Könyvespolc

NCBI könyvespolc. A Nemzeti Orvostudományi Könyvtár, az Országos Egészségügyi Intézetek szolgáltatása.

A Sebész Tábornok Hivatala (USA); Betegségmegelőzési és Egészségfejlesztési Hivatal (USA); Betegségmegelőzési és Megelőzési Központok (USA); Nemzeti Egészségügyi Intézetek (USA). A sebész tábornok felhívása a túlsúly és az elhízás megelőzésére és csökkentésére. Rockville (MD): A sebész tábornok irodája (USA); 2001.

A sebész tábornok felhívása a túlsúly és az elhízás megelőzésére és csökkentésére.

Ez A sebész általános felszólítása a túlsúly és az elhízás megelőzésére és csökkentésére különféle csoportok vezetőit igyekszik bevonni egy olyan közegészségügyi kérdés kezelésébe, amely a Nemzet egyik legnagyobb terhe: a túlsúly és az elhízás egészségügyi következményei. Ez a teher korai halálozásban és fogyatékosságban, az egészségügyi ellátás költségeiben, a termelékenység csökkenésében és a társadalmi megbélyegzésben nyilvánul meg. A teher nem triviális. Tanulmányok azt mutatják, hogy a halál kockázata növekszik a súly növekedésével. Még a mérsékelt súlyfelesleg is (10-20 font átlagos magasságú ember esetében) növeli a halálozás kockázatát, különösen a 30-64 éves felnőttek körében. 1

A túlsúlyt és az elhízást számos tényező okozza. A testtömeget minden egyénnél genetikai, metabolikus, viselkedési, környezeti, kulturális és társadalmi-gazdasági hatások kombinációja határozza meg. A viselkedési és környezeti tényezők nagyban hozzájárulnak a túlsúlyhoz és az elhízáshoz, és a legnagyobb lehetőséget kínálják a megelőzésre és kezelésre tervezett cselekvésekhez és beavatkozásokhoz.

Az egyének túlnyomó többsége számára a túlsúly és az elhízás a túlzott kalóriabevitel és/vagy a nem megfelelő fizikai aktivitás következménye. Az egészségtelen táplálkozási szokások és a mozgásszegény viselkedés együttesen évente körülbelül 300 000 halálesetet okoz. 2,3 Így egészséges étrend és rendszeres testmozgás, összhangban a Étrendi irányelvek az amerikaiak számára, elő kell mozdítani, mint a megelőzés vagy a kezelés erőfeszítéseinek alapkövét. 4,5 Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma 1994-1996-os, az egyének által végzett élelmiszer-bevitel folyamatos felmérése szerint nagyon kevés amerikai felel meg az Food Guide Pyramid ajánlások többségének. Az összes személynek csak 3 százaléka felel meg a gabonafélék, gyümölcsök, zöldségek, tejtermékek és húsok bevitelére vonatkozó öt ajánlás közül négynek. 6 Sok munkát kell elvégezni étrendünk tápanyag-megfelelőségének biztosítása érdekében, ugyanakkor el kell kerülni a felesleges kalóriát. Az étrend megfelelősége és az energiafogyasztás mértéke egyaránt fontos az egészséges testsúly fenntartásához vagy eléréséhez, valamint az általános egészségi állapothoz.

Sok felnőtt amerikai nem teljesítette a szövetségi testmozgás ajánlásait, hogy a hét legtöbb napján legalább 30 perc mérsékelt fizikai aktivitást halmozzon fel. 4,7 1997-ben a felnőttek kevesebb mint egyharmada folytatta az ajánlott mennyiségű fizikai aktivitást, és a felnőttek 40 százaléka nem végzett szabadidős fizikai tevékenységet. 7 Bár a serdülők csaknem 65 százaléka számolt be arról, hogy a 7 napból 3 vagy annál hosszabb ideig 20 percig vagy annál hosszabb ideig vett részt erőteljes tevékenységben, nemzeti adatok nem állnak rendelkezésre annak felmérésére, hogy a gyermekek és serdülők megfelelnek-e a szövetségi ajánlásoknak, hogy legalább 60 perc mérsékelt fizikai tevékenység a hét legtöbb napján. 4,8 Sok szakértő úgy véli, hogy ez fizikai tétlenség a túlsúly és az elhízás növekvő előfordulásáért felelős energia-egyensúlyhiány fontos része. Társadalmunk nagyon mozgásképessé vált; például 1999-ben a 9. és 12. évfolyam tanulóinak 43 százaléka naponta több mint 2 órát nézett televíziót. 8.

Az étrendi bevitelt és a fizikai aktivitást nehéz mérni sem egyén, sem populáció szintjén. A válság sajátos etiológiájának teljes megértéséhez egyértelműen további kutatásokra van szükség. Ezek a statisztikák, valamint a túlsúly és az elhízás növekvő elterjedtsége rávilágít arra, hogy valamennyi amerikait be kell vonni, miközben haladunk a megelőzési és kezelési programok minőségének és elérhetőségének biztosítása érdekében.

Közegészségügy és a sebész
Együttműködve a közegészségügyi programok sikeresen megakadályozták a fertőző betegségek terjedését, megvédték a környezeti veszélyeket, csökkentették a baleseteket és a sérüléseket, reagáltak a katasztrófákra, az egészségügyi szolgáltatások minőségének és hozzáférhetőségének biztosításán, valamint az egészséges magatartás előmozdításán dolgoztak. 9 Az elmúlt 100 évben, nagyrészt a közegészségügyi erőfeszítéseknek köszönhetően, az amerikaiak várható élettartama körülbelül 50 százalékkal nőtt. 10.
A közegészségügyi siker hagyományosan a fertőző betegségek előfordulásának csökkenéséből származik a higiénia és a táplálkozás javításának, a tisztább levegő és víz, valamint a nemzeti oltási programok révén. Amint az amerikai egészséget fenyegető veszélyek elmozdultak, a közegészségügyi erőfeszítések is megtörténtek. Az elmúlt években a közegészségügyi erőfeszítések sikeresen eligazodtak olyan új határokon, mint az erőszak megelőzése, a dohányzásról való leszokás és a mentális egészség. A közegészségügyi tisztviselők továbbra is készek az új egészségügyi kihívások kezelésére a tudományos kutatás, a politikák fejlesztése és a közösség mobilizálása során megvalósuló együttműködési folyamatok révén.

A túlsúly és az elhízás mérése

Az első kihívás a túlsúly és az elhízás kezelésében az, hogy elfogadják ezeknek a feltételeknek a közös közegészségügyi intézkedését. Az Országos Egészségügyi Intézet (NIH) által 1998-ban összehívott szakértői testület a testtömeg-indexet (BMI) használta a túlsúly és az elhízás meghatározására. 11 A BMI olyan gyakorlati intézkedés, amely csak két dolgot igényel: az egyén súlyának és magasságának pontos mérését (1. ábra). A BMI a súlynak a magassághoz viszonyított mértéke. A BMI-t a font fontban számított tömegének elosztva a hüvelykben kifejezett magasság négyzetével, szorozva 703-mal. Alternatív megoldásként a BMI kiszámítható kilogrammban kifejezett tömeg és a magasság négyzetének méterben osztva.

Ábra

1. ábra: Felnőtt testtömeg-index.

Tanulmányok kimutatták, hogy a BMI szignifikánsan korrelál a test teljes zsírtartalmával az egyének többségénél. A BMI-nek vannak bizonyos korlátai, mivel túlbecsülheti a testzsírt nagyon izmos személyeknél, és alulbecsülheti azok testtömegét, akik elvesztették izomtömegüket, például sok idős embernél. Sok szervezet, köztük több mint 50 tudományos és orvosi szervezet, amely támogatta az NIH-t Klinikai irányelvek, támogassa a 30 kg/m 2 vagy annál nagyobb BMI-t a felnőttek elhízásának és a 25 kg/m 2 és 29,9 kg/m 2 közötti BMI-t a felnőttek túlsúlyának azonosítására. 12,13 Ezek a definíciók olyan bizonyítékokon alapulnak, amelyek azt sugallják, hogy az egészségügyi kockázatok nagyobbak vagy meghaladják a 25 kg/m 2 BMI-t, mint az e szint alatti BMI-k. 12 A halálozás kockázata, bár szerény, amíg el nem érik a 30 kg/m 2 BMI-t, a testtömeg-index növekedésével növekszik. 1

Gyermekek és serdülők esetében a felülsúlyt a nemi és életkor-specifikus BMI-ként határozták meg, a 95. percentilisnél vagy annál magasabb szinten, a felülvizsgált Centers for Disease Control and Prevention (CDC) növekedési táblázatai alapján (2. és 3. ábra). 14 Sem az elhízás, sem az egészségkimeneten vagy a kockázati tényezőkön alapuló túlsúly meghatározását nem határozták meg gyermekek és serdülők esetében. 15

Ábra

2. ábra: Testtömeg-index az életkor százalékaihoz a 2 és 20 év közötti fiúknál.

Ábra

3. ábra: Testtömeg-index az életkor százalékaihoz a 2 és 20 év közötti lányok esetében.

Egészségügyi kockázatok

Az epidemiológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy a túlsúly és az elhízás összefüggésben van a halálozás növekedésével. Az elhízott személyek (BMI> 30) 50–100% -kal megnövelik az idő előtti halál kockázatát minden okból, szemben a 20–25-es BMI-vel rendelkező személyekkel. 16 Becslések szerint évente 300 000 haláleset tulajdonítható az elhízásnak. 3

Az elhízás miatti megbetegedés ugyanolyan nagy lehet, mint a szegénység, a dohányzás vagy az alkoholfogyasztás. 17 1. táblázat 18 A szerény és a nagy súlygyarapodás is jelentősen megnő a betegség kockázatával. Például a 11-18 fontos súlygyarapodás kétszer megnöveli az ember 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát, és annak a kétszerese, mint aki nem hízott, míg a 44 kiló vagy annál nagyobb súlyúak négyszerese a 2-es típusú cukorbetegség kockázatának. 19.

asztal

1. táblázat: Az elhízással járó egészségügyi kockázatok.

Körülbelül 10-20 font nyereség növeli a szívkoszorúér-betegség (nem fatális miokardiális infarktus és halál) kockázatát, 1,25-szer a nőknél 20, a férfiaknál pedig 1,6-szor. A magasabb testtömeg-gyarapodás, 22 font a férfiaknál és 44 font a nőknél, a koszorúér-betegség fokozott kockázatát eredményezi, 1,75, illetve 2,65. 20,21 34 vagy annál magasabb BMI-vel rendelkező nőknél az endometrium rák kialakulásának kockázata több mint hatszorosára nő. A túlsúlyról és az elhízásról szintén ismert, hogy súlyosbítja számos krónikus állapotot, például a magas vérnyomást és az emelkedett koleszterinszintet. 23 A túlsúlyos és elhízott egyének társadalmi megbélyegzésben, diszkriminációban és rossz testképben is szenvedhetnek. 24.

Bár az elhízással összefüggő betegségek leggyakrabban felnőtteknél fordulnak elő, a túlsúlyos gyermekek és serdülők esetében a túlsúly fontos következményei, valamint a felnőttkori betegség előzményei jelentkeznek. A túlsúlyos gyermekek és serdülők nagyobb valószínűséggel válnak túlsúlyossá vagy elhízott felnőttekké; ez az aggodalom a serdülők körében a legnagyobb. A 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérzsírszint és a magas vérnyomás, valamint a korai érés és az ortopédiai problémák is gyakrabban fordulnak elő túlsúlyos fiataloknál. A gyermekkori túlsúly gyakori következménye a pszichoszociális - elsősorban a diszkrimináció. 25

A túlsúlyhoz és az elhízáshoz kapcsolódó morbiditásra és mortalitásra vonatkozó adatok bemutatják a súlygyarapodás megelőzésének fontosságát, valamint az elhízás kezelésének szerepét az egészség és az életminőség fenntartásában és javításában.

Gazdasági következmények

A túlsúly és az elhízás, valamint a hozzájuk kapcsolódó egészségügyi problémák jelentős gazdasági következményekkel járnak az Egyesült Államok egészségügyi ellátórendszerére nézve. A túlsúly és az elhízás növekvő gyakorisága mind közvetlen, mind közvetett költségekkel jár. A közvetlen egészségügyi költségek a túlsúlyhoz és az elhízáshoz kapcsolódó megelőző, diagnosztikai és kezelési szolgáltatásokra vonatkoznak (például orvoslátogatások, kórházi és ápolási otthoni ellátás). A közvetett költségek a betegség vagy fogyatékosság miatt munkaképtelen emberek által elvesztett bérek értékére, valamint az idő előtti halál miatt elvesztett jövedelem értékére vonatkoznak. 27.

1995-ben az elhízásnak tulajdonítható összes (közvetlen és közvetett) költség becsült összege 99 milliárd dollár volt. 27 2000-ben az elhízás teljes költségét 117 milliárd dollárra becsülték (közvetlen 61 milliárd dollár és közvetett 56 milliárd dollár). 28 Az elhízással járó költségek nagy részét a 2-es típusú cukorbetegség, a szívkoszorúér-betegség és a magas vérnyomás okozza. 29.

Járványtan

Az Egyesült Államokban jelentősen megnő a túlsúly és az elhízás (a felnőttek 25-ös BMI-je szerint), amely minden korosztályt, faji és etnikai csoportot, valamint mindkét nemet felölel. 30 A magasság és a súly mérése alapján az elhízás (BMI> 30) a nemzet minden államában növekszik. 31 Az 1999. évi Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat (NHANES) klinikai magasság- és súlymérése alapján az USA 20–74 éves felnőttek 34 százaléka túlsúlyos (BMI 25–29,9), további 27 százalék pedig elhízott (BMI 30.) 32 Ez ellentétben áll az 1970-es évek végével, amikor a 20–74 éves felnőttek becsült 32 százaléka volt túlsúlyos, 15 százaléka pedig elhízott (4. ábra). 30

Ábra

4. ábra: A túlsúly és az elhízás életkor szerinti korrigált prevalenciája 20–74 éves amerikai felnőttek körében.

A legfrissebb adatok (1999) becslése szerint a 6–11 éves gyermekek 13 százaléka és a 12–19 éves serdülők 14 százaléka túlsúlyos. 33 Az elmúlt két évtized során a túlsúlyos gyermekek aránya csaknem megduplázódott (7-ről 13 százalékra), a túlsúlyos serdülőké pedig majdnem megháromszorozódott (5-ről 14 százalékra) (5. ábra). 33

Ábra

5. ábra: A túlsúly elterjedtsége az Egyesült Államok gyermekek és serdülők között.

Elterjedtségbeli különbségek

A második és harmadik nemzeti egészségügyi és táplálkozási vizsgálati felmérés (NHANES II és III) között a túlsúly és az elhízás prevalenciája (BMI> 25 felnőtteknél és> 95. percentilis a gyermekek életkoránál és nemüknél) mindkét nemben nőtt, minden fajon etnikumok, és minden korcsoportban. 15,30 A túlsúly és az elhízás elterjedtségében a népesség számos szegmensében vannak különbségek faji és etnikai hovatartozás, nem, életkor és társadalmi-gazdasági helyzet alapján. Például a túlsúly és az elhízás különösen gyakori a kisebbségi csoportok és az alacsonyabb családi jövedelemmel rendelkezők körében.

Faj és etnikum, nem és életkor

Általánosságban elmondható, hogy a túlsúly és az elhízás gyakorisága magasabb azoknál a nőknél, akik faji és etnikai kisebbségi populációk tagjai, mint a nem spanyol fehér nőknél. A férfiak körében a mexikói amerikaiaknál gyakoribb a túlsúly és az elhízás, mint a nem spanyol fehéreknél vagy a nem spanyol feketéknél. A nem spanyol férfiaknál a túlsúly és az elhízás gyakorisága a fehérek körében valamivel nagyobb, mint a feketéknél. 30

A faji csoportokon belül léteznek nemek közötti különbségek, bár nem mindig ugyanabba az irányba. Az NHANES III (1988-1994) alapján 30 a nem hispán fekete nők túlsúlyos vagy elhízott (BMI> 25; 69 százalék) aránya magasabb volt, mint a nem hispán fekete férfiak aránya (58 százalék) (6. ábra ). A nem spanyol fehéreknél viszont a túlsúlyos vagy elhízott férfiak (BMI> 25; 62 százalék) aránya meghaladta a nők arányát (47 százalék). Ha azonban önmagában az elhízást vizsgáljuk (BMI> 30), akkor a nem hispán fehér nőknél a prevalencia valamivel magasabb volt a nem spanyol fehér férfiakhoz képest (23, illetve 21 százalék). 30 A túlsúly vagy az elhízás (BMI> 25) prevalenciája körülbelül ugyanolyan volt a mexikói amerikai férfiaknál és nőknél (69, illetve 70 százalék). 30 Bár a kisebb felmérések azt mutatják, hogy az amerikai indiánok, az alaszkai bennszülöttek és a csendes-óceáni szigeteki amerikaiaknál magasabb a túlsúly és az elhízás, míg az ázsiai amerikaiaknál alacsonyabb az általános népességhez képest, az NHANES III-ban megkérdezett szám túl kicsi volt ahhoz, hogy megbízhatóan közölje a prevalencia összehasonlításokat túlsúly és elhízás aránya. 34

Ábra

6. ábra: A túlsúly vagy az elhízás életkor szerinti korrigált prevalenciája a kiválasztott csoportokban az Országos Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat 3 felméréséből 1988-tól 1994-ig.

A túlsúlyban faji és etnikai különbségek is előfordulhatnak gyermekeknél és serdülőknél. Az NHANES III fiataljainak adatai hasonló mintázatot mutattak, mint a felnőtteknél. A mexikói amerikai fiúknál általában nagyobb volt a túlsúly, mint a nem spanyol fekete és nem spanyol fehér fiúknál. A nem spanyol fekete lányoknál általában nagyobb a túlsúly előfordulása a nem spanyol fehér és mexikói amerikai lányokhoz képest. 15 Az Országos Szív-, Tüdő- és Vérintézet Növekedési és Egészségügyi Tanulmánya a gyermekek túlsúlyáról a 9 és 10 éves fekete lányoknál magasabb átlagos BMI-t talált, összehasonlítva az azonos korú fehér lányokkal. 35 Ez a faji különbség a BMI-ben nőtt és még nagyobb volt 19 éves korban

A faji, etnikai és nemi különbségek mellett a túlsúly és az elhízás prevalenciája is koronként változik. Mind a férfiak, mind a nők körében a túlsúly és az elhízás gyakorisága az életkor előrehaladtával a hatodik évtizedig növekszik, ezt követően csökkenésnek indul. 30

Társadalmi-gazdasági státusz

A túlsúly és az elhízás prevalenciájában a társadalmi-gazdasági helyzet alapján is vannak eltérések. Az összes faji és etnikai csoport együttvéve alacsonyabb társadalmi-gazdasági helyzetű nők (jövedelem a szegénységi küszöb 130 százaléka). A férfiak nagyjából ugyanolyan valószínűséggel elhíznak, függetlenül attól, hogy alacsony vagy magas társadalmi-gazdasági csoportba tartoznak-e. 37

A gyermekek körében a lányok társadalmi-gazdasági állapota és túlsúlya közötti kapcsolat gyengébb, mint a nőknél; vagyis az alacsonyabb jövedelmű családokból származó lányokról nem következetesen állapították meg, hogy túlsúlyosak a magasabb jövedelmű családok lányaihoz képest. A mexikói amerikai és nem spanyol fekete gyerekek és serdülők között a családi jövedelem nem jósolja meg megbízhatóan a túlsúly prevalenciáját. Az alacsony jövedelmű családokból származó nem spanyol fehér serdülőknél azonban a túlsúly nagyobb arányban fordul elő, mint a magasabb jövedelmű családoké. 15

A fogyás egészségügyi előnyei

A túlsúly és az elhízás kezelésére vonatkozó ajánlások két alapon nyugszanak. Először is, a túlsúly és az elhízás a betegség és a halál megnövekedett kockázatával jár, amint azt korábban tárgyaltuk. 3,16,18 Másodszor, randomizált, kontrollált vizsgálatok kimutatták, hogy a súlycsökkenés (a szerény össztömeg 5-15% -áig szerény) rövid távon csökkenti legalább néhány betegség, különösen a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezőit. A súlycsökkenés alacsonyabb vérnyomást, alacsonyabb vércukorszintet és javult lipidszintet eredményez. 38 Míg kevés publikált tanulmány vizsgálta a súlycsökkenés és a csökkent betegség vagy halál közötti összefüggést hosszú távon, 39 a jelenlegi adatok, valamint a tudományos valószínûség szerint ez az összefüggés.

Tanulmányok kimutatták, hogy a szívbetegségek kockázati tényezőinek, például a vérnyomásnak és a vér koleszterinszintjének csökkentése csökkenti a szívbetegség és a stroke okozta halálozási arányt. Ezért nagyon valószínű, hogy a súlycsökkenés, amely csökkenti ezeket a kockázati tényezőket, csökkenti a szívbetegség és a stroke által okozott halálozások számát. Jelenleg folyamatban vannak a fogyás betegségre és halálra gyakorolt közvetlen hatásait vizsgáló vizsgálatok. 40,41 Például egy vizsgálat azt mutatja, hogy a fogyás, az egészséges étrend és a testmozgás megakadályozza a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását a túlsúlyos vagy elhízott személyek körében. 42 Az NIH nemrégiben befejezett Diabetes Megelőzési Programja szintén hasonló életmódbeli beavatkozásokkal igazolta a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatának jelentős csökkenését az elhízott, glükóz toleranciában szenvedő betegek körében. 43