Az „elhízás paradoxona” kétséges a vérátömlesztés kockázatához

A „35-es BMI nem védi a szív bypass műtéten átesett betegeket a vörösvérsejt-transzfúziótól” című tanulmány volt az első, amely feltárta a vérátömlesztési sebesség és az elhízás közötti különbségeket kategóriánként. 2017. január 1-jén jelent meg a Perfusionban.

KLINIKAI KÉRDÉS

Az elhízás számos egészségügyi állapot elismert kockázati tényezője, de paradox módon jelentős bizonyítékok arra utalnak, hogy a túlzott súly jótékony hatással lehet a szívsebészeti kimenetelre. A koszorúér bypass graft (CABG) műtéten átesett betegeknél az elhízás hatása az intraoperatív vörösvérsejt-transzfúzió kockázatára azonban kevéssé ismert.

A SpecialtyCare Nashville-i (Tennessee állam) orvosi osztálya által vezetett kutatócsoport a közelmúltban megvizsgálta az elhízás ezen sajátos kockázatra gyakorolt hatását azáltal, hogy 198 intézményben végzett 45 200 CABG-eljárás retrospektív elemzését végezte el. Újszerű felfedezésük megkérdőjelezi az „elhízás paradoxonját” a vérátömlesztésnél, ami további vizsgálatokat indokolt prospektív, randomizált klinikai vizsgálatokkal.

DIZÁJNT TANULNI

A 2013 április és 2015 áprilisa között operált betegek esetének nyilvántartását a SpecialtyCare Perfusion Data Registry-ből vették ki, és kizárták a nem izolált CABG eljárásokat és újbóli operációkat.

A betegeket az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által meghatározott hat testtömeg-index (BMI) kategória egyikébe csoportosítottuk: alulsúly (BMI40). A végső mintában szereplő betegek körében 43,8 százalék a WHO három elhízási kategóriájának egyikébe esett.

A bináris logisztikus regresszió segítségével a kutatócsoport megjósolta a transzfúzió kockázatát az egyes BMI kategóriákban a normál testsúlyú betegekhez viszonyítva. Elemzésük 13 ismert zavaró változót szabályozott, beleértve az életkort, a nemet és az eljárás eredendő kockázatot. A transzfúzió egy vagy több vörösvérsejt-egység beadása volt a műtét során.

KULCSFONTOSSÁGÚ LELETEK

Az elhízott II. És az elhízott III. Betegek transzfúziós kockázata nem változott a normális BMI-vel összehasonlítva, miután az összes zavaró változót kiigazították. A transzfúziós kockázat csökkenését tapasztalták az elhízott 1 csoportban (9,9 százalék), de kisebb mértékben, mint a „túlsúlyos” kategóriában (14,3 százalék).

MEGLÉVŐ BIZONYÍTVÁNY

Számos publikált cikk támasztja alá azt az elméletet, miszerint a túlsúlyos és elhízott betegeknek jobb eredményei vannak a szívműtét után, mint normál testsúlyú társaiknak. A legtöbb nyomozó azt sem találta, hogy az elhízás a szívműtétek utáni halálozás független kockázati tényezője.

Másrészt feltételezték, hogy a vérmennyiség becsléséhez általában használt súlyalapú számítások miatt a felesleges testzsírban szenvedő betegek oxigénhiányosak lehetnek a kardiopulmonális bypass során. Ez segíthet megmagyarázni, miért találták az elhízott betegeknél a dupláját a súlyos légzőszervi károsodás kockázatának, mint a nem elhízott betegek az intenzív osztályon a műtét után.

A BMI nem pontosan ábrázolja a testösszetétel különböző összetevőit. Elhízott embereknél, a normál testsúlyú egyénektől eltérően, a zsír és a sovány testtömeg nem lép fel harmóniában. Az elhízott betegek testtömege alacsony, normál vagy magas lehet, és egyelőre nincs megbízható mérőeszköz, amely megmondaná a másiktól. A vizuális megfigyelés önmagában nem elegendő, kivéve talán a nyilvánvalóan fitt és sportos betegeket.

Széles körben elismert tény, hogy a BMI-n kívül számos más tényező befolyásolja a szívsebészeti eredményeket, amelyek felett a klinikusok nem tudnak kontrollt gyakorolni; mindazonáltal figyelembe kell venni őket. Például fiatalnak és férfinak lenni védő hatással lehet. Az elhízás alapján a betegek vérmennyiségének túlbecsülése potenciálisan eldobhatja a számításokat is arról, hogy mennyi tiszta folyadékot kell hozzáadni keringő vérükhöz, és ennek mekkora részét kell átirányítani a testen kívüli készülékekhez a kardiopulmonális bypass során. Ezenkívül a bonyolult szívműveletek, amelyek hosszabb ideig igénylik a szív-tüdő gépet, megnövelik a vérátömlesztés kockázatát.

Klinikai kiválóság a gyakorlatban

Az elhízás növekedésével a plusz fontok védő előnyei csökkennek, ha a vérátömlesztés kockázatáról van szó. A betegek valódi testtípusának pontos azonosítása szintén félelmetes feladat. Megbízható mérce hiányában a kórosan elhízott betegek vérmennyiségének kiszámítása különösen bonyolult lehet - a túlbecslés pedig tiszta folyadékok és vérkészítmények aluladagolását eredményezheti, ha vérzés lép fel.