Érdemes-e a radon inhalációs terápia?

Mi a véleménye a radon inhalációs terápiáról általában, és kifejezetten a sclerosis multiplex és a posztpolio szindróma kezelésére?

érdemes-e

A radon egy természetes radioaktív elem, amelyet az urán bomlása okoz a földkéregben. Szagtalan, színtelen gáz, amely a bolygó egyes helyein gyakrabban szivárog ki a földből, mint mások. Néha repedéseken és csöveken keresztül jut be a házak pincéibe, és csapdába esik ott, koncentrálva a levegőn, amelyet belélegzünk.

A radon erősen rákkeltő hatású, és úgy gondolják, hogy ez a második fő oka a tüdőráknak, közvetlenül a cigarettázás után. Becslések szerint évente 15–22 000 tüdőrákos halálesetért felelős. A jelentős radonszintnek kitett uránbányászoknál gyakori a tüdőrák előfordulása.

Ennek ellenére a radonforrások, fürdők vagy gyógyfürdők (amelyeket néha radon-egészségügyi aknáknak is neveznek) az egész világon azon az elméleten működnek, hogy az alacsony radonszint belélegzése vagy a radonfürdők felvétele enyhítheti az olyan betegségekkel járó fájdalmat, mint a rheumatoid arthritis, a bronchiális asztma valamint egyéb légzési problémák, pikkelysömör, fibromyalgia, bőrbetegségek, magas vérnyomás és cukorbetegség. Az Amerikai Nukleáris Társaság szerint Oroszországban mintegy 5000 kórház évente becslések szerint egymillió kezelésre használja a radont tartalmazó fürdővizet, a németországi és ausztriai radonfürdők pedig évente több tízezer ügyfelet vonzanak fájdalmas autoimmun és légzőszervi betegségek kezelésére. Míg az EURADON, a radonfürdőket képviselő európai szövetség nem állítja, hogy ez a terápia gyógyítja azokat a betegségeket, amelyekhez ügyfeleik segítséget kérnek; fenntartja, hogy enyhíti a fájdalmat. Az egyesület szerint az ellátások fenntartása érdekében a kezelést háromévente meg kell ismételni. Az Egyesült Államokban legalább egy radonbánya kínál inhalációs terápiát.