Az orlisztát és a liraglutid hatékonysága és tolerálhatósága elhízott betegeknél valós körülmények között: A XENSOR-tanulmány

Endokrinológiai és Táplálkozási Osztály, Kórház Universitario Fundación Alcorcón, Madrid, Spanyolország

Levelezés

Juan J. Gorgojo ‐ Martínez, Endokrinológiai és Táplálkozási Osztály, Hospital Universitario Fundación Alcorcón, C/Budapest 1, Alcorcón, Madrid 28922, Spanyolország.

Endokrinológiai és Táplálkozási Osztály, Kórház Universitario Fundación Alcorcón, Madrid, Spanyolország

Levelezés

Juan J. Gorgojo ‐ Martínez, Endokrinológiai és Táplálkozási Osztály, Hospital Universitario Fundación Alcorcón, C/Budapest 1, Alcorcón, Madrid 28922, Spanyolország.

Endokrinológiai és Táplálkozási Osztály, Kórház Universitario Fundación Alcorcón, Madrid, Spanyolország

Összegzés

Életmódmódosító program után valós életben értékelni két gyógyszer, az orlisztát és a liraglutid hatékonyságát túlsúlyos vagy elhízott és elégtelen fogyás (WL) esetén.

Mód

Retrospektív, megfigyeléses kohorszos vizsgálat, amely napi háromszor 120 mg orlistat és liraglutid (legfeljebb 3 mg naponta) klinikai eredményeit hasonlította össze olyan felnőtt betegeknél, akiknél a BMI ≥ 30 kg/m 2 vagy ≥ 27 kg/m 2, és legalább a testsúlyhoz kötött komorbiditás, aki 6 hónapos életmód-módosítást követően nem tudta elveszíteni súlyának legalább 5% -át. A társ-elsődleges végpontok, amelyeket 3–6. Hónapban és a nyomon követés végén értékeltek, a súlyváltozás volt a kiindulási értékhez viszonyítva, a betegek aránya, akik elvesztették a kiindulási súly legalább 5% -át, és a WL korrigált különbségei drogok.

Eredmények

Ötszáz beteget, 400-at az orlisztát csoportba (47,0 év, súly: 107,8 kg) és 100-at a liraglutid csoportba (51,9 év, súlya 105,1 kg) vontak be. A mindkét gyógyszerrel végzett kezelés szignifikánsan csökkentette a testsúlyt, az éhomi plazma glükózt, a szisztolés BP-t, az alacsony sűrűségű lipoprotein-koleszterint és az alanin-transzaminázt 7 hónapos medián követési időszak alatt. A liraglutiddal (−7,7 kg) számított WL szignifikánsan nagyobb volt, mint az orlisztát (−3,3 kg) esetén észlelteknél, és több egyén vesztette el alapszintjének legalább 5% -át liraglutiddal (64,7%), mint orlisztáttal (27,4%). A prediabetes aránya szignifikánsan csökkent a liraglutiddal az orlistathoz képest.

Következtetések

Ebben a valós tanulmányban a liraglutid nagyobb hatékonyságot mutatott a WL-ben az orlisztattal összehasonlítva, és javított számos, az elhízással összefüggő metabolikus és kardiovaszkuláris rizikótényezőt.