Az idiopátiás hiperoxaluria diétás kezelése, valamint a betegek jellemzőinek és megfelelésének hatása
Zeyad R Schwen
Urológiai Tanszék, Pittsburghi Egyetem Orvosi Központ, Pittsburgh, Pennsylvania, USA
Julie M Riley
Urológiai Tanszék, Pittsburghi Egyetem Orvosi Központ, Pittsburgh, Pennsylvania, USA
Yaniv Shilo
Urológiai Tanszék, Pittsburghi Egyetem Orvosi Központ, Pittsburgh, Pennsylvania, USA
Timothy D Averch
Urológiai Tanszék, Pittsburghi Egyetem Orvosi Központ, Pittsburgh, Pennsylvania, USA
Absztrakt
Célkitűzések
Az étrendkezelés hatékonyságának értékelése az idiopátiás hiperoxaluria kezelésében egy nagy tercier ellátási központban. Ezenkívül ez a tanulmány megvizsgálja a beteg tényezők, a megfelelés és a nyomon követés hatását az oxalát-redukcióra, amelyet korábban nem vizsgáltak.
Mód
Retrospektív módon 149 idiopátiás hiperoxaluriában szenvedő vesekőbeteget értékeltünk, akik étrendkezelést kaptak kőklinikánkon. A 24 órás vizeletgyűjtés vizeletparamétereinek változásait kiszámoltuk minden betegre és azokra, akiknek az általános, rövid (30–240 napos) és hosszú távú (> 240 napos) időtartama kóros értékeket mutat. A vizelet oxalátjában bekövetkezett változásokat a beteg jellemzőinek és a megfelelőségi intézkedéseknek megfelelően értékeltük.
Eredmények
A vizelet-oxalát és a kalcium-oxalát túltelítettsége szignifikánsan jelentős volt (P Kulcsszavak: hiperoxaluria, diétaterápia, nephrolithiasis, megfelelés
Bevezetés
Ezenkívül a korábbi tanulmányok nem azonosították, hogy az olyan tényezők, mint a beteg jellemzői és a megfelelőség, hogyan befolyásolják a hiperoxaluria étrendi kezelését, ami megmagyarázhatja a jelentett oxalát-redukció változásait. Az oxalát-redukció meghatározó tényezőinek azonosítása segíthet a klinikusok számára a hiperoxaluria kezelésének optimalizálásában az eredményeket befolyásoló módosítható változók célzása mellett, valamint a klinikusok számára, hogy jobban azonosítsák azokat a nem tapadó betegeket, akik további segítségre szorulnak. Ebben a tanulmányban minőség-ellenőrzési felülvizsgálatot végeztünk, hogy meghatározzuk egy nagy vesekő klinika teljesítményét az idiopátiás hiperoxaluriában szenvedő betegek vizeletkő kockázatának csökkentésében. Ezután értékeltük, hogy a beteg jellemzői, a megfelelőségi intézkedések és a nyomon követés hogyan befolyásolták a beteg képességét a vizelet oxalátjának csökkentésére.
Anyag és módszerek
Az IRB jóváhagyása után retrospektív vizsgálatot végeztek vesekő klinikánkon. A nyilvántartásunkból 267 visszatérő és első alkalommal 18 évesnél idősebb vesekőben szenvedő beteget azonosítottunk idiopátiás hiperoxaluriával, amelyet úgy határoztak meg, hogy a vizelet oxalátkiválasztása 40 mg/nap vagy annál nagyobb és kevesebb, mint 80 mg/nap korábbi diagnózis hiányában. primer hyperoxaluria (3 beteg), enterális hyperoxaluria (24 beteg) vagy cystinuria (5 beteg) közül, akiket kőklinikánkon láttunk 2006 januárja és 2011 novembere között. műtét vagy bármilyen bélműtét. A 267 beteg közül 149 betegnél (95 férfi, 54 nő) két vagy több 24 órás vizeletminta volt, legalább 30 nap különbséggel. A diagramokat utólag felülvizsgáltuk a beteg jellemzőinek, korábbi kőelőzményeinek, családtörténetének, kőösszetételének, orvosi és műtéti kezelésének, étrendkezelésének, utólagos megbeszélési előzményeinek, megfelelőségének, valamint a Litholink Corporation (Chicago, Chicago, IL, USA).
Statisztikai elemzést végeztünk a vizelési kockázati paraméterek változásának jelentőségének megállapítására a párosított Student-féle t-teszt alkalmazásával az első és az utolsó 24 órás vizeletminta összehasonlítására. A delta-oxalátot a beteg jellemzőivel és a megfelelőségi változókkal hasonlítottuk össze, a Mann-Whitney U teszt segítségével, és a delta-oxalát és a BMI, az életkor és a vizelet mennyisége közötti összefüggéseket Pearson és Spearman korrelációival elemeztük.
Eredmények
A beteg jellemzői
A 149 beteg közül a legtöbb férfi (63,8%), átlagéletkora 54,4 ± 12,9 év volt, és átlagosan elhízott (BMI 31,0 ± 7,9 kg/m 2) (1. táblázat). A betegek csak 28,6% -ának volt családjában kórelőzményében vesekő, és a betegek többsége visszatérő kőképző volt (79,4%). A kőklinikára történő beutaláskor a betegek 65,1% -án esett át műtéti eljárás.
Asztal 1
| N | 149 |
| Nem (%) | |
| Férfi | 95/149 (63,8%) |
| Női | 54/149 (36,2%) |
| Életkor (év) | |
| Átlag ± SD | 54,4 ± 12,9 |
| Medián (25% ile, 75% ile) | 57. (48., 63.) |
| BMI (kg/m 2) | |
| Átlag ± SD | 31,0 ± 7,9 |
| Medián (25% ile, 75% ile) | 29,4 (25,1, 35,2) |
| A kövek családtörténete (%) | 28,6% |
| Korábbi kőtörténet (%) | 79,4% |
| Korábbi anyagcsere-edzés (%) | 32,5% |
| Követési idő (d) | |
| Átlag ± SD | 430 ± 364,1 |
| Medián (25% ile, 75% ile) | 288 (170,0, 567,0) |
| Kezelés | |
| Sebészeti (%) | 97/149 (65,1%) |
| ESWL | 14/97 (14,43%) |
| URS | 76/97 (78,35%) |
| PCNL | 30/97 (30,93%) |
| Kő összetétele | |
| Pont kőelemzéssel (%) | 103/149 (69,13%) |
| Kalcium-oxalát (%) | 68/103 (66,02%) |
| Kalcium-foszfát (%) | 10/103 (9,71%) |
| Húgysav (%) | 25/103 (24,27%) |
A hyperoxaluria (≥ 40mg/d) elemzésbe bevont 149 alkalmas vesekőbeteg betegjellemzői. A műtéti menedzsment műtéteken alapult, a tercier kőklinikára történő beutalás után. A kő összetételét a többségi (≥ 50%, ha 2 komponens, és a legnagyobb%, ha> 2 komponens) metabolit összetétel alapján választjuk meg a kőelemzésben.
BMI = testtömegindex, d = nap, ESWL = extrakorporális sokkhullám-litotripszia, Pts = betegek, PCNL = perkután nephrolithotomia, SD = standard deviáció, URS = ureteroszkópia.
Húgykő kockázat
3. táblázat
Az átlagos oxalát-redukciót befolyásoló betegjellemzők
| Nem | ||
| Férfi | 6,7 ± 2,2 | 0,022 |
| Női | 12,7 ± 2,0 | |
| Családi történelem | ||
| Igen | 5,8 ± 5,6 | 0,961 |
| Nem | 8,6 ± 2,2 | |
| Előző kő | ||
| Igen | 7,8 ± 1,8 | 0,07 |
| Nem | 15,4 ± 3,5 | |
| Korábbi anyagcsere-edzés | ||
| Igen | 5,0 ± 3,4 | 0,218 |
| Nem | 11,7 ± 1,9 | |
| Összefüggések | Korrelációs együttható | Jelentőség |
| Kor | rho = −.123 | 0,134 |
| BMI | r = −0,213 | 0,01 |
Az oxalát redukciókat a nem, a családi kőtörténet, a korábbi kőelőzmények és a korábbi anyagcsere-feldolgozás alapján elemezték.
Folyamatos változók, például életkor és BMI esetén Spearman rho és Pearson r korrelációs együtthatóit számolták. A szignifikanciát p ≤ 0,05-ként határoztuk meg.
BMI = testtömeg-index, SE = standard hiba.
A betegek megfelelőségének vizsgálata során kiderült, hogy a 267 hyperoxaluriában szenvedő beteg közül csak 55,8% fejezte be a második 24 órás vizeletgyűjtést. A betegek 11,4% -áról (17/149) megállapították, hogy nem felelnek meg az étrendi vagy orvosi ajánlásoknak az orvos jegyzetében, és a betegek 22,1% -a (33/149) nem tartott követõ megbeszélést. Ezek a változók azonban úgy tűnt, hogy nem befolyásolják a vizelet oxalát redukcióját (4. táblázat). Jelentős negatív összefüggés volt a vizelet térfogata és az oxalát között, jelezve, hogy azok a betegek, akiknél a vizelet térfogata nőtt, nagyobb valószínűséggel csökkentették oxalátjuk mennyiségét.
4. táblázat
Az átlagos oxalát redukciót befolyásoló megfelelőségi változók
| Meg nem felelés | |||
| Igen | 17. | 9,6 ± 4,3 | 0,839 |
| Nem | 132 | 8,9 ± 1,7 | |
| Megtartott időpontot | |||
| Igen | 116 | 8,5 ± 1,9 | 0,577 |
| Nem | 33 | 10,6 ± 2,7 | |
| Korreláció | Korrelációs együttható | Jelentőség | |
| Vizelet mennyisége | r = −0,21 | 0,01 |
Az orvosi feljegyzésben említett hiányosságokat és az utánkövetés időpontját összehasonlítottuk az átlagos oxalát-csökkenéssel.
A vizelet térfogatának általános változását korrelálták az oxalát átlagos csökkenésével Pearson r korrelációs együtthatójának felhasználásával. A szignifikanciát p ≤ 0,05-ként határoztuk meg.
SE = standard hiba.
Megjegyzés
Vizsgálatunk kimutatta, hogy a hiperoxalurikus kőképzők jelentős és tartós redukciót érhetnek el a vizelet oxalátjában és az SS CaOx-ban orvosi és diétás kezeléssel egy nagy vesekő klinikán, jelentős csökkenéssel mind a rövid, mind a hosszú távú követési időszakokban. A páciens jellemzőinek vizsgálata azt mutatta, hogy a nők jobban csökkentették a vizelet oxalátját, mint a férfiak, és összefüggés volt az alacsonyabb BMI és az oxalát magasabb csökkenése között (3. táblázat). Míg a nem megfelelőség nem befolyásolta a vizelet oxalát-csökkenését, a vizeletmennyiség növekedését mutató betegeknél nagyobb valószínűséggel mutattak nagyobb mértékű vizelet-oxalát-csökkenést (4. táblázat). Vizsgálatunk további klinikai bizonyítékokat szolgáltat az étrendi kezelés hatékonyságáról a hiperoxalurikus betegeknél a kő megismétlődésének kockázatának csökkentésében, és jobban megérti a páciens jellemzőinek és a vizelet-oxalát csökkentésében betöltött megfelelésnek a hatását.
Ennél is fontosabb, hogy pácienseink az SS CaOx átlagos csökkenését tapasztalták (2. táblázat), ami szintén megegyezik a korábbi 7,14,16 vizsgálatokkal. Az SS CaOx-ban megfigyelt változások jobban jellemzik az étrendkezelés által elért kőismétlődés kockázatának általános csökkenését 17,18. A magas (≥ 10) SS CaOx-értékű betegek átlagosan 5,34-es csökkenést figyeltek meg, a betegek 73,5% -a 10 SS-érték alá került. Míg az oxalát változásainak szignifikánsan nagyobb hatása van az SS CaOx 9,10-re, megfigyeléseink magyarázható a vizelet abnormális kalciumának és térfogatának jelentős korrekciójával is, amelyek az SS CaOx egyéb meghatározó tényezői.
A nemhez hasonlóan, úgy tűnik, a BMI is befolyásolja a vizelet oxalát csökkenését. Az elhízás a hyperoxaluria fő kockázati tényezője, és háromszor gyakoribb, mint a nem elhízott kőképzőknél 11,20,23. A nemek közötti különbségekhez hasonlóan a vizsgálatok is kimutatták, hogy a megnövekedett oxalátkiválasztás nagyobb endogén termeléssel jár együtt a nagyobb testméret miatt, 11,24. Az elhízott betegeknél nagyobb a vizeletmennyiség, ami a passzív tubuláris felszívódás miatt fokozott oxalátkiválasztást is eredményez 24. Vizsgálatunk szignifikáns negatív korrelációt azonosított a BMI és az oxalát csökkenés között, ami azt jelzi, hogy az alacsonyabb BMI-vel rendelkező betegek jobban tudták csökkenteni a vizelet oxalátját. Javasoljuk, hogy a magasabb BMI-vel rendelkező növekvő endogén termelés miatt az alacsonyabb BMI-vel rendelkező betegek nagyobb étrendi hozzájárulást kapnak az oxalát teljes kiválasztódásához, amely étrendi módosítással megcélozható. Ezek az eredmények tehát azt jelzik, hogy alacsonyabb BMI-vel rendelkező hiperoxaluriában szenvedő betegek jobban reagálnak az étrend módosítására. Ezenkívül adataink alátámasztják azt az elméleti hasznot, hogy a fogyás bekerül az elhízott betegek kezelési terveibe az endogén oxalát termelés csökkentése érdekében, amely kiegészíti a vizelet oxalát redukcióját az étrend módosítása miatt.
Következtetések
Ez a tanulmány megerősíti, hogy a vizelet-oxalát és az SS CaOx jelentős csökkentése, valamint a kórosan alacsony vizeletmennyiség jelentős korrekciója elérhető a hiperoxaluria diétás kezelésével egy nagy tercier ellátási központban. Vizsgálatunk kimutatta, hogy a nők és az alacsonyabb BMI-vel rendelkező betegek jobban képesek csökkenteni a vizelet-oxalátot, ennek oka lehet az étrendi oxalát nagyobb hozzájárulása az oxalát teljes kiválasztódásához. E megfigyelés alapján azt javasoljuk, hogy a nőknek alacsonyabb küszöböt követelhetnek meg a hiperoxaluria, mint a férfiaké, ami további vizsgálatot igényel. Megfigyeléseink továbbá kiemelik az elhízott betegek súlycsökkenésének célzott elméleti előnyeit, kiegészítve az étrend módosításából eredő oxalát redukciót. Végül tanulmányunk kimutatta, hogy a vizeletmennyiség az étrend betartásának indikátora lehet, és segíthet a klinikusoknak a nem megfelelő betegek azonosításában. A nem, a BMI és az oxalát-redukcióra való megfelelés hatásának megértésével a klinikusok jobban individualizálhatják a terápiát, hogy fokozzák a kő megismétlődésének megelőzését hiperoxaluriában szenvedő betegeknél.
Köszönetnyilvánítás
A leírt projektet az Országos Egészségügyi Intézet támogatta az UL1 RR024153 és az UL1TR000005 támogatási számokon keresztül.
- Diéta az enyhe hyperoxaluria csökkentésére idiopátiás kalcium-oxalát kőképződésben szenvedő betegeknél A
- Étrendkezelési igazolási program Cincinnati államban
- Diétás beavatkozás a prosztatarák kezelésében
- Az étrendi kalcium-foszfor arány nem befolyásolja az idősebb amerikaiak csontok egészségét -
- A krónikus vesebetegségben szenvedő macska diétás kezelése Az állatorvosi nővér