Elhízási és boncolási jelentések

Hogyan ábrázolják a patológusok az elhízást a fogyókúrák leírásában, és milyen gyakran következtetnek arra, hogy az elhízás volt a halál fő oka vagy a halál járulékos tényezője? Ezek a kérdések a koronális boncolások minőségéről szóló NCEPOD-jelentés közzétételét követően merültek fel „A halottkém boncolása: Jobbat érdemelünk?”. 1

A tanulmány időszaka egy hét volt 2005. májusában, amely Angliára, Walesre, Észak-Írországra és a Csatorna-szigetekre terjedt ki; minden nem gyilkossággal járó koronális boncolási jelentést kértek. Összesen 1691 coronialis boncolási jelentést nyújtottak be értékelésre. Az 1691 boncolási jelentésből csak 877 (52%) tartalmazta mind a testmagasságot, mind a testsúlyt, így a testtömeg-index (BMI) kiszámítható volt. 139 felnőtt (⩾ 16 év) volt, akiknek BMI-je ⩾ 30 volt (legmagasabb BMI = 69), és ezek az esetek képezik az alábbi eredmények alapját.

Az átfogó leírás szempontjából a boncolási jelentésben az esetek 12% -át (139-ből 17-et) „normális”, „átlagos” vagy „közepes” felépítésűnek nevezték. A legmagasabb számított BMI ebben a csoportban 42 volt. Négy százalékot (139-ből 6-ot) „túlsúlyosnak” neveztek; 139-ből 41-et (29%) „elhízottnak” neveztek, némelyik olyan minősítővel, mint „nagyon”, „kifejezetten” „kissé”, „kissé”, „mérsékelten” vagy „morbidan”. A technikailag elhízott hízók 139-ből 47-et (34%) így „túlsúlyosnak” vagy „elhízottnak” neveztek.

A feltüntetett halálokokat megvizsgálták: 139 esetből 16 természetellenes halálesetet okozott a közúti forgalom ütközése, elesés, kábítószer-túladagolás vagy akut alkohol-toxicitás. E 16 természetellenes halál kivételével az „elhízást” a halál elsődleges okaként (vagyis a halál orvosi igazolásának 1. részében) vagy közreműködőként (vagyis a 2. részben) a 123-ból csak 6-ban (5%) említették. ) példányok. A BMI-k 36–69 között változtak (medián 42,5). A 123 nem természetellenes halálozásból 92 (75%) a „természetes halálok a közösségben” kategóriába került.

Figyelembe véve azt a 15 esetet, amikor a BMI ⩾ 40 volt („kóros elhízás”), csak négynél (27%) jelölték az elhízást a halál okában.

Fontos megjegyezni, hogy ezek a megfigyelések a tetemek magasságától és súlyától függenek, hogy jelentős hiba nélkül átkerülnek a boncolási jelentésekbe; ezt a bizalmas NCEPOD vizsgálatok jellege alapján nem lehet tovább ellenőrizni. A mélyebb probléma az, hogy a szokásos koronális boncolásnak nem célja a halál pontos okainak biztosítása (az ezzel járó részletes megfigyelésekkel, vizsgálatokkal és gondolkodási folyamatokkal); alapvetően a természetellenes halál kizárása és a halottkém számára olyan információk nyújtása, amelyek szükségtelenné teszik a vizsgálatot. 2 A patológusnak tehát nincs különösebb ösztönzője az elhízás körültekintő mérlegelésére és kategorizálására.

Összefoglalva, még a korlátozásokat is figyelembe véve, az elhízást a patológusok nagyon alábecsülik, amikor leírják a kádárokat; azoknak az eseteknek a kétharmadában, amikor a BMI ob 30 volt, az elhízást nem említették a külső leírásban, és minden nyolcadik elhízott testet „normális testalkatnak” neveztek. Az elhízottak csoportjában a halálokok döntő többsége kardiovaszkuláris, 1 ahol az elhízásnak közreműködő szerepe van, mind krónikus szív- és tüdőbetegségben 3, mind hirtelen szívhalálban. 4 Mégis csak 20 ilyen esetben jelezték az „elhízást” a halottkém halálának végső okában - amely a nemzeti statisztikai adatok részévé válik.

Az elhízás 5 iránti jelenlegi érdeklődés és annak orvosi következményei miatt a patológusokat arra kell ösztönözni, hogy a boncoláskor alaposabban vegyék fontolóra, hogy az elhízás pontosabban és hasznosabban jelenjen meg a halálokok adataiban.

Hivatkozások

Országos bizalmas vizsgálat a betegek kimeneteléről és haláláról. A halottkém boncolása: Megérdemelnénk-e jobbat?. NCEPOD: London, 2006.

Poirier P, Giles TD, Bray GA, Hong Y, Stern JS, Pi-Sunyer FX et al. Elhízás és szív- és érrendszeri betegségek: patofiziológia, a súlycsökkenés értékelése és hatása: az 1997-es American Heart Association tudományos közleményének frissítése az elhízásról és a szívbetegségről, a Táplálkozással, fizikai aktivitással és anyagcserével foglalkozó tanács elhízási bizottsága által. Keringés 2006; 113: 898–918.

Duflou J, Virmani R, I. Rabin, Burke A, Farb A, Smialek J. Hirtelen halál a szívbetegség következtében kóros elhízásban. Am Heart J 1995; 130: 306–313.

Watson R. Lépések egy karcsúbb Európa felé. BMJ 2007; 335: 1238.