Biomarker a Gilbert-betegségre (BioGilbert) (BioGilbert)

A vizsgálat biztonsága és tudományos érvényessége a tanulmány megbízója és a kutatók feladata. Egy tanulmány felsorolása nem jelenti azt, hogy azt az Egyesült Államok szövetségi kormánya értékelte. A részletekért olvassa el a felelősség kizárását.

Tanulmány részletei
Táblázatos nézet
Nincs közzétett eredmény
Jogi nyilatkozat
Hogyan olvassuk el a tanulmányi jegyzőkönyvet

Állapot vagy betegség

Meulengracht-szindróma Hyperbilirubinemia Nem konjugált jóindulatú bilirubinemia

A Gilbert-szindróma egy enyhe genetikai májbetegség, amelynek során a szervezet nem tudja megfelelően feldolgozni a bilirubint, egy sárgás salakanyagot, amely akkor keletkezik, amikor a régi vagy elhasználódott vörösvértestek lebomlanak (hemolízis). Autoszomális recesszív tulajdonságként öröklődik.

A Gilbert-szindrómában szenvedő egyéneknél a bilirubin szintje megemelkedett (hiperbilirubinémia), mivel csökkent a specifikus májenzim szintje, amely szükséges a bilirubin eliminációjához. A legtöbb érintett egyénnek nincsenek tünetei, vagy csak enyhe sárgulást mutat a bőr, a nyálkahártya és a szemfehérje (sárgaság). A sárgaság csak kamaszkorban jelentkezhet. A bilirubin szint stressz, megerőltetés, kiszáradás, alkoholfogyasztás, böjt és/vagy fertőzés következtében növekedhet. Egyes egyéneknél a sárgaság csak akkor nyilvánulhat meg, ha ezen állapotok egyike váltja ki. Néhány érintett személy homályos, nem specifikus tünetekről számolt be, beleértve fáradtságot, gyengeséget és gyomor-bélrendszeri tüneteket, mint hányinger, hasi kellemetlenség és hasmenés.

A Gilbert-szindrómát a férfiaknál gyakrabban diagnosztizálják, mint a nőknél. A rendellenesség az általános populációban az egyének körülbelül 3-7 százalékát érinti, és minden faj egyénét érinti. Születéskor van jelen, de még késő tinikig vagy húszas évek elejéig nem diagnosztizálható.

A Gilbert-szindrómát a 2. kromoszóma (2q37) hosszú karján (q) elhelyezkedő UGT1A1 gén mutációi okozzák. Az UGT1A1 gén utasításokat tartalmaz az uridin-diszfoszfát-glükuronozil-transzferáz-1A1 (UGT1A1) néven ismert májenzim létrehozására (kódolására). Ez az enzim szükséges a bilirubin átalakulásához (konjugálásához) és az azt követő kiválasztásához a testből. A Gilbert-szindrómában szenvedő egyének megtartják a normál UGT1A1 enzimaktivitás körülbelül egyharmadát, és képesek annyi bilirubint konjugálni, hogy megakadályozzák a tünetek kialakulását.

A Gilbert-szindrómához kapcsolódó enyhe sárgaság ennek az enzimnek a csökkent mennyisége miatt következik be, ami a konjugálatlan bilirubin felhalmozódását eredményezi a szervezetben. A bilirubin a vér (plazma) folyékony részében kering, amely az albumin nevű fehérjéhez kötődik; ezt nevezzük konjugálatlan bilirubinnak, amely nem oldódik vízben (vízben oldhatatlan). Normális esetben ezt a nem konjugált bilirubint a májsejtek veszik fel, és az UGT1A1 enzim segítségével vízoldható bilirubin-glükuronidokká (konjugált bilirubin) alakítják, amelyek aztán az epével választódnak ki. Az epe az epehólyagban tárolódik, és felszólításra átjut a közös epevezetékbe, majd a vékonybél felső részébe (duodenum) és elősegíti az emésztést. A legtöbb bilirubin a széklettel ürül ki a szervezetből.

Az új módszerek, például a tömegspektrometria jó esélyt adnak az érintett betegek vérében (plazmájában) bekövetkező specifikus metabolikus változások jellemzésére, amelyek lehetővé teszik a betegség korábbi diagnosztizálását, nagyobb érzékenységgel és specifitással.

Ezért a vizsgálat célja egy új biokémiai marker azonosítása és validálása az érintett betegek plazmájából, amely korai diagnózis és ezáltal egy korábbi kezelés révén más betegek javát szolgálhatja.