Diéta agyi egészség és neurológiai rendellenességek esetén: Kockázati tényezők és kezelések

A táplálkozás egészségben és betegségekben betöltött szerepét ősidők óta értékelik. Kr. E. 400 körül Hippokratész ezt írta: „Az étel legyen az ön gyógyszere, a gyógyszer pedig az ön étele.” A 12. században Moses Maimonides nagy filozófus és orvos azt írta, hogy „minden diétával kezelhető betegséget nem szabad más módon kezelni”. Most, a 21. században a médiában a „szuperélelmiszerek”, a csodálatos táplálék-kiegészítők és a speciális diéták által támasztott állítások bombáznak bennünket, amelyek a betegségek gyógyítását vagy megelőzését, az egészség javítását és a működés helyreállítását ígérik. A figyelem nagy része a neurológiai betegségekre, az agy egészségére és a pszichológiai működésre (viselkedés, megismerés és érzelmek) irányult.

A hiperbolát leszámítva az elmúlt két évtized jelentős előrelépést tett abban, hogy megértsük a specifikus tápanyagok és táplálkozási minták szerepét az agy fejlődésében, fiziológiájában és működésében [1,2,3,4]. A kötet fejezetei csak mintavételek a specifikus vegyületek és tápanyagok agyműködésben és diszfunkcióban betöltött szerepéről, valamint az étrend neurológiai és pszichés rendellenességek megelőzéséről és kezeléséről szóló legújabb kutatásairól.

Az ω-3 és ω-6 többszörösen telítetlen zsírsavak (PUFA-k) régóta elismerten elengedhetetlenek a sejtmembránok és a normális idegműködés szempontjából. Hiányosságok Az ω-3 PUFA-k a hangulati rendellenességektől a skizofrénián át az Alzheimer-kórig mindenhez társultak. Fuentes-Albero és munkatársai [5] arról számolnak be, hogy a figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenességben (ADHD) szenvedő spanyol iskolások olyan étrendet fogyasztanak, amelyek alacsonyabbak az ω-3 PUFA-kban, mint ADHD nélküli társaik. Mivel ez egy eset-kontroll megfigyeléses vizsgálat, nem pedig randomizált vizsgálat, ok-okozati következtetéseket nem lehet levonni. Azonban a szerzők felhívását a zsíros halak (az ω-3 PUFA-k fő táplálkozási forrása) fokozott fogyasztására, az egészséges táplálkozási szokások részeként, más kutatások is jól alátámasztják.

A mindenki étrendjének másik alkotóeleme a koffein, amely világszerte messze a leggyakrabban használt pszichoaktív anyag. Ueda és Nakao [6] egészséges fiatal férfiak kis csoportjában vizsgálták ennek a stimulánsnak a megismerésre és az elektrofiziológiára gyakorolt akut hatásait. A csúcskoncentráció gyors elérése érdekében a gyógyszert inkább „elpárologtatták”, nem pedig lenyelték. A koffein valamivel nagyobb mértékben növelte a munkamemória teljesítményét (N-back feladat), mint a placebo esetében. A theta sávban az EEG teljesítmény fokozódott a koffeingőz belélegzése után, de csak a kiválasztott jobboldali félteke frontális, központi és temporális elektródákból. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a koffein, egy adenozin receptor blokkoló, növeli a jobb agyfélteke régiók aktivitását, amelyek közvetítik a munkamemória feladatához szükséges figyelmi és végrehajtó funkciókat. Ezenkívül a koffein transzpulmonális adagolása az agy aktivitásának nagyon gyors változását eredményezte. A megismerés és az érzelmi állapotok egyéb aspektusaira gyakorolt hatásait még vizsgálni kell.

A táplálkozási kutatás egyik legaktívabb területe az étrendi zsírok szerepe az agy működésében. Loprinzi és munkatársai [7] áttekintették a magas zsírtartalmú étrend tanulásra és memóriára gyakorolt hatásainak tudományos irodalmát. Megállapították, hogy a rágcsálók valamennyi laboratóriumi vizsgálata a zsírtartalmú étrend jelentős káros hatásait mutatta ki a szokásos étrendekhez képest. Az összes áttekintett tanulmány azonban azt is megállapította, hogy az alanyok rendszeres testmozgással ellensúlyozhatják ezt a hatást. Különféle mechanizmusokat javasolnak, ideértve a BDNF és a szinapszin-1 növekedését, valamint a gyulladásos prokaminok és az inzulinrezisztencia csökkenését. Hogy az emberi memória minden fajtájára (például epizodikus/szemantikus, deklaratív/eljárási, retrospektív/prospektív) ilyen jótékony hatás tapasztalható-e egy edzésprogram után (milyen típusú? Mennyire erőteljes? Milyen gyakran?).

A zsírokról szólva a zsírtartalmú étrendnek legalább egy formája létezik, amelynek egyértelmű neuroterápiás és esetleg neuroprotektív hatása van. Ahogy McDonald és Cervenka [8] leírta, a ketogén étrend, amely nagy mennyiségű zsírt és nagyon kevés szénhidrátot kombinál, a májat keton testek (acetoacetát és β-hidroxi-butirát) termelésére készteti, amelyeket aztán energiaforrásként használnak a neuronok számára. A ketogenezis megváltoztatja az ingerlő és gátló neurotranszmitterek egyensúlyát is, módosítja a génexpressziót, csökkenti az oxidatív stresszt és a gyulladást, és egyéb hatással van az agy működésére. A ketogén étrendet 100 évvel ezelőtt vezették be az epilepszia kezelésére, és ma a gyógyszeres-refrakter rohamok kezelésének pillére. Jelenleg számos más neurológiai rendellenesség, például stroke, glioblastoma, amiotróf laterális szklerózis és Alzheimer-kór szempontjából vizsgálják.

Ez a vékony kötet nem képes igazolni az étrenddel és a táplálkozással kapcsolatos fejlődő idegtudomány gazdagságát. Gyanítom, hogy a következő két évtized még izgalmasabb előrelépéseket fog elérni. Maradjon velünk.

Összeférhetetlenség

A szerzők nem jelentenek összeférhetetlenséget.