Az elhízott betegek ötszörös büntetése a COVID-19 járványban

Grafikai absztrakt

A 4 hónappal ezelőtti kitörése óta a COVID-19 járvány világszerte erősen befolyásolta az orvosi gyakorlatot. Kínából való elterjedése után a COVID-19 egyre több áldozatot követelt, akik között túlsúlyosak az elhízottak. Nem tudjuk, hogy az elhízott személyek jobban ki vannak-e téve a járványnak, mint mások. Tudjuk, hogy a H1N1 járvány idején az elhízás volt az egyik fő kockázati tényező az intenzív terápiában kórházi kezelést igénylő vagy halálos kimenetelű súlyos fertőzésformák esetében [1]. A COVID-19 járvány ugyanazt a mintát követi. A COVID-19 hatása az elhízottakra azonban meghaladja a súlyos formák kockázatát. A káros hatások még a nem fertőzötteknél is megfigyelhetők, a kórházi kezelés alatt azoknál, akik kórházban vannak, és a kórházból történő kivezetés után. Az elhízott személyek büntetései ötszörösek.

Első büntetés

A nem fertőzött, elhízott személyeket a pandémia idején otthon tartják. Ezért minden szükséges tervezett műtétet későbbre halasztanak, ennek a bizonytalanságnak a kísérő káros pszichológiai hatása. A bezárásnak számos káros hatása is van [2], beleértve az esetleges alultápláltságot, az étkezési rendellenességek visszatérő előfordulását, a stresszt vagy a depressziót, valamint az elszigeteltséget vagy a társadalmi kirekesztést.

Második büntetés

Az elhízás gyakran légzési rendellenességekkel (csökkent maximális lejárt áramlási térfogat és funkcionális kapacitás, alvási apnoe és krónikus obstruktív tüdőbetegség) és más társbetegségekkel, például cukorbetegséggel, kardiovaszkuláris betegségekkel és nem alkoholos zsírmáj betegséggel társul. Ez a sokszor előforduló, néha egyidejűleg fellépő rendellenességek rontják a COVID-19-ben szenvedő betegek prognózisát [3]. Még mindig nincsenek nagyszabású adatok, de a becslések szerint a kórházi intenzív osztályon a betegek háromnegyede túlsúlyos vagy elhízott [4]. Az elhízással járó gyulladásos szindróma (megemelkedett citokinszint) és a tökéletlenül ismert immunrendszeri rendellenességek szintén hozzájárulnak a COVID-19 fertőzés által másodlagosan gyulladásos betegek állapotának romlásához [5].

Harmadik büntetés

Az intenzív ellátás során az elhízott, immobilizált betegek ki vannak téve a gyors izomsorvadás kockázatának, ami szarkopéniás elhízást eredményez [6]. Ez az új, nehezen diagnosztizálható klinikai állapot tovább rontja a társbetegségeket, csökkenti a lábadozás gyors gyógyulásának képességét és meghosszabbítja a kórházi tartózkodást [7]. Ezért fontos, hogy az intenzív terápiában ne késleltessük a táplálkozási támogatást [8].

Negyedik büntetés

Az elhízott betegek ellátása az orvosi ellátás mellett rendkívül specifikus, és olyan eszközökre és szakértelemre van szüksége, amelyek hiányozhatnak a COVID-19 járvánnyal küzdő kórházakban [9]. A tracheális intubációval és az elhízott betegek szükséges mozgósításával kapcsolatos nehézségek, amelyek gyakran előfordulnak, jól ismertek. Az ágyaknak meg kell támasztaniuk az extra terheléseket, és az ápolóeszközöket, például a mandzsettákat és a képalkotó műszereket (számítógépes tomográfia és orvosi rezonancia képalkotás) a betegek körhöz kell igazítani. Végül, ha szellőztetést végeznek, ezeknél a betegeknél kerülni kell a fekvő fekvő helyzetet, és előnyben kell részesíteni a fekvő helyzetet.

Ötödik büntetés

Ha a beteg állapota javul, és elmehet az intenzív ellátásból, és elbocsátják a kórházból, akkor felmerül a funkcionális, táplálkozási és fizikai rehabilitáció [10] és pszichológiai támogatás kérdése, amely hónapokig is eltarthat [11]. Ez a posztkritikus ellátás tovább késlelteti a műtéteket.

Következtetés

Az elhízott betegek egyértelműen súlyos hátrányban vannak a COVID-19 által érintett más betegekkel szemben. Ha nem fertőzöttek, akkor a bezárás káros hatásait szenvedik el. Ha megfertőződtek, nagyobb a kockázata a tartós intenzív kezelésbe való belépésnek, szarkopéniával, a speciális szükségleteiknek nem megfelelő ellátással és esetleges posztkritikus szövődményekkel. A COVID-19 járvány hatása az elhízást is magában foglaló globális szindróma hátterében ezért sürgős figyelmet érdemel [12].