Elhízott felnőtteknél végzett hosszú távú súlycsökkentő vizsgálatok szisztematikus áttekintése: klinikai jelentőség és alkalmazhatóság a klinikai gyakorlatban

Hovatartozás

Szerzői

Hovatartozás

Absztrakt

Háttér: Az elhízás gyakori egészségügyi probléma, amely hosszú távú gondozást igényel. Szisztematikusan áttekintettük az étrendi/életmódbeli, farmakológiai és sebészeti súlycsökkentési módszereket vizsgáló hosszú távú (> vagy = 2 éves) vizsgálatokat annak érdekében, hogy értékeljük (1) a fogyás hatékonyságát, amelyet az abszolút súlycsökkenés és a> vagy = 5 felett % testsúlycsökkenés, (2) a fogyás hatása a szív- és érrendszeri kockázati tényezőkre, és (3) a vizsgálatok eredményeinek alkalmazhatósága a mindennapi klinikai gyakorlatban.

súlycsökkentő

Mód: A MEDLINE, HealthSTAR és a Cochrane Controlled Trials adatbázisokat olyan kutatásokra kerestük, amelyek a súlycsökkentő módszerek hosszú távú hatékonyságát vizsgálták túlsúlyos és elhízott felnőtteknél. Az adatokat (i) súlycsökkenésről 1 év után (csak farmakológiai vizsgálatok), 2 évről, 3 évről és 4 évről nyerjük ki, (ii) azoknak az alanyoknak az aránya, akiknél a követés végén a súlycsökkenés legalább 5%, és (iii) a vér lipidszintjének, az éhomi vércukorszintnek, valamint a szisztolés és diasztolés vérnyomásnak a változásai (a követés vége mínusz a kiindulási értékek).

Eredmények: Az étrend/életmód terápia vagy = 5% alapsúly nem következetesen jár együtt a kardiovaszkuláris kockázati tényezők javulásával, és ezek az előnyök beavatkozásspecifikusnak tűnnek, és főleg azoknál az embereknél jelentkeznek, akiknek egyidejűleg kardiovaszkuláris kockázati tényezői vannak. A súlycsökkenési vizsgálatok módszertani korlátokkal rendelkeznek, amelyek korlátozzák a megállapítások alkalmazását a mindennapi klinikai gyakorlatban fel nem választott elhízott emberek számára. Ezek a korlátozások magukban foglalják a nem megfelelő tanulmányi időtartamot, a nyomon követés miatt elvesztett alanyok nagy hányadát, a megfelelő szokásos gondozási csoport hiányát és a magas kockázatú alcsoportok eredményeinek jelentésének hiányát.

Következtetések: Az étrendi/életmódbeli és farmakológiai súlycsökkentő beavatkozások mérsékelt súlycsökkenést eredményeznek, és javíthatják a kardiovaszkuláris kockázati tényezők markereit, bár ezek az előnyök főleg kardiovaszkuláris kockázattal járó betegeknél jelentkeznek. A súlycsökkenést vizsgáló tanulmányoknak módszertani korlátai vannak, amelyek korlátozzák a megállapítások alkalmazhatóságát a klinikai gyakorlatban elhízott betegekre.