Melyik országok eszik a legtöbb húst?

2019. február 04

  • Egészség

    • mely

    Lehet, hogy egyre több ember fogadta, hogy az utóbbi időben csökkenti a húsevés mértékét - vagy teljesen kivágja.

    Ez gyakran az egészségesebbé válás, a környezeti hatások csökkentése vagy az állatjólét figyelembe vétele iránti ajánlat része.

    Ez a tendencia részben az olyan kezdeményezéseknek köszönhető, mint a húsmentes hétfő és a Veganuary. Ugyanakkor számos dokumentumfilm és a veganizmus kiemelt hívei kiemelték a kevesebb hús fogyasztásának lehetséges előnyeit.

    De vajon ezeknek az érzelmeknek volt-e valamilyen hatása a földre?

    Növekvő jövedelmek

    Amit tudunk, az az, hogy a húsfogyasztás az elmúlt 50 évben gyorsan növekedett.

    A hústermelés ma közel ötször magasabb, mint az 1960-as évek elején - 70 millió tonnáról 2017-re több mint 330 millió tonnára.

    Ennek nagy oka az, hogy sokkal többen vannak, akik etetni tudnak.

    Ebben az időszakban a világ népessége több mint kétszeresére nőtt. Az 1960-as évek elején körülbelül hárommilliárdan voltunk, és ma már több mint 7,6 milliárdan vagyunk.

    Míg a népesség része a történetnek, nem teljesen számol azzal, hogy a hústermelés miért ötszörösére nőtt.

    Egy másik kulcsfontosságú tényező a jövedelmek növekedése.

    Világszerte az emberek gazdagabbak lettek, a globális átlagjövedelem fél évszázad alatt több mint megháromszorozódott.

    Ha összehasonlítjuk a fogyasztást a különböző országokban, azt látjuk, hogy általában minél gazdagabbak vagyunk, annál több húst eszünk.

    Nem csak több ember van a világon - több olyan ember van, aki megengedheti magának a húsevést.

    Ki eszik a legtöbb húst?

    Világszerte egyértelmű kapcsolatot látunk a gazdagsággal, amikor a húsfogyasztás mintáit vizsgáljuk az egész világon.

    2013-ban, a rendelkezésre álló legfrissebb évben az Egyesült Államok és Ausztrália vezette az éves húsfogyasztás táblázatait. Új-Zéland és Argentína mellett mindkét ország meghaladta a fejenként 100 kg-ot, ami kb. 50 csirkének vagy fél tehénnek felel meg.

    Valójában magas a húsfogyasztás Nyugat-szerte, Nyugat-Európa legtöbb országában 80-90 kilogramm húst fogyasztanak fejenként.

    A spektrum másik végén a világ legszegényebb országai közül sok nagyon kevés húst eszik.

    Az átlagos etióp ember mindössze 7 kg-ot, ruandákat 8 kg-ot, a nigériaiak pedig 9 kg-ot fogyaszt. Ez tízszer kevesebb, mint az átlag európaiaké.

    Az alacsony jövedelmű országokban élők számára a hús még mindig nagy luxus.

    Ezek az adatok a fogyasztásra rendelkezésre álló fejenkénti hús mennyiségét mutatják be, de nem tartalmazzák az otthon vagy a boltban pazarolt ételeket. A valóságban az emberek ennél valamivel kevesebb húst esznek, de ez még mindig szoros becslés.

    A közepes jövedelmű országok húzzák a húskeresletet

    Egyértelmű, hogy a leggazdagabb országok sok húst esznek, az alacsony jövedelműek pedig keveset.

    Ez 50 vagy több évig volt így. Miért eszünk tehát együtt sokkal több húst?

    Ezt a tendenciát nagyrészt a közepes jövedelmű országok növekvő csoportja vezérli.

    Az olyan gyorsan növekvő nemzetek, mint Kína és Brazília, az elmúlt évtizedekben jelentős gazdasági növekedést és a húsfogyasztás jelentős növekedését tapasztalták.

    Kenyában a húsfogyasztás 1960 óta alig változott.

    Ezzel szemben az átlagember az 1960-as években Kína kevesebb mint 5 kg-ot fogyasztott évente. Az 1980-as évek végére ez 20 kg-ra emelkedett, és az elmúlt évtizedekben ez több mint megháromszorozódott, 60 kg fölé.

    Ugyanez történt Brazíliában is, ahol a húsfogyasztás 1990 óta csaknem megduplázódott - szinte az összes nyugati országot megelőzte.

    India az egyik figyelemre méltó kivétel.

    Míg 1990 óta az átlagos jövedelem megháromszorozódott, a húsfogyasztás nem követte a példáját.

    Tévhit, hogy India többsége vegetáriánus - az országos felmérés szerint az indiánok kétharmada fogyaszt legalább húst.

    Ennek ellenére az Indiában elfogyasztott hús mennyisége továbbra is csekély. Személyenként kevesebb mint 4 kg, ez a legalacsonyabb a világon. Ez valószínűleg részben kulturális tényezőknek köszönhető Indiában, többek között abban, hogy vallási okokból nem esznek bizonyos típusú húsokat.

    Csökken-e a húsfogyasztás nyugaton?

    Sokan Európában és Észak-Amerikában azt mondják, hogy megpróbálják csökkenteni a húst, de vajon működik-e?

    A statisztikák szerint nem igazán.

    Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának (USDA) legfrissebb adatai szerint az egy főre jutó húsfogyasztás az elmúlt években valóban növekedett.

    Bár azt gondolhatjuk, hogy a hús egyre kevésbé népszerű, az Egyesült Államok fogyasztása 2018-ban közel volt az elmúlt évtizedek legmagasabb szintjéhez.

    Hasonló a helyzet az EU húsfogyasztásával.

    Míg a nyugati húsfogyasztás állandó, vagy kissé növekszik, az elfogyasztott hús fajtái változnak.

    Ez kevesebb vörös húst - marhahúst és sertéshúst - és több baromfit jelent.

    Az Egyesült Államokban a baromfi adja a húsfogyasztás felét, szemben az 1970-es évek negyedével.

    Az ilyen típusú helyettesítés jó hír lehet az egészség és a környezet számára.

    A hús hatása

    Bizonyos körülmények között a hús fogyasztása előnyös lehet.

    A mérsékelt hús- és tejtermékmennyiség javíthatja az emberek egészségét, különösen az alacsonyabb jövedelmű országokban, ahol az étrend hiányos lehet.

    De sok országban a húsfogyasztás messze meghaladja az alapvető táplálkozási előnyöket.

    Valójában ez egészségügyi kockázatot jelenthet. Tanulmányok összekötötték a vörös és a feldolgozott húsfelesleget a szívbetegségek, a stroke és a rák bizonyos típusainak fokozott kockázatával .

    Pozitív lépés lehet a csirke marhahússal vagy szalonnával való helyettesítése.

    A csirkehúshoz képest a marhahús három és tízszer akkora hatást gyakorol a földhasználatra, a víz és az üvegházhatású gázok kibocsátására. A sertéshús valahol a kettő között van.

    Az a jövő, ahol a húsfogyasztás fenntartható és kiegyensúlyozott az egész országban, jelentős változásokat igényelne.

    Ez nemcsak az elfogyasztott hústípusok változását jelentené, hanem azt is, hogy mennyit.

    Lényegében a húsnak ismét inkább luxusszá kell válnia.

    Erről a darabról

    Hannah Ritchie az oxfordi Martin munkatársa, jelenleg a OurWorldinData.org kutatójaként dolgozik. Ez az Oxford Martin és a Global Change Data Lab nonprofit szervezet közös projektje, amelynek célja, hogy interaktív vizualizációk segítségével mutassa be a világ változását. Itt követheti őt a Twitteren .

    Szerkesztette: Eleanor Lawrie