Izokalorikus fruktóz-korlátozás és anyagcsere-javulás elhízásban és metabolikus szindrómában szenvedő gyermekeknél

Robert Lustig és munkatársai ezt a 2016-os vizsgálatot megelőzően a cukorfogyasztás metabolikus hatásait vizsgáló bizonyítékokat négy fő tényező zavarta meg:

Az étrendi visszahívásra támaszkodó tanulmányok (vagyis, amelyek megkérdezik az alanyoktól, hogy mennyi cukrot fogyasztanak) ismertek, hogy megbízhatatlan becsléseket adnak a tényleges cukorfogyasztásról;
Számos tanulmány, különösen rövid távú vizsgálat, olyan fruktózadagokat tesztelt, amelyek sem mennyiségükben, sem természetükben nem felelnek meg a valós fogyasztásnak;
Számos tanulmányt megzavart a súlygyarapodás - vagyis a fruktóz/cukor korlátozással kapcsolatos vizsgálatok súlycsökkenést, a fruktóz/cukor adagolásával kapcsolatos tanulmányok pedig súlygyarapodást váltottak ki - lehetetlenné téve annak megértését, hogy a súlyváltozás mely hatásokat okozta és melyeket az étrendi váltás miatt;
Más tanulmányokat megzavart a kalória mennyiségének vagy jellegének változása az alanyokkal. Például, ha a cukrokat eltávolítják az étrendből, és vagy nem helyettesítik, vagy nem helyettesítik zsírral vagy fehérjével, akkor a megfigyelt hatások a kalória- vagy szénhidrát-bevitel változásának tulajdoníthatók.

Ezt a rövid távú vizsgálatot az étrendi fruktóz csökkenésének az anyagcsere-egészség különféle markereire gyakorolt specifikus hatásainak elkülönítésére tervezték.

Negyvenhárom latin és afroamerikai serdülőt teszteltek kilenc napig. Valamennyi alanyot a kiindulási étrendhez hasonló étrenddel tápláltak (51% szénhidrát, 16% fehérje, 33% kalória kalóriában), de az étkezési cukorból származó összes kalória aránya 27,7% -ról 10,2% -ra csökkent. A cserét úgy hajtották végre, hogy cukortartalmú ételeket cseréltek alacsony cukortartalmú vagy cukormentes helyettesítőkre, amelyeket a helyi élelmiszerboltokból vásároltak. Az esetleges kalóriahiányt keményítő hozzáadásával pótolták. Az alanyoknak az UCSF Bionutrition Core-ban elkészített összes ételt a vizsgálat ideje alatt ellátták. Ez egykaros kialakítás volt, ahol minden alany a saját kontrolljaként szolgált, és a metabolikus markerek közötti különbséget a kiindulási és a 10. napon a cukorkorlátozás hatásának megállapítására használták.

Tíz nap alatt az alanyok különféle anyagcsere-változásokat mutattak, főleg javulásokat, többek között:

4,9 Hgmm-es csökkenés az átlagos diasztolés BP-ben (de a szisztolés BP-ben nincs változás);
Az éhomi inzulin 53% -os csökkenése és az éhomi glükóz 0,3 mmol/l csökkenése, az OGTT-vel mérve a glükóz és az inzulin AUC hasonlóan nagy javulása mellett;
Az éhomi trigliceridek 46% -os csökkenése, az LDL-C csökkenése 0,3 mmol/l és a HDL-C 0,1 mmol/l csökkenése;
az AST jelentős csökkenése és az ALT (a máj egészségének markerei) nem jelentős csökkenése; és
nem szándékos 0,9 kg átlagos fogyás (a kutatók megpróbáltak elegendő kalóriát etetni az alanyokkal a testsúly fenntartása érdekében, de 43 alanyból 33 azt jelentette, hogy nem tudta teljesíteni az összes kalóriát).

Összegezve: az adatok azt sugallják, hogy az étrendi cukor korlátozása kilenc napig a hiperinsulinémia csökkenését, a perifériás lipolízis és a zsírsav oxidációjának fokozódását, esetleg a máj egészségének fokozódását eredményezi.

a) glükóz és b) az OGTT-re adott inzulinválasz (átlag ± SEM) a 0. és 10. napon mind a 43 résztvevő esetében. c) glükóz és d) az OGTT-re adott inzulinválasz a 0. és 10. napon a poszt-hocsenzitivitás elemzés tíz résztvevőjére, akik a vizsgálati intervallum alatt híztak.
* o