Az USA olajellátását érintő geopolitikai kockázatok a hetvenes évek eleje óta a legalacsonyabbak

Az Egyesült Államok olajellátását érintő geopolitikai kockázatok az 1970-es évek eleje óta a legkevesebbek, a repedés, az éghajlatváltozás és a globális kínálat sokszínűsége miatt - derül ki a Rice Egyetem Baker Intézetének Közpolitikai Intézetének szakértői által készített új cikkből. Amerika energetikai jóléte ellentétben áll az energiát exportáló országok teltebb időszakával, ahol a geopolitikai kihívásokat fiskális stressz és a növekvő belföldi energiaigény fokozta - írták a szerzők.

"Az amerikai olajbiztonság geopolitikai dimenziói" - társszerzők: Jim Krane, a Baker Intézet Wallace S. Wilson energetikai tanulmányainak munkatársa és Kenneth Medlock, az intézet Energetikai Tanulmányok Központjának vezető igazgatója. az Energy Policy folyóirat.

A szerzők azzal érvelnek, hogy bár az amerikai Perzsa-öböl szövetségeseinek továbbra is fontosak az Egyesült Államok biztonsági garanciái, az USA fokozott olajbiztonsága és egyéb tényezők lehetővé tehetik a katonai elkötelezettség csökkentését. Ugyanakkor az olajexportáló világ a fejlődő világ felé fordul, hogy piacokat találjon nyersolajának. Valamikor elképzelhető, hogy ezek az országok részt vehetnek a globális olajellátás biztonságának biztosításában - mondták a szerzők.

Az éghajlat-politikák ironikus módon növelik az olajbiztonságot a nagyobb üzemanyag-hatékonyság miatt, és az alternatív technológiák és üzemanyagok felé törekednek. "Ennélfogva az amerikaiak minél több alternatív járműtechnikát és üzemanyagot alkalmaznak, annál jobban elszigetelik magukat az olajzavaroktól" - írták a szerzők.

Ezen tényezők ellenére az olaj évtizedekig továbbra is a világ elsődleges közlekedési üzemanyaga, biztosítva stratégiai értékét és az Egyesült Államok érdekét a kereskedelem védelme terén.

"Amerika olajellátásának biztonsága és a globális olajkereskedelem stabilitása továbbra is az USA nemzetbiztonságának kritikus eleme" - írták a szerzők. "Míg az energiarendszerek gyors elmozdulásának lehetősége regionális szinten fennáll, az energiaátmenetek általában lassan, globálisan lépnek fel. A geopolitikai erők ezzel szemben sokkal ingatagabbak.

"Amint azt az iráni forradalom és a Szovjetunió bukása is bizonyítja, az átfogó változás egyik napról a másikra felemelheti a régóta fennálló kapcsolatokat" - írták. "Úgy tűnik, hogy a globális olajpiacok folyamatos tendenciái az amerikai olajellátás biztonságának folyamatos javulására utalnak. Az amerikai belföldi termelés növekszik, ahogy a globális olajellátás földrajzi sokfélesége is, és a környezeti nyomás ösztönzi a nagyobb hatékonyságot és a helyettesítő technológiák alkalmazását. Mindezek a tényezők hozzájárulnak az USA olajbiztonságához. "

Az olajgeopolitika tendenciái azonban ellentétes irányba mutatnak - állítják a szerzők. "A Trump-adminisztráció tranzakcionális megközelítése a nemzetközi kapcsolatokban fokozta az olaj exportáló államok közötti, amúgy is ingatag időszak bizonytalanságát" - írták a szerzők.

"Az arab tavaszi felkelések 2010-es kezdete óta az instabilitást súlyosbították az alacsony olajárak által okozott fiskális stressz, a szunnita és síita muszlimok által uralt régiók közötti feszültség növekedése és az ezzel járó szíriai, iraki, jemeni és líbiai háborúk, morzsolódó stabilitás Venezuelában és az Öböl-öböl sejdháborúi közötti kapcsolatok megszakadása. Legutóbb a Trump-adminisztráció súlyosbította a regionális geopolitikai feszültségeket azáltal, hogy pártokat vállalt az Öböl-medence közötti vitában. Széles szakadást váltott ki hosszú távú szövetségesekkel a bejelentett szándéka miatt hogy kilépjen a 2015-ös párizsi klímaegyezményből "- fogalmaztak a szerzők.

Az Egyesült Államok energiabiztonságának javítása az olajtermelő régiókban tapasztalható növekvő feszültségek ellenére kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államoknak folytatnia kell-e a Carter doktrína azon rendelkezéseinek betartatását, amelyek előírják Washingtonnak, hogy tartson fenn nagy és költséges katonai jelenlétet a Perzsa-öbölben. "A lehívás erős prima facie esete ellenére azt állítjuk, hogy az Egyesült Államok folyamatos jelenléte továbbra is kényszerítő" - írták a szerzők.

A jövőre nézve az amerikai olajbiztonság a Kínában, Indiában és más ázsiai államokban hozott fejlesztési döntéseken múlik, ahol az egykor elszegényedett tömegek középosztályba emelkednek - mondták a szerzők. "Kína és India olajintenzitása, valamint az olyan népes ASEAN-államok, mint Indonézia, nagyban befolyásolni fogják az Egyesült Államok jövőbeni olajbiztonságát" - írták a szerzők.

A cikket a Baker Intézet finanszírozta.