Amebiasis

Okozati ügynökök

Az Entamoeba nemzetségbe tartozó számos protozoon faj gyarmatosítja az embereket, de nem mindegyik társul betegségekkel. Az Entamoeba histolytica jól ismert patogén amebaként, bél- és extraintesztinális fertőzésekkel társítva. Más morfológiailag azonos Entamoeba spp., Köztük az E. dispar, az E. moshkovskii és az E. bangladeshi, általában nem társulnak betegséggel, bár a patogén potenciál vizsgálata folyamatban van.

Míg a tárgyalt fajok morfológiailag azonosak, az elfogyasztott vörösvértesteknél megfigyelhető az E. histolytica (erythrophagocytosis); Az E. dispar alkalmanként a bevitt eritrociták esetében is megfigyelhető, bár erythrophagocytosisra való képessége sokkal kisebb, mint az E. histolytica esetében. A nem patogén amebák (pl. Endolimax nana, Iodamoeba buetschlii, más Entamoeba fajok) azért fontosak, mert diagnosztikai vizsgálatok során összetéveszthetők az E. histolytica-val.

Életciklus

központilag elhelyezkedő

Földrajzi eloszlás

A kórokozó Entamoeba fajok világszerte előfordulnak, és gyakran az emberi ürülékkel szennyezett édesvízből nyerik ki őket. Az amebiasis esetek többsége a fejlődő országokban fordul elő.

Az iparosodott országokban a kockázati csoportok közé tartoznak azok a férfiak, akik szexelnek férfival, utazók, friss bevándorlók, immunhiányos személyek és intézményesített populációk.

Klinikai előadás

A bél lumenére korlátozott fertőzések („luminalis amebiasis”) többsége tünetmentes. Az amebic colitis vagy invazív bél amebiasis akkor fordul elő, amikor a nyálkahártyát behatolják. A tünetek közé tartozik a súlyos vérhas és a kapcsolódó szövődmények. A súlyos krónikus fertőzések további szövődményekhez, például peritonitishez, perforációkhoz és amebic granulomák (ameboma) kialakulásához vezethetnek.

Az extrebesztinális amebiasis leggyakoribb megnyilvánulása az amebic májtályog. Pleuropulmonalis tályogot, agyi tályogot és nekrotikus elváltozásokat figyeltek meg a perianalis bőrön és a nemi szerveken is.

Az érett Entamoeba histolytica/Entamoeba dispar ciszták 4 maggal rendelkeznek, amelyek jellemzően központilag elhelyezkedő karyoszómákkal és finom, egyenletesen elosztott perifériás kromatinnal rendelkeznek. A ciszták általában 12-15 µm-esek.

Az érett Entamoeba histolytica/Entamoeba dispar ciszták 4 maggal rendelkeznek, amelyek jellemzően központilag elhelyezkedő karyoszómákkal és finom, egyenletesen elosztott perifériás kromatinnal rendelkeznek. A ciszták általában 12-15 µm-esek.

A patogén Entamoeba trophozoitáknak egyetlen magjuk van, amelyek központilag elhelyezkedő karyosomával és egyenletesen eloszló perifériás kromatinnal rendelkeznek. A citoplazma szemcsés vagy „őrölt üveg” megjelenésű. A trofozoiták általában 15–20 µm-esek (10–60 µm-es tartományban), a hasmenéses székletben általában hosszabbak.

Az Entamoeba histolytica/Entamoeba dispar trophozoitáknak egyetlen magjuk van, amelyek központilag elhelyezkedő karyosomával és egyenletesen eloszló perifériás kromatinnal rendelkeznek. A magnak ez a tipikus megjelenése nem mindig figyelhető meg, mivel egyes trophozoitáknak lehetnek excentrikus karioszóma és egyenetlen eloszlású perifériás kromatin magjai. A citoplazma szemcsés vagy „őrölt üveg” megjelenéssel rendelkezik. E. histolytica/E. a különbözõ trophozoiták általában 15-20 µm-esek (10–60 µm-es tartományban), hasmenéses székletben általában hosszabbak.

A patogén Entamoeba trophozoitáknak egyetlen magjuk van, amelyek központilag elhelyezkedő karioszóma és egyenletesen eloszló perifériás kromatinnal rendelkeznek. A magnak ez a tipikus megjelenése nem mindig figyelhető meg, mivel egyes trophozoitáknak lehetnek excentrikus karioszóma és egyenetlen eloszlású perifériás kromatin magjai. A citoplazma szemcsés vagy „őrölt üveg” megjelenéssel rendelkezik. A trofozoiták általában 15–20 µm-esek (10–60 µm-es tartományban), a hasmenéses székletben általában hosszabbak.

Az eritrofagocitózis (a vörösvértestek parazita általi lenyelése) klasszikusan társul az E. histolytica-hoz, de az E. dispar esetében ritkán fordulhat elő, ezért ez nem megbízható kritérium e fajok megkülönböztetésére. Vegye figyelembe, hogy a festett keneten ritkán figyelhető meg eritrofagocitózis.

Laboratóriumi diagnózis

Differenciáldiagnózis más amebák között

A patogén Entamoeba fajokat meg kell különböztetni más bél protozoáktól, például a nem patogén amebáktól (Entamoeba coli, E. hartmanni, E. gingivalis, Endolimax nana, Iodamoeba buetschlii) és a Dientamoeba fragilis zászlóshajótól. Ezek között morfológiai differenciálás lehetséges, de potenciálisan bonyolult, a ciszták és a trophozoiták morfológiai jellemzői alapján.

A kultúrában az E. moshkovskii differenciális növekedési jellemzői segíthetnek megkülönböztetni más fajoktól, de a tenyésztési módszereknek fontos korlátai vannak (hiányzó vegyes fertőzések, szennyeződés, munkaigényes, korlátozott hozzáférhetőség). Történelmileg az E. dispar és az E. histolytica differenciálása izoenzimatikus vagy immunológiai elemzésen alapult, de ezeket a hatékony molekuláris módszerek rendelkezésre állása már nem támogatja, és ritkán hajtják végre őket. Jelenleg molekuláris módszerek ajánlottak a patogén Entamoeba fajok megkülönböztetésére.

Mikroszkópos detektálás

A ciszták és a trophozoiták székletben történő mikroszkópos azonosítása a kórokozó Entamoeba fajok diagnosztizálásának általános módszere. Ez a következők segítségével érhető el:

  • Friss széklet: nedves tartók és tartósan festett készítmények (pl. Trikrom).
  • Koncentrátumok friss székletből: nedves tartók, jódfoltokkal vagy anélkül, és tartósan festett készítmények (pl. Trikróm). Bár hasznosak a ciszták számára, a koncentrációs módszerek nem feltétlenül hasznosak a trophozoiták kimutatására.
  • A mikroszkópia szintén alacsony érzékenységű, ha csak egy székletmintát elemeznek, és ehhez morfológiai diagnózisra kiképzett személyzetre van szükség. Három egymást követő székletminta tíz napon belüli gyűjtése és elemzése javítja a kimutatás esélyét. Emellett E. dispar, E. histolytica és E. a moshkovskii morfológia alapján nem különböztethető meg.

A tropozoitákat kolonoszkópia vagy műtét során nyert aspirátumokból vagy biopsziás mintákból is lehet azonosítani.

Immunodiagnosztika

Enzim immunoassay (EIA) készletek Entamoeba histolytica antitest kimutatására, valamint EIA készletek antigén kimutatásra kereskedelemben kaphatók az Egyesült Államokban. Az antitest-kimutatás akkor hasznos, ha extraintesztinális betegségben (azaz amebic májtályogban) szenvedő betegeknél a székletvizsgálat során általában nem találhatók organizmusok. Az antitest-kimutatás korlátozott diagnosztikai értéket mutat az olyan endemikus területekről származó betegeknél, amelyek valószínűleg előzőleg expozícióval és szerokonverzióval rendelkeznek, de azoknak a betegeknek a számára hasznosabb lehet, ahol a patogén Entamoeba spp. ritkák. Az antigének kimutatása aktív fertőzések során hasznos lehet a mikroszkópos diagnózis kiegészítéseként a paraziták kimutatásában, és megkülönböztetheti a patogén és a nem patogén fertőzéseket.

Antitest detektálás

Az indirekt hemagglutinációs (IHA) tesztet a kereskedelemben kapható EIA tesztkészletek helyettesítették az amebiasis rutinszerű szerodiagnosztikájához. Az antigén axen tenyésztett szervezetek nyers oldható kivonatából áll. Az EIA-teszt kimutatja az E. histolytica-ra specifikus antitestet az extraintesztinális amebiasisban szenvedő betegek körülbelül 95% -ában, az aktív bélfertőzésben szenvedő betegek 70% -ában és az aszimptomatikus személyek 10% -ában, akiknek az E. histolytica cisztája van. Ha az antitestek nem mutathatók ki a gyanított amebikus májtályog akut megjelenése esetén, 7-10 nappal később egy második mintát kell venni. Ha a második minta nem mutat szerokonverziót, más szereket kell mérlegelni. A detektálható E. histolytica-specifikus antitestek évekig fennmaradhatnak a sikeres kezelés után, így az antitestek jelenléte nem feltétlenül utal akut vagy aktuális fertőzésre. Emellett azok a betegek, akik nagyon endémiás területeken éltek, valószínűleg szeropozitívak lesznek a korábbi expozíció miatt. A specifitás legalább 95%: hamis pozitív reakciók ritkán fordulnak elő.

Bár beszámoltak az E. histolytica-ra specifikus IgM antitestek kimutatásáról, az érzékenység csak körülbelül 64% a jelenlegi invazív betegségben szenvedő betegeknél. Számos kereskedelmi EIA készlet kapható az antitestek kimutatására az Egyesült Államokban. Az E. dispar, E. moshkovskii vagy E. bangladeshi esetében nem léteznek kereskedelmi antitestdetektáló készletek.

Antigén detektálás

Az antigén detektálás hasznos lehet a mikroszkopikus diagnózis kiegészítéseként a paraziták kimutatásában, valamint a patogén és a nem patogén fertőzések megkülönböztetésében. Azonban a fagyasztott vagy rögzített minták, valamint az utókezelt példányok hasznossága korlátozott. A legújabb vizsgálatok azt mutatják, hogy a székletantigén-tesztek érzékenysége és specificitása javult monoklonális antitestek alkalmazásával, amelyek megkülönböztethetik az E. histolytica és az E. dispar fertőzéseket. Legalább egy kereskedelmi készlet elérhető, amely csak a kórokozó E. histolytica fertőzést detektálja a székletben; számos készlet áll rendelkezésre, amelyek kimutatják az E. histolytica antigéneket a székletben, de nem zárják ki az E. dispar fertőzéseket.

Molekuláris diagnózis

Hagyományos PCR

A referencia-diagnosztikai laboratóriumokban a hagyományos PCR-alapú vizsgálatokkal végzett molekuláris elemzés a választott módszer az E. histolytica és az E. dispar. Egyes vizsgálatok megkülönböztethetik E. moshkovskii-t is.

Valós idejű PCR

A TaqMan valós idejű PCR-megközelítést validálták a CDC-n, és az amebiasis differenciál laboratóriumi diagnózisához használják. A vizsgálat fajspecifikus TaqMan szondákkal duplex formátumban célozza meg a 18S rRNS gént, lehetővé téve mind az E. histolyrica, mind az E. dispar detektálását ugyanazon reakcióedényben.

Referenciák:
Qvarnstrom Y, James C, Xayavong M, Holloway B, Moura I, Visvesvara GS és mtsai. Az amebiasis differenciál laboratóriumi diagnózisának valós idejű PCR-alapjainak összehasonlítása. J Clin Microbiol 2005; 43: 5491-5497.

Laboratóriumi biztonság

A nem rögzített székletmintákban lévő ciszták potenciálisan fertőzőek. Vegye figyelembe a székletmintákra vonatkozó általános óvintézkedéseket: https://www.cdc.gov/dpdx/diagnosticprocedures/stool/safety.html.

Javasolt olvasmány

Ali, I.K.M., 2015. Bélbetegségek. Laboratóriumi orvostudományi klinikák, 35 (2), 393-422.

Heredia, R. D., Fonseca, J. A. és López, M. C., 2012. Az amebiasis diagnózisában figyelembe veendő új szer Entamoeba moshkovskii perspektívái. Acta Tropica, 123 (3), 139-145.

Morán, P., Rojas, L., Cerritos, R., Zermeno, V., Valadez, A., de Oca, GM, Reyes, MA, González, E., Partida, O., Hernández, E. és Nieves, M., 2013. Kután Amebiasis: a kialakuló parazita betegség molekuláris diagnózisának fontossága. American Journal of Tropical Medicine and Hygiene, 88 (1), pp.186-190.

Leo, M., Haque, R., Kabir, M., Roy, S., Lahlou, RM, Mondal, D., Tannich, E. és Petri, WA, 2006. Az Entamoeba histolytica antigén és antitest-pont értékelése -gondozási tesztek az amebiasis gyors diagnosztizálásához. Journal of Clinical microbiology, 44 (12), 4569-4571.

A DPDx egy oktatási erőforrás, amelyet egészségügyi szakemberek és laboratóriumi tudósok számára terveztek. A megelőzésről, a kontrollról és a kezelésről áttekintést a www.cdc.gov/parasites/ oldalon talál.

E-mail frissítések letöltése

Ha e-mailben szeretne értesítést kapni erről az oldalról, írja be e-mail címét: