Étkezési magatartás anorexia nervosa esetében: kezelés előtt és után

Laurel E.S. Mayer

1 Pszichiátriai Osztály, Orvosi és Sebész Főiskola, Columbia Egyetem és a New York-i Állami Pszichiátriai Intézet, New York, New York

Janet Schebendach

1 Pszichiátriai Osztály, Orvosi és Sebész Főiskola, Columbia Egyetem és a New York-i Állami Pszichiátriai Intézet, New York, New York

Lindsay P. Bodell

2 Pszichológiai Tanszék, Florida Állami Egyetem, Tallahassee, Florida

Rebecca M. Shingleton

3 Pszichológiai Tanszék, Boston University, Boston, Massachusetts

B. Timothy Walsh

1 Pszichiátriai Osztály, Orvosi és Sebész Főiskola, Columbia Egyetem és a New York-i Állami Pszichiátriai Intézet, New York, New York

Absztrakt

Célkitűzés

Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy értékelje az étkezési magatartást anorexia nervosában szenvedő betegeknél a testsúly normalizálása előtt és után, valamint az egészséges kontrollok standardizált, több tételből álló ebéd-étkezési paradigma alkalmazásával.

Módszer

Tizennyolc beteget vizsgáltak röviddel a fekvőbeteg-felvétel után, majd ismét azt követően, hogy a BMI ≥ 19,5 kg m −2 lett. Tizenöt egészséges kontrollt vizsgáltak kétszer,

2-3 hónap különbséggel.

Eredmények

Alacsony testsúly esetén az AN-ban szenvedő betegek kevesebb összkalóriát (364 ± 208 kcal) és alacsonyabb zsírtartalmú kalóriát fogyasztottak (18% ± 10%) a kontrollokhoz képest (775 ± 228 kcal, p = 0,001; 38% ± 7%, p = 0,001). A súly normalizálása után az összes kalória (364 ± 208 kcal vs. 516 ± 273 kcal, p = 0,04) és a zsírból származó kalóriák százalékos arányának (18% ± 10% vs. 23% ± 9%, p = 0,04) szerény növekedése ellenére 0,04), a betegek továbbra is kevesebb összkalóriát fogyasztottak, és csökkentették a zsírból származó kalóriák százalékát a kontrollokhoz képest (758 ± 346 kcal, p = 0,03; 38% ± 18%, p = 0,004).

Vita

Az AN-ban szenvedő betegek az akut kezelés után is kevesebb teljes kalóriát és kevesebb kalóriát fogyasztanak a zsírból, mint az egészséges kontrollok. A csökkent bevitel és a zsír tartós elkerülése hozzájárulhat a visszaeséshez, ezért potenciális terápiás célpont lehet.

Bevezetés

Az anorexia nervosa (AN) egy pszichiátriai betegség, amelyet alacsony súly, intenzív hízástól való félelem és zsírtól való félelem jellemez. A betegség alapvető tüneteiként ezek a félelmek jelentős étrendi korlátozáshoz és fogyáshoz vezetnek. A laboratóriumi étkezési viselkedési paradigmák következetesen bebizonyították, hogy az étkezési rendellenességben szenvedő betegek kóros étkezési magatartást tanúsítanak a laboratóriumi körülmények között, 1 ami arra utal, hogy az ilyen módszerek sikeresen alkalmazhatók a klinikai feltételezések vizsgálatához. Azonban a legtöbb publikált tanulmány akutan és alulsúlyos AN-val rendelkező betegeket vizsgált. 2–4

Egy tételes étkezés alkalmazásával Sysko és mtsai. 5 azt írta le, hogy az AN-val rendelkező betegek kevesebb kalóriát fogyasztottak alulsúlyozva a kontrollokhoz képest. Annak ellenére, hogy a súlygyarapodás meghaladja az ideális testtömeg (IBW) 90% -át, a bevitel nem nőtt jelentősen, és csökkent maradt az egészséges kontrollokhoz képest. A vizsgálat elismert korlátja az volt, hogy egyetlen tételből álló eper-joghurt turmixot használtak az „étkezés” helyettesítőjeként.

A jelenlegi tanulmány több elemből álló étkezési paradigmát használt az étkezési magatartás értékelésére a testsúly normalizálása előtt és után azoknál a betegeknél, akiket AN kezelésére kórházba szállítottak, és egészséges kontrollokban.

Módszer

Ezt a tanulmányt a New York-i Állami Pszichiátriai Intézet (NYSPI)/Columbia Egyetem Pszichiátriai Intézet Intézményi Felülvizsgálati Testülete hagyta jóvá. Minden résztvevő tájékozott beleegyezést adott a vizsgálatba való belépés előtt.

A résztvevők 25 beteg (23 nő, 2 férfi) voltak, akik megfeleltek az AN DSM-IV 6 kritériumainak, kivéve az amenorrhoát, és 20 egészséges kontrollnak, hasonló életkorú, nemű és testtömeg-súlyú betegeknél. Minden résztvevő az első vizsgálat előtt legalább 2 hétig mentes volt gyógyszerektől, kivéve az acetaminofent és az ibuprofent.

Az AN-ban szenvedő betegeket a NYSPI/Columbia Egyetem Orvosi Központjának fekvőbeteg étkezési rendellenességi szolgálatába kezelték. A kezelés strukturált viselkedési programból állt, amelynek célja a súly és az étkezési szokások normalizálása volt. 7 beteget rendszeresen lemértek, és várhatóan legalább heti 1 kg-ot híztak. A kalória-vény napi 1800 kcal-nál kezdődött, és az értékkel nőtt

400 kcal naponta −1 minden második nap, amíg el nem éri a 3000 kcal-os étel- és 720 kcal-os étrend-kiegészítő előírást (Ensure vagy Ensure Plus; Ross Nutritional, Columbus, OH). Szükség esetén további kalóriákat adtak hozzá folyékony táplálék-kiegészítők formájában. A súlygyarapodás szakasza addig folytatódott, amíg a betegek elérték az IBW 90% -át. 8.

Az AN-val rendelkező személyeket a kórházi kezelés első két hetében tanulmányozták, a hivatalos súlygyarapodás megkezdése előtt, és ismét legalább 90% -os IBW elérése után. Az egészséges kontrollokat szintén kétszer tanulmányozták,

2-3 hónap különbséggel, hasonlóan a betegek tanulmányai közötti intervallumhoz.

A tesztelés reggelén (

Reggel 8 órakor), a résztvevők standard reggelit ettek

300 kcal, majd a teszt ebédig nem volt mit ennem vagy inni (

13 óra). A laboratóriumi ebéd 25 ételből állt, amelyek egy asztalra kerültek: grillezett csirke, sült csirke, makaróni és sajt, tonhalhal, savanyúságok, sült krumpli, saláta, csokoládé szendvics süti, csokoládé, fagylalt, fánk, pattogatott kukorica, gyümölcssaláta, teljes kiőrlésű és fehér kenyér szeletek, vaj, mustár, majonéz, ketchup, olasz salátaöntet, só, bors, jeges tea, palackozott víz és diétás kóla. A résztvevőket arra utasították: ‘’ Ez az aznapi ebéd. Egyél annyit vagy keveset, amennyit csak szeretnél. ’’ Az étkezés alatt egyedül voltak a szobában, egyirányú, zárt tévékészüléken keresztül. A résztvevőknek 60 perc áll rendelkezésükre az étkezés elfogyasztására, és arra kérték őket, hogy csengetéssel jelezzék, mikor végeztek az étkezéssel. Közvetlenül étkezés után, még mindig az asztalnál ülve, a résztvevőket felkérték, hogy becsüljék meg az összes elfogyasztott kalóriát.

Számítottuk a grammtömeget és a kcal-t az összes elfogyasztott ételre, valamint az étkezés makrotápanyag-összetételére, beleértve gramm szénhidrátot (CHO), fehérjét (PRO) és zsírt (FAT). Az étrend energia-sűrűségi pontszámát, amelyet a bevitt mennyiség (kcal) és az elfogyasztott ételek és italok tömegének (g) hányadosa alapján határoztak meg. 9 Különböző kalóriatartalmú ételek és italok összesített számaként meghatározott étrend változatossági pontszámot számoltunk ki. 9.

ASZTAL 1

Demográfiai és befogadó viselkedési adatok a laboratóriumi többételes étkezés értékeléséből a testsúly normalizálása előtt és után AN-ban az egészséges kontrollokhoz képest kétszer

Az ismételt mérések elemzése szignifikánsan feltárta a csoportbeviteli különbségeket (F = 15,93, p 1. táblázat ). A CHO-ból és a PRO-ból származó kalóriák százaléka szignifikánsan magasabb volt, a FAT-ban elfogyasztott kalóriák százaléka pedig szignifikánsan alacsonyabb volt a betegeknél a kontrollokhoz képest ( 1. ábra ).

A szénhidrátból (CHO), a fehérjéből (PRO) és a zsírból (FAT) származó kalóriák átlagos százalékos aránya az AN-ban és egészséges kontrollban szenvedő betegeknél minden laboratóriumi étkezéskor.

* Egészséges egyénekhez képest az AN-ban szenvedő betegek a kalória nagyobb százalékát fogyasztották a CHO-ból (p 1. táblázat ). A kalóriabevitel átlagos túl- vagy alábecsülése egyik csoportban sem változott az egyik étkezésről a másodikra.

Az étkezési magatartás mértékében nem volt szignifikáns különbség a korlátozó és a falatozó/tisztító altípusok között (az adatokat nem közöljük).

Vita

A jelenlegi vizsgálatban az AN-betegek az akut kezelést és a normál testtömeg helyreállítását követően is kevesebb teljes kalóriát és kevesebb kalóriát fogyasztanak a zsírból, mint az egészséges kontrollok. Míg a testsúly helyreállításával nő a bevitel, a kontrollokhoz képest jelentősen csökken.

Ez a tanulmány összhangban áll Sysko és mtsai. 5 csökkentett mennyiségű eperjoghurt-turmix rázkódása AN-val rendelkező betegeknél az akut kezelés előtti és utáni kontrollokhoz képest, és kiterjeszti a megállapításukat egy több tételből álló büféételre. A Sysko-vizsgálattal ellentétben az AN-ban szenvedő betegek ebben a vizsgálatban súlygyarapodás mellett mérsékelten tudták növelni a bevitelt. Mindkét vizsgálatban azonban a bevitel nem normalizálódott teljesen.

Egyéb étrendi jellemzők - a makrotápanyagok bevitele, az energiasűrűség és az étrend változatossága - szintén eltérnek a betegek és a kontrollok között. Az alacsonyabb étrendi energiasűrűségi pontszámok egyaránt tükrözhetik az étkezési zsír viselkedésbeli elkerülését, mivel az alacsony testsúlyú és a súly helyreállítása után a betegek kevesebb gramm zsírt fogyasztottak, valamint a nem tápláló italok (például víz, diétás szóda) fokozott fogyasztását. Az étkezési zsír elkerülése és a csökkentett energiasűrűség, míg az alsósúly elkerülése eredményeink összhangban vannak a klinikai megfigyeléssel és a megfigyelt bevitel korábbi tanulmányaival, 2–4, és kiterjesztik a megállapításokat a közelmúltban súlyt helyreállító egyénekre. Ennek a táplálkozási mintának a tartóssága hozzájárulhat a testsúly fenntartásához. 9.

A fekvőbeteg-kezelési protokoll részeként a betegeket felírják

Napi 4000 kcal három étkezés formájában (

900 kcal) és egy snack (

Napi 300 kcal), plusz minimum 720 kcal folyékony kiegészítő, és a betegek várhatóan étkezésük 100% -át megeszik. A kórházi étrend makroelem-eloszlása 55–60% szénhidrát, 15–20% fehérje és

30% zsír. A második laboratóriumi étkezés kiértékeléséig a betegek sok héten át rendszeresen és sikeresen teljesítették ezeket az étkezéseket a strukturált, viselkedési protokoll keretében. Megjegyzendő - és potenciális aggodalomra ad okot -, hogy ilyen szerkezet átmeneti hiányában a kalóriabevitel csökken, és az étkezési zsír viselkedési kerülése nyilvánvalóvá válik.

A relapszus jelentős probléma az AN kezelésében. A fekvőbeteg-kórházi ápolás utáni évben a betegek több mint 50% -a visszaesik. 10 A visszaesés megjósolása kihívást jelent. Egy nagy, több helyszínen végzett relapszus-megelőzési kísérletben 11 többféle pszichológiai tényezőt vizsgáltak, beleértve a depressziót, szorongást, étkezést, az alak- és súlyproblémákat, valamint a testmozgás iránti elkötelezettséget. kisülés. Csak a randomizált BMI és a súlycsökkenés gyorsasága a kibocsátást követő első 4 hétben volt szignifikáns előrejelző. Egy kapcsolódó tanulmányban Schebendach és mtsai. 9 megállapította, hogy a nemrégiben súlyosan helyreállított betegeknél a kórházi elbocsátást megelőzően csökkentett étrend-energiasűrűség és étrend-változatosság a kirekesztést követő évben rossz eredménnyel járt. Összefoglalva, mivel a fogyásnak az energiafogyasztáshoz viszonyított nem megfelelő táplálékfogyasztáshoz kell kapcsolódnia, ezek az adatok határozottan arra utalnak, hogy az étkezési viselkedés tartós zavarai kulcsfontosságú elemek a visszaesés iránti kiszolgáltatottságban, és konkrét beavatkozási célpontot jelenthetnek.

Az AN-ban szenvedő betegek gyakran nagyon tájékozottak az ételek táplálkozási és kalóriatartalmában. Vizsgálatunk megerősíti, hogy az AN-ban szenvedő betegek túlbecsülik a kalóriabevitelüket. 2 A bevitel ismételt túlértékelése hajlamosíthatja a betegeket a visszaesésre, mivel ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a betegek tévesen állapítsák meg, hogy teljesítették a kalória előírást.

A jelenlegi tanulmány erősségei közé tartozik a több tételes (szemben az egy tételes) étkezési paradigma. Ez a kialakítás lehetővé tette magas és alacsony kalóriatartalmú (pl. Sült csirke és grillezett csirke) vagy több, mint kevésbé „egészséges” (pl. Teljes kiőrlésű vagy fehér kenyér) étkezési lehetőségek bemutatását a betegek preferenciájának kiváltása érdekében. Az összes résztvevőt kétszer tanulmányozták, hogy ellenőrizzék a büfé előadás idő és újdonság hatását. A kontroll étkezésének bevitelében és tartalmában bekövetkezett jelentős változás hiánya a teszt-újratesztelés megbízhatóságára utal.

Az étkezéstanulmányban rejlő korlátozások azonban szintén elismerendők. A laboratóriumi étkezés nem „valóságos” környezet, és a büfé bemutatása sem jellemző egy átlagos étkezésre. Több étel állt a résztvevő rendelkezésére, mint amennyit várhatóan elfogyasztottak, ami mind a beteg, mind a kontroll szorongást fokozhatta. Lehetséges, hogy tudta, hogy zártláncú televízión keresztül figyelik őket, hatással lehet a bevitelre. Még az „ebédet” utasítás mellett is két beteg evett a munkamenet során. E korlátozások ellenére ez a paradigma potenciálisan értékes módszernek tűnik az AN fejlesztése és fenntartása szempontjából kritikus viselkedési zavarok értékelésére.

Következtetés

Az AN-ban szenvedő betegek kevesebb kalóriát fogyasztanak és elkerülik az étkezési zsírt, mint az egészséges kontrollok, mind a súly helyreállítása előtt, mind után. A csökkent teljes bevitel és a zsír tartós magatartásának elkerülése hozzájárulhat a visszaesés kockázatához, ezért potenciális célpontja a kezelési beavatkozásnak.

Köszönetnyilvánítás

A szerzők köszönetet mondanak Evelyn Attia, Michael Devlin és Joanna Steinglass átgondolt, szerkesztői megjegyzéseiért. Köszönetet mondanak a betegeknek és a GCRU személyzetének, beleértve Mary Bongiovit, Dan Richtert és Arlene Bolsont is, akiknek részvétele és támogatása nélkül ez a tanulmány nem történhetett volna meg.

Az Irving Klinikai és Transzlációs Kutatóintézet támogatásával; Klinikai vizsgálatok kísérleti díja; az Irving Scholars Program a Columbia Egyetemen; AstraZeneca.

Lábjegyzetek

A szerzők felelőssége a következő volt: A tanulmány koncepciója és kialakítása: LESM, JS, BTW; Adatgyűjtés: LESM, JS, LPB; Adatok elemzése és értelmezése: LESM, JS, LPB, RMS, BTW; Kéziratok előkészítése: LESM, JS, LPB, RMS, BTW. Minden szerző felelősséget vállal az adatok integritásáért és az adatelemzés pontosságáért.