Az új urolitolitikus gyógyszeres flarosukcin farmakológiai vizsgálata kísérleti éretlen patkányokban

Egyidejű terápia a gyógyszerek klinikai kísérleteiben

Randomizált, kettős-vak, kontrollált glicerin-fenil-butirát-tanulmány máj encefalopátiában

Egyidejű terápia a gyógyszerek klinikai kísérleteiben: szerepe, problémái és megközelítései megfontolásában

Tamara Iermolenko, Igor Zupanets, Tatjana Szaharova

BEVEZETÉS

Az urolithiasis sok országban, így Ukrajnában is megnövekszik, a nemrégiben megváltozott étrend jellegének és minőségének (stabilizátorok, tartósítószerek, színezékek, fehérjetartalmú ételek, só, alacsony napi vízfogyasztás stb.), A növekedés várható mennyiségű ökológia és társadalmi tényezők, amelyek közvetlenül és közvetve befolyásolják az emberi egészséget

Az urolithiasis relevanciáját az okozza, hogy átlagosan - 60% -ot diagnosztizáltak 20-55 éves, munkaképes embereknél. Meg kell jegyezni, hogy a közelmúltban az urolithiasis egyre gyakrabban figyelhető meg a gyermekeknél. Az elvégzett vizsgálatok (E. V. Cherepanova 2008) lehetővé tették az amatőr-litiasis rizikófaktorok allokálását egy gyermekgyógyászati csoportban:

Az urolithiasis rizikófaktorainak, az urológiai betegségek családi kórtörténete, különösen a kőalkotó anyagok anyagcserezavarai kíséretében - az esetek 68,5% -a;
Anomália a húgyúti rendszerben - az esetek 21,2% -a;
ökológiailag kedvezőtlen körülmények között él - az esetek 88,5% -a;
A szülők rossz szokásai (dohányzás, alkoholfogyasztás) - az esetek 16,6% -a;
anya terhelt terhessége - toxicitás (az esetek 82,7% -a), antivirális és antibakteriális gyógyszerek bevitele (az esetek 16,6% -a).

Vesebetegség súlyos anyagcserezavarok miatt: hyperoxaluria (8,1-32%) és hyperuricuria (23-35,8%), hypocitraturia (28-44,3%), hypomagnesaemia (6,8-19%) hiperkalcémia (36,7-60,9%) különféle a genezist diszmetabolikus nephropathia csoportba egyesítik.

Úgy gondolják, hogy a diszmetabolikus nephropathia közös jellemzője a vese intersticium domináns rendellenessége a lerakódott sókkal, valamint a fibrózis további kialakulása, a vesetubulusok rendezetlen trofizmusa stb. a vese tubulusok hámsejtjei, romlik a visszaszívódás és a szekréció. A súlyos kristályuria gyakran concrement képződéshez vezet.

Bizonyos esetekben azonban urolithiasisban szenvedő betegeknél nem derül ki litogén jellegű anyagcserezavar. A szerzők szerint az ilyen betegek aránya meglehetősen jelentős, 11 és 36% között.

Ezenkívül a hypercalciuria 50% -ban nem derül ki, mint az egyik fontos litogenezis kockázati tényező.

Ezek a megfigyelések összekapcsolhatók a vizelet glikoproteidjeivel, amelyek képesek modulálni a fogkő képződését. Ezeket az anyagokat a tubuláris hámsejtek választják ki a vizelettel, és képesek felgyorsítani vagy gátolni a kristály magképződését, növekedését és aggregációját.

Ide tartoznak a Tamm-Horsfall glikoprotein, glikozaminoglikánok, uropontin, nephrocalcine, bukinin. Mindezek a vese urothelium által termelt vegyületek kiválasztódnak a tubulus lumenébe, és változó mértékben szerepelnek a kristálymátrixban.

A makromolekulák hatása a litogenezisre meglehetősen összetett, és aktívan vizsgálják.

A vizeletkő kristályos komponensei a vizeletben lévő húgysavból, oxálsavból és foszforsavból képződnek minden egyes kő bizonyos hidrogénion-koncentrációjában, megfelelő vizelet-pH mellett, ez az index a vesekövek vezető rizikófaktora.

Az urolithiasis és a dismetabolikus nephropathia konzervatív kezelésére összpontosítani kell az etiológiai tényezők és a vizeletáramlás elzáródásának kiküszöbölésére.

A kombinált kezelés különböző farmakoterápiás csoportokba tartozó gyógyszereket foglal magában. A konzervatív urolithiasis terápia magában foglalja a vizelet pH-ját normalizáló, kövek oldó, gyulladáscsökkentő, antibakteriális és fájdalomcsillapító gyógyszereket. A siker érdekében ennek a terápiának szisztematikusnak és hosszúnak kell lennie. Növényi gyógyszereket használ.

A drognövények kémiai vegyületenként különböznek, és nagyszámú biológiailag (farmakológiailag) hatóanyagot tartalmaznak. A drognövény biológiai aktivitásának spektrumát a szinte minden drognövényben elérhető elegendő, különböző kémiai osztályú és csoportú anyag (illóolajok, flavonoidok, polifenolok, poliszacharidok stb.).

A gyógyszeres növények biológiailag aktív anyagai vizelethajtó, görcsoldó, antimikrobiális, membránstabilizáló, nephroprotektív és egyéb hatásúak. Például a Canephron N, a Chophytol, a Lespenephril stb. Széles körben használják a gyermekek vese- és húgyúti kezelésében.

Ezenkívül a gyógynövények biológiailag aktív vegyületei csökkentik a proteinuriát, normalizálják a nitrogén anyagcserét. Így a gyógynövények vizelethajtó hatása ellenére gyakran képesek helyreállítani az ion egyensúlyt.

Így a gyermekek vese- és húgyúti kezelésére szolgáló gyógyszereknek a következő típusú műveleteket kell végrehajtaniuk: a fehérje-, nitrogén- és elektrolit-anyagcsere normalizálása, a vizelet pH-értékének fenntartása a litogenezist megakadályozó fiziológiai értéktartományon belül, a glomeruláris szűrés és a tubuláris visszaszívás helyreállítása, görcsoldó és vízhajtó aktivitást mutat, csökkentve a húgyúti elzáródást és növelve a bomlástermék kiválasztódását.

Kutatásunk célja egy új eredeti Flarosukcin ("JSC SPC" Borschagivsky Pharmaceutical Plant ", Kijev, 120207 sorozat) hatásának vizsgálata volt éretlen, kísérleti veseelégtelenségben szenvedő állatok elektrolit anyagcseréjére.

ANYAGOK ÉS METÓDUSOK

A flarosukcint korábban tanulmányozták, és kiderült, hogy jelentős hatással rendelkezik a vesefunkció normalizálására kísérleti ciklusos patkányokban.

Érdekes volt a hatása az éretlen állatok kísérleti veseelégtelenségére.

Összehasonlító gyógyszerként a gyermek nefrológiájára jellemző CanephronN oldatot (Bionorica, Németország, 0705001738 sorozat) használtuk.

Az állatok tudományos és kutatási célokra történő felhasználása emberséges gondoskodást nyújt az állatokról (Ukrajna törvénye "Az állatokkal való kegyetlenség megelőzéséről", 2006, a kutatási és egyéb tudományos célokra használt gerinces állatok védelméről szóló európai egyezmény, Strasbourg, 1986).

Valamennyi vizsgálatot a modern tudományos előírásoknak megfelelően hajtották végre, figyelembe véve az állatok humánus gondozásának etikai szempontjait a kutatások során (a Nemzeti Gyógyszertári Egyetem Bioetikai Bizottságának 2011. november 16-i 11. sz. Jelentése).

Kísérleti vizsgálatokat hajtottak végre Vistar éretlen albínó patkányokon mindkét nemnél, 0,5 és 1 hónap közötti korban, ami 2-7 éves gyermekeknek felel meg, 40-50 g testtömegűek. Az állatok vízhez jutottak, és normál étrenden tartották őket.

A kísérleti veseelégtelenséget egyetlen intramuszkuláris injekcióval modelleztük 50% -os glicerin-oldattal 10 ml/kg koncentrációban (az akut veseelégtelenség "glicerin" modellje). Az irodalom arról számol be, hogy az említett glicerin dózis egyszeri intramuszkuláris injekciója állatoknál oliguriát okoz, csökkenti a glomeruláris szűrést és a tubuláris visszaszívódást, azotemia alakul ki. Ezek a rendellenességek a vese kortikális ischaemia kialakulásával, a tekercselt tubulus epithelium duzzadásával, funkciózavarral társulnak.

A vizsgált Flarosukcin-t intraperitoneálisan adtuk be az állatoknak naponta, 14 napig szondával. Ezt az időtartamot az irodalom alapján választották meg, igazolva, hogy a kísérleti vesebetegségben a vesefunkció maximális változásai a 14-16. Napig alakultak ki, majd a 21-24. Napig a változások csökkentek, de a 28-30. - a vesefunkció szinte teljesen normalizálódott.

A flarosukcint éretlen állatokban két dózisban adták be: 2,0 ml/kg - a tényleges dózis a korábbi vizsgálatokban ciklikus patkányokban, 3,2 ml/kg - az életkornak megfelelő dózisfaktort figyelembe véve.

A Canephron N összehasonlítót 1,0 ml/kg dózisban adtuk be az állatoknak. A gyógyszer összehasonlító dózisát a betegtájékoztató alapján határozzuk meg, figyelembe véve R. Rybolovlev faj érzékenységi indexét.

Az állatokat 5 csoportra osztottuk (n = 8): 1 - ép állatok; 2 - kontroll patológia (50% glicerin oldat intramuszkuláris injekciója), 3 - patológia + Flarosukcin 2,0 ml/kg dózisban; 4 - patológia + 3,2 ml/kg flarosukcin; 5 - patológia + Canephron N 1,0 ml/kg dózisban.

A vizsgált gyógyszer hatását a kalcium- és foszfor-homeosztázisra a vér és a napi vizelet kalcium- és foszfortartalmának értékei alapján vizsgáltuk a "Felicit-Diagnosis" (Ukrajna) standard készlet alkalmazásával.

Miután a kísérlet befejeződött, az állatokat tiopenta érzéstelenítéssel humán módon eutanizáltuk. A vesét megmérjük, majd a tömegindex kiszámítását végezzük.

A statisztikai elemzést a «Primer Biostatistics», «Sigmastat» (USA, 1994) statisztikai szoftver segítségével végeztük. A csoportok közötti különbségek statisztikai szignifikanciáját Student t-eloszlásával értékeltük. A változásokat szignifikánsnak tekintettük p <0,05 mellett.

Eredmények és vita

A flarosukcin hatása a kalcium homeosztázisra

A vesékről ismert, hogy kulcsszerepet játszanak a kalcium anyagcserében. A veseelégtelenséget a glomeruláris szűrési sebesség és a szűrt folyadék térfogatának csökkenése jellemzi, ezzel összefüggésben a kalcium vesekiválasztása rendezetlen.

A vizsgálatból kiderült (1. táblázat), hogy az 50% -os glicerin-oldat egyetlen intramuszkuláris injekciója a vér kalciumának enyhe, 14,5% -os csökkenését eredményezte a patológia kontrollcsoportban, az intakt állatokhoz viszonyítva, azonban a fiziológiai tartományba esett. Ugyanakkor a napi kalcium kiválasztás csökkent. Ebben a csoportban az éretlen patkányok vizeletében lévő kalcium 1,8-szorosára csökkent az intakt kontrollhoz képest.

Flarosukcin adagolása 2,0 ml/kg dózisban a patológia kialakulásában fenntartotta a vér kalciumkoncentrációját az ép csoport szintjén, és egyúttal növelte a kalcium kiválasztását a vesén keresztül az ép csoport szintjén.

A flarosukcin 3,2 mg/kg dózisban történő beadása szintén fenntartotta a vér kalciumkoncentrációját az ép csoport szintjén, de a kalcium intenzívebben választódott ki a vesén keresztül - 22% -kal magasabb, mint az ép kontrollcsoportban.

A Canephron N összehasonlító a flarozukcinnal ellentétben kísérleti veseelégtelenség esetén nem növeli a vizelet kalcium kiválasztását a vesén keresztül. A vizelet kalciumszintje ebben a csoportban 1,8-szor alacsonyabb volt, mint az ép kontrollnál a kísérlet 14. napjáig.

Így a kísérleti veseelégtelenség kialakulása hypercalciuriát okozott. A Flarosukcin mindkét dózisban végzett vizsgálata hozzájárult a kalcium kiválasztásának fokozásához. Tehát a Flarosukcin 3,2 ml/kg dózis intenzívebben választja ki a kalciumot, összehasonlítva a 2,0 ml/kg dózissal, ami hypercalciuria kialakulásához vezethet.

Az összehasonlító gyógyszer nem állította helyre a napi kalcium kiválasztást.

A flarosukcin hatása a foszfor homeosztázisra

A kalcium- és foszforcsere összekapcsolódik. Az étkezés során megnövekedett kalciumbevitel a foszfor vizelettel történő kiválasztásának csökkenésével jár. A vér foszforkoncentrációjának növekedését nyilvánvalóan az okozza, hogy a hiperkalcémia hatás felszabadítja az intracelluláris foszfort a véráramba. Ugyanakkor a hiperkalcémia közvetlenül befolyásolhatja a veséket, növelve a tubuláris foszfor visszaszívódását a mellékpajzsmirigy-hormontól függetlenül. A fiziológiás vér kalciumszintjének helyreállítása a hypoparathyreosisban szenvedő betegeknél fokozott foszforválasztást eredményez a vizelettel. A paratiroidectomia után a kísérleti állatokban a foszfor jelentős mértékű beáramlása a tubuláris foszfor újrafelszívódásának csökkenését idézi elő, a vér kalciumkoncentrációjának egyidejű csökkenésével társulva. Ezért az állandó kalciumszint fenntartása kompenzálhatja a rendezetlen foszfor visszaszívódását. A fokozott szövetpusztulással járó magas katabolizmus és a metabolikus acidózis a veseelégtelenség szempontjából hipofoszfaturiatípussal jár.

Így a veseelégtelenség kialakulását a vér vagy a vizelet változásai jellemzik, mind a kalcium, mind a foszfor. Ezért érdekes volt a flarosukcin foszforegyensúlyra gyakorolt hatásának vizsgálata éretlen, kísérleti veseelégtelenségben szenvedő állatokban.

A 2. táblázat adatai szerint a patológiai kontroll állatok vérében a foszfortartalom nem emelkedett, és fiziológiai tartományon belül volt. A napi vizeletürítés 2,2-szeresére csökkent az intakt kontrollhoz képest, vagyis a kísérleti veseelégtelenség kialakulását hipo-foszfaturia kísérte.

A flarozukcin 2,0 ml/kg dózisban a patológiában csökkentette a vér foszforszintjét az ép értékekre, és a napi ürülést 2,3-szorosára növelte a patológiai kontrollhoz képest, amely megfelelt az intakt értékeknek.

A flarosukcin 3,2 ml/kg dózisban 2,7-szeresére növelte a vesén keresztüli foszfor kiválasztását a patológiai csoporthoz képest, és 24% -kal intenzívebben az intakt kontrollhoz képest.

A veseelégtelenségben alkalmazott összehasonlító Canephron N hasonló hatást mutatott, a vér foszforját intakt kontroll szinten tartotta. A foszfor kiválasztása a vizelettel azonban nem állt helyre, ami korrelált a gyógyszer vizeletkiválasztásra gyakorolt hatásának vizsgálatakor kapott adatokkal.