Elhízás és szerekkel való visszaélés: Van-e kapcsolat?

Absztrakt

Az elhízás és az alkohol/kábítószerrel való visszaélés kapcsolatát mind a helyszínen végzett vizsgálatok, mind a nagy epidemiológiai vizsgálatok során megvizsgálták. 19 olyan helyszíni tanulmány áttekintése során, amelyek az elhízottak körében vizsgálták az alkohollal való visszaélést, az 1990 előtti arányokhoz képest 1990 óta az arány megduplázódott (6,2% -14,3%). Az elhízottak körében a kábítószerrel való visszaélést vizsgáló 7 tanulmány közül az átlag átlagosan 8,0%. A változó vizsgálati populációk, módszertanok és prevalencia-értékelések lehetséges korlátai miatt ezek az arányok szorosan tükrözik az általános populációban mért értékeket - derül ki a National Comorbidity Survey Replikációs vizsgálat adataiból. Ami 5 nagy epidemiológiai vizsgálat eredményeit illeti, Összességében a megállapítások nem támasztják alá egyértelműen azt az állítást, miszerint az elhízott egyéneknél nagyobb a kockázata a szerekkel való visszaélésnek, bár az elhízottak specifikus alpopulációi lehetnek (pl. A B klaszteres személyiségzavarral küzdők) ). Ha összefüggés van egyes elhízott populációk és a szerekkel való visszaélés között, ezt az átfedő neurohormonális összefüggések magyarázhatják. Egyes hatóságok azonban azt állítják, hogy az élelmiszerek és a drogok ugyanazon jutalomutakért versenyeznek az agyban, ami azt sugallja, hogy az elhízás valóban védelmet nyújthat a szerekkel való visszaélés ellen.

Ez a folyamatban lévő oszlop a pszichiátria és az alapellátás közötti kihívásokkal teli klinikai kapcsolatnak szól - két olyan terület, amelyek menthetetlenül összefüggenek.

BEVEZETÉS

Az elhízás komoly egészségügyi problémát jelent az Egyesült Államokban, és a felnőttek 35,7 százalékát és a gyermekek körülbelül 17 százalékát érinti. 1 Az Országos Komorbiditási Felmérés Replikációs vizsgálat adatai szerint viszont a szerhasználati rendellenességek a lakosság jelentős kisebbségét érintik. 2 E tanulmány adatai szerint, amelyeket 2001–2003-ban közösségi mintában gyűjtöttek, az alkoholfogyasztás elterjedtsége 13,2 százalék, az alkoholfüggőség 5,4 százalék, a kábítószerrel való visszaélés 7,9 százalék, a kábítószer-függőség 3,0 százalék és bármilyen szerhasználat rendellenesség 14,6 százalék. Az elhízás és a szerrel való visszaélés közötti összefüggések vizsgálatakor Acosta és munkatársai szerint 3 számos párhuzam áll fenn, ideértve a genetikai hajlamot, a személyiségi tényezőket, a környezeti kockázati tényezőket és az agyban gyakori neurobiológiai útvonalakat. A The Interface ebben a kiadásában bemutatjuk az elhízás és a szerhasználati rendellenességek komorbiditásának adatait, és tovább vizsgáljuk ezt az összefüggést.

AZ IRODALOM ÁTTEKINTÉSE

A PubMed és a PsycINFO adatbázisok szakirodalmi kutatásán keresztül tanulmányoztuk az alkohol és/vagy a kábítószerrel való visszaélés prevalenciáját az elhízott személyek különböző mintáiban. E keresőmotorok használatával olyan kifejezéseket vezettünk be, mint „elhízás, alkohol, alkoholfogyasztás, kábítószer” és „kábítószerrel való visszaélés”, valamint az azonosított cikkek referencia listáit is megvizsgáltuk további cikkekért. Nem vettünk fel olyan cikkeket, amelyekben a vizsgált populáció kizárólag a mértéktelen étkezési rendellenességekben szenvedő egyénekre korlátozódott. Hasonlóképpen, nem vettünk fel olyan cikkeket, amelyek más nyelven íródtak, vagy nem adtak meg kifejezett százalékot a prevalencia arányára vonatkozóan (például egy cikk szerint a prevalencia aránya kevesebb, mint 2,5%). Noha egyes cikkek hiányozhattak, a szakirodalom áttekintése alapján úgy gondoljuk, hogy robusztus számú forráscikket azonosítottunk ehhez az áttekintéshez.

HELYI TANULMÁNYOK

Ezen adatok összegzése érdekében az elmúlt 50 évben számos helyszíni tanulmány (azaz egyetlen intézményben vagy több intézményben végzett vizsgálatok) vizsgálta az alkohol és/vagy a kábítószerrel való visszaélés elterjedtségét a különböző elhízott populációkban (1. táblázat). 4 - 22 a 19 vizsgálatból, amellyel találkoztunk, 11 (57,9%) bariatrikus műtétekből toborzott alanyokból állt.

ASZTAL 1

Az alkohol és/vagy kábítószerrel való visszaélések elterjedtsége az elhízottak helyszíni vizsgálata során

ELSŐ SZERZŐ (PUBLIKÁCIÓ ÉVE) NSAMPLE CHARACTERISTICSPREVALENCE

Mendelson (1961) 4	25	Férfiak orvosi/pszichiátriai klinikán	8% alkoholizmus (PTU)
Reivich (1966) 5	33	Beutalók a pszichiátria osztályára	3% alkoholizmus (életen át)
Atkinson (1967) 6	21	Nem pszichiátriai klinikák beutalói	5% alkoholizmus (PTU)
Swanson (1970) 7	25	Önkéntesek egy anyagcsere-tanulmányhoz	4% alkoholizmus (jelenlegi)
Kalucy (1974) 8	20	Bariatrikus sebészeti klinika	20% alkoholizmus (életen át) 10% amfetamin-függőség (élettartam)
Hutzler (1981) 9	102	Bariatrikus sebészeti klinika	0,9% alkoholizmus (jelenlegi) 0,9% kábítószerrel való visszaélés (jelenlegi)
Gentry (1984) 10	33	Bariatrikus sebészeti klinika	6% alkoholizmus (életen át)
Dubovsky (1985-86) 11	52	Bariatrikus sebészeti klinika	2,7% alkoholizmus (jelenlegi)
Gertler (1986) 12	88	Bariatrikus sebészeti klinika	2,3% szerhasználati rendellenesség (élettartam)
Marcus (1990) 13	50	Hirdetések	32% alkoholfogyasztás/függőség (életen át) 16% kábítószerrel való visszaélés/függőség (életen át)
Black (1992) 14	88	Bariatrikus sebészeti klinika	22,7% alkoholzavar (életen át) 5,3% -os drogbetegség (életen át tartó) 23,7% bármilyen szerzavar
Yanovski (1993) 15	128	Hirdetések	7,0% alkoholfogyasztás (életen át) 5,5% kábítószerrel való visszaélés (életen át) 9,4% bármilyen kábítószerrel való visszaélés (életen át)
Specker (1994) 16	100	Hirdetések	16% alkoholfogyasztás/függőség (életen át) 15% kábítószerrel való visszaélés/függőség (életen át)
Ricca (2000) 17	344	Ambuláns metabolikus klinika	1,4% alkoholfüggőség (életen át)
Mitchell (2001) 18	100	Bariatrikus sebészeti klinika	2,6% alkoholfogyasztás (PTU) 10,3% alkoholfüggőség (PTU) 3,8% kábítószerrel való visszaélés (PTU)
Rosenberger (2006) 19	174	Bariatrikus sebészeti klinika	5,2% szerhasználati rendellenesség (élettartam) 0,6% szerhasználati rendellenesség (jelenlegi)
Kalarchian (2007) 20	288	Bariatrikus sebészeti klinika	17,7% alkoholfogyasztás (életen át) 13,2% alkoholfüggőség (életen át) 6,6% kábítószerrel való visszaélés (életen át) 9,4% kábítószer-függőség (életen át) Bármely szerhasználati rendellenesség (élettartam) 32,6%
Ertelt (2008) 21	70	Bariatrikus sebészeti klinika	7,1% alkoholfüggőség (jelenlegi) 1,4% alkoholfogyasztás (jelenlegi)
Heinberg (2010) 22	413	Bariatrikus sebészeti klinika	10,8% kábítószerrel való visszaélés/függőség (életen át)

Megjegyzés: PTU = a prevalencia időkerete nem világos (azaz jelenlegi, 12 hónapos, élettartam?)

Az alkohollal való visszaélés kapcsán két különálló tanulmányi korszak tűnik: az egyik korszak 1990 előtt, a másik korszak 1990-től kezdődően. 1990 előtt az alkohol-visszaélések átlagos előfordulási gyakorisága (a jelenlegi, az életciklus vagy a prevalencia időkeretére vonatkozóan a legmagasabb százalékos arányt használva nem egyértelmű) a releváns nyolc vizsgálatban 6,2 százalék, 0,9 és 20,0 százalék közötti tartományban. 8, 9 1990-től az alkohol-visszaélések átlagos előfordulása a nyolc megfelelő vizsgálatban 14,3 százalék, 1,4 és 32,0 százalék között mozog. Más szóval, ebben a későbbi időszakban az elhízott tanulmányban résztvevők körében az alkoholfogyasztás prevalenciája több mint kétszeresére nőtt.

A két tanulmányi korszak közötti alkohol-visszaélések gyakoriságának megfigyelt növekedésének magyarázata továbbra sem világos. Talán a különbség az 1990 előtti betegek csökkent kedvességét tükrözi a személyes adatok nyilvánosságra hozatalára való hajlandóságuk tekintetében (vagyis általános volt-e a beteg aggodalma, hogy az alkohol- vagy kábítószerrel való visszaélés kedvezőtlen elfogadása a műtét elutasítását eredményezheti?). Ezenkívül vegye figyelembe, hogy míg az 1990 előtti és az azt követő 1990-es vizsgálatokban a bariatrikus műtéti helyek aránya megközelítőleg azonos, az értékelt bariatrikus műtétre jelentkezők teljes száma ebben a két időszakban jelentősen különbözik (295 vs. 1133); talán a mennyiségi különbség magyarázza az alkohol-visszaélések jelentett arányának különbségét. Egy másik lehetőség az lehet, hogy az elmúlt 50 évben javult az alkohol- és kábítószerrel való visszaélések értékelési stratégiája, ami a későbbi időkorszakban magasabb prevalencia-illúziót eredményezett. Végső lehetőség lehet, hogy az alkohol és a kábítószerrel való visszaélés valóban megnőtt az általános népességben, ami a második kutatási korszakban az elhízottak körében a visszaélések gyakoriságának megfelelő inflációját eredményezte.

Ami a kábítószerrel való visszaélést illeti, 1981 óta hét tanulmányt találtunk, amelyekben jelentették a prevalencia arányát. Ezen megállapítások összegzésével kizártuk a „szerhasználati rendellenességek” százalékos arányát, mert aggodalmunkra ad okot, hogy ezek tartalmazhatnak alkohollal való visszaélést, nem pedig csak a kábítószerrel való visszaélések arányát jelentik. Az előző elemzéshez hasonlóan, a tanulmányonkénti legmagasabb prevalencia arányt használtuk, ha két vagy több arányt jeleztek, függetlenül a jelenlegi, az élettartam vagy a prevalencia időkeretének tisztázatlanságától. Ennek során az elhízottak körében a kábítószerrel való visszaélések aránya az elmúlt 30 évben 8,0 százalék, 0,99 és 10 százalék között mozog. 8 Az alkohollal való visszaélések arányához képest a kábítószerrel való visszaélések aránya valamivel alacsonyabb.

Az előző megállapításokat összehasonlítva a National Comorbidity Survey Replikációs tanulmány 2 adataival, amely a különböző pszichiátriai szindrómák és rendellenességek közösségi referencia-arányait szolgáltatja, a jelek szerint kevés a különbség a prevalenciában (2. táblázat). Ezeknek az adatoknak a teljes értelmezésében azonban nehézséget jelent az elhízottak tanulmányainak specifikussága a visszaélések és a függőség függvényében, valamint a különböző prevalencia-értékelések.

2. TÁBLÁZAT

A helyszíni vizsgálatokból származó alkohol- és kábítószerrel való visszaélések előfordulási arányainak összehasonlítása a közösségi és elhízott minták között

ANYAGKÖZÖS KÖZÖSSÉGI MINTÁK A (ÉLETRE) OBES MINTÁKHOZ A 4–22. SZÁMÚ TANULMÁNYOKBÓL (Különböző előfordulási pontok)

Alkohol-visszaélés	Visszaélés: 13,2%	1990 előtti visszaélések: 6,2%
	Függőség: 5,4%	Visszaélés 1990-től kezdve: 14,3%
Kábítószerrel való visszaélés	Visszaélés: 7,9%	Visszaélés: 8,0%
	Függőség: 3,0%

NAGY MÉRETŰ EPIDEMIOLÓGIAI TANULMÁNYOK

MAGYARÁZATOK

A szakirodalom áttekintése, amely mind helyszíni, mind nagy epidemiológiai vizsgálatokat tartalmaz, nem tárt fel egyértelműen összefüggést az elhízás és a szerhasználati rendellenességek között. Néhány egyedi tanulmány/minta azonban bizonyította ezt a kapcsolatot. Ezeknek az utóbbi vizsgálatoknak, amelyek látszólag kisebbségben vannak, az adjuváns támogatás többféle vonalon állhat. Például Grucza és munkatársai 29 epidemiológiai támogatást találtak a családi alkoholizmus kockázata és az elhízás közötti összefüggéshez nőknél, esetleg férfiaknál. A Gearhardt és a Corbin 30 az alkohol és a kapcsolódó állapotok országos epidemiológiai felmérésének adatait felhasználva neurobiológiai összefüggést javasolt az ételfogyasztás és az alkoholfogyasztás között. Suter 31 megállapította, hogy az alkoholkalóriák mértékkel többet számítanak, mint a nagy igénybevétel esetén, ami azt jelzi, hogy az időszakos túlzott alkoholfogyasztás közvetlenül hozzájárulhat a kalóriafelesleghez és a súlygyarapodáshoz. Ezzel szemben Kleiner és mtsai 32 szignifikáns inverz kapcsolatot találtak a testtömeg-index és az alkoholfogyasztás között. Más hatóságok hangsúlyozzák, hogy az étkezési rendellenességek függőségi modelljében sok ellentmondás van, 33 és bár létezhetnek közös neurohormonális utak, úgy tűnik, hogy eltérések is vannak. 34

Ami azt az általános benyomást illeti, miszerint nincs összefüggés az elhízás és a szerhasználati rendellenességek között, Warren és Gold 35 szerint az ételek és a drogok versenyezhetnek az agy ugyanazon jutalomhelyeiért. E nézőpont alátámasztására a nők körében azt tapasztalták, hogy a testtömeg-index növekedésével az alkoholfogyasztás az elmúlt évben csökkent. 35

KÖVETKEZTETÉSEK

Számos tanulmány készült az elhízás és a szerhasználati rendellenességek kapcsolatáról. Az alkohol-visszaélések esetében az 1990 előtti tanulmányokat az 1990-től kezdődő tanulmányokkal összehasonlítva úgy tűnik, hogy a helyszíni vizsgálatokban megduplázódik az elhízottak aránya. Mindazonáltal az elhízottak körében mind az alkohol, mind a kábítószerrel való visszaélések gyakoriságának durva átlagai a helyszíni vizsgálatok során szorosan párhuzamosak az Országos Komorbiditási Felmérés Replikációs adataiban közölt arányokkal. Ezenkívül nagy epidemiológiai vizsgálatokban öt vizsgálatból négy nem talált összefüggést az elhízás és a szerekkel való visszaélés között. Mégis, egyes tanulmányok szerint az elhízottak körében váratlanul magas a szerhasználat aránya. Ezek az ellentmondások tükrözhetik a populáció sajátos jellemzőit és/vagy módszertani eltéréseket. Összességében konzervatív következtetés látszik az, hogy bár vannak olyan speciális elhízott populációk, amelyeknél magasabb a kábítószerrel való visszaélések aránya, az adatok általában ugyanolyan vagy még alacsonyabb arányú kábítószerrel való visszaélést mutatnak az elhízottakban, mint az általános populációban. Csak további kutatások igazolják ezeket a következtetéseket.

Lábjegyzetek

FINANSZÍROZÁS:A cikk kidolgozásához és megírásához nem volt finanszírozás.

PÉNZÜGYI KÖZLEMÉNYEK:A szerzőknek nincsenek a cikk tartalmához kapcsolódó érdekellentétek.