Elhízás a felnőttkorban mentális retardációval és anélkül

Hovatartozás

  • 1 Járványügyi és Biostatisztikai Tanszék, University of South Carolina Közegészségügyi Iskola, Columbia, South Carolina, USA.

Szerzői

Hovatartozás

  • 1 Járványügyi és Biostatisztikai Tanszék, University of South Carolina Közegészségügyi Iskola, Columbia, South Carolina, USA.

Absztrakt

Célkitűzés: Ezt a tanulmányt arra tervezték, hogy feltárja a felnőttkori elhízást és az elhízásból való kilépés valószínűségét 1809 fogyatékosság nélküli felnőtt és 680 értelmi fogyatékosságú felnőtt között, akik ugyanazon alapellátási gyakorlatban részesültek gondozásban 1990 és 2003 között.

anélküli

Kutatási módszer és eljárások: Az orvosi feljegyzések alapján végzett retrospektív megfigyelési tervezés először azonosította a mentális retardációval (MR) és az életkorhoz igazított, fogyatékossággal nem rendelkező betegeket. Az egyes alapellátási látogatások során gyűjtött BMI-adatok három szinten lehetővé tették az elhízás feltárását. Az elhízásból való kimozdulást BMI-eredménnyel határozták meg: A 20–29 éves felnőtteknél a fogyatékossággal élő betegek 33,1% -ának és az MR-ben szenvedő betegek 21% -ának a BMI-je> 30 kg/m volt (2). 50 és 59 éves kor között a fogyatékossággal élő betegek 40,5% -ának és az MR-ben szenvedő betegek 35,2% -ának a BMI-je> 30 kg/m volt (2). Az enyhe MR-ben szenvedő betegeknél az elhízás prevalenciája hasonló volt, a súlyos MR-ben szenvedőknél pedig az elhízás prevalenciája szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a fogyatékossággal élőknél 50 éves korig. A 20 és 60 év közötti időszakban az MR-vel és anélkül, korábban elhízott személyek 15 és 40% -a nem volt elhízott.

Vita: A felnőtt évek során az MR-vel rendelkező és anélküli betegek egyre nagyobb hányada elhízott. Az elhízás azonban nem krónikus állapot; sokan térnek vissza a normális testtömegre.