét méri. Olvass tovább

Az SRJ egy presztízsmutató, amely azon az elképzelésen alapul, hogy nem minden idézet egyforma. Az SJR hasonló algoritmust használ, mint a Google oldalrangja; mennyiségi és minőségi mérést nyújt a folyóirat hatásáról.

A SNIP a kontextus szerinti idézés hatását úgy méri, hogy megdönti az idézeteket egy tantárgyban szereplő összes hivatkozás száma alapján.

Az elhízás a szívelégtelenség kialakulásának független kockázati tényezője. Számos friss tanulmány az elhízott betegek szívelégtelenségének jobb eredményeit találta, ezt a megfigyelést „elhízási paradoxonnak” nevezik. Másrészt az alultápláltság negatív hatása a szívelégtelenség alakulására is egyértelműen megállapításra került.

A minimális alapadatkészlet adatait elemezték a Spanyol Nemzeti Egészségügyi Rendszer kórházai összes belgyógyászati osztályáról kirekesztett beteg esetében, 2006 és 2008 között. Az információk csak azokra a betegekre korlátozódtak, akiknél a szív elsődleges vagy másodlagos diagnózisa volt. kudarc. Az elhízás vagy az alultápláltság diagnózisával rendelkező betegeket azonosították. Az elhízott és alultáplált betegek mortalitási és visszafogadási indexeit összehasonlították a szubpopulációval e diagnózisok nélkül.

Összesen 370 983 szívelégtelenség-felvételt elemeztek, 41 127-nél (11,1%) elhízást diagnosztizáltak, 4105-nél (1,1%) pedig alultápláltságot. A kórházi globális halálozás elérte a 12,9% -ot, a visszafogadás kockázata pedig 16,4% volt. Az elhízott betegeknél alacsonyabb volt a kórházi halálozási kockázat (esélyhányados [OR]: 0,65, 95% konfidencia intervallum [95% CI]: 0,62-0,68) és korai visszafogadási kockázat (OR: 0,81, 95% CI: 0,78-0,83) mint a nem elhízott betegek. Az alultáplált betegeknek sokkal nagyobb a kockázata, hogy kórházban meghalnak (OR: 1,83 95% CI: 1,69–1,97), vagy a lemondás után 30 napon belül visszafogadják őket (VAGY: 1,39, 95% CI: 1,29–1,51), még a kiigazítás után is az esetleges zavaró tényezőkre.

A HF miatt felvett betegek elhízása lényegesen csökkenti a kórházi halálozási kockázatot és a korai visszafogadás lehetőségét, míg az alultápláltság a kórházi halálozás és a visszafogadás kockázatának jelentős növekedésével jár a lemondást követő 30 napban.

La obesidad es un factor independentiente de riesgo de nepakankichia cardiaca; bűnembargó, se ha demostrado que los pacientes obesos con nepakankamentia cardiaca tienen mejor evolución, lo que se ha llamado «paradoja de la obesidad». Por otro lado, la desnutrición tiene un papel pronóstico negativo en la incistiencia cardiaca.

Se analizaron los datos del Conjunto Mínimo Básico de Datos de los páciensek diagnosztikai elégtelensége cardiaca dados de alta por todos los servicios de medicina interna del país en los años 2006-2008. Se identificó a los pacientes con diagnosticico de obesidad y/o desnutrición y se Compareó la tasa de mortalidad y reingresos de los pacientes con desnutrición u obesidad con los que no las tenían.

Se analizaron 370.983 ingresos por incidiencia cardiaca; 41.127 (11,1%) tenían registrado un diagnóstico de obesidad y 4.105 (1,1%), de desnutrición. A La mortalidad teljes díja 12,9% y el riesgo de reingreso, del 16,4%. Los pacientes obesos presentaron menos riesgo de muerte durante el ingreso (odds ratio [OR] = 0,65; intervalo de confianza del 95% [IC95%], 0,62-0,68) y de reingreso a los 30 días (OR = 0,81; IC95%, 0,78-0,83) que los no obesos. Los pacientes con desnutrición tenían más riesgo de fallecer (OR = 1,83; IC95%, 1,69-1,97) o reingresar (OR = 1,39; IC95%, 1,29-1,51), beleértve a cuando-t se ajusta por posibles factores de confusión.

La desnutrición en los pacientes hospitalizados por incienciencia cardiaca aumenta el riesgo de muerte durante el ingreso y la posibilidad de reingreso, mientras que la obesidad se comporta como un factor protector.

A szívelégtelenség (HF) egy progresszív betegség, amely magas halálozási és morbiditási arányokat, magas egészségügyi költségeket eredményez. A HF kialakulásának magasabb kockázatával függetlenül összefüggő kockázati tényezők az elhízás, az artériás magas vérnyomás és a hiperkoleszterinémia. Ez a 3 tényező viszont meglepő módon több különböző vizsgálatban társult alacsonyabb morbiditási és halálozási arányhoz HF-ben. 1, 2 Az utóbbi években számos tanulmány kimutatta, hogy akut folyamatokban, sőt krónikus betegségekben szenvedő betegeknél a túlsúly/elhízás paradox módon pozitív prognosztikai tényezőként hat, összehasonlítva a normál testsúlyú betegekkel; ezt „elhízás paradox hatásának” vagy a hagyományos kardiovaszkuláris rizikófaktorok fordított epidemiológiájának nevezik. 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11

Számos lehetséges okot írtak le ennek az epidemiológiai paradoxonnak a megmagyarázására, például a nagyobb anyagcsere-tartalék, amely a nagyobb súlyhoz kapcsolódik, amely lehetővé teszi ezeknek a betegeknek, hogy nagyobb túlélési lehetőséggel szembesüljenek a krónikus betegségek akut dekompenzációjával. 2, 12 Azt is beszámolták, hogy a HF-ben szenvedő elhízott szívbetegeknél a B-típusú natriuretikus peptid N-terminális fragmensének szintje alacsonyabb, mint a normál testsúlyúaké. 13, 14

Másrészt egyértelműen megállapítást nyert, hogy az alultápláltság a HF halálozásának független prognosztikai tényezője, 15 ami a „szív-cachexia” kifejezés elterjedéséhez vezetett. Ez a folyamat összefüggésbe hozható a tumor nekrózis faktor alfa (TNF-alfa) jelenlétével is, 14 jelezve, hogy a HF krónikus gyulladással járó multi-szisztémás betegségként működik. Az ezen folyamatok által termelt keringő citokinek következménye az emésztőrendszer károsodása, ami a bélgát megváltozását és a fehérje diszfunkcionális transzportját 17 idézi elő, valamint a bélnyálkahártyák fokozott bakteriális transzlokációjának következtében megnövekedett béláteresztő képesség. Ezek a folyamatok hozzájárulnak a tápanyagok gyenge felszívódásához ezeknél a betegeknél, ami viszont alultápláltsághoz vezet. 18.

Ebben a tanulmányban elemeztük az elhízás és az alultápláltság hatását a belgyógyászati osztályokra felvett betegek halálozási arányára a HF által okozott akut dekompenzáció miatt, valamint a 30 napon belüli második kórházi kezelés kockázatára ugyanezen okból. Belefoglaltuk a spanyol belgyógyászati osztályokról származó HF-betegek összes kibocsátását 2006 és 2008 között.

A spanyol Egészségügyi és Fogyasztási Minisztérium közlése szerint a spanyol Nemzeti Egészségügyi Rendszer összes kórháza szerint 2006 és 2008 között a minimális alapadatkészlet alapján elemezték a pangásos HF-ben diagnosztizált és a belgyógyászati osztályokból kirendelt betegeket. A minimális alapadatkészlet egy kötelező információs rendszer, amelyhez minden kórháznak időszakos jelentéseket kell benyújtania, amelyeket el kell küldeni az adott autonóm közösségek egészségügyi osztályának, valamint a központi Egészségügyi és Fogyasztási Minisztériumnak. Ezek az adatbázisok a Nemzetközi Betegségek Osztályozása, a 9. felülvizsgálat klinikai módosítása (ICD-9-CM) által létrehozott kódolási rendszert használják. A betegkibocsátásokat társult betegségek szerint csoportosítottuk a Diagnosztikával kapcsolatos csoportok 21.0 verziójának osztályozási rendszere szerint.

Az elsődleges vagy másodlagos diagnózisban HF-kóddal történő kórházi kezelés eseteit választottuk ki (ICD-9-CM: 398.91, 404 *, 402.11, 402.91, 428-428.9). A felvételkor elhízás (ICD-9-CM: 278.00-278.09) vagy alultápláltság (ICD-9-CM: 260-263,9) által kódolt betegeket azonosítottuk. A következő kockázati tényezőket is azonosítottuk: magas vérnyomás: ICD-9-CM 401.0, 401.1, 401.9, vérszegénység: ICD-9-CM: 280.00-285.99, dohányzás: ICD-9-CM: 305.10, alkoholizmus: ICD-9-CM: 305,00-305,03, pitvarfibrilláció: ICD-9-CM: 427,3-427,32, szívizominfarktus: ICD-9-CM: 410-410,9, kamrai diszfunkció: ICD-9-CM: 429,9, demencia: ICD-9-CM: 290-290,9, cukorbetegség: ICD-9-CM: 250.00-250.99, rák: ICD-9-CM: 140.0-172.9, 174.0-195.8, 200-208.9, V10.0-V10.9, krónikus veseelégtelenség: ICD- 9-CM: 585-586,99, 582,0-582,9, 583,0-583,7, 588,0-588,9 és krónikus obstruktív tüdőbetegség: ICD-9-CM: 416,8, 416,9, 500-505, 506,4, 490-496.

A komorbiditás és az 1 éves halálozási arány kapcsolatának bemutatására használtuk a Charlson-indexet (19), amelyet 1987-ben fejlesztettek ki a betegek különböző kohorszaiban. Az adminisztratív adatbázisokban történő felhasználásra adaptált index 20 19 különböző egészségügyi állapot jelenlétét értékeli, 1-6 súlyúak, és az összesített pontszám 0 és 37 között változik. Bármely 2-nél magasabb pontszám megfelel egy 1 éves halálozási arány meghaladja az 50% -ot.

Elvégeztük az adatok leíró elemzését, és összehasonlítottuk a demográfiai változásokat az epizód során elhunyt és nem elhunyt betegek, valamint a kórházba visszavitt betegek és azok között, akik nem. A chi-négyzet tesztet a Yates korrekcióval a kategorikus változókra, a Fisher pontos tesztet a dichotomikus változókra használtuk, amikor egy sejt várható értéke 5-nél kisebb volt, és a Student t tesztet a kvantitatív változókra. Egyváltozós elemzéseket végeztünk az életkornak megfelelően. Az esély arányt (OR) és a 95% -os konfidencia intervallumokat (95% CI) a regressziós együtthatók felhasználásával becsültük meg. Többváltozós elemzést is végeztünk annak megállapítására, hogy az elhízás és az alultápláltság független változó-e a HF-betegek mortalitásában és visszafogadásában. Ennek érdekében figyelembe vettük a mortalitás (1. modell) és a visszavétel (2. modell) függő változóit, és lehetséges zavaró tényezőként bevezettük azokat a változókat, amelyek az egyváltozós elemzésben szignifikánsak voltak vagy klinikai jelentőséggel bírtak; P eredmények

A 3 éves vizsgálati periódus során 370 983 olyan esetet elemeztünk, akiknél a HF diagnózisát elengedték. A betegek átlagos életkora 79,11 (10,13) év volt, és 55,1% volt nő. E betegek közül 45 429 halt meg kórházi kezelés alatt (12,2%). Az elbocsátást követő 30 napon belül 61 008 beteget fogadtak vissza (16,4%). Összesen 41 127 beteg (11,1%) diagnosztizálta az elhízást, és 4105 (1,1%) alultápláltnak minősült.

AHT, artériás hipertónia; COPD, krónikus obstruktív tüdőbetegség; HF, szívelégtelenség.
Az adatokat nemként fejezzük ki. (%) vagy átlag ± szórás.

a P P P P P P P Beszélgetés

Ez a tanulmány bebizonyítja, hogy az elhízás a HF miatt kórházba került betegeknél lényegesen alacsonyabb halálozási kockázattal jár, és hogy ezeknél a betegeknél az alultápláltság megduplázza a kórházi kezelés során bekövetkező halálozás kockázatát. Ez a kapcsolat független más prognosztikai tényezőktől, amelyek befolyásolhatják a HF fejlődését, mint például az életkor, a nem és bizonyos társbetegségek. Ezen túlmenően a kórházból kirekesztett, elhízott HF-ben szenvedő betegek visszafogadási aránya 19% -kal alacsonyabb, mint a normál súlycsoportban, míg az alultáplált betegek 36% -kal nagyobb eséllyel visszafogadhatók HF-re a lemondás után 30 napon belül, mint a normál testsúlyú betegeknél súly.

Az „elhízás paradoxonját” más orvosi patológiák 3, 5 és műtéti betegek 9 is leírják, így alultáplált és rendkívül elhízott betegeknél a műtétet követő első hónapban magasabb halálozási arányt, túlsúlyos és közepesen elhízott betegeknél alacsonyabb arányt figyeltek meg. betegeknél, még akkor is, ha alkalmazkodnak olyan kockázati tényezőkhöz, mint a magas vérnyomás és a cukorbetegség. 11.

A táplálkozási spektrum másik végén a HF-be felvett alultáplált betegek a kórházi kezelés során kifejezetten magas halálozási kockázattal (kétszer olyan magasan, mint más betegek) és a visszafogadások arányával 36% -kal magasabbak voltak a mentést követő hónapban. Az alultápláltságról korábban kimutatták, hogy negatív prognosztikai tényező. 15, 31, 32, 33 Az alultápláltság a HF-ben multifaktoriális, és csökkenő étvágyzal, az ödéma miatt csökkent bélfelszívódással, sőt fehérjevesztett enteropátia és magas TNF-alfa-szinttel rendelkező krónikus gyulladás kialakulásával jár együtt HF-betegeknél. 34 Az alultáplált betegekkel szemben az elhízott betegek alacsonyabb TNF-alfa-szintet mutattak a véráramban, mivel a zsírszövetben megnövekedett a receptorok száma. 35

A hipoalbuminémiát önálló prognosztikai tényezőként jelezték, amely a dekompenzált HF magasabb mortalitásával jár, és lehet alultápláltság eredménye, de oka lehet ezeknél a betegeknél a fokozott katabolikus aktivitás, dilúciós állapot, krónikus gyulladás és proteinuria is. 36 Az alultápláltság előfordulása a HF-ben szenvedő betegeknél nem ismert, és az alkalmazott kritériumoknak megfelelően 20–70% -ra becsülik. 33 Vizsgálatunkban az alultáplált betegek aránya jóval alacsonyabb volt (1,1%), ami összefüggésben áll azzal, hogy a belgyógyászati osztályokon nem jelentik ezt az állapotot, amint azt egy korábbi publikációban tárgyaltuk. 37

E vizsgálat korlátai között meg kell említenünk, hogy a vizsgálatunkban az elhízott betegek százaléka (11,1%) az orvosi szakirodalomban leírt tartomány alsó határán volt (15% - 35% 2, 21, 26, 40 ), valamint a vizsgálatunkban megfigyelt alultáplált betegek rendkívül alacsony százaléka (1,1%). Egy nemrégiben készült tanulmányban kimutattuk, hogy az alultápláltság diagnózisáról egyértelműen nem számolnak be a belgyógyászati osztály kiadási nyilvántartásai. Azokban a prospektív vizsgálatokban, amelyekben e betegek közel 50% -a alultáplált állapotban van, a mentesítő dokumentumok alig több mint 1% -a számol be erről az állapotról, 37 és nagyon valószínű, hogy az elhízást a beteg jelentésében sem kifejezetten feltüntetik. Ez az egyik korlátja ennek a tanulmánynak, amely egy adminisztratív adatbázisból származik. 37 Azt is meg kell említenünk, hogy nem volt hozzáférésünk a BMI-információkhoz, és nem tudtunk konkrét információkat az elhízás típusáról és szintjéről, a testösszetételről, az alapvető táplálkozási paraméterekről, a betegeknek alkalmazott kezelésekről vagy a betegek evolúciójáról 30 nap után. utókövetés.

Kimutatták azt is, hogy az olyan adatbázisokkal végzett vizsgálatok korlátozása, mint a Minimum Basic Data Set, a jó klinikai adatok hiánya miatt. Csoportunk azonban megvizsgálta ezt a lehetőséget, és igazolni tudtuk az adatok nagyon magas korrelációját és megbízhatóságát az adminisztratív adatok klinikai adatbázisokkal történő összehasonlításakor, 41 amelyet országos szinten is bemutattak. 42 Másrészről ez egy rendkívül nagy adatbázis volt, amely 3 éven belül tartalmazta a spanyol belgyógyászati osztályok HF-ben szenvedő betegek kórházi mentesítéséről szóló összes jelentését, összesen több mint 370 000 nyilvántartást. Végül meg kell említenünk, hogy a vizsgálat másik korlátja az volt, hogy csak a belgyógyászati osztályokra felvett betegeket vonták be, olyan jellemzőkkel, amelyek eltérnek a kardiológusok által általában kezeltektől, például fiatalabb betegek, túlnyomórészt férfiak, szelepes vagy ischaemiás etiológiával, és súlyosabb szisztolés diszfunkció, míg a belgyógyászatban részt vevők általában idősebbek, nők és hipertóniás etiológiájúak, megmaradt szisztolés funkcióval. 43

Vizsgálatunk Spanyolországban elsőként mutatja be az elhízás protektív hatását a mortalitásra és a HF visszafogadására, valamint az alultápláltság negatív szerepét ezen paramétereken belül; azonban óvatosságra vágyunk a következtetések megállapításában. Megfigyelési vizsgálatok, amelyek az elhízási paradoxont elemezték a HF-ben szenvedő betegek nyomon követésében, nem igazolták, hogy a súlycsökkenés nem előnyös az ischaemiás kardiopátiában szenvedő betegek számára, amire eredményeink is következtethetnek. 24 Hisszük, hogy tanulmányunkból arra következtethetünk, hogy amikor az elhízott betegek olyan katabolikus helyzetben vannak, mint például a HF kórházi kezelése, magasabb a túlélési arányuk és jobb a rövid távú evolúciójuk, ami a zsírszövet feleslegével magyarázható. elősegítené a felszabadult citokinek semlegesítését és pufferolná a szisztémás gyulladásos rendszer hatásait. 44 Másrészről további vizsgálatokra van szükség annak feltárására, hogy az alultápláltság korai felismerése a HF-ben szenvedő betegeknél és a megfelelő táplálkozási kezelés megvalósulása együtt jár-e ezen betegek javuló evolúciójával, mivel manapság nincs elegendő bizonyítékunk a cselekvés ajánlására . 33

A HF miatt kórházba szállított betegek nagy sorozatának elemzése úgy tűnik, hogy megerősíti az elhízás védőhatását, mind a kórházi kezelés során bekövetkező halálozás, mind pedig a kórházi elbocsátást követő 30 napon belüli visszafogadás iránti igény szempontjából. Megerősítettük továbbá az alultápláltság fontos negatív szerepét ezeknél a betegeknél.

Összeférhetetlenség

A szerzők köszönetet mondanak a spanyol Egészségügyi és Fogyasztási Minisztériumnak az adatokhoz való hozzáférésért és az azok felhasználásának engedélyezéséért.

Beérkezett 2011. július 28-án
Elfogadva 2011. szeptember 12