Az elhízás hatása a pulmonalis működésre felnőtt nőknél
KLINIKAI TUDOMÁNY
Az elhízás hatása a pulmonalis működésre felnőtt nőknél
Dirceu Costa I; Marcela Cangussu Barbalho I; Gustavo Peixoto Soares Miguel II, III; Eli Maria Pazzianotto Forti I.; João Luiz Moreira Coutinho Azevedo IV
I. Universidade Metodista de Piracicaba (UNIMEP) - Piracicaba/SP, Brazília
II. Meridional de Cariacica kórház - Cariacica/ES, Brazília
III Programos de Pós-Graduação em Cirurgia e Experimentação da UNIFESP - São Paulo/SP, Brazília
IV. Universidade Federal de São Paulo - São Paulo/SP, Brazília. E-mailek: [email protected] - [email protected] Tel .: 55 11 27 3346.2000 - Ramal: 2013
Kulcsszavak: Testtömeg-index; Mellkas mechanika; Spirometria; Tüdőmennyiségek; Maximális önkéntes szellőzés.
BEVEZETÉS
Az elhízás krónikus betegség, amelyet a testzsír túlzott mértéke jellemez, és károsítja az egyén egészségét 1,2, és társbetegségekhez, például cukorbetegség 3-hoz és magas vérnyomáshoz társul. 3,4 és érrendszeri diszfunkció 5,6 A felnőttek elhízását az Egészségügyi Világszervezet (WHO) úgy határozza meg, hogy testtömeg-indexe (BMI) legalább 30 kg/m 2. 2 A normál BMI-tartomány 18,5 és 24,99 kg/m között van. 24.
Jelenleg becslések szerint egymilliárd túlsúlyos felnőtt van, és közülük legalább 300 millióan szenvednek klinikai elhízástól. 7,8 Nemrégiben tették közzé, hogy Brazíliában a férfiak 41,1% -a és a nők 40,0% -a túlsúlyos; 8,9% és 13,1% elhízott. 9.
Az elhízás különféle káros hatásokat okozhat a légzési funkciókban, mint például a légzésmechanika megváltozása, a légzőizom erejének és állóképességének csökkenése, a tüdőgázcsere csökkenése, a légzés alacsonyabb kontrollja, valamint a tüdőfunkciós tesztek és a terhelhetőség korlátai. 10-14 A tüdőfunkció ezen változásait a mellkasfal és a hasüreg extra zsírszövete okozza, összenyomva a mellkast, a rekeszizomot és a tüdőt. Ennek következményei a rekeszizom elmozdulásának csökkenése, a tüdő és a mellkas falainak megfelelőségének csökkenése, valamint a rugalmas visszarúgás növekedése, ami a tüdő térfogatának csökkenését és a belégző izmok túlterhelését eredményezi. 11 Ezeket a változásokat rontja a BMI növekedése. 15
Mivel a kóros elhízás mindig társul különféle egyéb változásokkal, különösen a tüdő eredetű változásokkal, szükségessé válik az elhízott egyének légzési funkciójának felmérése. Ez elősegíti e változások korai felismerését és kezelését az egészségre és az életminőségre gyakorolt negatív hatások megelőzése érdekében. Ezért ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy elhízott és nem elhízott alanyokat összehasonlítva értékelje az elhízás hatását a pulmonalis betegségben nem szenvedő felnőtt nők pulmonális működésére.
2007. március-október között 20 20-35 éves, ülő nő, akik nem dohányoztak, nem mutattak ki tüdőbetegségeket, BMI-jük 35 és 49,99 kg/m 2 között volt, és bariatri műtétre várakozó listán voltak. a Merdional Kórházat választották ki az elhízott csoport (OG) csoportjába. A nem elhízott csoport (NOG) összeállításához 20, 20 és 35 év közötti, ülő és egészséges női egyetemi hallgatót, akik nem dohányoztak, nem mutattak tüdőbetegséget, és a BMI 18,5–24,99 kg/m 2 volt. kiválasztott. Kizárták azokat a betegeket, akik obstruktív vagy korlátozó változásokat mutatnak a tüdőfunkciós tesztekben, obstruktív alvási apnoe szindrómát és képtelenséget a vizsgálatok megfelelő elvégzésére. A betegek megalapozott beleegyezésüket írták alá, és a vizsgálatot az UNIMEP Etikai Bizottság jóváhagyta, 68/06.
A tüdőfunkció értékelését hagyományos spirometriával, EasyOne TM (Model 2001) számítógépes spirométer (Medizintechnik AG, Zürich, Svájc) alkalmazásával végeztük. A közvetlenül értékelt paraméterek a tüdő térfogata, kapacitása és áramlása voltak a Slow Vital Capacity (SVC), a Forced Vital Capacity (FVC) és a Maximal Voluntary Ventilation (MVV) eljárásaiban, amelyeket ebben a sorrendben végeztek, legalább egyenként háromszor. az American Thoracic Society (ATS) és az European Respiratory Society (ERS) (2005), 16 önkéntesekkel ülő helyzetben. Az eredményeket abszolút értékekben és a referencia-előrejelzett értékek százalékában fejeztük ki Pereira és mtsai. 17 (1992)]. Az SVC eljárás segítségével a következő változókat lehetett elérni: létfontosságú kapacitás (VC), árapálytérfogat (VT), inspirációs tartaléktérfogat (IRV) és kilégzési tartaléktérfogat (ERV). Az FVC eljárás lehetővé tette az erőltetett kilégzési térfogat egy másodperc alatt (FEV1) és az FEV1/FVC arány meghatározását. Az MVV-t L/perc-ben és a referencia-előre jelzett érték százalékában fejeztük ki.
A betegeket olyan társbetegségek jelenlétével kapcsolatban kérdezték meg, mint a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a diszlipidémia. Sőt, a dyspnoe szenzációját elhízott betegeknél értékelték az Medical Research Council (MRC) 18 skála segítségével, amely öt kérdésből áll, a különféle fizikai tevékenységek fokozata alapján, amelyek légszomjhoz vezetnek. A beteg nehézlégzését a következő fokozatok szerint osztályozzák: hiányzik (0), könnyű (1), mérsékelt (2), mérsékelt/súlyos (3) és súlyos (4).
Az adatokat Shapiro-Wilk tesztnek vetettük alá, és miután a normális eloszlást megerősítettük, a független t-tesztet alkalmaztunk. Jelentőségi szint: o 80% a o
Amint az 1. táblázat mutatja, az elhízott és a nem elhízott csoportok életkorukban nem különböztek egymástól. Az OG azonban a várakozásoknak megfelelően magasabb BMI-t mutatott. Az NOG-ben nem voltak társbetegségeket mutató betegek, míg az OG-ben hét betegnél dyslipidaemia és négynél magas vérnyomás mutatkozott. A betegek egyike sem volt cukorbeteg. A dyspnoe pontszám (MRC) 0,85 ± 0,49 (0. fokozat - n = 4, 1. fokozat - n = 15, 2. fokozat - n = 1).
A spirometriai változókat illetően (1. táblázat) a VT, VC, FVC és FEV1 esetében nem voltak statisztikai különbségek a csoportok között. Az OG magasabb IRV-t és alacsonyabb ERV-t mutatott, mint az NOG. Az MVV alacsonyabb volt az OG-ban. A csoportok statisztikailag különböztek a FEV1/FVC aránytól, de mind a normál értékeken belül voltak; ezért egyik beteg sem mutatott obstruktív vagy restriktív tüdőbetegséget (1. táblázat).
Az IRV és a BMI korrelálásakor mérsékelt pozitív korreláció (r = 0,50) (o = 0,0011) figyelték meg (1. ábra).
A BMI korrelációja az ERV-vel és az MVV-vel erősen negatív korrelációt figyelt meg az előbbivel (r = - 0,69), és mérsékelt korrelációt az utóbbival (r = - 0,38), mindkettő statisztikai szignifikanciát mutat (o
Erős pozitív korreláció az ERV és az MVV között (r = 0,59), statisztikai szignifikanciát mutat (o
Az elhízás egészségre gyakorolt káros hatásai közül a légzési elváltozások további funkcionális korlátozási tényezőt jelentenek, és rontják az elhízott emberek életminőségét. Az elhízásnak a nem dohányzó felnőtt nők pulmonális működésére gyakorolt hatásának felmérése során, akiknél a kórelőzményben nincs tüdőbetegség vagy a tüdőfunkciós teszt korábbi változásai, fontos és jelentős különbségeket találtak az elhízott és nem elhízott alanyok között az ERV esetében, IRV és MVV. Az eredmények szerint az ilyen különbségek az elhízásnak tulajdoníthatók.
Az elhízás okozta szellőzés változásainak egyik leglényegesebb eredménye az ERV 11-15,19 csökkenése volt, amelyet eredményeink megerősítettek. Negatív korrelációt figyeltünk meg a BMI és az ERV között. Jones és Nzekwu 15 (2006) a funkcionális maradvány kapacitás (FRC) csökkenéséről számolt be, ami azt sugallja, hogy az ERV 5% -kal csökkenti a BMI növekedési egységét, és hogy 30 kg/m 2 felett 1% -ot csökkent a BMI egysége . Koenig 11 (2001) szerint ez a tény a mellkasban lévő rekeszizom mozgékonyságának csökkenésének tulajdonítható, mivel az elhízott egyének tágult hasi térfogata miatt a rekeszizom felfelé nyomódik, ami ennek az izomnak mechanikai hátránya. Egy másik tényező, amely az ERV csökkenéséhez vezethet, az elhízás miatti pulmonalis megfelelés. 20 Az elhízott egyének pulmonális működésének ezen káros mechanikai vonatkozásai mellett Young és mtsai. 21 (2003) szerint az ERV csökkenése az atelectasis területeinek növekedéséhez vezethet, károsíthatja a szellőztetés/perfúzió eltérését és artériás hipoxémiához vezethet ezeknél az egyéneknél.
Egyes szerzők szerint az elhízás elősegítheti a légcsapdát, ami a tüdőmennyiség csökkentése révén rontja a megfelelő pulmonális szellőzést. 12,22 Teixeira és mtsai. 22 (2007) az ERV csökkenésével járó maradék térfogat (RV) növekedését mutatta elhízott egyéneknél, akiknek nehézlégzési panaszaik voltak. A szerzők szerint az ERV csökkenése a kis légutak elzáródásának és ebből következően a gázcsere csökkenésének tulajdonítható. Ladosky, Botelho és Albuquerque 12 (2001), elhízott és nem elhízott betegek csoportját összehasonlítva, azt is javasolta, hogy az ERV csökkenése az elhízás okozta légcsapda következménye lehet, és az MVV csökkenéséhez vezethet. Bár módszertanunk nem értékelte a légcsapda mértékét, megfigyelték, hogy az ERV csökkenése mellett az MVV is csökkent. Ezek a változók rendkívül szignifikáns és pozitív összefüggést mutattak.
Az MVV teszt kiértékeli a légzési állóképességet, és befolyásolja a légzőizom ereje, a tüdő és a mellkas megfelelősége, valamint a légzés és a légutak ellenállásának ellenőrzése. 12,23 Elhízott egyéneknél ezt a változót elsősorban a légző izmok mechanikai sérülése csökkenti, amelyet elsősorban a mellkas túlzott súlya okoz. 12.
Az elhízott egyének IRV-növekedése nem gyakori megállapítás, de néhány szerző már beszámolt róla. 11,12 Rasslan és mtsai. 12 (2004) kimutatta, hogy a belégzési kapacitás (IC) nagyobb volt az elhízottaknál, mint a nem elhízottaknál, még akkor is, ha az összes többi spirometriai érték a normális tartományba esett. Ezek a szerzők azt sugallták, hogy ez a tény azt jelezheti, hogy a tüdő normálisan megfelel, és hogy a légzőizmok képesek kompenzálni, bár átmenetileg, a mellkas és a has túlsúlyát. Eredményeink szerint a VC és a VT esetében nem tapasztaltunk különbséget az elhízott és nem elhízott egyének között. Az elhízott személyek azonban az ERV csökkenését mutatták, amit valószínűleg ellensúlyozott az IRV növekedése, így a VC változatlan maradt. Ezek a megállapítások azt sugallják, hogy az elhízás a ventilációs mechanika sérülését okozza (csökkentve az ERV-t), és hogy ezek a változások túlterhelést látszanak generálni a kiegészítő szellőző izmokba, amelyek kompenzálják a szellőzést (azaz növelik az IRV-t).
Feltételezték, hogy az elhízás túlterhelést okoz a kiegészítő légzőizmokban, és hogy elsősorban ezek az izmok felelősek az elhízott csoport által jelentett dyspnoáért. 13,24 El-Gamal és mtsai. 24 (2005) megállapította, hogy a bariatriás műtétre váró elhízott betegeknél a légszomj növekedése a dyspnoe súlyosabb panaszaival és a statikus tüdőmennyiség csökkenésével jár. Amikor ugyanazokat a betegeket értékelték egy évvel a műtét után, azt figyelték meg, hogy a súlycsökkenés csökkentette a légzőszervi és légszomj panaszait is. Az elhízás által okozott megnövekedett kiegészítő légúti izmok közvetett módon hozzájárulhatnak az IRV növekedéséhez, fenntartva ezzel a VC-t. A túlterhelés azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy súlyos dyspnoát okozzon a vizsgált betegeknél. Más szerzők összefüggést találtak az elhízás és a nehézlégzés között, amikor a nálunk idősebb és magasabb BMI-szintű betegek csoportját tanulmányozták. 22,24
A legújabb tanulmányok szerint az elhízott emberek tüdőtérfogatának csökkenése nemcsak közvetlenül kapcsolódik a BMI növekedéséhez; a testzsír megoszlásával is összefügg. 10-12 Ochs-Balcom et al. (2006) 25 megállapította, hogy a hasi adipozitás hozzájárul a tüdőfunkció károsodásához, és még fontosabb, mint az általános zsírbontósági markerek, például a súly és a BMI. Miután a testzsír perifériásabban oszlik meg a nőknél, és a férfiaknál központosabban, a tüdő működését nemek szerint is befolyásolja, ezt egyes szerzők igazolták. 12,17,25 Ezért csak nőbetegeket választottak ki. Új vizsgálatokra van szükség annak kiderítéséhez, hogy az ebben a tanulmányban megfigyelt eredmények alkalmazhatók-e a férfiakra.
KÖVETKEZTETÉSEK
Eredményeink alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy az elhízás jelentős változásokat okoz a légzésfunkcióban, ezt bizonyítják a VC összetevőinek kiemelt változásai (IRV és ERV). Ezek az eredmények azt sugallják, hogy az elhízás okozta káros hatásokat a ventillációs mechanikára, a valószínű tüdőtömörülés (az ERV csökkenése) következtében, ami az IRV kompenzációs növekedéséhez vezet az állandó VC fenntartása érdekében. Az ERV csökkentésével járó szellőző mechanika károsítása hozzájárulhatott az MVV csökkenéséhez. Ezek a változások azonban nem voltak elegendõek obstruktív vagy korlátozó tüdõzavarok kialakulásához spirometriával vagy jelentõs légszomj-panaszokkal az elhízott, 35 és 49,99 kg/m .
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Köszönjük az UFSCar Spirometriai Laboratóriumának, hogy engedélyezték a spirométer használatát, és a BIOSCAN-nak, hogy támogatták ezt a munkát.
1. Consenso Latino - Americano de Obesidade - Rio de Janeiro, 10 de. 1998. Hagyd el az URL-t: www.abeso.org.br/pdf/consenso.pdf [2007 dez 15] [Linkek] .
2. WHO. Elhízás: A globális járvány megelőzése és kezelése. Jelentés a WHO konzultációjáról. 2000; 894: i-xii, 1-253. [Linkek]
3. Gigante DP, Barros FC, Post CLA, Olinto MTA. Prevalência de obesidade em adultos e seus fatores de risco. Tiszteletes Saúde Pública. 1997; 31: 236-46. [Linkek]
4. Sarno F, Monteiro Kalifornia. Importância relativa do Índice de Massa tizedes és da Circunferência hasi előzetes artériás hipertensão. Rev. Saúde Publica 2007; 41, 788-96. [Linkek]
5. Bahia L, Aguiar LG, Villela N, Bottino D, Godoy-Matos AF, Geloneze B és mtsai. Az adipokinek, a gyulladás és az érrendszeri reaktivitás kapcsolata sovány kontrollokban és elhízott, metabolikus szindrómában szenvedő alanyokban. Klinikák. 2006; 61: 433-40. [Linkek]
6. Faintuch J, Horie LM, Schmidt VD, Barbeiro HV, Barbeiro DF, Soriano FG, Cecconello I. Elhízás, gyulladás, érrendszeri reaktivitás és kardiocirkulációs események. Klinikák. 2007; 62: 357-8. [Linkek]
7. OPAS. Doenças crônico-degenerativas e obesidade: estratégia mundial sobre alimentação saudável, atividade física e saúde. Organização Pan-Americana de Saúde. - Brasília, 2003. 60p. il. Hagyja el az URL-t: http: // www.opák.org.br/publicmo.cfm?codigo=66 - 8k [2007 ki 20] [Linkek] .
8. WHO. Az étrendre, a fizikai aktivitásra és az egészségre vonatkozó globális stratégia. Egészségügyi Világszervezet. Genebra, 2003. URL elhagyása: http://www.who.int/hpr/gs.facts.shtml [2007-es kiadás 20] [Linkek] .
9. Instituto Brasileiro de Geografia e Estatística. Análise da disponibilidade domiciliar de alimentos e do estado nutricional no Brasil: pesquisa de orçamentos familiares 2002-2003. Rio de Janeiro, 2004. Válassza ki az URL-t: www.ibge.gov.br/home/estatistica/populacao/condicaodevida/ pof/2002analise/comentario.pdf [2007 dez 15] [Linkek] .
10. Faintuch J, Souza SAF, Valexi AC, Sant´ana AF, Gama-Rodrigues JJ. Tüdőműködés és aerob kapacitás nagyon súlyos, kóros elhízásban szenvedő tünetmentes bariatrikus jelölteknél. Rev Hosp Clin Fac Med S Paulo. 2004; 59: 181-86. [Linkek]
11. Koenig, SM. Az elhízás tüdő szövődményei. Am J Med Sci. 2001; 321: 249-79. [Linkek]
12. Ladosky W, Botelho MAM, Albuquerque JP. Mellkasi mechanika kórosan elhízott, nem hipoventilált betegeknél. Respir Med. 2001; 95: 281-6. [Linkek]
13. Lotti P, Gigliotti F, Tesi F, Stendardi L, Grazzini M, Duranti R et al. Légző izmok és nehézlégzés elhízott, nem dohányzó személyeknél. Tüdő. 2005; 183: 311-23. [Linkek]
14. Rasslan Z., Junior RS, Stirbulov R, Fabbri RMA, Lima CAC. A tüdőfunkció értékelése az I. és II. Osztályú elhízásban. J Bras Pneumol. 2004; 30: 508-14. [Linkek]
15. Jones RL, Nzekwu MMU. A testtömeg-index hatása a tüdőmennyiségre. Mellkas. 2006; 130: 827-33. [Linkek]
16. ATS/ERS munkacsoport: A tüdőfunkciós tesztek szabványosítása - A spirometria szabványosítása. Eur Respir J. 2005; 26: 319-38. [Linkek]
17. Pereira CAC, Barreto SP, Simões JG, Pereira FWL, Gerstler JG, Nakatani J. Valores de referência para espirometria em uma amostra da população brasileira. J Pneumol. 1992; 18: 10-2. [Linkek]
18. Mahler DA, Wells CK. A dyspnoe értékelésének klinikai módszereinek értékelése. Mellkas .1988; 93: 580-86. [Linkek]
19. Zavorsky GS, Murias JM, Kim DJ, Gow J, Sylvestre JL, Christou NV. A derék-csípő arány a tüdő gázcseréjével jár együtt kórosan elhízott betegeknél. Mellkas. 2007; 131: 362-67. [Linkek]
20. Inselman LS, Chander A, Sptizer RA. Csökkent a tüdőkészültség és a megnövekedett felületaktív lipidek és fehérjék táplálkozási szempontból elhízott fiatal patkányokban. Tüdő. 2004; 182: 101-17. [Linkek]
21. Fiatal SS, Skeans SM, Austin T, Chapman RW. A testzsír hatása a tüdő működésére és a gázcserére cynomolgus majmokban. Pulm Pharmacol Ther. 2003; 16: 313-19. [Linkek]
22. Teixeira CA, Santos JE, Silva GA, Souza EST, Martinez JAB. Prevalência de dispnéia e possíveis mecanismos fisiopatológicos envolvidos em indivíduos com obesidade 2 e 3. J Bras Pneumol. 2007; 33: 28-35. [Linkek]
23. Neder JA, Andreoni S, Lerario MC, Nery LE. Referenciaértékek a tüdőfunkciós tesztekhez. II - Maximális légzési nyomás és önkéntes szellőzés. Braz J Med Biol Res. 1999; 32: 719-27. [Linkek]
24. El-Gamal H, Khayal A, Shikora S, Unterborn J. A dyspnea kapcsolata a légzési hajtóművel és a tüdőfunkciós tesztekkel elhízott betegeknél fogyás előtt és után. Mellkas 2005; 128: 3870-4. [Linkek]
25. Ochs-Balcom HM, Grant BJB, Muti P, Sempos CT, Freudenheim JL, Trevisan M, Cassano PA et al. A tüdőfunkció és a hasi zsírosság az általános populációban. Mellkas. 2006; 129: 853-62. [Linkek]
Kiadásra 2008. április 23-án érkezett
Kiadásra elfogadva 2008. július 30-án
Costa D, Barbalho MC, Miguel GPS, Forti EMP, Azevedo JLMC. Az elhízás hatása a pulmonalis működésre felnőtt nőknél. Klinikák. 2008; 63: 719-24.
A napló minden tartalmát, kivéve, ha másként jelezzük, a Creative Commons Nevezési Licenc alapján licenceljük
- Az elhízás és a szándékos fogyás hatása az egészséggel kapcsolatos életminőségre idősebb korban
- Az alultápláltság hatása a vesefunkcióra - Kivonat - Ásványi anyag és elektrolit anyagcsere 1998
- Az elhízás hatása a szív- és érrendszerre - PubMed
- Az elhízás és a diabetes mellitus hatása a hasnyálmirigyrákra Molekuláris mechanizmusok és klinikai
- Az anyai elhízás és a súlygyarapodás hatása a hüvelyi születésre a császármetszés sikere után -