Az OCD az agy gyulladásához kapcsolódik

Az obszesszív-kompulzív zavar olyan tolakodó állapot, amelyet továbbra is nehéz kezelni. Ez részben annak az oka, hogy a rendellenesség rejtve marad. A legújabb kutatások azonban az agy gyulladására mutatnak.

2-es típusú cukorbetegség

Az obszesszív-kényszeres rendellenességet (OCD) kontrollálhatatlan rögeszmék és kényszerek jellemzik. Az OCD-ben szenvedő személyek tolakodó gondolatokat tapasztalhatnak, amelyek szorongást okoznak, vagy szükségük van bizonyos műveletek megismétlésére az elfojtott szorongás enyhítésére.

Az OCD gyakori rögeszméi a tisztaság, a szexuális tabuk, az agresszív gondolatok és a szimmetria körül forognak.

Az Egyesült Államokban az emberek körülbelül 1 százalékát érinti, az OCD esetek körülbelül felét súlyosnak minősítik.

Az OCD-t általában beszélő terápiákkal kezelik - különösen ajánlott egy olyan kognitív viselkedésterápia, amelyet expozíciónak és válaszmegelőzésnek hívnak. Van néhány gyógyszer is, a szelektív szerotonin újrafelvétel gátlókat írják fel leggyakrabban. Jelenleg azonban a terápiák csak az OCD-vel érintett egyének körülbelül 70 százalékánál működnek.

A jó kezelések megtalálásának egyik legnagyobb botlása az, hogy az OCD fizikai okai nem ismertek.

A JAMA Pszichiátria ezen a héten közzétett áttörő kutatása az agygyulladás szerepét vizsgálja az OCD-ben. A tanulmány vezető szerzője Dr. Jeffrey Meyer, a hangulat és szorongás idegképalkotó programjának vezetője a kanadai Torontóban, a Függőség és Mentális Egészségügyi Központban.

A gyulladás természetes folyamat; az immunválasz normális összetevője és a sérülésekre adott szokásos reakció. Ha azonban a gyulladás szintje nem megfelelő vagy túl sokáig tart, negatív következményekkel járhat. Például számos betegségben, így a reumás ízületi gyulladásban és az érelmeszesedésben, a gyulladás erősen érintett.

Egyre növekvő bizonyítékok arra utalnak, hogy bizonyos pszichiátriai állapotok neuroinflammációval járhatnak, amelyek közül néhány súlyos depressziós rendellenességet, skizofréniát és bipoláris.

Dr. Meyer és csapata megalapozta annak megértését, hogy az agy gyulladása szerepet játszhat-e az OCD kialakulásában. Ebből a célból 40 résztvevőt toboroztak, ebből 20 OCD-vel és 20 anélkül. Mindegyiket pozitronemissziós tomográfiával vizsgálták, amelyet úgy alakítottak ki, hogy pontosan meghatározza és mérje az agy gyulladását.

Konkrétan a kutatók képesek voltak szelektíven festeni a mikrogliákat, amelyek olyan sejtek, amelyek az idegrendszer legkiemelkedőbb immunvédelmeként működnek, és amelyek a gyulladás során aktiválódnak. A kutatók megmérték a mikroglia szintjét hat agyi régióban, amelyekről ismert, hogy fontosak az OCD-ben, beleértve az orbitofrontális kéreget és az elülső cinguláris kéreget.

Az eredmények egyértelműek voltak: az OCD-vel összefüggő agyi régiókban a rendellenességben szenvedők 32% -kal több gyulladásban szenvedtek, mint a betegség nélküli embereknél.

"Ez a megállapítás az egyik legnagyobb áttörést jelenti az OCD biológiájának megértésében, és új kezelések kidolgozásához vezethet."

Egy másik érdekes megállapítás az volt, hogy azoknál az egyéneknél, akik a legmagasabb szintű stresszről számoltak be, amikor megpróbálták megakadályozni, hogy kényszerből cselekedjenek, szintén a legmagasabb a gyulladás egy adott agyi régióban.

Mivel ennyi betegség gyulladással jár, már számos gyógyszer létezik a betegség kezelésére. Mivel ezek a gyógyszerek már léteznek a piacon, eredményes kutatási út lehet az OCD hatékonyabb kezelésének vadászatában.

"Az agyi gyulladás más rendellenességek kezelésére kifejlesztett gyógyszerek hasznosak lehetnek az OCD kezelésében" - mondja Dr. Meyer. "Dolgozni kell az agyi gyulladáshoz hozzájáruló konkrét tényezők feltárására, de a gyulladás káros hatásainak csökkentésének és hasznos hatásainak fokozásának megtalálása lehetővé teheti számunkra, hogy sokkal gyorsabban kidolgozzunk egy új kezelést."

Jelenleg folyamatban vannak olyan vizsgálatok, amelyek megvizsgálják egy olyan vérmarkerteszt tervezésének lehetőségét, amely megkülönböztetheti, hogy mely betegek részesüljenek a legjobban a gyulladáscsökkentőkből.

Bár, mint mindig, további kutatásokra van szükség, ez a megállapítás jelentős előrelépést jelenthet az OCD megértésében és kezelésében.