Gyomorszekréció

A gyomornyálkahártya 1,2-1,5 liter gyomornedvet választ ki naponta. A gyomornedv oldhatóvá teszi az élelmiszer-részecskéket, megindítja az emésztést (különösen a fehérjék esetében), és a gyomortartalmat kéménynek nevezett félfolyékony tömeggé alakítja, ezáltal előkészítve a vékonybél további emésztésére. A gyomornedv a víz, sósav, elektrolitok (nátrium, kálium, kalcium, foszfát, szulfát és bikarbonát) és szerves anyagok (nyálka, pepszin és fehérje) változó keveréke. Ez a gyümölcslé sósavtartalma miatt erősen savas, és enzimekben gazdag. Amint azt a fentiekben megjegyeztük, a gyomor falát az emésztőrendszer nedveitől védi a hámsejtek felületén lévő membrán, amely a gyomor lumenével határos; ez a membrán gazdag lipoproteinekben, amelyek ellenállnak a sav támadásának. Egyes emlősök (pl. Borjak) gyomornedve tartalmazza a rennin enzimet, amely összemorzsolja a tejfehérjéket, és így kiveszi az oldatból, és fogékonyabbá teszi őket egy proteolitikus enzim hatására.

A gyomor szekréciójának folyamata három fázisra osztható (cefalis, gyomor és bél), amelyek függenek a gyomor nyálkahártyájának gyomornedv kiválasztását okozó elsődleges mechanizmusoktól. A gyomorszekréció fázisai átfedik egymást, és az idegi és a humorális útvonalak között kölcsönhatás és némi kölcsönös függőség van.

A gyomorszekréció cefalis fázisa az érzékszervek által kapott ingerekre - azaz ízre, szagra, látásra és hangra - reagálva következik be. A gyomorszekréciónak ez a fázisa teljesen reflex eredetű, és a vagus (10. koponya) ideg közvetíti. A gyomornedv a vagális stimulációra válaszul választódik ki, akár közvetlenül elektromos impulzusokkal, akár közvetett módon az érzékszerveken keresztül kapott ingerekkel. Ivan Petrovich Pavlov, az orosz fiziológus eredetileg egy most híres kutyákkal végzett kísérletben mutatta be ezt a gyomorszekréciós módszert.

A gyomorfázist a vagus ideg és a gasztrin felszabadulása közvetíti. Az étkezés utáni gyomortartalom savasságát a fehérjék pufferolják, így összességében körülbelül 3 percig marad (pH = 3) (savas). A sav a gyomor szakaszában továbbra is kiválasztódik, válaszul a feszültségre, valamint az emésztés előrehaladtával a fehérjékből felszabaduló peptidekre és aminosavakra. A szabad aminosavak és peptidek kémiai hatása gerjeszti a gasztrin felszabadulását az antrumból a keringésbe. Így vannak mechanikus, kémiai és hormonális tényezők, amelyek hozzájárulnak a gyomor szekréciós reakciójához az étkezéshez. Ez a szakasz addig folytatódik, amíg az étel el nem hagyja a gyomrot.

A bélfázis egy komplex stimulációs és inhibitor folyamat miatt nem teljesen ismert. A gyomorsav-szekréciót elősegítő aminosavakat és kis peptideket a keringésbe infundálják, ugyanakkor a chyme gátolja a savszekréciót. A gyomorsav szekréciója a gasztrin felszabadulásának fontos gátlója. Ha az antrális tartalom pH-ja 2,5 alá csökken, a gasztrin nem szabadul fel. Az emésztéstermékek (különösen a zsír) által a vékonybélből felszabaduló hormonok, különösen a glükagon és a szekretin, a savszekréciót is elnyomják.

Felszívódás és ürítés

Bár a gyomor kevés emésztési terméket vesz fel, sok más anyagot képes felszívni, beleértve a glükózt és más egyszerű cukrokat, aminosavakat és néhány zsírban oldódó anyagot. A gyomortartalom pH-ja határozza meg, hogy egyes anyagok felszívódnak-e. Alacsony pH esetén például a környezet savas és az aszpirin szinte ugyanolyan gyorsan felszívódik a gyomorból, mint a víz, de mivel a gyomor pH-ja emelkedik és a környezet bázikusabbá válik, az aszpirin lassabban szívódik fel. A víz szabadon mozog a gyomor tartalmától a gyomor nyálkahártyáján keresztül a vérbe. A gyomorból származó víz nettó felszívódása azonban kicsi, mivel a víz ugyanolyan könnyen mozog a vérből a gyomor nyálkahártyáján át a gyomor lumenjébe. A víz és az alkohol felszívódása lelassulhat, ha a gyomor tartalmaz élelmiszereket és különösen zsírokat, valószínűleg azért, mert a gyomor kiürülését késleltetik a zsírok, és a legtöbb vizet bármilyen helyzetben a vékonybélből szívják fel.

A gyomor kiürülésének sebessége az étkezés fizikai és kémiai összetételétől függ. A folyadékok gyorsabban ürülnek, mint a szilárd anyagok, a szénhidrátok gyorsabban, mint a fehérjék, és a fehérjék gyorsabban, mint a zsírok. Ha az élelmiszer-részecskék mérete eléggé csökkent és közel oldódik, és ha a duodenális izzóban (a nyombél és a gyomor közötti kapcsolódási terület) lévő receptorok folyékonysága és hidrogénion-koncentrációja bizonyos szintű, akkor a duodenális izzó és a második a nyombél egy része ellazul, lehetővé téve a gyomor kiürülését. A duodenum összehúzódása során a nyombél izzóban a nyomás magasabbra emelkedik, mint az antrumban. A pylorus bezárva megakadályozza a gyomorba történő visszafolyást. A vagus idegnek fontos szerepe van az ürítés szabályozásában, de van némi jel arra, hogy az autonóm idegrendszer szimpatikus megosztása is érintett. Az emésztőrendszer számos peptidhormonja szintén hatással van a gyomortáji nyomásra és a gyomormozgásokra, de fiziológiai körülmények között nem egyértelmű a szerepük.

Vékonybél

britannica

A vékonybél az emésztőrendszer fő szerve. A vékonybél elsődleges feladata az intraluminális tartalom összekeverése és szállítása, enzimek és más, az emésztéshez nélkülözhetetlen alkotórészek előállítása, valamint a tápanyagok felszívódása. A szénhidrátokat, fehérjéket és zsírokat szolubilizáló és viszonylag egyszerű szerves vegyületekké redukáló folyamatok többsége a vékonybélben történik.