Elhízás és osteoarthritis a térdben, a csípőben és/vagy a kézben: Epidemiológiai vizsgálat az általános populációban, 10 éves követéssel

Absztrakt

Háttér

Az elhízás az egyik legfontosabb kockázati tényező az osteoarthritis (OA) számára a térd (ek) ben. Az elhízás és a kéz (ek) és a csípő (k) csonthéja közötti kapcsolat azonban továbbra is ellentmondásos és további vizsgálatot igényel. Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy megvizsgálja az elhízás hatását a csípő, a térd és a kéz incidens osteoarthritisére (OA) egy 10 év alatt követett populációban.

Mód

1994-ben összesen 1854 24–76 éves ember vett részt egy izom-csontrendszeri fájdalomról szóló norvég vizsgálatban mind 1994-ben, mind 2004-ben. Az OA-ban vagy rheumatoid arthritisben 1994-ben részt vevő résztvevőket és 1994-ben a 74 év felettieket kizárták, így n = 1675 maradt elemzések. A fő eredménymérő az OA diagnózisa volt az önjelentés alapján végzett nyomon követés során. Az elhízást a 30-as és annál magasabb testtömeg-index (BMI) határozta meg.

Eredmények

Tízéves követéskor az incidencia aránya a csípő OA esetében 5,8% (CI 4,3–7,3), a térd OA esetében 7,3% (CI 5,7–9,0), a kéz OA esetében pedig 5,6% (CI 4,2–7,1). Az életkor, a nem, a munkaállapot és a szabadidős tevékenységek kiigazításakor a magas BMI (> 30) szignifikánsan társult a térd OA-val (OR 2,81; 95% CI 1,32–5,96), és ehhez az összefüggéshez dózis-válasz összefüggést találtak . Az elhízás szintén szignifikánsan társult a kéz OA-val (OR 2,59; 1,08–6,19), de a csípő OA-val nem (OR 1,11; 0,41–2,97). Nem volt statisztikailag szignifikáns kölcsönhatás a BMI és a nem, az életkor vagy bármely más zavaró változó között.

Következtetés

A magas BMI szignifikánsan társult a térd OA-val és a kéz OA-val, de a csípő OA-val nem.

Háttér

Az elhízást az egyik legfontosabb kockázati tényezőnek tekintik az osteoarthritis (OA) esetében a térd (ek) ben. Számos longitudinális vizsgálat szoros összefüggést mutat a 30 feletti testtömeg-indexként (BMI) definiált elhízás és a radiográfiai térd OA között, pl. a Framingham-tanulmányban [1], a Chingford-tanulmányban [2], a Baltimore-i öregedés-tanulmányban [3], a John Hopkins-prekurzor-tanulmányban [4], valamint az Egyesült Királyságban végzett longitudinális vizsgálatokban [3.0.CO; 2-1. " href = "/ articles/10.1186/1471-2474-9-132 # ref-CR5"> 5] és Hollandia [6]. Tehát a WHO az elhízás ellensúlyozására irányuló kezdeményezése elfogadja az OA-t is az elhízás következményeként [7].

Az elhízás és a kéz (ek) és a csípő (k) között fennálló OA kapcsolata azonban továbbra is ellentmondásos [7, 8]. Jelentős összefüggést találtak az elhízás és a radiográfiai csípő OA között néhány keresztmetszeti vizsgálatban [9–13], valamint longitudinális vizsgálatokban [14–16]. Gelber és mtsai [4], valamint Reijman és mtsai [6] nagyméretű longitudinális vizsgálataiban a magas BMI nem volt összefüggésben a csípő OA-val. Nagy keresztmetszeti vizsgálatok nem mutattak ki szignifikáns összefüggést az elhízás és a kézi OA között sem férfiaknál, sem nőknél [17–19], míg néhány prospektív adat kimutatta, hogy az elhízás jósolta a kézi OA-t [14, 20].

Ezért szükség van az elhízás OA-ra gyakorolt hatásának további feltárására, különös tekintettel a csípő OA-ra és a kéz OA-ra: Ennek a tanulmánynak a célja az elhízás hosszabb távú hatásának vizsgálata volt az OA esetében a csípő, a térd és/vagy egy 10 év múlva követett általános populáció. A fő hipotézis az volt, hogy a magas BMI az OA jelentős kockázati tényezője a súlyt tartó ízületekben (csípő és térd), míg a kéz OA-val nem számoltunk szignifikáns összefüggéstől.

Mód

Vizsgálati minta és beállítás

Ez egy prospektív kohortvizsgálat a mozgásszervi fájdalomról Ullensaker-ben [21, 22]. Ullensaker egy településtől Oslótól 40 kilométerre északkeletre fekvő, 23 500 lakosú község, akik közül többen ingáznak Norvégia fővárosába, Oslóba.

1994-ben az 1918–20, 1928–30, 1938–40, 1948–50, 1958–60 és 1968–70 között született 4589 lakosnak postai kérdőívet küldtek a mozgásszervi fájdalomról: 63% (n = 2891) válaszolt ezt a felmérést. A válaszadók 1994-ben gyakrabban nők és középkorúak voltak. Ezek 64% -a (n = 1854) válaszolt a 2004-es utólagos felmérésre 10 évvel később. Kizártuk azokat az embereket, akik 1994-ben bármilyen ízületi vagy reumás ízületi gyulladásban jelentették az OA-t (n = 134), valamint az 1918–1920-ban születetteket (n = 45) az alacsony szám és válaszképesség miatt. A kérdőívet második héten elküldtük a nem válaszolóknak hat hét után. A jelenlegi elemzésekhez rendelkezésre álló egyedek száma 1675 volt.

Az Orvosi Kutatásetikai Regionális Bizottság és a Norvég Adatfelügyelőség jóváhagyta a tanulmányt.

Jelentés a csípő, a térd és a kéz osteoarthritiséről

Az OA jelenlétét a csípőben, a térdben és/vagy a kézben "A diagnosztizálták-e Önnél már csípő/térd/kéz osteoarthritisét MD-vel és/vagy röntgennel?" A válaszadók igennel jelölhették a csípőt, a térdet és/vagy a kezet. Nem volt kifejezett alternatíva a nemre, és amikor az alany nem jelentett igent, a válasz nemleges volt. Ennek az az előnye, hogy csökkenti az űrlap kitöltéséhez szükséges erőfeszítéseket, ugyanakkor azt is eredményezi, hogy nem tudunk különbséget tenni nem és hiányzó érték között.

Kockázati tényezők

A testtömeg-indexet (BMI) (súly/magasság 2) az ön által bejelentett testtömeg és magasság alapján számítottuk ki, és kategorikus változóként adtuk meg (BMI 30 besorolású). Az elhízást a 30-as és annál magasabb testtömeg-index (BMI) határozta meg. Az elemzésbe bekerült az életkor, a nem, a munkaállapot és a szabadidős fizikai aktivitás, mint potenciális zavaró tényező. Az életkort a korcsoportok szerint csoportosították (1928–30, 1938–40 stb., 1968–70-ig). A munkavégzés státusát foglalkoztatottként, háztartásban tevékenykedőként, nem foglalkoztatottként, rokkantsági nyugdíjasként, öregségi nyugdíjasként és diákként rögzítették. A szabadidős fizikai aktivitás gyakoriságát semmiként, heti 4 órában rögzítették.

Adatelemzés és statisztikai módszerek

A csípő, a térd és a kéz OA előfordulását a 10 éves követési periódus alatt 95% konfidencia intervallummal (CI) számoltuk. A függő és indentens változók eloszlását frekvencia-analízissel elemeztük. Az esélyarányokat (OR) többváltozós logisztikus regressziós elemzésekkel becsültük meg. 20–25 BMI-t határoztunk meg referencia kategóriaként, mivel ez normális BMI-t jelent. Az esélyhányados megközelítő relatív kockázatként értelmezhető, ha az események ritkák (

Eredmények

Az 1675 válaszadó (943 nő), akiknek 1994-ben kezdetben OA vagy rheumatoid arthritisük volt, az átlagos (SD) kiindulási életkor 41,8 (12,9) év volt (24 és 66 év között), és 76,6% -uk foglalkoztatott. Az átlagos BMI 1994-ben 24,2 (3,3) volt (medián 23,9), 5,3% -nál a BMI 30 fölött volt. 2004-ben az átlagos BMI 25,6 (3,9) (medián 25,2) volt, 12,1% -nál pedig 30 felett volt a BMI. Nem volt különbség a válaszadók és a nem válaszolók közötti BMI-megoszlásban 2004-ben (p = 0,909).

1994 és 2004 között 5,8% -ban (CI 4,3–7,3) alakult ki OA a csípőben, 7,3% -ban (CI 5,7–9,0) a térdben, és 5,6% -ban (CI 4,2–7,1) a kézben. A kézi OA 10 éves előfordulása szignifikánsan (p = 0,001) magasabb volt a nőknél (5,6%, CI 4,2–7,1) a férfiaknál (2,5%, CI 1,3–3,6), míg a nemek között nem találtak szignifikáns különbséget az OA előfordulása a csípőben (5,8%, CI 4,3–7,3 a nőknél és 3,8%, a CI 2,4–5,2 a férfiaknál, p = 0,060) és a térdben (7,3%, CI 5,7–9,0 a nőknél és 6,2%, CI 4,4– Férfiaknál 7,9, p = 0,346) (1. táblázat). A válaszadók csak kisebb része számolt be OA-ról egynél több testrégióban: 1,3% jelentette kéz/térd OA, 1,4% csípő/térd OA, 1,1% csípő/kéz OA, és 0,6% jelentette OA-t mindhárom testrészben (csípő), térd és kéz).

Az 1. táblázat azt mutatja, hogy kevés OA volt a BMI legalacsonyabb (30) kategóriájában. A 30 év feletti BMI-ként definiált elhízás 10 évvel később szignifikánsan társult a térd OA-val, 2,8-as OR-val, és ennek az összefüggésnek dózis-válasz összefüggést találtak (2. táblázat). A 2. táblázat azt is mutatja, hogy az elhízás szignifikánsan társult a kézi OA-val, amelynek OR értéke 2,6 volt a többváltozós elemzésben. Az elemzések nem mutattak semmilyen összefüggést az elhízás és a csípő OA között. A kéz és a térd OA esetében nem volt statisztikailag szignifikáns kölcsönhatás a nem és a BMI, az életkor és a BMI, illetve a többi zavaró változó és a BMI között.

Vita

Ebben a populációalapú vizsgálatban OA vagy reumatoid artritisz nélküli betegek a kiindulási helyzetben és 10 éven keresztül követték, azt találtuk, hogy a BMI következetes és dózisfüggő prediktora a térd OA-nak minden típusú elemzésben. Azt is megállapítottuk, hogy az elhízás (BMI> 30) az incidens kéz OA szignifikáns független előrejelzője volt. Nem találtunk utalást a BMI és a csípő OA előfordulása közötti kapcsolatra.

Egy másik korlát lehet a 64% -os válasz, a legkevesebb válasz a férfiak, valamint a legfiatalabb és a legidősebb korcsoport között. Az 1918–1920 között született legidősebb korosztályt kizárták. A várakozásoknak megfelelően alacsony OA előfordulást figyeltek meg a legfiatalabb korcsoportban. Így a jelen vizsgálat eredményeit valószínűleg nem befolyásolja az alacsony válasz ebben a csoportban. Ebben a mintában azonban magasabb volt a nők aránya, mint a férfiaké, amelyet figyelembe kell venni ezen eredmények értelmezésekor. Továbbá az OA-esetek száma csekély volt a BMI 30-as alanyok körében, és ezekre a csoportokra vonatkozó eredményeket óvatosan kell értelmezni. Végső korlát az, hogy hiányoznak az ön által bejelentett BMI megbízhatóságára vonatkozó adatok. Az ön által bejelentett és mért BMI azonban többnyire jól korrelál, annak ellenére, hogy hajlamosak voltak a BMI alulírására, különösen a túlsúlyos serdülők körében [24].

A tanulmány fő erőssége, hogy a vizsgálat kezdetekor a lakosság körében 24–66 év közötti emberekkel végezték el. Ezen túlmenően ennek a prospektív tanulmánynak viszonylag sok válaszadója volt, figyelembe véve a hosszú, 10 éves követési időszakot. A populáció alapú vizsgálatok fontosak, mivel az esetek súlyossága nem választott ki, összehasonlítva a kórházi populációkkal.

Jelen eredmények megerősítik, hogy az elhízás erősen meghatározó a térd OA szempontjából [1–6]. Az elhízás és a csípő OA közötti nem szignifikáns kapcsolat két korábbi nagy longitudinális vizsgálattal is összhangban van [4, 6]. Néhány más nagy prospektív tanulmány azonban eltérő eredményeket közölt a magas BMI hatása a csípő OA-ra [14–16]. Az elhízás csípő OA-ra gyakorolt hatásának szisztematikus áttekintése öt longitudinális és hét keresztmetszeti vizsgálatot tartalmazott, és mérsékelt bizonyítékokat talált az elhízás és a csípő OA közötti pozitív összefüggésre körülbelül 2 OR-val [25].

Hasonlóképpen nyitott kérdés, hogy az elhízás összefügg-e a kéz OA fokozott kockázatával [7]. Eredményeink alátámasztják, hogy a kapcsolat lehetséges, de az eredmények kevésbé következetesek és összességében gyengébbek voltak, mint a BMI és a térd OA közötti összefüggés. Továbbá nem találtunk dózis-válasz hatást, ezért ezt a megállapítást óvatosan kell értelmezni. Mivel az 1,3% -nak csak kis hányada számolt be OA-ról mind kézben, mind térdben, nem valószínű, hogy ez az átfedés megmagyarázza a BMI és a kéz OA asszociációját.

Az elhízás és a kézi OA közötti összefüggéssel kapcsolatos legtöbb tanulmány eddig keresztmetszetű [17–19], de vannak olyan prospektív adatok, amelyek azt mutatják, hogy az elhízás jósolta a kézi OA-t [14, 20]. Mechanikai és szisztémás mechanizmusokat is bemutattak az elhízás OA-ra gyakorolt hatásának magyarázatára, de ennek az összefüggésnek az oka jelenleg nem ismert [24]. Megállapításunk alátámaszthatja, hogy az OA-nak fontos szisztémás komponense van, és nem csak mechanikus terhelési komponense.

Következtetés

Ez a tanulmány alátámasztja, hogy az elhízás a kéz OA független gyenge kockázati tényezője. Az elemzések egyike sem utal a BMI és a csípő OA közötti összefüggésre. Másrészt ez a tanulmány is megerősíti, hogy az elhízás fontos kockázati tényező a térd OA kialakulásában. A jövőbeni kutatási menetrendnek arra kell összpontosítania, hogy az elhízásra összpontosító közösségi cselekvési programok miként befolyásolhatják az OA előfordulását (primer és szekunder prevenció) és a tünetek javulását a meglévő OA-ban szenvedő betegeknél (tercier prevenció).

Hivatkozások

Felson DT, Zhang Y, Hannan MT, Naimark A, Weissman B, Aliabadi P, Levy D: Kockázati tényezők az incidens radiográfiai térdízületi gyulladás idősekben: a Framingham-tanulmány. Arthritis Rheum. 1997, 40: 728-733. 10.1002/art.1780400420.

Spector TD, Hart DJ, Doyle DV: Az osteoarthritis előfordulása és progressziója egyoldalú térdbetegségben szenvedő nőknél az általános populációban: az elhízás hatása. Ann Rheum Dis. 1994, 53: 565-568. 10.1136/ard.53.9.565.

Hochberg MC, Lethbridge-Cejku M, Scott WW, Reichle R, Plato CC, Tobin JD: A testtömeg, a testzsír és a testzsíreloszlás összefüggése a térd osteoarthritisével: az Baltimore Longitudinal Study of Aging adatai. J Rheumatol. 1995, 22: 488-493.

Gelber AC, Hochberg MC, Mead LA, Wang NY, Wigley FM, Klag MJ: Testtömeg-index fiatal férfiaknál és a későbbi térd- és csípőízületi osteoarthritis kockázata. Am J Med. 1999, 107: 542-548. 10.1016/S0002-9343 (99) 00292-2.

Cooper C, Snow S, McAlindon TE, Kellingray S, Stuart B, Coggon D, Dieppe PA: Kockázati tényezők a radiográfiai térd osteoarthritis előfordulásának és progressziójának. Arthritis Rheum. 2000, 43: 995-1000. 10.1002/1529-0131 (200005) 43: 5 3.0.CO; 2-1.

Reijman M, Pols HA, Bergink AP, Hazes JM, Belo JN, Lievense AM, Bierma-Zeinstra SM: A térd osteoarthritisének kezdetével és progressziójával járó testtömegindex, de a csípő nem. A rotterdami tanulmány. Ann Rheum Dis. 2007, 66: 158-62. 10.1136/ard.2006.053538.

Woolf AD, Breedveld FC, Kvien TK: Az elhízási járvány kezelése fontos a mozgásszervi egészség megőrzéséhez. Ann Rheum Dis. 2006, 65: 1401-1402. 10.1136/ard.2006.058172.

Hochberg M: Osteoarthritis. A reumatikus betegségek epidemiológiája. Szerkesztette: Silman A, Hochberg M. 2001, Oxford: Oxford University Press, 205-229.

Cooper C, Inskip H, Croft P, Campbell L, Smith G, McLaren M, Coggon D: A csípőízület osteoarthritisének egyéni kockázati tényezői: elhízás, csípősérülés és fizikai aktivitás. Am J Epidemiol. 1998, 147: 516-522.

Hartz AJ, Fischer ME, Bril G, Kelber S, Rupley D, Oken B, Rimm AA: Az elhízás társulása ízületi fájdalommal és osteoarthritissel a HANES-adatokban. J krónikus disz. 1986, 39: 311-319. 10.1016/0021-9681 (86) 90053-6.

Heliovaara M, Makela M, Impivaara O, Knekt P, Aromaa A, Sievers K: A túlsúly, a trauma és a terhelés társulása coxarthrosissal. Egészségügyi felmérés 7217 fő részvételével. Acta Orthop Scand. 1993, 64: 513-518.

Tepper S, Hochberg MC: A csípőízület osteoarthritisével kapcsolatos tényezők: az első nemzeti egészségügyi és táplálkozási vizsgálati felmérés (NHANES-I) adatai. Am J Epidemiol. 1993, 137: 1081-1088.

Vingard E, Alfredsson L, Malchau H: Életmódbeli tényezők és csípőízületi artrózis. Esettanulmány a testtömeg-indexről, a dohányzásról és a hormonterápiáról 503 svéd nőnél. Acta Orthop Scand. 1997, 68: 216-220.

Oliveria SA, Felson DT, Cirillo PA, Reed JI, Walker AM: Testtömeg, testtömeg-index és a kéz, a csípő és a térd incidens tüneti osteoarthritis. Járványtan. 1999, 10: 161-166. 10.1097/00001648-199903000-00013.

Vingard E: A túlsúly hajlamosít a coxarthrosisra. A testtömegindexet 239 csípőízületi műtétet végző férfiban vizsgálták. Acta Orthop Scand. 1991, 62: 106-109.

Jarvholm B, Lewold S, Malchau H, Vingard E: Életkor, testtömeg, dohányzási szokások és a súlyos csontritkulás és térdízület kockázata férfiaknál. Eur J Epidemiol. 2005, 20: 537-542. 10.1007/s10654-005-4263-x.

Davis MA, Neuhaus JM, Ettinger WH, Mueller WH: Testzsír-eloszlás és osteoarthritis. Am J Epidemiol. 1990, 132: 701-707.

Hochberg MC, Lethbridge-Cejku M, Plato CC, Wigley FM, Tobin JD: A kéz osteoarthritisével összefüggő tényezők hímeknél: adatok a Baltimore Longitudinal Study of Aging-től. Am J Epidemiol. 1991, 134: 1121-1127.

Hochberg MC, Lethbridge-Cejku M, Scott WW, Plato CC, Tobin JD: A nők elhízása és osteoarthritise. Osteoarthritis porc. 1, 129-135 (1993). 10.1016/S1063-4584 (05) 80028-7.

Carman WJ, Sowers M, Hawthorne VM, Weissfeld LA: Az elhízás, mint a kéz és a csukló osteoarthritisének kockázati tényezője: prospektív tanulmány. Am J Epidemiol. 1994, 139: 119-129.

Natvig B, Nessiøy I, Brusgaard D, Rutle O: Mozgásszervi tünetek egy helyi közösségben. Eur J Gen Pract. 1995, 1: 25-28.

Natvig B, Bruusgaard D, Eriksen W: Lokalizált derékfájás és derékfájás a széles körben elterjedt mozgásszervi fájdalom részeként: két különböző rendellenesség? Keresztmetszeti populációs vizsgálat. J Rehabil Med. 2001, 33: 21-25. 10.1080/165019701300006498.

Grotle M, Hagen KB, Natvig B, Dahl FA, Kvien TK: Osteoarthritis prevalenciája és terhe: Egy norvég népességfelmérés eredményei. J Rheumatol. 2008, 35: 677-684.

Kloppenburg M, Stamm T, Watt I, Kainberger F, Cawston TE, Birrell FN, Petersson IF, Saxne T, Kvien TK, Slatkowsky-Christensen B, Dougados M, Gossec L, Breedveld FC, Smolen JS: A kézi osteoarthritis kutatása: idő az új stratégiák átértékeléséhez és igényéhez. Véleménydokumentum. Ann Rheum Dis. 2007, 66: 1157-1161. 10.1136/ard.2007.070813.

Lievense AM, Bierma-Zeinstra SM, Verhagen AP, van Baar ME, Verhaar JA, Koes BW: Az elhízás hatása a csípő osteoarthritisének kialakulására: szisztematikus áttekintés. Reumatológia (Oxford). 2002, 41: 1155-1162. 10.1093/reumatológia/41.10.1155.