Étrendi szokások és a szájüregi, garat- és gégerák kockázata Szíriában: esettanulmány-tanulmány

Absztrakt

Háttér

Egyetlen tanulmány sem vizsgálta az étrendi szokások és a szájüregi, garat- és gégerák kockázatának kapcsolatát a Közel-Keleten és Észak-Afrika régiójában. Így a jelen tanulmány az étrendi szokások és a szájüregi, garat- és gégerák kockázatának összefüggését vizsgálta Szíriában.

Mód

Kórházi alapú, páratlan eset-kontroll vizsgálatot végeztek 108 esetben, szövettanilag igazolt szájüregi, garat- vagy gége pikkelysmrrel és 105 egészséges kontrollral, akik nem szenvedtek diétával összefüggő betegségekben. Az étrendi bevitel adatait személyes interjúval gyűjtöttük össze, élelmiszer-gyakorisági kérdőív segítségével. A szocio-demográfiai és az egészségügyi kockázatokkal kapcsolatos magatartási információkat egy önállóan kitöltött kérdőív segítségével gyűjtötték össze. Faktorelemzést, valamint logisztikai és lineáris regresszióanalízist végeztünk. A szignifikancia szintjét 5% -ban határozták meg.

Eredmények

A faktoranalízis három táplálkozási mintát tárt fel, amelyek „nyugati”, „hagyományos szíriai” és „magas fehérjetartalmú” feliratúak. A logisztikus regressziós elemzések eredményei azt mutatták, hogy a nyugati étel fogyasztása a középső és a magas tertilisben szignifikánsan megnövekedett négy, illetve háromszoros orális, garat- és gégerák-kockázatot jelent (korrigált OR = 4,05, 2,80; 95% CI = 1,57 –10,44, 1,05–7,51; P = 0,004, 0,041; illetőleg). Ezzel szemben a magas szérumfogyasztású szíriai, a középső és a magas tertilisban magas fehérjetartalmú fogyasztás jelentős védőhatást mutatott a szájüregi, a garat- és a gégerák kockázatával kapcsolatban (korrigált OR = 0,28, 0,24, 0,10; 95% CI = 0,10– 0,80, 0,10–0,62, 0,03–0,25; P = 0,018, 0,003,

Háttér

A száj-, garat- és gégerák (OPLC) a világon az 5. leggyakoribb rákot foglalja magába, évente a millió rák előfordulásának több mint kétharmadát és mintegy 375 000 rákos halálesetet okoz. Az OPLC előfordulásának több mint kétharmada és az OPLC halálozás csaknem 80% -a a fejlődő országokban fordul elő [1]. A fejlődő országokban az OPLC előfordulása azonban nagy földrajzi eltérést mutat, az ilyen különbségek akár 20-szorosra is elérhetik a különböző országokat [2]. E földrajzi eltéréseket magyarázó tényezők az etnikai és faji különbségek, amelyekről feltételezik, hogy fontos szerepet játszanak az OPLC etiológiájában [3]. Ezen túlmenően a rák előfordulási arányának ezen eltérései elsősorban a környezeti tényezőknek tulajdoníthatók [4], beleértve a dohányzást, az alkoholfogyasztást és az étrendi bevitelt [5, 6]. Míg az alkoholt és a dohányzást kiterjedten kutatták az OPLC kockázatával összefüggésben [5–7], az étrendi tényezőket továbbra sem kell teljes mértékben feltárni [7].

Feltételezik, hogy a diéta az OPLC előfordulásának akár a felét is megelőzheti, a Világ Rákkutatási Alap és az Amerikai Rákkutató Intézet (WCRF/AICR) becslései alapján [8]. A kockázatcsökkentés a legjelentősebb mértékben a gyümölcsök, a nem keményítőtartalmú zöldségek és a karotinoidokat tartalmazó ételek fokozott fogyasztása esetén figyelhető meg, amelyek mindegyike dózis-válasz összefüggést mutatott [8, 9]. Ezenkívül az olyan mikrotápanyagok, mint a β-karotin, a C-vitamin és a kiválasztott flavonoidok, csökkent OPLC-kockázattal társultak, de egyéni hozzájárulásukat nehéz elkülöníteni a gyümölcsök és zöldségek hatásától [10, 11]. A teljes kiőrlésű gabonák, a finomított szemekkel ellentétben, csökkent OPLC-kockázathoz kapcsolódnak [11, 12]. Más élelmiszercsoportok eredményei kevésbé voltak konzisztensek, és gyengén összefüggésbe hozhatók az OPLC kockázatával [11, 13]. Ezen élelmiszercsoportok között szerepel a hús és húskészítmények, valamint a hal [11, 13].

Számos tanulmány vizsgálta az étrendi szokások és az OPLC kockázat kapcsolatát [2, 7, 19–28], és értékes betekintést nyújtott abba, hogy az ételek jellegzetes kombinációi hogyan modulálják az OPLC kockázatát. Összességében ezek a tanulmányok azt mutatták, hogy a zöldségekben, gyümölcsökben és más rostokban gazdag ételekben, valamint a halakban található étrend alacsony OPLC-kockázatot mutat, ami jellemző a „körültekintő” étrendre [2, 7, 25, 26] és a mediterrán diéták [19–21, 27]. Másrészt megnövekedett kockázatot figyeltek meg a telített zsírtartalmú étrendekben, a finomított és feldolgozott élelmiszerekben, valamint a gyorséttermekben [29], amelyek a „nyugati” étrendre jellemzőek [25, 26].

A Közel-Kelet és Észak-Afrika (MENA) régió gyors fejlődésen és modernizáción megy keresztül, az élelmiszer-fogyasztás és az étkezési szokások egyidejű elmozdulásával a hagyományos és a „nyugati” étrend felé [30]. Ezt az elmozdulást a rák előfordulásának növekedése kíséri, amely az előrejelzések szerint az elkövetkező 15 évben 100–180% -kal nő [31], és a rákos megbetegedések becsült 40% -át módosítható tényezőkkel, mint diétával lehet megelőzni [32]. Annak ellenére, hogy az étrendi szokások fontosak a rák kockázatának modulálásában, a régióban kevés tanulmány vizsgálta ezt az összefüggést [33, 34], és egyik sem tanulmányozta ezt a kapcsolatot az OPLC-vel. A tanulmány fő célja az étrendi szokások és az OPLC kockázata közötti összefüggés vizsgálata Szíriában.

Mód

Dizájnt tanulni

A jelenlegi tanulmány egy kórházi alapú, páratlan eset-kontroll kialakítást fogadott el. A mintát az összes damaszkuszi állami kórházból vették, ahol a fej- és nyaki karcinómában szenvedő betegeket kezelik. Ezek a kórházak: Al-Bayrouny Kórház, Al-Mojtahed Kórház és Damaszkuszi Egyetemi Fogászati Kórház. Javasolták a minimális mintanagyságot, 210 alanyot, hogy 2,5-szeres vagy nagyobb esélyhányadot mutassanak be az eset- és a kontrollcsoport közötti magyarázó változókban. A számítás 30% -os expozíciós gyakoriságot feltételezett a kontrollokban. Ez a számítás lehetővé tette a teszt teljesítményének 80% -át, és a szignifikancia szintjét 5% -nál. A hiányos adatok miatti kizárás elszámolásához összesen 216 személyt kerestek meg.

Etika, beleegyezés és engedélyek

A tanulmányi protokoll etikai jóváhagyását a Damaszkuszi Egyetem Fogorvostudományi Kar Kutatási Etikai Bizottsága szerezte (2344/2011. Sz.). Minden résztvevő írásos tájékoztatáson alapuló beleegyezést kapott, és biztosította a titoktartást.

A vizsgálat résztvevői

A jelenlegi tanulmány csak 40 éves vagy annál idősebb szíriai polgárokat vett fel, akik Damaszkuszban vagy Damaszkusz külvárosában laknak, 20 vagy annál több foggal. Összesen 108 új (incidens) eset (szövettanilag igazolt orális, garat vagy gége pikkelyes sejtes karcinómával, első látogatásukkor a kezelés megkezdéséhez) és 108 egészséges kontroll (kórházba járás az esetek társaként [családtagok/barátok élnek) ugyanabban a közösségben] és nem szenvedtek étrenddel összefüggő betegségekben, például cukorbetegségben vagy szív- és érrendszeri betegségekben) ebben a tanulmányban vettek fel. Terhes nőket vagy szindrómás alanyokat kizártak.

A benne szereplő rákok meghatározása az Onkológiai Betegségek Nemzetközi Osztályozásán alapult [35]. A szájüregi rákot az ajak, a nyelv, a nyálmirigyek és a száj egyéb helyeinek rákjaként határozták meg. A garat rákja magában foglalta a nasopharynx, oropharynx és hypopharynx rákot. A gége rákja a glottis, supraglottis, subglottis és a gége porcjának rákja volt.

A résztvevők vakok voltak a jelenlegi tanulmány sajátos hatálya iránt, hogy minimalizálják a visszahívási torzítás lehetőségét.

Adatgyűjtés

Az adatgyűjtést a kórházak telephelyén végezték, és szocio-demográfiai és egészségügyi kockázati magatartási adatokat tartalmazott. A szocio-demográfiai adatok magukban foglalták az életkort, a nemet, az iskolai végzettséget és a munkaállapotot. Az egészségügyi kockázatokra vonatkozó magatartási adatok magukban foglalták a dohányzást, az alkoholfogyasztást és az étrendi bevitelt. Minden információt önállóan kitöltött kérdőívvel szereztek be, kivéve az étrend bevitelére vonatkozó információkat, amelyeket strukturált személyes interjú gyűjtött össze, és amelyet képzett és kalibrált kutató (AN) végzett. A képzési és kalibrálási gyakorlatot a libanoni Bejrúti Amerikai Egyetemen egy táplálkozási szakértő (FN) végezte. A vizsgálati protokollt kipróbálták, és az adatgyűjtésre 2011 októbere és 2012 áprilisa között került sor.

Étrendi bevitel értékelése

Az étrendi szokások levezetése

Statisztikai analízis

Eredmények

100% -os válaszarányt kaptunk. Három kontrollt kizártunk a hiányos adatok miatt, így összesen 213 alany jött létre (esetek = 108, kontrollok = 105). Az esetek csoportja 17 (15,7%) orális, 20 (18,5%) garat- és 71 (65,7%) gégerákot tartalmazott. A vizsgálati minta szocio-demográfiai és viselkedési jellemzőit az 1. táblázat foglalja össze. Az esetek csoportjában csak egy alany számolt be alkoholfogyasztásról.

Az étrendi adatok faktoranalíziséből kivont 22 komponens sajátértékét mutató skálan = 213)

A Pearson-féle korrelációs együtthatók, amelyek leírják az azonosított minták közötti energiával és energiával módosított tápanyagokkal való összefüggést, a 3. táblázatban találhatók. A többi mintához képest a Western-minta pontszámai mutatták a legnagyobb összefüggést a telített zsírsavak bevitelével (r = 0,143), koleszterin (r = 0,287), nátrium (r = 0,169) és kalcium (r = 0,330). Magas negatív összefüggést figyeltek meg a Western minta és a rostbevitel pontszámai között (r = -0,430). Másrészt a hagyományos szíriai ”minta eredményei szoros összefüggésben voltak az energiával (r = 0,596), szénhidrátok (r = 0,243), egyszeresen telítetlen zsírsavak (r = 0,146) és élelmi rostok (r = 0,399). A magas fehérjetartalmú mintázat, amint a neve is mutatja, magasabb fehérjebevitelhez kapcsolódott (r = 0,399). Ez a minta pozitívan társult a koleszterinnel is (r = 0,192) és a rost (r = 0,155) bevitel és negatívan kapcsolódik az összes zsírhoz (r = -0,283) és telített zsírsavak (r = -0,136).

A logisztikai regresszióanalízis eredményeit a 4. táblázat foglalja össze. A nyugati táplálék fogyasztása a középső és a magas tertilisben szignifikánsan megnövekedett OPLC-kockázatot jelentett, négyszeres, illetve háromszoros (OR = 4,05, 2,80; 95% CI = 1,57–10,44, 1,05–7,51; P = 0,004, 0,041; ) (4. táblázat). Ezzel szemben a magas szérumfogyasztású szíriai, a magas és a magas tercilben magas fehérjetartalmú fogyasztás jelentős védőhatást mutatott az OPLC kockázatához képest (korrigált OR = 0,28, 0,24, 0,10; 95% CI = 0,10–0,80, 0,10–0,62, 0,03–0,25; P = 0,018, 0,003, 4. táblázat: Egyszerű és többváltozós logisztikai regresszió a szájüregi, garat- és gégerák esélyének előrejelzéséhez (n = 213)

Az azonosított minták, valamint a szocio-demográfiai és viselkedési jellemzők közötti összefüggést az 5. táblázat mutatja be. A férfiakkal összehasonlítva a nők nagyobb valószínűséggel ragaszkodtak a magas fehérjetartalmú étrendi mintához (β = 0,48, 95% CI: 0,04, 0,93). Ami a hagyományos szíriai mintát illeti, pontszáma csökkent az iskolázottság növekedésével és a dohányzással (β = -0,40, 95% CI: -0,69, -0,12 és β = -0,51, 95% CI: -0,84, -0,18, ill. ). Hasonlóképpen, a magas fehérje mintázat pontszámai az életkor és a dohányzás során csökkentek, és a munkastátussal növekedtek (β = -0,09, 95% CI: -0,18, 0; β = -0,51, 95% CI: -0,83, -0,19 és β = 0,61, 95% CI: 0,19, 1,03) (5. táblázat).

Vita

Ez az első tanulmány, amely a táplálkozási szokások és az OPLC kockázata közötti összefüggésről számol be a Közel-Keleten és Észak-Afrika régiójában. A jelen vizsgálatot Damaszkuszban, Szíriában végezték, eset-kontroll tervezést alkalmazva, 108 OPLC-eset és 105 kontroll. A közelmúltban egyre inkább felismerték, hogy az étrend és a betegségek közötti összefüggések tanulmányozása során az általános táplálkozási szokásokat kell figyelembe venni, nem pedig egyetlen tápanyagot. A ráknak különösen összetett etiológiája van, és nem valószínű, hogy fejlődését egyetlen tápanyag vagy táplálék közvetíti [42]. Tehát fogalmilag az általános táplálkozási szokások értékelése közelebb áll a való világhoz, mivel az emberek „nem esznek tápanyagot, hanem ételt” [42]. Ebben a tanulmányban faktoranalízis segítségével három étrendi szokást azonosítottak: 1) nyugati és 2) hagyományos szíriai és 3) magas fehérjetartalmú. E minták közül a Western pozitívan kapcsolódott az OPLC esélyeihez. Másrészről, a hagyományos szíriai és a magas fehérjetartalmú minták mind a rák alacsonyabb valószínűségével társultak.

Az irodalomban a legtöbb tanulmány két fő mintát ábrázolt: egy „nyugati” -t, amely az ebben a tanulmányban azonosított nyugati étrendi mintához hasonlóan energiasűrű és finomított szemekben, hasábburgonyában és édességekben/desszertekben gazdag [42]. A szakirodalomban szintén gyakran közölt másik minta a „körültekintő”/egészséges minta, amelyet általában zöldségek, gyümölcsök, hüvelyesek, halak és teljes kiőrlésű gabonák jellemeznek. Ebben a tanulmányban a gyakran megfigyelt Prudent mintázat helyett a hagyományos szíriai és a magas fehérjetartalmú mintákat találták. Ezek a minták azonban jelentős hasonlóságot mutatnak a körültekintő/egészséges mintákkal, mivel gyümölcsökből és zöldségekből, halakból és hüvelyesekből állnak. Az étrendi minták elemzésének elterjedésével az etnikai vagy országspecifikus étrendek esetében hagyományos mintákat azonosítottak, például a „babmintát” a kínai vagy japán származású nők körében [43], a hagyományos koreai mintát [44], és a hagyományos iráni minta [45] és a hagyományos libanoni minta [46].

A fő különbség a körültekintő/egészséges, a mediterrán étrend és a magas fehérjetartalmú étrend között ebben a tanulmányban az a tény, hogy az utóbbi vörös húst tartalmazott. A vörös hús és az OPLC közötti összefüggés továbbra is ellentmondásos. Az ezt az összefüggést vizsgáló megfigyelési tanulmányok metaanalízise azt mutatta, hogy míg a feldolgozott hús magas fogyasztása szignifikánsan összefügg a száj- és garatrák megnövekedett kockázatával, a vörös hús és a fehér hús teljes bevitele és a rák kockázata között nem volt szignifikáns összefüggés. [57]. Szíriában a húst feldolgozott formában vagy konzervként ritkán fogyasztják. A dohányzás, pácolás, sózás vagy kémiai tartósítószer hozzáadása a húshoz nem általános gyakorlat az országban, és a vörös húst többnyire friss darabokként párolva vagy ritkábban grillezve fogyasztják.

A jelenlegi tanulmány arról számolt be, hogy a különböző táplálkozási szokások nagy hatással vannak az OPLC kockázatára. Ez a jelen tanulmány népessége és élelmiszer-elemei alapján magyarázható. Például Hajizadeh et al. egy iráni populáción végzett esettanulmány-vizsgálat [34] az oesophagealis rák kockázatát illetően, a szerzők a nyugati mintázat 10,3 és az egészséges minta 0,17 esélyarányát közölték, amelyek egyaránt közel állnak a jelenlegi tanulmányban és a hagyományos szíriai/magas fehérjetartalmú étrendi szokások; illetőleg. Az iráni és a szíriai lakosság egyaránt faji szempontból hasonló és hasonló élelmiszerekkel rendelkeznek. Így ezekben a populációkban megfigyelt nagy esélyhányadok összefüggésben lehetnek faji és élelmiszer-jellemzőikkel.

A rákkal való összefüggésük mellett az ebben a tanulmányban azonosított mintákat néhány szocio-demográfiai és viselkedési jellemzővel összefüggésben is megvizsgálták.

A jelenlegi tanulmány eredményei általánosíthatók a jelenlegi tanulmány szíriai lakosságára. A jelenlegi beállítások az egyetlen olyan állami beállítások, amelyek rákellátást nyújtanak Szíria déli részén.

A jelenlegi tanulmány közegészségügyi vonatkozásait mind szakpolitikai, mind népességalapú intervenciós szinten közös rizikófaktor-megközelítés szempontjából kell vizsgálni. Az azonosított táplálkozási szokások a daganatok és más étrenddel összefüggő betegségek széles spektrumában közös meghatározó tényezők. Ezért a jelen tanulmány eredményei bizonyítékokat szolgáltatnak a nemzeti egészségfejlesztési politikák és a szíriai népességalapú programok tájékoztatására.

A klinikai vonatkozásokat tekintve a jelenlegi eredmények azt jelentik, hogy az étrendi szokások értékelését és tanácsát be kell építeni az általános és a fogorvosok rákmegelőző ellátási csomagjába.

Következtetések

A hagyományos szíriai és magas fehérjetartalmú táplálkozási szokások csökkent OPLC-kockázattal, míg a nyugati minta fokozott OPLC-kockázattal társultak. A hímekhez képest a nők nagyobb valószínűséggel tartják be a magas fehérjetartalmú étrendet. A hagyományos szír minta pontszáma csökkent az oktatás és a dohányzás szintjének növekedésével. A magas fehérje mintázat pontszámai az életkor és a dohányzás során csökkentek, és a munkastátussal növekedtek.