Az elhízás hatása a kórházi szövődményekre és a mortalitásra kórházi betegeknél

Úgy találták, hogy az alsúlyos állapot független előrejelzője a fekvőbetegek szövődményeinek.

Az elhízás nem társult magasabb morbiditással vagy mortalitással a kórházi betegeknél a normál testsúlyhoz képest, függetlenül a glikémiás státusztól.

A cukorbetegségben és a hiperglikémiában szenvedő betegek körében a kórházi körülmények között nem figyeltek meg „elhízási paradoxont”.

Bevezetés

Az elhízás és a cukorbetegség jelentős terhet jelent az Egyesült Államok egészségügyi rendszerén. A közegészségügyi erőfeszítések ellenére az amerikai felnőttek több mint kétharmada volt túlsúlyos vagy elhízott 2011–2012-ben.1 Hasonlóképpen, az elhízás világméretű prevalenciája 1980 óta több mint kétszeresére nőtt, a WHO szerint pedig több mint 1,9 milliárd 18 éves és idősebb felnőtt ( A férfiak 38% -a és a nők 40% -a volt túlsúlyos 2014-ben.2 Számos tanulmány számolt be az elhízás egészségre gyakorolt negatív hatásáról, beleértve a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a diszlipidémia, a szív- és érrendszeri betegségek, az osteoarthritis, a rák és az általános halálozás fokozott kockázatát. Az elhízás ismert negatív egészségügyi hatásai ellenére a legújabb prospektív tanulmányok U-alakú vagy J-alakú összefüggést jelentettek a testtömeg-index (BMI) és a halálozás között, alacsonyabb halálozási arányt figyeltek meg az alacsonyabb BMI-vel rendelkező egyéneknél. –12 Ezt a jelenséget az „elhízás paradoxona” alkotta meg, és számos betegségben felismerték, ideértve a szív- és érrendszeri8, a 11, a 12 és a vesebetegségeket is.10

Számos bizonyíték azt sugallja, hogy a cukorbetegségben szenvedő és cukorbetegséggel rendelkező kórházi betegeknél a hiperglikémia jelenléte rossz klinikai eredménnyel jár. halál.13–19 Az általános orvostudományi és sebészeti betegeknél a hiperglikémia a posztoperatív fertőzés nagyobb kockázatával, a hosszan tartó kórházi tartózkodás és a kórházi ápolás igénybevételének nagyobb eséllyel jár. 14, 17, 21, 22

Kevés tanulmány vizsgálta a BMI és a kórházi betegek klinikai eredményei közötti összefüggést. A műtéti populációban vegyes eredményekről számoltak be, néhány olyan vizsgálattal, amelyek hosszabb működési időket, hosszabb tartózkodási időt és rosszabb perioperatív eredményeket mutattak, 23–26, míg más vizsgálatok jobb operatív eredményeket és mortalitást mutattak. 9, 27 Számos tanulmány orvosi betegeknél a morbiditás és a mortalitás elleni védőhatásról is beszámoltak, ami elhízási paradoxon jelenlétére utal. 7, 8, 10–12 Annak ellenére, hogy nincs egyetértés az elhízás és a kórházi szövődmények közötti összefüggésben, az elhízott betegeket általában magasabb kockázatnak tekintik szövődmények a normál súlyú társaikhoz képest. Tekintettel a cukorbetegség, a hiperglikémia és az elhízás magas gyakoriságára a kórházi betegeknél, valamint a kórházi kimenetelre gyakorolt hatásuk bizonyítékainak következetlenségeiről, megfigyelési adatbázis-elemzést végeztünk, amely az elhízás és a hiperglikémia kölcsönhatását és annak kórházi kimenetelre gyakorolt hatását vizsgálta.

Mód

Áttekintettük 29 623 beteg kórlapját, akiket 2012. január és 2013. december között felvettek az Emory Egyetemi Kórházba és az Emory Midtown Kórházba. A betegeket a BMI alosztályokra osztotta (BMI 2), normál testsúly (BMI 18,5–24,9 kg/m 2). ), a túlsúly (BMI 25–29,9 kg/m 2), az elhízás 1. fokozata (BMI 30–34,9 kg/m 2), az elhízás 2. fokozata (BMI 35–39,9 kg/m 2) és az elhízás 3. fokozata (BMI> 40) kg/m 2). A betegeket a glikémiás státusz szerint cukorbetegségbe sorolták, nem volt hiperglikémiás cukorbetegség és nem normoglikémiás. A hiperglikémiát úgy határozták meg, hogy a maximális vércukorszint (BG)> 10 mmol/l. Kizártuk azokat a betegeket, akik ambuláns beavatkozásokon estek át, és akiknél a felvételi glükóz> 22 mmol/l volt, ICD-9 diagnózisokat diagnosztizáltak diabéteszes ketoacidózisra, hiperozmoláris hiperglikémiás állapotra és végstádiumú vesebetegségre. Becsült glomeruláris szűrési sebességgel rendelkező betegek 2). A kiigazított elemzés során egymás után felvettük a demográfiai adatokat, beleértve az életkort, a nemet és a fajt, majd a klinikai jellemzőket, beleértve a társbetegségeket, a kórházi beállítást (ICU vs nem ICU), a felvételi szolgáltatást (gyógyszer vs műtét), a felvételi diagnózist, a Charlson komorbiditási indexet és a felvételt glükóz a modellekbe.

A fekvőbetegek szövődményeit, demográfiai adatait és társbetegségeit összehasonlítottuk a különböző BMI és glikémiás csoportok között. A folyamatos változókat varianciaanalízissel vagy Kruskal-Wallis-teszt alkalmazásával hasonlítottuk össze, és átlag ± SD vagy medián (IQR) értékekkel fejeztük ki. A kategorikus változókat χ 2 teszttel hasonlítottuk össze, és frekvenciaként és arányban fejeztük ki. Az összes elemzést cukorbetegeknél, normoglikémiás és hiperglikémiás cukorbetegeknél is elvégezték. Hosmer-Lemeshow tesztet alkalmaztunk az összes modell illeszkedésének vizsgálatára. Kétfarkú p A táblázat megtekintése:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

A betegek demográfiai adatai BMI és glikémiás státus szerint

A betegek BMI szerinti társbetegségeit a 2. táblázat mutatja. Az elhízott betegeknél szignifikánsan magasabb volt a korábban már kialakult koszorúér-betegség, magas vérnyomás és hiperlipidémia aránya. Azonban a krónikus obstruktív koszorúér-betegség és a rosszindulatú daganat gyakrabban fordult elő az alacsonyabb BMI-csoportokban, cukorbetegségben és cukorbetegségben szenvedő betegeknél.

A társbetegségek prevalenciája a BMI és a diabétesz státus szerint

Az 1. ábra a kórházi szövődmények és a mortalitás arányát mutatja a BMI és a glikémiás csoportok között. A cukorbetegségben szenvedő és cukorbetegségben szenvedő hiperglikémiás betegeknél magasabb volt a kórházi szövődmények aránya, mint a cukorbetegség nélküli normoglikémiás betegeknél. A kiigazítatlan elemzés során J alakú görbét figyeltek meg a kórházi szövődmények és a mortalitás magasabb arányával az alsúlyú betegeknél. A betegek demográfiájához és klinikai jellemzőihez igazított többváltozós elemzésekben, beleértve a társbetegségeket, a betegség súlyosságát, a felvételi diagnózist, a kórházi beállítást (ICU vs ICU nincs) és a szolgáltatást (orvostechnika vs műtét), azt találtuk, hogy az alsósúly függetlenül társult a magasabb összetett arányhoz szövődmények az összes beteg között (3. táblázat). A glikémiás státus szerint stratifikálva csak a hiperglikémiás cukorbetegség nélküli betegeknél jelentkezett szignifikánsan megnövekedett szövődmény az alsúlyban a normál testsúlyhoz képest (korrigált OR 1,66 (1,15–2,38)) (4. táblázat). Ellenkező esetben az összes glikémiás csoportban a BMI nem járt magasabb komplikációkkal vagy kórházi mortalitással.

(A) A fekvőbetegek szövődményei BMI és glikémiás státus szerint. (B) Kórházi mortalitás BMI és glikémiás státus szerint. BMI, testtömeg-index; DM, diabetes mellitus.

Korrigált OR-k a szövődmények és a mortalitás szempontjából BMI-vel, beleértve az összes glikémiás csoportot

A szövődmények és a mortalitás alapján korrigált OR-k a BMI és a glikémiás státus szerint

Vita

Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy meghatározza az elhízás és a hiperglikémia együttes hatását a fekvőbetegek szövődményeire és a halálozási arányokra. Korábbi, 13–17-es tanulmányokkal egyetértésben azt tapasztaltuk, hogy a fekvőbetegeknél a hyperglykaemia gyakori és rossz eredménnyel jár, a legmagasabb a szövődmények aránya a cukorbetegség nélküli hiperglikémiás betegeknél, még a cukorbetegeknél is. Az irodalommal összhangban volt az a megállapításunk is, hogy az alsúly rosszabb prognózist adott a normál, a túlsúlyos vagy az elhízáshoz képest. 29, 30 A betegek demográfiai és klinikai jellemzőinek kiigazítása után az elhízott betegeknél nem figyeltek meg jelentős javulást a klinikai kimenetelben normál BMI-vel rendelkezőknek.

Legjobb tudásunk szerint ez az első tanulmány, amely feltárja a BMI és a glikémiás állapot kölcsönhatását, valamint annak hatását a kórházi betegek halálozására és szövődményeire. Eredményeink nem mutatták ki az elhízás paradoxon jelenlétét a cukorbetegek körében. A kórházi mortalitás, a bakterémia és az akut miokardiális infarktus olyan szövődmények voltak, amelyeket a BMI vagy a glikémiás státusz vizsgálatunkban nem befolyásolt. A szakirodalom továbbra is vegyes az elhízás és a szívkoszorúér-érelmeszesedés közötti összefüggésben. 36–40 Costanzo és munkatársai nemrégiben végzett prospektív kohorszvizsgálatában 37 túlsúlyos és elhízott, 2 típusú cukorbetegségben szenvedő klinikai betegnek nagyobb volt a nem fatális kardiovaszkuláris események kockázata, de nem a halálozás . Nem figyeltünk meg magasabb akut miokardiális infarktusokat a növekvő BMI mellett, de talán ezeknél a betegeknél továbbra is nagyobb volt a nem fatális kardiovaszkuláris események kockázata a kórházi tartózkodásuk után, amit retrospektív vizsgálatunk nem vett figyelembe. További prospektív tanulmányok hasznosak lennének a kardiovaszkuláris események hosszú távú kockázatának meghatározásában különböző glikémiás és BMI csoportokban.

Összefoglalva megállapítottuk, hogy az alsúly a kórházi szövődmények független előrejelzője; hiperglükémiás és cukorbeteg kórházi betegeknél azonban nem volt bizonyíték elhízási paradoxonra. Nem találtunk összefüggést a növekvő BMI és a mortalitás között, függetlenül a glikémiás státusztól.

Köszönetnyilvánítás

Ennek a tanulmánynak az absztraktját korábban az Endo Society-n mutatták be, 2015. március.