Az étrendi változatosság korlátozása segíthet-e az energiafogyasztás és a fogyás csökkentésében? ☆

Hollie A. Raynor

Táplálkozási Tanszék, University of Tennessee, 1215 W. Cumberland Avenue, JHB 341, Knoxville, TN 37996–1920, Egyesült Államok

Absztrakt

1. Bemutatkozás

Az Egyesült Államokban minden harmadik felnőttből körülbelül kettő túlsúlyos vagy elhízott [1]. A túlsúly és az elhízás magas gyakorisága negatívan befolyásolja a lakosság egészségét, mivel az elhízott egyének fokozottan veszélyeztetettek számos krónikus betegség kialakulásában, például 2-es típusú cukorbetegségben [2], szív- és érrendszeri betegségekben és a rák bizonyos formáiban [3–5]. . Az egészségre, az orvosi költségekre és a hosszú élettartamra gyakorolt hatása miatt az elhízást az Egyesült Államok első számú egészségügyi problémájának tekintik [6], és közegészségügyi prioritássá vált [7].

Az amerikaiak ma „mérgező környezetben” élnek, amely passzív túlevést és fizikai inaktivitást okoz [8,9]. Ezeknek a kedvezőtlen környezeti feltételeknek a fokozott expozíciója, például a fizikai aktivitás csökkent lehetőségei, az étkezési adagok és az étrendi változatosság megváltozása feltételezhető, hogy hozzájárul a pozitív energiamérleg felé történő elmozduláshoz és a következményes elhízási járványhoz [10]. Az élelmiszerek adagmérete az 1970-es évek óta jelentősen megnőtt [11,12]. Sőt, az Egyesült Államok piacán jelentősen megnőtt az energiatartalmú, alacsony tápanyagértékű ételek sokfélesége [13]. Amint ezek a környezeti tényezők megváltoztak, az elhízás gyakorisága nőtt.

2. A nagyobb étrendi változatosság növeli az ételbevitelt

Az egyik étrendi környezeti változó, amelyre kevés figyelmet fordítottak az elhízás kezelését segítő beavatkozás során, az étrendi változatosság. Állatkísérletekben folyamatosan nagyobb táplálkozási változatosságról derült ki, hogy növeli a fogyasztást, a súlyt és a testzsírt [14]. Az állatok táplálkozási változatosságának kezdeti vizsgálata az állati chow (nem változatos) étrendet hasonlította össze a „cafeteria étrenddel”, egy olyan étrenddel, amely több energiasűrűségű, nem tápanyagban gazdag emberi ételből (azaz sütikből, süteményekből stb.) Áll. .) (fajta). Későbbi vizsgálatok az étrend makrotápanyag-összetételét és a változatosság manipulálását tették lehetővé az étrend ízének és textúrájának változtatásával. Még ezekben a körültekintőbben végzett vizsgálatokban is azok az állatok, akik étrendet kaptak, amelyeknek változatosabb volt az ízük és/vagy az étel textúrája, még mindig több energiát fogyasztottak.

Az embereknél a diétás változatossággal kapcsolatos kísérleti kutatások többségében a változatosság hatását vizsgálták étkezésen belül [14]. Ezekben a vizsgálatokban az étkezéseket általában három-négy egymást követő fogáson szolgálták, minden egyes fogásnál különféle ételeket, változatos állapotban, és ugyanazokat az ételeket szolgáltak minden fogáson, változatos állapotban. Az állatkísérletekhez hasonlóan a nagyobb étkezési változatosságot tartalmazó körülmények nagyobb fogyasztást eredményeznek.

Felvetődött, hogy a változatosság hatása az étel változatosabb érzékszervi tulajdonságainak eltérő tapasztalatából adódik [14,15]. Ezt a különbözõ tapasztalatot hagyományosan az ételek hedonikus besorolásának változásán keresztül értékelték. Elmélet szerint a hedonika csökkenése a felelős az alacsonyabb élelmiszer-fogyasztásért a kevésbé változatos helyzetekben [14]. Tehát korlátozott változatosság mellett a hedonikának gyorsan csökkennie kell néhány elfogyasztott étel esetében; ezért ennek a néhány ételnek a bevitele gyorsabban csökken, ami az elfogyasztott mennyiség általános csökkenését eredményezi, összehasonlítva a nagyobb változatosságú helyzetekkel.

Az étkezési hedonikák csökkenésével kapcsolatos két jelenséget változó étrendi változatosságú körülmények között dokumentáltak. Az első az érzékszervekre jellemző jóllakottság, amelynek során az elfogyasztott ételek hedonikája nagyobb mértékben csökken, mint az étkezés során nem elfogyasztott ételeké [15]. A második az egyhangúság, ahol ugyanazon étel ismételt fogyasztása az idő múlásával (azaz napokkal, hetekkel stb.) Csökken a következetesen fogyasztott ételek hedonikájának csökkenése miatt. Így, míg ez a két jelenség az élelmiszer-hedonikában bekövetkező változásokat méri, két különbség van bennük: 1) a hedonika változását vagy más ételekhez (szenzoros-specifikus jóllakottsághoz), vagy ugyanahhoz az ételhez (monotonitás) hasonlítják; és 2) a mérési időkeret vagy egy étkezési ütemben (érzékszervi jóllakottság) vagy az időn át eső (monotonitás).

Egy másik megszokási paradigma, amelyet a legalapvetőbb paradigmának tartanak, az ingerspecifika. Az ingerspecifitással egy ingert ismételten bemutatnak, majd egy új inger bemutatása következik. Ez a paradigma azt teszteli, hogy a válasz fokozódik-e egy új inger bemutatásakor, és megmutatja, hogy a kezdeti ingerre adott válasz csökkenése nem függ össze alkalmazkodással vagy fáradtsággal. Például Bond és munkatársai [19] citrommal és zöld almával ízesített nyalókákat mutattak be a résztvevőknek, és nyálas válaszokat gyűjtöttek az előadásokra. A citromízű nyalóka 10 bemutató kísérlete során a nyálcsökkenés csökkent, de a nyálas nyálkahártya bemutatása után a nyáltermelés jelentősen megnőtt.

A végső szoktatási paradigma a változatosság paradigma, amelyben az ingerjellemzők változatosak az ismételt bemutatások során, összehasonlítva azzal az ingerrel, amelyet az ismételt prezentációk során mutatnak be (vagyis a nyalókák többféle ízét mutatják be, és ezt összehasonlítják a nyalóka csak egy ízének bemutatásával). Ez a paradigma várhatóan alacsonyabb arányt eredményez a reagálás csökkenésében a nagyobb változatosságot tartalmazó állapotban. Felvetődött, hogy az ingerek változatos jellemzői újszerű ingerként vagy diszabuátorokként hatnak [17]. A nagyobb változatosság bemutatása megakadályozza vagy lassítja a szoktatás előfordulását [20].

Így a megszokás kereteit felhasználva, új oroszenzoros ingerek bemutatásával, diszabumáció következik be, és a fogyasztói válasz aránya lassabban csökken [18]. Ezért a különféle ételeket tartalmazó étkezések (az oroszenzoros stimuláció nagyobb változatossága) várhatóan alacsonyabb megszokási és lassabb megszűnési gyakoriságot mutatnak, mint a kevesebb étellel és kevesebb az oroszenzoros ingerléssel. Ennek az előfeltevésnek az alátámasztására a legújabb kutatások azt találták, hogy az étkezési szájon át növekvő oroszenzoros változatosság lassan szoktatja és növeli a fogyasztást [21].

3. Az étrendi változatosság típusai

Az étrendi változatosság sokféleképpen konceptualizálható [15]. Amint azt korábban említettük, az étrenden belüli különféle tételek vagy az étrendi változatosság száma a fajták egyik fajtája. Emellett az étkezési sorozaton belül elfogyasztott különféle cikkek száma étkezési vagy étkezési változatnak minősíthető. Az étkezési csoporton belül az elfogyasztott különféle cikkek száma, vagy az étkezési csoportok fajtája, egy másik diétás fajta. Végül az étkezés során különböző időkben (azaz napokban, hetekben) felszolgált különféle típusú főételek vagy előételek száma, az étkezési változat is egyfajta diétás változatosság.

4. Az étrendi változatosság és az elhízás kezelésének csökkentése

Ha a nagyobb változatosság növeli a fogyasztást, akkor a potenciálisan csökkenő változatosság csökkentheti a fogyasztást. Ez különösen fontos lehet azokban a helyzetekben, amikor célzottan csökkenteni kell az energiafogyasztást, például az elhízás kezelésénél. Mivel a változatosság fogyasztásra gyakorolt hatása tudatos erőfeszítések nélkül jelentkezik, ez egy olyan stratégia lehet, amely elősegítheti a hosszú távú csökkent energiafogyasztás fenntartását és javíthatja a hosszú távú fogyás fenntartását.

Az életmódbeli beavatkozások során, amelyek során a résztvevők megváltoztatják az étrend bevitelét és a fizikai aktivitást a fogyás elérése érdekében, hipokalorikus (1200–1500 kcal/nap), alacsony zsírtartalmú (≤ 30% kcal zsírból) étrendet írnak elő [24,25] . Ezenkívül a résztvevőket tájékoztatják az ajánlott adagokról, amelyeket különböző élelmiszercsoportokból fogyaszthatnak energia- és zsírcéljaik elérése érdekében, valamint hogy segítsenek az étrendnek az étrendi irányelveknek megfelelő fogyasztásában [26]. Ezekkel az ajánlásokkal a résztvevőket arra ösztönzik, hogy kevesebb adagot fogyasszanak meghatározott élelmiszercsoportokból, különösen azokból, amelyek nagy energiasűrűségűek és alacsony tápanyagminőségűek (azaz zsírok, olajok és édességek). Így a változatosság csökkentése ezekben az élelmiszercsoportokban stratégia lehet, amely segítheti a résztvevőket abban, hogy csökkentse a bevitelt ezekből az élelmiszercsoportokból, amelyek általában a beavatkozás során csökkentésre irányulnak, és ezáltal csökkenti az energia- és/vagy a zsírbevitel általános szintjét is. Ha a különféle ételcsoportok változatosságának csökkentése valóban csökkenti az energiafogyasztást, akkor ez az étrendi stratégia javítaná a fogyást.

4.1. Az élelmiszercsoport változatossága és az antropometria kapcsolata

Az első vizsgálatot az élelmiszercsoport változatossága és az antropometria közötti kapcsolatról emberen McCrory és mtsai végezték. [27]. Ebben a keresztmetszeti vizsgálatban 10 egészséges élelmiszercsoport élelmiszercsoport-változatosságát határozták meg, táplálék-gyakorisági kérdőív (FFQ) alapján 71 egészséges férfiban és nőben. Az egyes ételcsoportok nagyobb változatossága az adott élelmiszercsoport nagyobb energiafogyasztásával járt együtt. Ezenkívül a fajták aránya (különféle zöldségek/különféle édességek, rágcsálnivalók, ételízesítők, ételízesítők és szénhidrátok) összefüggésben voltak a test kövérségével, például azzal, hogy kevesebbféle zöldségfélét fogyasztottak, nagyobb mennyiségű édességet, harapnivalót, ételízesítőt, előételet fogyasztva a szénhidrátok pedig nagyobb testzsírhoz kapcsolódtak. Ez a tanulmány alátámasztotta azt a hipotézist, miszerint a különféle ételcsoportokon belüli változatosság problémás lehet a súlyállapot szempontjából.

4.2. Élelmiszercsoport fajtaváltozat kidolgozása életmódbeli beavatkozáshoz

Az élelmiszercsoportok változatosságával és az antropometriával kapcsolatos eredmények, amelyeket McCrory és munkatársai jelentettek [27], arra késztették munkánkat, hogy olyan étrendi receptet dolgozzunk ki az élelmiszercsoportok változatosságára, amely életmódbeli beavatkozáson belül megvalósítható. Ez a munka az életmódbeli beavatkozásban résztvevők és az Országos Súlykontroll Regiszterben (NWCR) résztvevők étrendjének másodlagos adatelemzésével kezdődött. Ezek az elemzések olyan kísérleti tanulmányokhoz vezettek, amelyek kipróbálták azokat a mechanizmusokat, amelyek révén a változatosság csökkentése hatással lehet a fogyasztásra, és rövid életmódbeli beavatkozás keretében kipróbálták a csökkentett ételcsoport-fajták receptjét.

4.2.1. Élelmiszercsoport változatossága és fogyása és fogyás fenntartása

Az ételcsoport változatosságának korlátozására szolgáló recept kidolgozásának első lépése az volt, hogy megvizsgálta az élelmiszercsoport változatosságát a túlsúlyos és elhízott felnőtteknél, akik részt vettek egy 18 hónapos életmódbeli beavatkozási kísérletben, és megvizsgálták, hogy az élelmiszercsoport változatosságának miként kapcsolódhatnak az energia változásaihoz bevitel és fogyás [28]. Ezeknek a résztvevőknek hipokalorikus (napi 1000-1500 kcal/nap), alacsony zsírtartalmú (≤20% kkal zsírból származó) étrendet írtak fel, és nem kaptak ajánlásokat az étrendi változatosságra vonatkozóan. Az étrendi bevitelt 0, 6 és 18 hónaponként önadagolt, 60 tételes, félkvantitatív FFQ-val értékeltük. A változatosságot hét fő élelmiszercsoportra számítottuk ki, az Food Guide Pyramid (FGP) [29] segítségével referenciaként: (1) alacsony zsírtartalmú kenyér, gabona, rizs és tészta (LFB); (2) gyümölcsök; (3) alacsony zsírtartalmú zöldségek (LFV); (4) alacsony zsírtartalmú hús, baromfi, hal, száraz bab, tojás és dió (LFM); (5) magas zsírtartalmú ételek az FGP öt fő csoportjából (HFF); 7 (6) zsírok, olajok és édességek (FOS); és (7) kombinált élelmiszerek. Az egyes élelmiszercsoportok változatosságát százalékban számolták ki, az elmúlt 6 hónapban legalább hetente elfogyasztott különféle élelmiszerek száma az egyes élelmiszercsoportokban hozzájárult a százalékhoz.

Az eredmények azt mutatták, hogy a résztvevők jelentős mennyiségű súlyt vesztettek (−22,2 font 6 hónaposan, −15,0 font 18 hónaposan). Az energiafogyasztás szintén jelentősen csökkent (−533 kcal 6 hónapos, −435 kcal 18 hónapos korban). Az élelmiszercsoport változatossága is jelentősen megváltozott a beavatkozás során (1. táblázat). Általánosságban elmondható, hogy az alacsonyabb zsírtartalmú élelmiszercsoportok szignifikánsan növelték a változatosságot (LFB és LFV), a magasabb zsírtartalmú élelmiszercsoportok pedig szignifikánsan csökkentették a változatosságot (HHF és FOS) a beavatkozás során. Ezenkívül a demográfiai változók ellenőrzése után a HFF változatosságának 0 és 6, valamint 6 és 18 hónap közötti csökkenése szignifikánsan összefüggésben állt az energia- és zsírbevitel és a tömeg csökkenésével ugyanezen időpontokban.

Asztal 1

Élelmiszercsoport változat 0, 6 és 18 hónapon belül életmódbeli beavatkozás során (M ± SD).

Összehasonlítás (p-értékek)0 Hónap6 hónap18 hónap0–66–180–18

LFB változat (%)

48,1 ± 20,4

56,7 ± 22,4

57,1 ± 20,7

2. táblázat). Ezenkívül mindkét csoportban szignifikáns pozitív összefüggés mutatkozott az egyes élelmiszercsoportok változatossága és az egyes élelmiszercsoportok energiafogyasztása között.

2. táblázat

Élelmiszercsoport változatosság a National Weight Control Registry résztvevőiben és a közelmúltban fogyókúrázók életmódbeli beavatkozásban való részvételében (M ± SD).

NWCR résztvevők Legutóbbi fogyókúrák Összehasonlítások(n = 2237) (n = 96) (p-értékek)

LFB változat (%)

45,6 ± 20,4

57,6 ± 21,8

2. Az összes résztvevőt arra utasították, hogy fokozatosan növelje a közepes intenzitású fizikai aktivitást legalább 150 perc/hét értékre, és ugyanazok az energia- és zsírcélok (1200–1500 kcal/nap és 20% zsír-energia). A Reduced Variety és a Control egyaránt nyolc, 60 perces csoportos foglalkozást kapott. A foglalkozásokon a résztvevőknek viselkedési és kognitív készségeket tanítottak, beleértve az önellenőrzést, az ingerkontrollt, a problémamegoldást, a társadalmi támogatást és az önérvényesítést, a célok kitűzését, a kognitív szerkezetátalakítást és a relapszus megelőzését. A résztvevők a tanulmány nyolc hetében önállóan figyelték az étkezésüket a naplókban. Heti visszajelzés érkezett a résztvevők naplóiról az étrendi előírások betartásával kapcsolatban.

A Reduced Variety állapotban a résztvevők egy nagyon kedvelt, gyakran fogyasztott (azaz hetente legalább egyszer) snacket választottak, amelyet továbbra is az étrendbe kívánnak venni. A résztvevőket arra kérték, hogy legyenek nagyon konkrétak a snackek kiválasztásában, meghatározva az snack tényleges ízét és típusát (azaz inkább epres fagylaltot, nem csak fagylaltot). Az erre a feltételre randomizált 15 résztvevő által kiválasztott snack-ételek a következő élelmiszer-kategóriákba tartoztak: cukorka (5), torta (2), chips (2), fagylalt (2), süti (1), földimogyoró (1), vajas pattogatott kukorica (1) és granola rúd (1). Ezt az állapotot arra utasították, hogy a harapnivalók fogyasztását csak erre az egy kiválasztott ételre korlátozza a nyolc hét alatt. A résztvevőket arra utasították, hogy hetente legalább négyszer fogyasszák el ezt az ételt, miközben továbbra is teljesítik a napi kalória- és zsírgramm-célokat. A csökkentett fajtájú állapotban lévő snackekre való összpontosítás érdekében a Control feltétel a snackekre és az 1. ábra szerint fogyasztott snackek csökkentett adagjaira is összpontosított. Hasonló eredményeket találtak a snack-ételek energiafogyasztására vonatkozóan (2. ábra). A hedonics esetében a Control résztvevőt egy Reduced Variety résztvevővel ragasztották el, és mindkét résztvevő megkapta a Reduced Variety résztvevő által kiválasztott snacket az íz-tesztekhez, amelyek során hedonikus intézkedéseket hajtottak végre. A hedonikus mértékek változásának elemzése azt találta, hogy az idő múlásával a Reduced Variety állapot nagyobb mértékben csökkentette a harapnivalók hedonikáját a kontroll állapothoz képest, jelezve a monotonitás előfordulását. Végül a súly az idő múlásával jelentősen csökkent, a két állapot között nem volt különbség a fogyásban. Az átlagos súlycsökkenés −7,4 ± 5,8 font volt. Így ez a koncepciókon alapuló kísérleti tanulmány bebizonyította, hogy a snack-ételek változatosságának csökkentésére receptet lehet bevezetni, és úgy tűnik, hogy segít csökkenteni a snack-ételek energiafogyasztását. Ezenkívül korlátozott fajtájú vény esetén, amelyben a kiválasztott étel rendszeres fogyasztása történt, monotonitás következett be.

A 8 napos életmódbeli beavatkozás során elfogyasztott különféle snackek számának változása egy hétnapos étkezési napló alapján (M ± SD).

A harapnivalókból fogyasztott kkalok változása egy 8 hetes életmódbeli beavatkozás során, hétnapos étkezési napló segítségével értékelve (M ± SD).

5. Az étrendi változatosság szerepe a fogyásban

Összegzésképpen elmondható, hogy a változatosság korlátozására vonatkozó recept megvalósítható, és csökkenti az étrend azon részének energiafogyasztását, amelynek korlátozott változatossága van. A szokásos életmódbeli beavatkozásnál nagyobb energiahiány miatt ennek az előírásnak több mint két hónapig érvényben kell lennie, és előfordulhat, hogy tartalmaznia kell az étrend egyéb területeit. Mivel a fogyókúrás beavatkozásokon belül nagyon kevés kutatást végeztek az étrendi változatosság alkalmazásával kapcsolatban, további kutatások szükségesek eredményeink megismétléséhez. Ezenkívül a jövőbeni kutatásokra van szükség annak megállapításához, hogy az életmódbeli beavatkozáson belül milyen fajta változatosság írható elő és betartható, valamint hogy egy fajtavény milyen időtartamot igényel, hogy nagyobb súlycsökkenési eredményeket érhessen el, mint amit jelenleg egy életmódbeli beavatkozásoknál alkalmazott szokásos hipokalorikus, alacsony zsírtartalmú étrend.

Lábjegyzetek

Összeférhetetlenség: A szerzőnek nincs kijelenthető összeférhetetlensége.

☆ Ezt a kutatást a Nemzeti Szív-, Tüdő- és Vérintézet támogatásai támogatták: HL41330 és HL41332; Országos Diabétesz, Emésztési és Vesebeteg Támogatási Intézetek DK066787, DK 5714 és DK074721; és a Michigan délkeleti részén működő Közösségi Alapítvány.