Az elhízás nem módosítja a differenciált pajzsmirigyrák kockázatát a pajzsmirigy csomók citológiai sorozatában

Furio Pacini, orvos

pajzsmirigyrák

Orvosi, Sebészeti és Neurológiai Tudományok Tanszék, Sienai Egyetem

Policlinico Santa Maria alle Scotte, Viale Bracci 1

IT-53100 Siena (Olaszország)

Kapcsolódó cikkek a következőhöz: "

  • Facebook
  • Twitter
  • LinkedIn
  • Email

Absztrakt

Bevezetés

Számos országban beszámoltak a pajzsmirigyrák gyakoribb előfordulásáról, köztük az USA-ban és Európa néhány országában [1]. Ez a tendencia részben orvosi megfigyelésnek vagy környezeti tényezőknek és/vagy életmódbeli tényezőknek tulajdonítható [2,3]. A pajzsmirigyrák jól elismert kockázati tényezői (korábbi sugárterhelés, jódbevitel, a pajzsmirigy betegségének családi kórtörténete és a TSH szintje) között az elhízás felkerült a lehetséges kockázati tényezők listájára [4]. Az USA-ban az elhízás prevalenciája, amelyet testtömeg-indexként (BMI) határoztak meg> 30, az 1995. évi 15,3% -ról 2005-re 23,9% -ra nőtt [5]. Az elhízást hajlamosító tényezőként javasolták számos emberi rákban, beleértve a pajzsmirigyrákot is [6]. Így feltételezhető, hogy az elhízás fokozott előfordulása legalább részben megmagyarázhatja a pajzsmirigyrák folyamatos növekedését.

Számos eset-kontroll [7,8,9,10] és kohortvizsgálat [11,12,13,14,15,16,17,18,19] pozitív összefüggést jelentett az elhízás és a pajzsmirigyrák között [7,8, 9,10,11,12,13,14,15,16,17,18,19]. Öt prospektív tanulmány friss, összesített elemzése azt mutatta, hogy a BMI pozitívan kapcsolódik a pajzsmirigyrák kockázatához mind férfiaknál, mind nőknél, ezáltal bizonyítékot szolgáltat az elhízásra, mint a pajzsmirigyrák független rizikófaktorára [20]. Hasonló eredményeket közöltek az eset-kontroll vizsgálatok 2 legutóbbi elemzésében [21,22]. Az elhízás és a pajzsmirigyrák közötti összefüggés mindkét nemben megtalálható, feltéve, hogy a betegek száma kellően magas [7,9,10,11,13,16,17,19]. A fent említett tanulmányokkal ellentétben Iribarren és mtsai. [23] nem talált összefüggést az elhízás és a pajzsmirigyrák között az általános egészségügyi ellenőrzésen átesett alanyok nagy csoportjában [23]. Hasonlóképpen 2 másik kohorszvizsgálatban nem jelentettek összefüggést az elhízás és a pajzsmirigyrák között [24,25].

E vizsgálatok többségének korlátja, hogy az elhízott betegek malignitásának arányát összehasonlították az általános populáció arányával [7,9,10,11,12,13,14,15,18,19]. Ez a módszertani megközelítés bevezethet egy lehetséges diagnosztikai torzítást. Valójában a pajzsmirigyrák különböző populációkban való előfordulásának összehasonlítása érdekében kötelező hasonló szűrési eljárásokat alkalmazni. Mivel a legtöbb pajzsmirigyrák lassan növekvő és tünetmentes rosszindulatú daganat, előfordulhat, hogy előfordulási gyakoriságuk növekszik azoknál az embereknél, akik speciális szűrővizsgálaton esnek át. Ilyen lehet elhízott betegek esetében, akiknél gyakran vizsgálják a pajzsmirigy diszfunkcióját.

Ezen megfontolásokból kiindulva célul tűztük ki az elhízás és a pajzsmirigyrák kockázata közötti összefüggés vizsgálatát olyan betegeknél, akiknél pajzsmirigy-csomók voltak finom tűvel történő aspirációs citológia (FNAC) alá esve és BMI-jük szerint rétegezve. Ennek a szelekciós megközelítésnek elméletileg el kell kerülnie a fent jelentett elfogultságot, valamint a sebészeti sorozatokhoz kapcsolódó elfogultságot, ahol a műtét kritériumai nem feltétlenül egyértelműek.

Betegek és módszerek

Retrospektíven értékeltük 4849 szelektálatlan beteg nyaki ultrahangból pajzsmirigy-gócot diagnosztizált és FNAC-nak alávetett FNAC-eredményeit megfelelő citológiai eredménnyel (3880 nő és 1040 férfi; átlagéletkor 55,9 ± 14,1 év). A vizsgált populáció olasz alanyokból állt, akiket a Sienai Egyetem Orvosi, Sebészeti és Neurológiai Tudományok Tanszékére, a Páviai Egyetem Fondazione Maugeri Belgyógyászati ​​és Endokrinológiai Osztályába, valamint a Bresciai Egyetem Belgyógyászati ​​és Endokrinológiai Osztályába toboroztak.

Az FNAC idején számított BMI-jük szerint 1876 (38,7%) beteg volt normál testsúlyú (BMI 20-24,9), 1758 (36,2%) volt túlsúlyos (BMI 25-29,9), 662 (13,7%) 1. fokozatú elhízottak (BMI 30-34.9), 310 (6.4%) 2. fokozatú elhízottak (BMI 35-39.9) és 243 (5.0%) 3. fokú elhízottak (BMI> 40).

Az FNAC-ot ultrahang-vezérléssel, 23/25-es mérő tűvel végeztük. Az anyagot levegőn szárították, May-Grünwald Giemsa festéssel festették és tapasztalt citológusok tolmácsolták. A citológiai eredményekről a British Thyroid Association (2007) [26] kritériumai szerint számoltak be, azaz jóindulatú (Thy2), határozatlan (Thy3), rosszindulatú gyanús (Thy4) és rosszindulatú (Thy5) csomók.

Az FNAC-ot egyetlen csomóban végezték 1731/4849 (35,7%) betegnél és> 1 csomóban 3 118/4849 (64,3%) betegnél. A multinoduláris mirigyekben a beteget a legszembetűnőbb citológiai szint szerint osztályozták (Thy2 2 teszt, vagy a Fisher pontos teszt numerikus közelítése, amikor az összes sejtfrekvencia> 4 volt, vagy nem. A pajzsmirigyrák rizikófaktorának megállapítása citológia alapján egyváltozós és többváltozós elemzéseket végeztünk. Ezeket a betegek egy alcsoportjában (n = 1,885) végeztük, akik számára minden változó rendelkezésre állt. A következő változókat egyváltozós elemzéssel tanulmányoztuk: életkor a diagnózis felállításakor, nem, csomópontméret, TSH szintek, egy csomó, BMI és antithyroid antitestek