Digoxin vs. amiodaron

Digoxin vs. amiodaron: Mi a különbség?

  • A digoxin és az amiodaron olyan szívgyógyszerek, amelyeket rendellenes szívritmus és pangásos szívelégtelenség kezelésére használnak.
  • A digoxint a szívizom kontraktilitásának növelésére használják szívelégtelenségben szenvedő gyermekkorú betegeknél is.
  • A digoxin márkanevei közé tartozik a Lanoxin és a Lanoxin Pediatric.
  • Az amiodaron márkanevei közé tartozik a Cordarone, a Nextrone és a Pacerone.
  • A digoxin és az amiodaron különböző gyógyszerosztályokba tartozik. A digoxin szívglikozid, az amiodaron pedig antiaritmiás gyógyszer.
  • A digoxin és az amiodaron hasonló mellékhatásai közé tartozik az émelygés, hányás és szédülés.
  • Az amiodarontól eltérő digoxin mellékhatások közé tartozik a hasmenés, fejfájás, bőrkiütés és mentális változások.
  • Az amiodaron digoxintól eltérő mellékhatásai: fáradtság, szemlerakódások, remegés, bizonytalan járás, székrekedés, fogyás és vizuális változások.

Mik azok a digoxin és az amiodaron?

A digoxin olyan szívglikozid, amelyet enyhe vagy közepesen súlyos pangásos szívelégtelenségben szenvedő felnőttek kezelésére, valamint abnormálisan gyors pitvari ritmusok (például pitvarfibrilláció, pitvari flutter és pitvari tachycardia) kezelésére használnak. A digoxint a szívelégtelenségben szenvedő gyermekeknél a szívösszehúzódások fokozására is használják. A digoxin növeli a szívizom összehúzódásának erejét azáltal, hogy gátolja az ATPáz enzim aktivitását, amely szabályozza a nátrium, a kálium és a kalcium mozgását a szívizomba. A kalcium szabályozza a kontrakció erejét, ezért az ATPáz gátlása növeli a kalciumszintet a szívizomban, ami a szív összehúzódásának erejét eredményezi. A digoxin lassítja az elektromos vezetést a pitvarok és a szív kamrái között, ezért rendellenesen gyors pitvari ritmusok kezelésére használják.

Az amiodaron antiaritmiás gyógyszer. Az amiodaront "széles spektrumú" antiaritmiás gyógyszernek tekintik, vagyis több és összetett hatást gyakorol a szív elektromos aktivitására, amely felelős a szív ritmusáért. A legfontosabb elektromos hatások közé tartozik a késés a szív elektromos rendszerének "újratöltésében" a szív összehúzódása után (repolarizáció); az elektromos fázis meghosszabbodása, amelynek során a szív izomsejtjeit elektromosan stimulálják (akciós potenciál); az elektromos vezetés sebességének lassulása (hogy az egyes impulzusokat milyen gyorsan vezetik át a szív elektromos rendszerén keresztül); a szív elektromos impulzusainak normál generátorának (a szív pacemakerének) gyorsabb lecsökkenése; és a vezetés lassulása különféle speciális elektromos utakon (ún. kiegészítő utakon) keresztül, amelyek felelősek lehetnek az aritmiákért. Az amiodaron az erek kitágulását is okozza, ami vérnyomásesést eredményezhet. E hatás miatt előnyös lehet pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegek számára is.

Melyek a digoxin és az amiodaron mellékhatásai?

Digoxin

Gyakori mellékhatások:

  • hányinger,
  • hasmenés,
  • hányás,
  • fejfájás,
  • szédülés,
  • bőrkiütés, és
  • mentális változások.

Számos digoxin mellékhatás dózisfüggő, és akkor fordul elő, ha a vérszint meghaladja a szűk terápiás tartományt. Ezért a digoxin mellékhatásai elkerülhetők a vérszint terápiás szinten tartásával.

A digoxinnal kapcsolatos súlyos mellékhatások a következők:

  • szívblokk,
  • gyors szívverés, és
  • lassú pulzus.

A digoxint vizuális zavarokkal (homályos vagy sárga látás), hasi fájdalommal és mellnagyobbítással is társították. Az alacsony vér káliumszinttel rendelkező betegeknél digoxin-toxicitás alakulhat ki akkor is, ha a digoxin-szintet nem tartják emelkedettnek. Hasonlóképpen, a magas kalcium- és alacsony magnéziumszint növelheti a digoxin toxicitását, és súlyos zavarokat okozhat a szívritmusban.

Amiodaron

FIGYELEM

Az amiodaron csak a jelzett életveszélyes aritmiában szenvedő betegeknél alkalmazható, mivel alkalmazása jelentős toxicitással jár.

Az amiodaronnak számos potenciálisan végzetes toxicitása van, amelyek közül a legfontosabb a pulmonalis toxicitás (túlérzékenységi pneumonitis vagy interstitialis/alveoláris pneumonitis), amely klinikailag megnyilvánuló betegséghez vezetett, akár 10% -tól 17% -ig terjedő kamrai aritmiában szenvedő betegeknél. körülbelül 400 mg/nap dózis, és tünetek nélküli rendellenes diffúziós kapacitásként a betegek sokkal nagyobb százalékában. A tüdő toxicitása az idő körülbelül 10% -ában végzetes volt.

Az amiodaronnál gyakori a májkárosodás, de általában enyhe, és csak rendellenes májenzimek bizonyítják. Előfordulhat azonban májbetegség, amely néhány esetben végzetesnek bizonyult.

Mint más antiaritmiás szerek, az amiodaron is súlyosbíthatja az aritmiát, például azáltal, hogy az aritmiát kevésbé jól tolerálja vagy nehezebben tudja visszafordítani. Ez a különböző sorozatú betegek 2-5% -ánál fordult elő, és jelentős szívblokk vagy sinus bradycardia 2-5% -nál fordult elő. Ezeknek az eseményeknek a legtöbb esetben a megfelelő klinikai körülmények között kezelhetőknek kell lenniük. Bár az ilyen proarritmiás események gyakorisága nem tűnik nagyobbnak az amiodaronnal, mint sok más, ebben a populációban alkalmazott szerrel, a hatások elhúzódnak, amikor bekövetkeznek.

Az amiodaron még azoknál a betegeknél is fennáll, akiknél nagy az aritmikus halál kockázata, és akiknél az amiodaron toxicitása elfogadható kockázat, komoly kezelési problémákat vet fel, amelyek életveszélyesek lehetnek a hirtelen halál kockázatának kitett populációban, ezért az orvosoknak minden erőfeszítést meg kell tenniük az alternatív módszerek alkalmazására. ügynökök először.

Az amiodaron hatékony és biztonságos alkalmazásának nehézsége önmagában is jelentős kockázatot jelent a betegek számára. A jelzett ritmuszavarral küzdő betegeket kórházba kell hospitalizálni, amíg az amiodaron telítő dózist adnak, és a válasz általában legalább egy hetet igényel, általában kettőt vagy többet. Mivel az abszorpció és az elimináció változó, a fenntartó dózis kiválasztása nehéz, és nem szokatlan az adag csökkentése vagy a kezelés abbahagyása.

Gyakori mellékhatások

Gyakori mellékhatások:

  • fáradtság,
  • szemlerakódások,
  • remegés,
  • bizonytalan járás,
  • hányinger,
  • hányás,
  • székrekedés,
  • fogyás,
  • szédülés, és
  • vizuális változások.

Az amiodaron a következőkhöz is társul:

  • szívblokk,
  • alacsony vérnyomás,
  • tüdőfibrózis (tüdő hegesedése),
  • szív elégtelenség,
  • szívroham,
  • hypothyreosis vagy hyperthyreosis,
  • kék bőr elszíneződés,
  • májelégtelenség, és
  • Kardiogén sokk.

Mi az adag a digoxin és az amiodaron között?

Digoxin

  • A digoxin étkezés közben vagy attól függetlenül is bevehető.
  • A digoxint elsősorban a vesék választják ki; ezért veseelégtelenségben szenvedő betegeknél csökkenteni kell a digoxin adagját.
  • A digoxin vérszintjét a dózisok kiigazítására használják a toxicitás elkerülése érdekében.
  • A szokásos kezdő adag 0,0625-0,25 mg naponta, kortól és vesefunkciótól függően.
  • Az adag kéthetente növelhető a kívánt válasz elérése érdekében.
  • A szokásos fenntartó adag napi 0,125–0,5 mg.

Amiodaron

Az ajánlott adagolási séma egy kezdeti 800-1600 mg kezdő dózis 1-3 hétig, majd 600-800 mg naponta 1 hónapig, majd napi 400 mg fenntartás céljából. Az orvosoknak szorosan nyomon kell követniük a reakciót, és az egyes betegeknél egyedileg kell meghatározniuk az adagot. Az amiodaron adható naponta egyszer, vagy naponta kétszer étkezés közben, a gyomorpanaszok minimalizálása érdekében, ami nagyobb dózisoknál gyakrabban jelentkezik.

közé tartozik

DIABEMUTATÁS

Milyen gyógyszerek lépnek kölcsönhatásba a digoxinnal és az amiodaronnal?

Digoxin

Olyan gyógyszerek, mint a gentamicin, tetraciklin, ranolazin (Ranexa), verapamil (Calan, Verelan, Verelan PM, Isoptin, Isoptin SR, Covera-HS), kinidin (Quinaglute, Quinide), amiodaron (Cordarone), indometacin (Indocin, Indocin ), az alprazolam (Xanax, Xanax XR, Niravam), a spironolakton (Aldactone) és az itrakonazol (Sporanox) növelheti a digoxin szintjét és a toxicitás kockázatát. Digoxin és béta-blokkolók (például propranolol [Inderal, Inderal LA]) vagy kalciumcsatorna-blokkolók vagy CCB-k (például verapamil) együttes alkalmazása, amelyek szintén csökkentik a pulzusszámot, súlyos pulzus lassulást okozhatnak.

A vizelethajtó által kiváltott (például furoszemid [Lasix] által okozott) vér kálium- vagy magnéziumszint-csökkenése hajlamosíthatja a betegeket a digoxin által kiváltott rendellenes szívritmusokra.

A szakinavir (Invirase) és a ritonavir (Norvir) növeli a digoxin mennyiségét a szervezetben, és digoxin-toxicitást okozhatnak.

A Mirabegron (Mybetriq) növeli a digoxin vérszintjét. A legalacsonyabb digoxin-dózist kell alkalmazni, ha olyan emberek is alkalmazzák, akik mirabegront is használnak.

Az omeprazol (Prilosec) és más, a gyomor savasságát csökkentő gyógyszerek növelhetik a digoxin vérszintjét.

Amiodaron

Az amiodaron kölcsönhatásba léphet béta-blokkolókkal, például atenolollal (Tenormin), propranolollal (Inderal), metoprolollal (Lopressor) vagy bizonyos kalciumcsatorna-blokkolókkal, például verapamillal (Calan, Isoptin, Verelan, Covera-HS) vagy diltiazemmel (Cardizem, Dilacor), Tiazac), ami túl lassú pulzusszámot vagy az elektromos impulzus szíven történő vezetésének blokkolását eredményezi.

Az amiodaron növeli a digoxin (Lanoxin) vérszintjét, ha a két gyógyszert együtt adják. Az amiodaron terápia megkezdésekor ajánlott a digoxin adagjának 50% -os csökkentése. A flekainid (Tambocor) vérkoncentrációja több mint 50% -kal nő az amiodaronnal együtt. A prokainamid (Procan-SR, Pronestyl) és a kinidin (Quinidex, Quinaglute) koncentrációja 30-50% -kal nő az amiodaron-terápia első hetében. Ezekkel a kombinációkkal additív elektromos hatások jelentkeznek, és ennek következtében súlyosbodó ritmuszavarok jelentkezhetnek. Egyes szakértők javasolják ezen egyéb gyógyszerek dózisának csökkentését az amiodaron beindításakor. Az amiodaron fenitoin (Dilantin) toxicitást eredményezhet, mert kétszer vagy háromszorosára növeli a fenitoin vérkoncentrációját. A fenitoin-toxicitás tünetei, beleértve a bizonytalan szemmozgást (átmeneti és reverzibilis), fáradtságot és bizonytalan járást.

A ritonavir (Norvir), a tipranavir (Aptivus), az indinavir (Crixivan) és a szakinavir (Invirase) gátolhatja az amiodaron metabolizmusáért (lebontásáért) felelős enzimet. Nem szabad kombinálni őket amiodaronnal.

Az amiodaron kölcsönhatásba léphet triciklusos antidepresszánsokkal (például amitriptilin [Endep, Elavil]) vagy fenotiazinokkal (például klórpromazin [Thorazine]) és potenciálisan súlyos ritmuszavarokat okozhat.

Az amiodaron kölcsönhatásba lép a warfarinnal (Coumadin), és növeli a vérzés kockázatát. A vérzés súlyos vagy akár végzetes is lehet. Ez a hatás már 4-6 nappal a gyógyszerek kombinációjának megkezdése után jelentkezhet, vagy néhány héttel késhet. Alvadási vizsgálatokat valószínűleg az amiodaron-kezelés korai szakaszában kell elvégezni a warfarint szedő betegek körében.

Az amiodaron kölcsönhatásba léphet néhány, a sztatin osztályba tartozó koleszterinszint-csökkentő gyógyszerrel, például a szimvasztatinnal (Zocor), az atorvastatinnal (Lipitor) és a lovasztatinnal (Mevacor), fokozva a sztatinok mellékhatásait, amelyek közé tartozik a súlyos izomzavar, veseelégtelenség vagy máj. betegség. Ez a kölcsönhatás dózisfüggő, ami azt jelenti, hogy az alacsonyabb statin dózisok biztonságosabbak, mint az amiodaronnal együtt alkalmazott magasabb dózisok. Egy alternatív statin, a pravasztatin (Pravachol) nem osztja ezt az interakciót, és biztonságosabb az amiodaront szedő betegeknél.

Az amiodaron gátolja a dextrometorfán metabolizmusát, a köhögéscsillapítót, amelyet a legtöbb vény nélkül kapható (és néhány vényköteles) köhögés és megfázás elleni gyógyszer (például Robitussin-DM) tartalmaz. Bár az interakció jelentősége nem ismert, valószínűleg ezt a két gyógyszert nem szabad együtt szedni.

A grapefruitlé csökkentheti az amiodaron bomlását a gyomorban, ami megnövelheti az amiodaron vérszintjét. Az amiodaronnal történő kezelés során kerülni kell a grapefruit levét.

A digoxin és az amiodaron biztonságos használata terhes vagy szoptatás alatt?

Digoxin

Terhes nőkön nincs megfelelő vizsgálat.

A digoxin kiválasztódik az anyatejbe az anya vérében lévő koncentrációkhoz hasonló koncentrációkban. A csecsemő anyatejből felszívódó digoxin teljes mennyisége azonban nem lehet elegendő a hatások kiváltásához. A digoxint szedő szoptató anyáknak körültekintően kell eljárniuk.

Amiodaron

Az amiodaront nem szabad terhesség alatt alkalmazni, mert magzati károsodást okozhat. Beszámoltak veleszületett hypothyreosisról vagy hyperthyreosisról, amikor az amiodaront terhesség alatt alkalmazták.

Az amiodaron kiválasztódik az anyatejbe, és káros hatásokat okozhat a csecsemőben. Az amiodaront kapó anyáknak abba kell hagyniuk a szoptatást.