Az elhízás megértésének hiánya az orvosok között

Kaiser Permanente, Denver, CO, USA

Kaiser Permanente Care Management Institute, Oakland, Kalifornia, USA

Levelezési cím: AG Tsai, Kaiser Permanente, 1375 E. 20th Ave., 5. emelet, Denver, Colorado, USA. E-mail: [email protected] További cikkek keresése a szerzőtől

Kaiser Permanente Care Management Institute, Oakland, Kalifornia, USA

ConscienHealth, Pittsburgh, Pennsylvania, USA

Kaiser Permanente, Denver, CO, USA

Floridai Egyetem, Gainesville, FL, USA

Kaiser Permanente, Denver, CO, USA

Kaiser Permanente Care Management Institute, Oakland, Kalifornia, USA

Levelezési cím: AG Tsai, Kaiser Permanente, 1375 E. 20th Ave., 5. emelet, Denver, Colorado, USA. E-mail: [email protected] További cikkek keresése a szerzőtől

Kaiser Permanente Care Management Institute, Oakland, Kalifornia, USA

ConscienHealth, Pittsburgh, Pennsylvania, USA

Kaiser Permanente, Denver, CO, USA

Floridai Egyetem, Gainesville, FL, USA

Összegzés

Háttér

A tapasztalatok szerint egyes orvosok az elhízást pusztán életmódbeli állapotnak tekintik, nem pedig krónikus anyagcsere-betegségnek. Lehet, hogy az orvosok nincsenek tisztában a biológiai tényezők szerepével a testsúly visszaszerzésében a kezdeti súlycsökkenés után.

Mód

Kérdőívet adtak továbbképző konferenciákon, mind az alapellátás, mind az elhízás specifikus kérdéseire. A kérdőív tartalmazott elemeket a biológiai és viselkedési tényezőkről, amelyek hajlamosak a súlygyarapodásra, valamint általános elemeket az elhízás kezeléséről. A mintát szétválasztottuk az alapellátás orvosaira (PCP) és az elhízás orvoslására felkészülő orvosokra (OM).

Eredmények

Az összes válaszadó közül a viselkedésbeli tényezőknek nagyobb jelentőséget adtak, a testsúly visszanyerését okozó biológiai tényezőkhöz képest. A válaszadók az elhízás kezelésére szolgáló gyógyszerekhez vagy műtétekhez képest hatékonyabbnak értékelték a viselkedés módosítását. Az OM-k magasabb jelentőséget adtak a biológiai tényezőknek, a PCP-khez viszonyítva. Az OM-k a PCP-khez képest magasabb hatékonyságot adtak a gyógyszerek és a műtétek számára is. Ugyanakkor még az OM-k is magasabb hatékonyságot adtak a viselkedésmódosításhoz, a gyógyszerekhez vagy a műtéthez képest. Azok a válaszadók, akik beszámoltak arról, hogy hisznek a viselkedési tényezők szerepében, hatékonyabbnak értékelték az életmód módosítását. Azok a válaszadók, akik mind a viselkedési, mind a biológiai tényezőkben való meggyőződésről számoltak be, hatékonyabbnak ítélték meg a gyógyszereket.

Következtetések

Az orvosok a biológiai tényezőket kevésbé fontosnak tartják, a viselkedésbeli tényezőkhöz képest a súly visszaszerzéséhez. Az orvosok a gyógyszereket és a műtéteket kevésbé hatékonynak ítélik, csupán az életmód módosításához képest. A viselkedési tényezők fontosságába vetett hit korrelált az életmód-módosítás magasabb hatékonysági osztályzatával. A súly visszanyerésének biológiai alapjainak jobb megismerése segíthet a kényelem növelésében az elhízás biológiai kezeléseinek alkalmazásával.

Háttér

A súly visszaszerzésének biológiai alapját az orvosi szakirodalom több mint 20 éve dokumentálja 1-5. A testsúly visszaszerzéséhez hozzájáruló tényezők közé tartozik az alacsonyabb 24 órás energiafelhasználás („adaptív termogenezis”), a ghrelin (az éhezéssel szorosan összefüggő hormon) szintjének emelkedése, valamint a fokozott agyi érzékenység az ételjelekkel szemben, a leptin (a teltségérzet) és a zsírszövet fokozott cellularitása 4-7. A „The Biggest Loser” televíziós műsor résztvevőivel végzett legújabb kutatások kimutatták, hogy a fogyáshoz kapcsolódó anyagcsere-adaptációk legalább 6 évig fennmaradnak, még akkor is, ha a testsúly nagyobb része visszanyerhető 8 .

Az elhízás mindennapi klinikai terhe és az elhízás kezelésének 2012-től 14-től történő többszörös fejlődése ellenére az alapellátási orvosok (PCP-k) nem foglalkoznak következetesen az elhízással a 15., 16. irodai látogatások során, még akkor is, ha kifinomultabb módszereket alkalmaznak a keresésre. elektronikus tanácsadás a nyilvántartásba vételről 17. Ennek oka az elégtelen idő, a formális képzés hiánya a súlykezelésben, a hatékony kezelések észlelt hiánya és a betegek alacsony magabiztossága a viselkedés megváltoztatásában .

Az alapellátásban a fogyókúrával kapcsolatos tanácsadás további akadálya lehet, hogy nem értik, hogy a betegek miért küzdenek a fogyás hosszú távú fenntartása érdekében. Az elhízás kezelésére vonatkozó PCP-k tanításának tapasztalatai azt sugallják, hogy egyes orvosok nem értik a súlykezelés biológiai összetettségét. Konkrétan, az elhízás kezeléséről folytatott megbeszélések meghallgatása után, amelyek magukban foglalják a fogyás metabolikus alkalmazkodását, az orvosok arról számolnak be, hogy nem tanították meg őket a súlygyarapodás biológiai mozgatórugóiról, amelyek előfordulnak kezdeti fogyás után.

A tanulmány elsődleges célja az volt, hogy megvizsgálja az orvos nézőpontját a biológia és a viselkedés relatív fontosságáról a súlykontrollban. Másodlagos cél a PCP-k és az elhízás-orvoslást gyakorló orvosok közötti különbségek összehasonlítása volt. Feltételezték, hogy az OM-k jobban ismerik a biológiai tényezőket a PCP-khez képest.

Mód

Rövid kérdőívet dolgoztak ki a testsúly visszanyerésében szerepet játszó öt biológiai tényező és két viselkedési tényező kezelésére. Nincs olyan hitelesített eszköz, amely megkérdezné ezeket a tényezőket. Ezért a súly visszanyerésében szerepet játszó főbb biológiai mechanizmusok közül öt került be 5-be. A kérdőív kitért az elhízás kezelésének elégedettségére, valamint az elhízás viselkedési, farmakológiai és műtéti kezelésének észlelt hatékonyságára is. Valamennyi tétel 0–10-es skálán volt, a 0 a „legkevésbé fontos”, a 10 a „legfontosabb” volt. A kérdőívet az 1. ábra tartalmazza. Összefoglaló pontszámot készítettünk az öt biológiai faktorról és a két viselkedési faktorról.

megértésének

A kérdőívet orvosok továbbképzésén (CME) tartották, ahol az egyik szerző (A. G. T., T. H. és W. T. D.) előadó volt. Ezek között volt egy Kaiser Permanente alapellátás CME tanfolyam (n = 35) és az Amerikai Orvosok Főiskolájának állami szintű CME konferenciája (n = 126). A kérdőívet az Obesity Society által vezetett OM tanfolyam két egymást követő évében is megadták (n = Összesen 111). Azok az orvosok, akik részt vesznek ezen a tanfolyamon, klinikai gyakorlattal rendelkeznek a testsúly kezelésében, és felkészülnek az OM testületi vizsgájára. A válaszadási arány 63% volt az összes konferencián, amelyen a kérdőívet adták.

Minden adatot azonosítottak. Teljesítményszámítást nem végeztek, mivel a tanulmány feltáró jellegű volt. Az adatokat az első szerző a kis Stata 12.1-es verziójával elemezte (StataCorp LLC; College Station, TX, USA). Párosítva t-Teszteket használtunk az elem pontszámok és az összesítő pontszámok összehasonlítására a PCP-k és az OM-k között. Csoporton belül t-Teszteket használtunk az ugyanazon alcsoporton belüli pontszámok összehasonlítására (pl. A biológiai tényezők összesített pontszámának és az OM csoporton belüli viselkedési tényezők összesítő pontszámának összehasonlítására). Páronkénti összefüggéseket alkalmaztunk a biológiai/viselkedési tényezők észlelt fontossága és a kezelési módozatok észlelt hatékonysága közötti lehetséges összefüggések feltárására. A o értéke

Eredmények

A demográfiai adatokat az 1. táblázat mutatja. A válaszadók átlagéletkora 47 ± 10,5 év volt. Az OM-k a PCP-khez képest átlagosan 3 évvel voltak távolabb a terminális fokozattól, és 4,3 évvel idősebbek voltak (o 1. táblázat: A válaszadók demográfiai adatai

  • A különböző betűkkel ellátott szubkriptek jelentősen eltérnek a o

Biológiai és viselkedési tényezők

Ezeket az eredményeket a 2. táblázat mutatja be. Az összes válaszadó közül a viselkedési faktorok magasabb fontossági besorolást kaptak, a biológiai tényezőkhöz viszonyítva a súly visszaszerzéséhez (8,27 ± 1,29 vs. 6,65 ± 1,38 10 pontos skálán) o 2. táblázat: A súly visszanyerését okozó biológiai és viselkedési tényezők értékelése

Összesen OM PCP
A biológiai tényezők összesítő pontszáma 6,65 ± 1,38 a 6,81 ± 1,37 b 6,41 ± 1,35
A viselkedési tényezők összesítő pontszáma 8,27 ± 1,29 a 8,28 ± 1,33 a 8,27 ± 1,24
Megnövekedett ghrelin (éhség) 6,72 ± 2,10 a 7,05 ± 2,07 b 6,24 ± 2,05
Csökkent leptinszint (teltség) 6,52 ± 2,16 a 6,52 ± 2,31 a 6,52 ± 1,93
Csökkentett 24 órás energiafelhasználás 7,09 ± 2,19 a 7,15 ± 2,13 a 7,0 ± 2,28
Az agy fokozott érzékenysége az ételjelekre 6,98 ± 1,86 a 7,19 ± 1,83 b 6,68 ± 1,87
A zsírszövet fokozott cellularitása 6,05 ± 2,19 a 6,23 ± 2,19 a 5,79 ± 2,18
Visszatérés a korábbi étkezési szokásokhoz 8,63 ± 1,62 a 8,78 ± 1,57 a 8,41 ± 1,66
Depresszió vagy más negatív hangulati állapotok 7,92 ± 1,55 a 7,79 ± 1,57 a 8,12 ± 1,50
  • A különböző betűkkel ellátott szubkriptek jelentősen eltérnek a o

Hit a kezelési módok hatékonyságában

Ezeket az adatokat a 2. ábra mutatja. Az összes válaszadó közül a gyógyszereket szignifikánsan kevésbé hatékonynak értékelték, önmagában az életmód-módosításhoz vagy a bariatrikus műtéthez képesto

Elégedettség az elhízás kezelésében

Az elhízás kezelésével való átlagos elégedettség OM-ek esetében 8,62 ± 1,55, PCP-k esetében pedig 6,13 ± 2,34 volt (o

Összefüggések

Ezeket az adatokat a 3. táblázat mutatja. A biológiai tényezők súlyának visszaszerzésében betöltött jelentőség magasabb szintjei korreláltak az elhízás kezelésének nagyobb elégedettségével. A biológiai tényezők magasabb besorolása szintén korrelál a súlycsökkentő gyógyszerek nagyobb észlelt hatékonyságával (de nem a súlycsökkentő műtétekkel). A magatartási tényezők súlyának visszaszerzésében betöltött jelentőségének magasabb értékelése összefügg az elhízás viselkedési kezelésének nagyobb észlelt hatékonyságával. Meglepő módon a magatartási tényezők magasabb besorolása összefügg a súlycsökkentő gyógyszerek nagyobb észlelt hatékonyságával is.

0,08 (o = 0,20)

Demográfiai tényezők

A női és férfi orvosok hasonló értékelést adtak a biológiai tényezők fontosságáról. A női orvosok valamivel magasabb értékelést adtak a férfi orvosokhoz képest a viselkedési tényezők fontosságáról. Az orvosi iskola elvégzése óta eltelt évek nem jártak a biológiai tényezők értékelésével. Az érettségi óta eltelt évek a viselkedési tényezők alacsonyabb besorolásával jártak, de az asszociáció nem érte el a statisztikai szignifikanciát (o = 0,054). Az életkor nem volt összefüggésben a biológiai vagy viselkedési tényezők értékelésével. A többváltozós regresszióban egyetlen demográfiai változó sem volt szignifikánsan társítva a biológiai vagy viselkedési tényezők értékeléséhez.

Vita

Ebben a tanulmányban az orvosok nagyobb súlyt adtak a viselkedési tényezőknek, mint a biológiai tényezőknek a testsúly visszaszerzésének előidézésében a kezdeti súlycsökkenés után. Az OM orvosai a biológiai tényezőket fontosabbnak értékelték a PCP-khez képest, amely megállapítás várható lenne, tekintettel arra, hogy az OM-k nagyobb valószínűséggel olvassák el a szakirodalmat. Hogy továbbra is a viselkedési vagy a biológiai tényezők a legfontosabbak, továbbra is vitatható. Egy nemrégiben készült tanulmány azt sugallja, hogy a fogyáskor bekövetkező energiafelhasználás csökkenése mellett a kalóriabevitel automatikus növekedése kíséri a fogyást 21, megerősítve a biológiai tényezők szerepével kapcsolatos érvet.

A felmérés legszembetűnőbb megállapítása az, hogy az orvosok a súlycsökkentő gyógyszereket és a műtéteket minősítik kevésbé hatékony, önmagában az életmód módosításához képest. Ez a megállapítás egyértelműen ellentmond az orvosi szakirodalomnak, amely azt mutatja, hogy a testsúlycsökkentő gyógyszerek és a műtétek további és tartósabb fogyást eredményeznek, önmagában az életmód módosulásához képest. Az OM-k magasabb hatékonyságot adtak a gyógyszerek és a műtétek tekintetében, összehasonlítva a PCP-kkel. Azonban még az OM-k is alacsonyabb minősítést adtak a gyógyszerekre, önmagában az életmód módosításához képest. Így mindkét orvoscsoportnak helytelen benyomásai vannak a kezelés hatékonyságáról, ami rávilágít az orvosok további oktatásának szükségességére.

Azok a válaszadók, akik nagyobb mértékben hittek a viselkedés szerepében, nagyobb valószínűséggel állították, hogy az életmód módosítása hatékony az elhízás kezelésében. Azok a válaszadók, akik nagyobb hitet fejeztek ki mind a viselkedés, mind a biológia szerepében, nagyobb valószínűséggel állították, hogy a gyógyszerek hatékonyak. A viselkedés vagy a biológiai tényezők fontosságába vetett hit nem állt összefüggésben a műtét vélt hatékonyságával. Lehetséges, hogy ha az orvos elfogadja, hogy a biológia fontos szerepet játszik a testsúly visszaszerzésében, rájön, hogy a viselkedés, bár a hosszú távú siker kritikus eleme, sok elhízott beteg esetében nem önmagában fenntartható kezelés. Ebben az összefüggésben a kezelés helyett a páciens helyett a modalitás válik korlátozó tényezővé a fogyás hosszú távú fenntartásában.

A tanulmány korlátai között szerepel a minta kényelmi jellege és az a tény, hogy ez egy kérdőív, és tükrözi a tényleges irodai gyakorlatot vagy az elhízás kezelését. További korlátozás a kérdőív felépítése, amely nem tette lehetővé a válaszok közvetlen összehasonlítását az elemek között. A tanulmány erősségei közé tartozik a kérdőívre adott magas válaszarány, a több államból származó orvosok részvétele és többféle gyakorlati beállítás, valamint az általános PCP-minták és az OM tábla vizsgára készülő orvosok mintájának összehasonlítása.

Összefoglalva, ez a tanulmány azt találta, hogy (1) az orvosok nagyobb súlyt adtak a viselkedési tényezőknek a biológiai tényezőkhöz képest a súly visszaszerzéséhez, és hogy (2) az orvosok (helytelenül) önmagukban a viselkedésmódosítást értékelték hatékonyabbnak a kezelendő gyógyszerekhez vagy műtétekhez képest elhízottság. Nem meglepő, hogy az OM orvosai nagyobb tudatosságról számoltak be a biológiai tényezőkről, és magasabb hatékonyságot adtak a gyógyszerekre és a műtétekre, összehasonlítva a PCP-k általános mintájával. E tanulmány eredményei kiemelik az orvosok fokozottabb oktatásának szükségességét az elhízás kezelésében.

Összeférhetetlenségi nyilatkozat

Dr. Kyle beszámol a Novo Nordisk, az Enteromedics és a Nutrisystem tanácsadási díjairól.