- Az elhízott egyenlő Lusta? A gyermekek testsúlyállapota és fizikai aktivitása közötti összefüggés elemzése

F. Kreuser

1 Rehabilitatív és megelőző sportorvosi osztály, Egyetemi Orvosi Központ, Freiburgi Egyetem, Hugstetter Straße 55, 79106 Freiburg, Németország

2 Sport- és Sporttudományi Intézet, Freiburgi Egyetem, Schwarzwaldstraße 175, 79117 Freiburg, Németország

K. Kromeyer-Hauschild

3 Humángenetikai Intézet, Egyetemi Kórház-Friedrich-Schiller-Egyetem Jena, Kollegiengasse 10, 07740 Jena, Németország

A. Gollhofer

2 Sport- és sporttudományi intézet, Freiburgi Egyetem, Schwarzwaldstraße 175, 79117 Freiburg, Németország

U. Korsten-Reck

1 Rehabilitatív és megelőző sportorvosi osztály, Egyetemi Orvosi Központ, Freiburgi Egyetem, Hugstetter Straße 55, 79106 Freiburg, Németország

K. Röttger

2 Sport- és sporttudományi intézet, Freiburgi Egyetem, Schwarzwaldstraße 175, 79117 Freiburg, Németország

Absztrakt

1. Bemutatkozás

A gyermekkori elhízás növekvő gyakorisága jelenleg a modern társadalmak egyik központi közegészségügyi kihívása [1, 2]. Tanulmányok kimutatták, hogy a túlsúlyos gyermekek és serdülők általában túlsúlyos felnőttekké nőnek fel [3–5]. Ezért a gyermekkori elhízás fontos kockázati tényező az elhízás és a későbbi életkorban bekövetkező krónikus betegségek szempontjából [6, 7]. Ezzel szemben a gyermekkori aktív életmódnak felnőttkorban egészségügyi előnyökhöz kell vezetnie, és olyan tényezők befolyásolják, amelyeket szokásként szereztek a korai életben [8]. Számos nyomon követési tanulmány igazolta a gyermekkori aktív magatartás megelőző és pozitív hatásait a későbbi életre [6, 9–11]. Ezenkívül ezek a tanulmányok feltárták, hogy a gyermekkori mozgásszegény viselkedés felnőttkorban passzívabb életmódhoz vezet [8, 12]. A gyermekek ülő idejével több idő telik el a médiafogyasztással, például a tévézéssel (TV), a számítógép (PC) használatával és a számítógépes játékokkal. A tévénézés a leggyakoribb ülő magatartás, amely alacsony fitneszszinttel és negatív egészségi eredménnyel jár [11, 13–15]. A napi 9 órát meghaladó ülő periódusokat szintén krónikus betegség rizikófaktornak nyilvánítják, függetlenül az aktivitási időtől [16].

A PA viselkedésére való összpontosítás mellett az interdiszciplináris nyomvonalaknak a túlsúlyos és elhízott gyermekek számára is támogatniuk kell őket táplálkozási és pszichológiai viselkedésükben, mivel a mozgásszegény viselkedés nagy hatással van az energiafelhasználásra és más anyagcsere folyamatokra. A mozgásorientált programoknak lehetőséget kell kínálniuk ezekre a gyermekekre, hogy a képernyőn töltött szórakozást a napi szabadtéri és sporttevékenységekkel helyettesítsék. A beavatkozási programok mellett a sportegyesületeknek a túlsúlyos gyermekek számára egyszerűsített, nem teljesítményorientált edzéseket kell végrehajtaniuk.

Az ilyen alkalmas beavatkozások és sportprogramok létrehozásához fontos meghatározni a gyermekek túlsúlyának okait, ezért meg kell határozni és elemezni kell a túlsúlyos és elhízott gyermekek aktivitási és inaktivitási szintjét. Az összes aktivitási szint komplexitásának, valamint a nem túlsúlyos és túlsúlyos gyermekek közötti különbségek értékeléséhez az ülő viselkedés és a PA pontos mérésére van szükség. A közvetlen megfigyeléssel kapcsolatos gyorsulásmérő továbbra is a kisgyerekek aktivitásának és inaktivitásának mérésére alkalmas választás [17]. Az olyan objektív módszerek, mint a gyorsulásmérés, az aktivitás térfogatának, gyakoriságának, intenzitásának és időtartamának pontos méréséhez vezetnek, de nincs lehetőségük az aktív vagy a mozgásszegény viselkedés kvalitatív áttekintésére. A kvalitatív elemzéshez az önjelentési eszközök, mint kérdőívek az egyetlen rendelkezésre álló módszer a PA vagy az ülő viselkedés értékelésére [18]. Mindkét módszer kombinációja az aktivitás és a mozgásszegény viselkedés hátterének és szintjének pontosabb azonosításához vezethet.

Így e tanulmány célja a túlsúlyos és nem túlsúlyos gyermekek szokásos és normális napi aktív és inaktív viselkedésében objektíven mért eredményeinek összehasonlítása volt annak megállapítása érdekében, hogy a túlsúlyos gyermekek ülő és inaktívabbak, mint a nem túlsúlyos gyermekek. Ezenkívül szeretnénk mélyebben megismerni a PA hátterét és az ülő magatartás okait azáltal, hogy kvalitatív és kvantitatív módon elemezzük az akselerometriát és a kérdőív adatait.

2. Módszerek

2.1. Dizájnt tanulni

Adatokat gyűjtöttünk 37 véletlenszerűen kiválasztott, túlsúlyos gyermekről egy általános iskolából és 55 túlsúlyos gyermekről, akik részt vettek a FITOC-ban (FITOC - Freiburg Intervention Trial for elhízott gyermekek), és ellátogattak az általános iskolába is. Ezeket a gyermekeket a beavatkozási vizsgálat elején mértük meg. Minden gyermek ugyanabban a városban él, Németország déli részén, 8–11 éves volt.

A FITOC egyéves interdiszciplináris intervenciós program elhízott gyermekek számára, a PA fokozására összpontosítva. A résztvevők orvosi vizsgálatokat, táplálkozási és viselkedési támogatást kapnak, és heti három testnevelési órán vesznek részt [19].

2.2. Mérések

A vizsgálati alanyok magasságát és súlyát mértük. A súlyállapotot a BMI jellemezte.

A gyermekeket Kromeyer-Hauschild a német gyermekek BMI-percentilisei alapján nem túlsúlyosnak (90. percentilis) osztályozta [20]. Az egyes BMI-adatokat SD-pontszámokká (BMI-SDS) konvertáltuk, a német gyermekek nemzeti referenciaadatainak felhasználásával [20] a súlycsoportok összehasonlításához. A gyermekek szülei kitöltöttek egy kérdőívet, amely információt keresett arról, hogy gyermeke milyen relatív időt töltött különféle szabadidős tevékenységekben, és olyan képernyős szórakozásban töltött időt, mint a tévézés, a számítógép használata vagy a videojátékok.

A PA-t gyorsulásmérésen alapuló mozgásérzékelővel értékeltük (AiperMotion 440, Aipermon GmbH, Németország). A rendszer 3 D gyorsulásérzékelőket használ, és az adatokat egy ismert algoritmus segítségével elemzi. Két különböző algoritmust használtak. Az első az akselerometriai adatokat 4 másodperces felbontással („aktív idő”) és PA („passzív idő”) nélküli időkre osztályozta. A második algoritmus az „aktív” gyorsulási arányokat négy aktivitási szintre (nyugalmi, alacsony, mérsékelt és magas) számította ki, amelyek egy pilot vizsgálat alapján készültek. A kísérleti vizsgálat során megfigyeltük a gyerekeket, miközben különböző tevékenységeket végeztek. Kiértékeltük a különböző tevékenységeket közvetlen megfigyeléssel, pontos aktivitásméréssel minden tevékenység után, hogy pontosan meghatározzuk az intenzitás osztályokat. A 4 osztályt különböző gyorsulási fokokra (gyorsulási arányokra) osztották. Az 1. táblázat a kísérleti vizsgálat eredményeit mutatja.

Asztal 1

A gyorsulásmérő sebességének megfigyelése közvetlen megfigyelés során.