Könyvespolc

NCBI könyvespolc. A Nemzeti Orvostudományi Könyvtár, az Országos Egészségügyi Intézetek szolgáltatása.

Benzie IFF, Wachtel-Galor S, szerkesztők. Gyógynövény: biomolekuláris és klinikai szempontok. 2. kiadás. Boca Raton (FL): CRC Press/Taylor & Francis; 2011.

Gyógynövény: biomolekuláris és klinikai szempontok. 2. kiadás.

William T. Cefalu, Jaqueline M. Stephens és David M. Ribnicky .

19.1. BEVEZETÉS

Az új diabéteszes esetek számának járványos növekedése az egész világon az egyik legriasztóbb statisztika az egészségügyi kérdésekben. A megfigyeléssel kapcsolatos legnagyobb aggodalom a betegséghez kapcsolódó krónikus szövődmények kialakulásával függ össze. Pontosabban, a cukorbetegség szövődményeit mikrovaszkuláris - retinopathia, nephropathia és neuropathia - vagy makrovaszkuláris - kardiovaszkuláris betegség (CVD), cerebrovaszkuláris balesetek (CVA) és perifériás vaszkuláris betegségek (PVD) kategóriákba sorolták. Közismert tény, hogy a szövődmények jelentős morbiditást és halálozást okoznak világszerte, és mint ilyenek, negatívan befolyásolják a cukorbetegek életminőségét, a fogyatékosság és a halál növekedésével. A cukorbetegség és az azzal összefüggő szövődmények gondozásának költségei megdöbbentőek. Például csak az Egyesült Államokban a cukorbetegség teljes becsült pénzügyi terhe 174 milliárd USD volt 2007-ben, és 2020-ra várhatóan 330 milliárd USD lesz az új esetek várható növekedése miatt.

A betegek dönthetnek úgy, hogy kiegészítik farmakológiai rendjüket étrend-kiegészítőkkel, sokféle formában, például vitamin- és/vagy ásványi anyag-keverékekkel, de a legnépszerűbb étrend-kiegészítők a természetes termékekből, azaz növényi vagy botanikai forrásokból származnak. . Sajnos jelentős vita áll fenn az étrend-kiegészítők és a botanikai kiegészítők hatékonyságával kapcsolatban, különös tekintettel a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek kezelésével kapcsolatos patofiziológiai tényezőkre. A vita azért létezik, mert a természetes termékekről jelentett hatékonysági adatok csak ellenőrizetlen tanulmányok és anekdotikus jelentések formájában vannak. A gyenge minőség-ellenőrzési intézkedések következetlen következményekkel járhatnak egyes természetes termékek esetében is. Jelenleg kevés következetes és reprodukálható hatékonysági adat áll rendelkezésre az embereken, amelyek javaslatot tehetnek a legtöbb botanikai vagy bioaktív kiegészítésre, mint a metabolikus szindrómához vagy a 2-es típusú cukorbetegséghez kapcsolódó kockázati tényezők kiegészítő kezelésére. Az általános használatra szánt határozott ajánlásokhoz meg kell ismerni a hatásmechanizmust is, amely a legtöbb botanika számára nem ismert.

19.2. A botanikák történeti felhasználása

19.3. A BOTANIKAI TEVÉKENYSÉGEK JAVASOLT MECHANIZMUSAI

Annak ellenére, hogy a botanikus szereket a cukorbetegség és az azzal összefüggő tünetek kezelésére már régóta használják, e vizsgálati terület egyik legfőbb aggálya a hatékonyságra vonatkozó végleges és következetes adatok hiánya, és ami még fontosabb, az ismeretek hiánya a gyógyszerkészítmény pontos mechanizmusáról (mechanizmusairól). akció. Ezek jelentős korlátozások, és nagyrészt ezek a korlátozások magyarázzák, hogy miért van jelentős szkepticizmus a növényi gyógymódok hatékonyságával kapcsolatban a nyugati orvoslásban. Ezen a területen azonban egyre több bizonyíték áll rendelkezésre, és ha bebizonyosodik, hogy egy botanika kedvező hatással van egy adott mechanizmusra, ez megalapozza az adott botanikai készítmény további és véglegesebb tanulmányait.

19.1. TÁBLÁZAT

Feltételezett mechanizmusok, amelyekkel a növényi anyagok megváltoztathatják az egész test szénhidrátanyagcseréjét.

19.4. INSULINI ELLENÁLLÁS 2. TÍPUSÚ CUKORBETŰSÉGEKBEN

Az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség egyik fő rendellenessége az inzulinrezisztencia. Kimutatták, hogy az inzulinrezisztencia jelen van a prediabetesben, és a cukorbetegség természetes kórtörténetének ebben a szakaszában megfigyelhető, hogy az inzulinszekréció fokozódik, vagyis a hiperinzulinémia az inzulinrezisztencia kompenzálása érdekében. A kompenzációt figyelembe véve a glükózszint a normál szinten vagy annak közelében marad. Amikor azonban az inzulin szekréciós funkciója csökkenni kezd, az inzulinrezisztencia teljes kompenzációja nem figyelhető meg, és ekkor hiperglikémiát észlelnek. Nyilvánvaló, hogy az inzulinrezisztencia a 2-es típusú cukorbetegség kulcsfontosságú patofiziológiai jellemzője, és szorosan összefügg a kardiovaszkuláris rizikófaktorokkal és a felgyorsult érelmeszesedéssel. Tekintettel az inzulinrezisztencia központi szerepére a cukorbetegségben, a 2-es típusú cukorbetegek kezelésének egyik legkívánatosabb célja az inzulinérzékenység in vivo növelése. A kalória-korlátozás és a fokozott fizikai aktivitás közismerten fokozza az inzulinérzékenységet. Sajnos az életmódbeli beavatkozás fenntartása a betegek számára hosszú távon nehéz. Ezért nagyon vonzó megközelítést javasoltak az inzulinérzékenység javítására a botanikai kiegészítés alkalmazásával.

Az inzulin hatása a perifériás szövetekben, például a zsírszövetben és az izomban, receptorkötést és fokozott intracelluláris jelátvitelt jelent. A kezdeti lépés az inzulin kötése a receptor α-alegységéhez. Ez a megkötés a β-alegység specifikus tirozin-maradékainak autofoszforilezéséhez vezet, és a receptor fokozott tirozin-kináz-aktivitásához vezet más fehérje szubsztrátok felé (Cefalu 2001; 19.1. Ábra). A fokozott inzulinreceptor tirozin kináz aktiváció az inzulin receptor szubsztrátok tirozin foszforilációját, a PI-3 kináz aktiválódását és az ebből adódó inzulinhatással járó sejtes folyamatokat (glükóztranszport, GLUT-4 transzlokáció, glikogénszintézis, fehérjeszintézis, antilipolízis és gén) eredményezi. kifejezés; Cefalu 2001). Elméletileg a botanikus képes lehet megváltoztatni az inzulin működését az inzulin receptor szignál kaszkád bármelyik lépésének modulálásával.

19.1. ÁBRA

Az inzulinjelző kaszkád. (Cefaluból, W. T. 2001. Exp Biol Med (Maywood) 226: 13–26. Engedéllyel.)

19.5. A 2. TÍPUSÚ CUKORBETŰSÉGRE VONATKOZÓ BOTANIKAI ÉS MECHANIZMUSOK

A kiválasztott növényi anyagok korlátozott listája, amelyekről a jelentések szerint megváltoztatják a szénhidrát-anyagcserét, a 19.2. Táblázatban található. Fontos azonban megjegyezni, hogy a glükóz- vagy inzulincsökkentő hatások konzisztens dokumentálását még nem mutatták be egyetlen botanikai területen sem. Minden, a történelemben használt, a növényi kiegészítőkben jelenleg alkalmazott felhasználást vagy a javasolt mechanizmusokon alapuló klinikai hatékonyság lehetőségét röviden a 19.5.1–19.5.12 szakasz ismerteti.

19.2. TÁBLÁZAT

Kiválasztott botanikai terápiák és javasolt intézkedések a szénhidrát anyagcserére.

19.5.1. B itter M elon (Momordica charantia)

A keserű dinnye egy hagyományos ázsiai eredetű növény, amely népszerű botanikai javaslat a cukorbetegség és a cukorbetegséggel összefüggő szövődmények kezelésére (Leung et al. 2009). A hatásmechanizmus feltehetően másodlagos a többféle bioaktív anyagtól, amelyek egyikének, a p-polipeptidnek a szerkezete állítólag az inzulinhoz hasonló szerkezetű, mint az állatokban, és mint ilyen, a glükózszint-csökkentő hatásúnak javasolják (Basch, Gabardi és Ulbricht 2003; Evans 2003; Grover és Yadav 2004; Krawinkel és Keding 2006). Pontosabban, a keserű dinnye gyümölcs tartalmaz cucurbitane típusú triterpenoidokat, „karantineknak” nevezett szteroid szaponinokat, inzulinszerű peptideket és alkaloidokat, amelyekről feltételezik, hogy hatással vannak a szénhidrát anyagcserére (Leung et al. 2009). Amint arról beszámoltunk, a keserű dinnye alkalmazásával kapcsolatos klinikai eredmények következetlenek, mivel a vizsgálatoknak csak körülbelül a fele bizonyítja a hatékonyságot. Nyilvánvaló, hogy vita van a jelentett megfigyelésekkel kapcsolatban, és aggályok merülnek fel a tanulmányok tervezésével és a statisztikai elemzések megfelelőségével kapcsolatban.

Egy másik változó, amely hozzájárulhat az inkonzisztens eredményekhez, a vizsgálati anyag előkészítése. A vizsgálati anyag friss gyümölcsléből, szárított teljes gyümölcsből, friss gyümölcsből, szárított mag nélküli gyümölcsből, magvakból, vizes kivonatból, metanolos kivonatból vagy tablettákból áll (Ahmad et al. 1999; Rathi, Grover és Vats 2002; Grover és Yadav 2004; Leung et al., 2009). Az ilyen változások nagymértékben befolyásolják a készítmény bioaktív tartalmát és a hatóanyagok biológiai hozzáférhetőségét. Ahmad és mtsai. (1999) viszonylag nagy számról számolt be (n = 100) intervenciós vizsgálat frissen elkészített keserű dinnye gyümölccsel, amelyet 2-es típusú cukorbetegeknél kaptak, 3 napos szájon át alkalmazott gyógyszeres kezelés után. A kutatók az éhomi és az étkezés utáni glükóz általános csökkenéséről számoltak be (Ahmad et al. 1999). Más adatok szerint a keserű dinnye jótékony hatásait a cukorbetegség kapcsolódó szövődményei, például vesebetegség, neuropátia, gyomor-bélrendszeri rendellenességek és szemészeti szövődmények, azaz szürkehályog, a diszlipidémiára gyakorolt lehetséges jótékony hatás mellett javasolják (Ahmed et al. 2001; Grover et al. 2001; Grover, Yadav és Vats 2002; Grover, Rathi és Vats 2002; Rathi és mtsai 2002; Chaturvedi 2005; Fernandes és mtsai 2007).

19.5.2. F enugreek (T rigonella foenum-graecum)

A görögszéna régóta és sokrétűen szerepel a gyógyászati alkalmazásban, és világszerte használják a cukorbetegség kezelésére (Basch és mtsai 2003; Evans 2003). A görögszémet hüvelyes gyógynövényként írják le, amelyet Indiában és Észak-Afrikában termesztenek. A magokat élelmiszer-összetevőként és fűszerként használják, és állítólag nagy mennyiségű fehérjét és rostot tartalmaznak. Állat- és emberkutatások során a görögszéna hipoglikémiás és hipokoleszterinémiás hatású (Srinivasan 2006). A görögszéna klinikai hatásai és különösen a hipoglikémiás hatások másodlagosak lehetnek a rosttartalomtól, ami potenciálisan befolyásolhatja a gyomor kiürülését, és az étkezés utáni vércukorszint csökkenését eredményezheti. Számos egyéb bioaktív vegyületről számoltak be, mint például a trigonel-alkaloid-vonal és a szteroid-szaponinok. A 4-hidroxi-izoleucint a görögszéna aktív vegyületének tekintik, és állítólag inzulinszerű hatása van (Broca et al. 1999, 2000).

Amint azt számos gyógynövénykészítmény esetében megjegyezték, a görögszéna esetében is következetlen klinikai eredményeket figyeltek meg, amelyek oka lehet a nem megfelelő tanulmányterv, a pontos végpontok hiánya, az alulteljesített vizsgálatok vagy a vizsgált anyag változékonysága. A görögszéna magporról azonban beszámoltak arról, hogy kedvezően befolyásolja az étel glikémiás indexét és a glükóz toleranciát mind a kontroll, mind a cukorbetegek körében (Gopalpura, Jayanthi és Dubey 2009). További vizsgálatok szerint a cukorbetegek 8 hétig tartó kezelése javította az éhomi glükóz és diszlipidémia szintjét (trigliceridek; Kassaian és mtsai 2009). Érdekes, hogy következetesebb eredmények érhetők el, ha a görögszéna nagyobb, 10–20 g/nap adagokban kerül forgalomba, és ez összefüggésben lehet az emésztési folyamatokra gyakorolt hatással (Srinivasan 2006).

19.5.3. G ymnema (G ymnema sylvestre)

19.5.4. H oodia (H oodia gordonii)

19.5.5. P rickly P fül C actus (O puntia spp.)

A fügekaktusz gyakori kaktusz, húsos szárát és körteszerű gyümölcsét gyógyszerként és ételként egyaránt fogyasztják. Közép- és Dél-Amerikában széles körben ismert és általánosan alkalmazott gyógynövényes kezelés a glükózkontroll érdekében (Roman-Ramos, Flores-Saenz és Alarcon-Aguilar 1995; Evans 2003). A fügekaktusz kaktuszban nagyon magas oldhatóságú rost- és pektintartalom van, amely megakadályozhatja a cukrok felszívódását (Marles és Farnsworth 1995). Ez lehet a legvalószínűbb oka a vércukorszintre gyakorolt szabályozási hatásoknak az egész test szintjén, de más mechanizmusokat is javasoltak (Marles és Farnsworth 1995; Roman-Ramos, Flores-Saenz és Alarcon-Aguilar 1995; Evans 2003) . Az izorhamnetikus-3-glükozid a sok aktív flavonoid közül az egyik, amelyet izoláltak Opuntia (Ginestra et al. 2009). A preklinikai vizsgálatokban, Opuntia spp., pektin, magolaj és por jelentősen csökkentette az összkoleszterin, az alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL) koleszterin és a triglicerid szintjét (Fernandez et al. 1992; Li et al. 2005; Ennouri et al. 2006; Oh and Lim 2006). A diszlipidémiára gyakorolt kedvező hatásokat 24 nem cukorbeteg férfival végzett kísérleti vizsgálat igazolta. Kimondottan, Opuntia robusta a pektin az összes koleszterinszintet 12% -kal, az LDL-koleszterinszintet 15% -kal, a triglicerideket 12% -kal, a vércukorszintet 11% -kal és az inzulinszintet 11% -kal csökkentette (Wolfram és mtsai 2002). Két kontrollált rövid távú vizsgálat 14, illetve 22 humán alanyról számolt be az éhomi glükóz- és inzulinszint csökkenéséről a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél (Frati et al. 1990; El Kossori et al. 1998).

19.5.6. G inseng (P anax spp.)

A ginzeng nagyon népszerű botanikai eszköz volt, amelyet a cukorbetegség kezelésére javasoltak (Griggs 1981; Marles és Farnsworth 1995; Vogler, Pittler és Ernst 1999; Evans 2003). Ellenőrzött vizsgálatok (Vogler, Pittler és Ernst 1999) áttekintése ginzengkivonatokkal (főleg Panax ginseng [Ázsiai ginzeng] és Panax quinquefolius [Amerikai ginzeng]) arra a következtetésre jutott, hogy nincs elegendő bizonyíték a lipid- vagy glikémiás indikációk hatékonyságának alátámasztására. Buettner és mtsai. (2006) összefoglalta a ginseng jelentett tanulmányainak átfogó adatbázis-elemzését (Panax spp.) a szív- és érrendszeri kockázati tényezőkkel kapcsolatos hatékonyságra, beleértve a vérnyomást, a lipidprofilokat és a vércukorszintet. Az átfogó elemzés azt sugallta, hogy a ginzengről megállapították, hogy kissé csökkenti a vérnyomást a placebóval összehasonlítva (tartomány: 0–4%), de vegyes eredményeket figyeltek meg a lipidekre gyakorolt hatás tekintetében. Ezenkívül számos tanulmányt találtak, amelyek azt mutatják, hogy a ginzeng csökkenti a vércukorszintet, de összességében arra a következtetésre jutottak, hogy az eredmények következetlenek voltak (Buettner et al. 2006).

19.5.7. C innamon (C innamomum cassia, V erum és O thers)

19.5.8. R usziai T arragon (A rtemisia dracunculus L.)

19.5.9. G arlic (A llium sativum)

Egy nemrégiben készült metaanalízis készült az elmúlt fél évszázad klinikai vizsgálatairól. A metaanalízis 11 klinikai vizsgálaton alapult 1955 és 2007 között, és valódi placebo csoportokat vett fel, kizárólag fokhagymás készítményeket használt, és statisztikai elemzéseikben beszámolt az átlagos szisztolés és/vagy diasztolés vérnyomásról (SBP/DBP) és a szórásokról. . Ez az elemzés arra a következtetésre jutott, hogy a fokhagymával kezelt egyének jobb eredményeket értek el, és a vérnyomás csökkentésében a hipertóniás egyéneknél jobb hatásokat figyeltek meg a placebóval kezelt csoporthoz képest. A hipertóniás alcsoportban a vérnyomás átlagos (SD) csökkenése 8,4 (2,8) Hgmm (n = 4; o inkgo (G inkgo biloba)

A ginkgo, amely Kínában évszázadok óta népszerű növényi gyógymód, Európában és Amerikában is népszerűvé vált. A javasolt javallatok egyike a forgalom javítása volt. Számos tanulmány fókuszában a ginkgo levél kivonatának értékelését, valamint az endothelium és a vazodilatáció kalciumszintjének modulációját mérték (Chen et al. 2009). A ginkgo hipotenzív hatásáról preklinikai vizsgálatokban számoltak be (Kubota és mtsai 2006a, 2006b; Koltermann és mtsai 2007). Más vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a hosszú távú bevitel nem biztos, hogy hasznos (Tada és mtsai 2008). A klinikai adatok azt is sugallják, hogy a ginkgo egészséges személyeknél 3 hónapos kezelés alatt és átmeneti stressz okozta magas vérnyomás egyetlen kezelésén belül csökkentheti a vérnyomást (Kudolo 2000; Jezova és mtsai 2002). Vita azonban fennáll, mivel más klinikai vizsgálatok nem tudták megerősíteni a hatást (Chen et al. 2009).

19.5.11. I vy G a miénk

A borostyán tököt történelmileg az ájurvédikus orvoslásban, a hagyományos kelet-indiai gyógyító rendszerben alkalmazták a glikozuria kezelésére. A jelentések szerint a növényben lévő aktív vegyületek utánozhatják az inzulin hatását és elnyomhatják a glükóztermelésben részt vevő egyes enzimek aktivitását. Borostyán tök kivonattal végzett klinikai kutatások azt sugallták, hogy hatása van a kezelt betegcsoportok éhomi és étkezés utáni vércukorszintjére (Kuriyan et al. 2007).

19.5.12. Egy loe (A loe vera)

Aloe vera Indiában és az Arab-félszigeten cukorbetegség gyógykezelésében is alkalmazták (Vogler és Ernst 1999; Evans 2003). A levelek belső részéből nyert gél tartalmazhat glükomannánt, egy vízben oldódó rostot, amelynek állítólag hipoglikémiás és inzulinérzékenyítő hatása van (Vuksan és mtsai 1999, 2000). A preklinikai vizsgálatok következetlen eredményekről számoltak be (Yeh és mtsai 2003). Kis méretű klinikai kutatások azonban az éhomi éhgyomri glükózszint javulását javasolták a kivonattal (Bunyapraphatsara et al. 1996; Yongchaiyudha et al. 1996; Yeh et al. 2003). A gyógynövények glikémiára gyakorolt hatásainak átfogó áttekintésében Yeh és mtsai. (2003) arra a következtetésre jutott, hogy az előzetes adatok a Aloe vera a glikémiás kontrollban; azonban további érvényesítésre van szükség.

19.6. KÖVETKEZTETÉSEK

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Ezt a tanulmányt az Országos Kiegészítő és Alternatív Orvostudományi Központ és az Étrend-kiegészítők Hivatala P50AT002776-01 támogatja, amelyek a Pennington Biomedical Research Center (LSU System) és a Rutgers University botanikai kutatóközpontját finanszírozzák.