Distalis radiális törés

Distalis radiális törések olyan heterogén töréscsoportok, amelyek a disztális sugárnál fordulnak elő, és a csuklónál a domináns töréstípusok. Ezek a gyakori törések általában akkor fordulnak elő, amikor jelentős erő hat a disztális radiális metafízisre.

Ezen az oldalon:

Járványtan

Distalis radiális törések bármely betegcsoportban megfigyelhetők, és van egy bimodális életkor és nem szerinti megoszlás: a fiatalabb betegek általában férfiak, az idősebbek pedig nők.

Klinikai előadás

A disztális radiális töréssel rendelkező betegek többsége a kinyújtott kézre esést követően jelentkezik. Fájdalmaik vannak és csökkent mozgástartományuk van. Lehet társult deformitás és súlyos esetekben disztális neurovaszkuláris kompromisszum.

Patológia

Etiológia

A trauma szinte mindig a disztális radiális törések oka, és gyakran a kinyújtott kézre esés következménye (FOOSH).

Fiatal felnőtteknél a hosszú csontok általában erősek, és a csonttöréshez szükséges erő jelentős. Így a disztális radiális törések fiatalabb betegeknél sokkal nagyobb erőt igényelnek, pl. jelentős magasságból zuhanás, súlyos közúti közlekedési baleset.

Időseknél a csontok általában sokkal kisebb csontsűrűségűek, következésképpen sokkal gyengébbek. A disztális sugár törése sokkal kisebb erőt kifejtő sérülésekkel fordulhat elő, pl. álló magasságból zuhan.

Kórélettan

A kézre és a csuklóra hosszirányban vagy ferdén kifejtett erőt elnyeli a disztális sugár, mert ez az alkar terhelő csontja. Ha ez az erő nagyobb, mint a csont ereje, törés következik be.

Amikor a legtöbb ember leesik, nem terheli axiálisan az alkart, hanem ferde erőt fejt ki hosszanti és hátsó irányban. Ha törés mégis bekövetkezik, általában a hátsó szögeléssel jár.

Osztályozás

Leginkább törés típusuk, helyük, elmozdulásuk és ízületi érintettségük alapján írható le. Hagyományosan azonos neveket adtak a disztális sugár gyakori töréstípusainak:

Colles-törés: keresztirányú extra-artikuláris törés háti szögelléssel
Smith-törés: keresztirányú törés tenyérszöggel
Barton-törés
sofőr törés

Számos radiológiai osztályozási rendszer létezik, pl. Frykman osztályozás. Fontosabb azonban felismerni, hogy mi teszi a törést súlyosabbá:

ferde, spirális vagy aprított kialakítású
nagyobb fokú szögellés
intraartikuláris érintettség
további törések
- disztális ulna/ulnar styloid
- sajka alakú
kapcsolódó diszlokáció
- distalis radioulnar ízület (Galeazzi törés-diszlokáció)
- lunate/perilunate diszlokáció
kapcsolódó szalagos sérülés
- scapholunate disszociáció

Radiográfiai jellemzők

A diagnózis általában csak egy szokásos csukló röntgen sorozatot igényel. Egyes összetett esetekben további keresztmetszeti képalkotásra (általában CT) van szükség a törés pontos értékeléséhez. Különösen igaz ez akkor, ha több részből álló törés van, ízületi érintettséggel.

Sima röntgen/CT

A legtöbb distalis radiális törés felnőtt betegeknél keresztirányú metaphysealis törés. Gyakran extra-artikulárisak, de néhányuk kiterjedhet az ízületbe, és ha mégis, akkor fontos felismerni. Az elmozdulás mértéke (általában a hátsó) azért fontos, mert meghatározó tényező lesz a kezelés szempontjából (csökkenteni kell-e vagy sem az immobilizációt megelőzően).

milyen típusú törésről van szó?
van-e elmozdulás?
van-e közös részvétel?
van-e kísérő ulnáris styloid törés?

Kezelés és prognózis

A kezelés a törés típusától függ (a röntgen által meghatározott). A disztális radiális törések túlnyomó többsége viszonylag bonyolult és konzervatív módon kezelhető járóbetegként, áttekintéssel a törési klinikán.

A jelentős elmozdulású törések manipulációt igényelnek (szedáció vagy érzéstelenítés alatt). Kis számban a manipulációt követően belső rögzítésre lesz szükség (pl. Voláris zárólappal).

A konzervatív módon kezelt betegek kis hányadát nyomon kell követni. Ha a törés stabil és gipszben kezelhető, akkor az elmozdulás veszélye miatt rendszeresen felül kell vizsgálni. Ez különösen igaz, ha a gipsz lazul, amint a csukló duzzanata alábbhagy. A késői elmozdulás műtéti megfontolást igényel.