Ez az egészségünk legnagyobb kihívása

Többszörös krónikus állapot

Kiadta a Világgazdasági Fórum 2017. december 7-én
Amalia Adler-Waxman, a társadalmi hatások és felelősségvállalás alelnöke, Teva.

Az ezredfordulón sokan azon munkálkodtunk, hogy meggyőzzük az egészségügyi szervezeteket arról, hogy a nem fertőző betegségek (NCD-k) válnak a globális egészség legnagyobb kihívásává. Morbiditási és mortalitási adatokat, valamint az életminőség és a nemzeti termelékenység költségeit és ártalmait használtuk arra, hogy megmutassuk a döntéshozóknak, hogy olyan állapotok, mint a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, az elhízás, a rák, a tüdőbetegségek, a depresszió, valamint a kockázati tényezők, mint pl. mivel a dohányzásnak, az étrendnek és a fizikai aktivitásnak központi szerepet kell játszania a globális egészségügyben.

Az NCD-k a globális betegségterhelés több mint felét jelentik. A szív- és érrendszeri megbetegedések az NCD halálesetek nagyjából felét okozzák. Az NCD-ket sokáig „gazdag ország problémaként” utasították el, és nem érdemesek a globális figyelemre. De ma már tudjuk, hogy az alacsony jövedelmű országokban az NCD nagyobb probléma, mint a magas jövedelműeknél. Ez az az ár, amelyet fizetünk a gazdasági fejlődésért, a jólétért és az egészségügyben elért főbb eredményekért, amelyek hosszabb, kevésbé fáradságos, de talán stresszesebb életet hoznak nekünk.

Ha egyszerre több mint krónikus állapot fordul elő, a kép bonyolultabbá válik. Világszerte minden harmadik felnőttnek több krónikus állapota van: a cukorbetegség mellett a szív- és érrendszeri betegségek, a depresszió, valamint a rák, vagy egyszerre három, négy, sőt öt vagy hat betegség kombinációja.

A többszörös krónikus állapotok mély hatással vannak szenvedőikre. A költségek és a szövődmények általában exponenciálisan nőnek, korlátozva a mobilitást, fokozva a fájdalmat és a fáradtságot, és megnehezítve vagy ellehetetlenítve a munkát. Ezek a körülmények megkövetelik, hogy nagy mennyiségű gyógyszert tartsanak kordában. Ez gyakran mellékhatásokat okoz, ami tovább rontja az életminőséget. A drogprogramok betartása kihívássá válik. Az ilyen körülmények között való élet, amely általában kezelhető, de nem gyógyítható, gyakran depresszióhoz vezet.

A többféle állapot ilyen kombinációi súlyos terhet jelentenek az egészségügyi rendszerek számára. A legtöbb úgy van felépítve, hogy egy-egy betegséggel foglalkozzon. Ha egy betegnek több állapota van, akkor a kezelések és az orvoslátogatások hajlamosak felerősödni. Ez nemcsak a beteg számára kényelmetlen; gyorsan nagyon drága. A többszörös krónikus állapotok kezelésének szövődményei és költségei általában megduplázódnak minden további betegséggel, így gyakran 16-szor drágább négy betegséggel kezelni a beteget, mint egy.

Az egészségügyi ellátás és a gyógyszeres kezelés gondolkodásmódjának átszervezése mindkét problémát megoldhatja. Jobbá és emberségesebbé tehetjük az ellátást, miközben csökkentjük a költségeket. Nyilvánvaló hosszú távú cél az egészségügyi rendszerek átirányítása a megelőzés felé. Ahelyett, hogy megvárná, amíg az emberek visszafordíthatatlan állapotba kerülnek a dohányzás, az étrend vagy a testmozgás hiánya miatt, az egészségügyi személyzet segíthet a gyerekeknek és a felnőtteknek az egészséges életmód fenntartásában és a problémák megoldásában, mielőtt gyógyíthatatlanná válnak.

Ez sokáig fog tartani. Közben sokat tehetünk a kezelés javításáért. Az első lépés a jó öreg háziorvos bemutatása vagy újbóli bevezetése, és felhatalmazása. Az egészségügyi szolgáltatások korszerűsítésének vagy egyszerűen építésének rohanásában sok ország elhanyagolta a háziorvos szerepét. De ez az ábra holisztikusan láthatja a beteg igényeit, és kiegyensúlyozott kezelési rendet alakíthat ki.

A kórházakban jelenleg folyó ellátás nagy részét a közösség orvosai és ápolói adhatják. Ahol kórházi ellátásra van szükség, az orvoscsoportoknak együtt kell működniük többféle betegségben szenvedő betegekkel, olyan kezelések és gyógyszerrendek kidolgozásával, amelyek összehangolják.

Végül megkönnyíthetjük a betegek számára a saját kezeléseik kezelését. Ez magában foglalja annak megértését, hogy mi akadályozza őket abban, hogy tablettáikat a mindennapi életükben szedjék, megkönnyítve számukra ezt, miközben minimalizálják a mellékhatásokat és a szövődményeket. A magatartás-gazdaságtani stratégiák elfogadása, a kombinált gyógyszerek kifejlesztése és akár annak ellenőrzése, hogy beágyazott szenzorok segítségével készítettek-e tablettákat. Meg kell újítanunk, hogyan figyeljük a betegség előrehaladását és ellenőrzését, hogy a betegek nyomon követhessék, hogyan teljesítenek önmagukban.

Hatékonyan kezelve ezek a megközelítések kevesebb vizsgálatot és orvoslátogatást, valamint ritkább, rövidebb kórházi tartózkodást jelenthetnek. Ez kevesebb költséget jelent. A betegnek kevesebb szakemberrel kellene foglalkoznia, miközben egy kijelölt szakemberrel kell foglalkoznia egész jólétével. Ez segít a betegek millióinak visszanyerni az irányítást és a jobb életminőséget. A túlfeszített gondozóik is hasznot húznának.

Ahhoz, hogy a labda guruljon, itt a Teva mellett úgy döntöttünk, hogy kihívást jelentünk magunknak. Elkezdtük több krónikus állapot vizsgálatát. Nemrégiben az ENSZ Közgyűlésén a Világgazdasági Fórum Fenntartható Fejlődés Hatáscsúcstalálkozóján indítottunk jelentést, amely bemutatja a problémát és irányokat kínál a jövőre nézve.

A Sínai-hegyi Arnhold Insititue-vel, Amerika egyik legnagyobb kórházi csoportjával is együttműködtünk, hogy szakértőkkel és betegekkel dolgozzunk. Jobb módszereket fejlesztünk ki több krónikus állapot megelőzésére, kezelésére és együttélésére. A megállapításokat széles körben megosztják, hogy a fejlesztések mindenki számára elérhetőek legyenek. Célunk olyan modellek elérése, amelyek tesztelhetők és méretezhetők.

Akár Santiagóban, New Yorkban, Moszkvában, Delhiben vagy Tel-Avivban élünk, nem csak jobb egészségügyi ellátásra van szükségünk. Okosabb egészségügyi ellátás. Át kell gondolnunk, hogyan látjuk a betegeket, kezeléseiket és az őket gondozó struktúrákat mind a mindennapi életben, mind a betegségben. Ki kell építenünk egy egészségügyi rendszert a 21. századra.

A cikkben kifejtett nézetek egyedül a szerző véleményét mutatják be, nem pedig a Világgazdasági Fórum véleményét.