Colibacillosis malacokban

Főleg malacokban hasmenést okozó bakteriális fertőzés

Sertésbetegségek

Összes
B
C
D
E
G
L
M
O
P
R
S
T

Parvovírus
KÖRÖK
Malac hasmenés
Tüdőgyulladás
Sertésjárvány abortusz és légzési szindróma
Sertés parvovírus
Sertés reproduktív és légzőszervi szindróma
Választás utáni hasmenés
PRRS

Scours
SIRS
Bőrbetegségek
Streptococcus fertőzések
Sertés meddősége és légzési szindróma
Sertéshimlő

Colibacillosis malacokban

Más néven: E. coli fertőzés. Beleértve: ödéma betegség

Az E. coli fertőzés vagy a colibacillosis mind a beltéri, mind a kültéri állományokat érintő bakteriális betegség, amely krónikusan és szórványosan is előfordul (Potter, 1998). Az E. coli fertőzések három fő szakaszban fordulnak elő: újszülöttes hasmenés (az ellést követő első napokban), fiatal malac hasmenés (az ellést követő első héttől az elválasztásig) és az elválasztás utáni hasmenés (az elválasztást követő első hetekben) ( Straw és mtsai, 2006). Más kórokozókkal együtt, beleértve a rotavírust is, jelen lehetnek, és más betegségeket is okozhatnak, például ödéma betegségeket és húgyúti fertőzéseket (Bertschinger és Fairbrother, 1999; Cowart, 1995).

Az állati székletből származó E. coli legalább 5-6 hónapig fennmaradhat a füvön, lehetőséget teremtve állatok, növények vagy víz szennyezésére. A sertésekből származó legelőkön az E. coli lényegesen gyorsabban csökken, mint a szarvasmarhákból és juhokból (Avery et al., 2004). Ezért fontos, hogy az íveket friss legelőre vigyük a felhasználások között.

Újszülött E. coli fertőzés

Az újszülött malacok fertőzésének oka az anya bőrén, a fialó kunyhó környezetében és más malacokban található baktériumok hirtelen kitettsége. Az E. coli kocából történő kiválasztási aránya megnöveli a szülést követő héten (Goswami és mtsai., 2011; Hampson és mtsai., 1987). A patogén E. coli toxint termel a bélben, ami súlyos folyadékvesztést (súrlódást) eredményezhet. A hasmenés a fertőzés után az első 2-3 órában jelentkezik, és előfordulhat akár egyedi malacokban, akár egész alomokban (Bertschinger és Fairbrother, 1999). A széklet lehet tiszta vagy fehér/sárga/barna. A súlyos esetek kiszáradást és akár 70% -os elhullást eredményeznek az élet első napjaiban érintett malacokban. Ez a mortalitási ráta gyorsan csökken, mivel a sertéseket később érintik (Taylor, 2013; Hall, 1989). A diagnózis megköveteli a béltartalom vagy a rektális tampon laboratóriumi vizsgálatát.

Fiatal malac hasmenés (az újszülött és az elválasztás utáni időszak között)

Az elválasztás előtti, 7 és 28 napos kor közötti malacokat szürke vagy fehér hasmenés érheti, szőrössé és lesoványodhat, ami tartós elakadást eredményezhet (Taylor, 2013). Bármilyen korú sertéseket, akik tejpótló étrendet vagy rossz minőségű kúszó takarmányt fogyasztanak, szintén érintheti ez a hasmenés. Ritkán érinti az egész almot, az alom nagyobb állatait általában a legjobban érinti, és sok, ha nem az összes almot a gazdaságban. 8 naptól kezdődően vérzéses gasztroenteritis fordulhat elő, amely hirtelen halált eredményezhet, akár barna hasmenéssel, akár anélkül. A talpraesett állatok ürüléke általában fehér marad, miközben egyre szilárdabbá válik (Taylor, 2013).

Választás utáni E. coli fertőzés

Az elválasztás utáni colibacillosis vizes sárga vagy szürke/barna vizes lövedék hasmenést és kiszáradást okoz. Vér és nyálka ritkán van jelen. Amint a sertések abbahagyják az anyatejből származó antitesteket, fogékonnyá válnak a farm környezetéből nyert E. coli fertőzésekre.

A malacok elválasztása gyakran emésztési rendellenességekkel jár, különösen az elválasztás utáni hasmenéssel járó colibacillosis (PWC) hasmenése miatt, amelyet az E. coli enterotoxigén törzseivel való fertőzés okoz (Montagne és mtsai, 2004). A fiatal és elválasztott malacok fertőzései az újszülöttkori fertőzéseket tükrözik, sárgás hasmenést és kiszáradást okozva. A takarmánybevitel jelentősen csökken, a súlyos esetekben pedig letargia és dezorientáció jelei mutatkoznak. A hasmenés azonban általában kevésbé súlyos, és bár a növekedési ráta befolyásolható, a halálozási arány alacsonyabb, körülbelül 10% (Taylor, 1995).

Az E. coli bizonyos szerotípusai ödéma-betegséget okoznak, általában elválasztás után (Bertschinger és Fairbrother, 1999). Az ödéma betegség, más néven bélödéma, az elválasztás utáni hasmenéssel egyidejűleg fordulhat elő. Míg a PWC az endotoxinok által okozott fertőző hasmenés, az ödéma betegség az E. coli verotoxigén törzsei által okozott fertőző enterotoxaemia (Straw és mtsai, 2006). Az E.coli által felszabadított fehérjetoxin bejut a véráramba, és károsítja bizonyos szöveteket. A gyomor mesocolonjának és submucosajának ödémáját gyakran észlelik.

Észrevehető különbség van az ödéma betegség és az elválasztás utáni hasmenés okozta halálozásban, ez utóbbi átlagosan 30-40% -os halálozási és az ödéma betegség átlagosan 50-90% -os halálozás (Straw és mtsai, 2006). Élő sertésnél az ödéma betegség diagnózisa az elválasztás után 1-2 héttel a neurológiai tünetek, általában ataxia vagy megdöbbentő járás hirtelen megjelenésén alapul. Jellemző a szemhéjak és a frontális csontok bőre alatti duzzanat is (Straw et al, 2006). További tanácsért forduljon állatorvosához.

A malac hasmenésének egyéb gyakori okai:

Malac hasmenés (újszülött)
Clostridialis fertőzések (újszülöttek)
Kokcidiózis (újszülött)
Szalmonellózis (minden korosztály)
Fertőző gastroenteritis (TGE) (Legdrámaibb újszülöttekben, de más korcsoportokat is érinthet)
Sertés járványos hasmenés vírus (PEDV) (Legdrámább újszülötteknél, de más korcsoportokat is érinthet)
Rotavírus (általában újszülött)
Cryptosporidium (újszülött)
Trichuris suis (minden korosztály)
Táplálkozási/étrendi változások (minden korosztály)

A kolibacillózis ellenőrzése és megelőzése sertésekben

A colibacillosis kitörésének megakadályozásának alapelvei a higiéniai és kezelési tényezők körül forognak, amelyek célja a kórokozók felhalmozódásának és a fertőzés terjedésének csökkentése, valamint a malac és koca immunitás kialakítása és fenntartása.

A malacok a kolosztrumon keresztül kapják az E. coli-ra specifikus anyai antitesteket a közvetlen környezetben, de csak akkor, ha az anyát kitették ennek a környezetnek. A születéskori fertőzésnek való kitettség mértéke és a kolosztrum révén megszerzett immunitás határozza meg, hogy előfordul-e klinikai betegség.

Az emberek könnyen mechanikusan továbbíthatják az E. coli-t a sertésekbe, még akkor is, ha alapvető biológiai biztonsági intézkedéseket hajtanak végre, például kézmosást (Amass et al., 2003). Ugyanez vonatkozik fordítva is: az állományoknak meg kell tartaniuk a jó higiéniai gyakorlatokat annak biztosítására, hogy az E. coli-t ne saját állományukból szerezzék be.

A többi kontroll és megelőzési tényezőt az alábbi táblázat részletezi.

A kolibacillózis ellenőrzése és megelőzése

(Ezt a táblázatot Potter, 1998-ból adaptálták)

Táplálkozás és kolibacillózis sertéseknél

A tejből a szilárd anyagba történő hirtelen táplálékváltozás a gyomor pH-ját megváltoztatja, és ez néha elősegítheti a baktériumok, például az E. coli szaporodását. Ezért a táplálkozás fontos a malacok hasmenéseinek megelőzésében.

Felvetődött, hogy a szoptatási időszakban az önkéntes alacsony kúszó takarmány-érintkezéssel járó bélműködés elválasztás után csökken a takarmánybevitelhez, és ezáltal csökkenti az E. coli 0149 bélproliferációját malacokban (Carstensen et al., 2005 ). Ezért kis mennyiségű kúszó takarmány előválasztása előnyös (feltéve, hogy frissen tartják), mivel azok a malacok, amelyek kis mennyiségű kúszó takarmánynak voltak kitéve a szoptatási időszak alatt, kevesebb takarmányt ettek az elválasztást követő 0–2. Napon, mint azok a malacok, akik korábban nem tapasztaltak kúszó etetést. Ez a csökkent takarmányfelvétel közvetlenül az elválasztás után csökkenti az E.Coli 0149 bélproliferációját. A halolaj etetése megváltoztatja a gyulladásgátló citokinek felszabadulását, ami javíthatja a sertés teljesítményét az E. Coli-val végzett immunológiai kihívás során (Liu et al., 2003 ).

Az oltással együtt táplált oregánónak pozitív hatása van a sertések elválasztás utáni teljesítményére, összehasonlítva az egyedüli E. coli és Haemophilus parasuis 5. szerotípus elleni védőoltással (HPS 5) (Sads és Bilkei, 2003).

Colibacillosis elleni oltás sertéseknél

A betegségekkel szembeni ellenálló képességet természetesen ki kell alakítani, de ha egy gazdaságban súlyos E. coli probléma jelentkezik, akkor az ikrákat és kocákat a vemhesítés előtt be lehet vakcinázni, védelmet nyújtva az elválasztott malacoknak, amennyiben elegendő kolosztrumot kapnak.

Az oltást széles körben gyakorolják kereskedelmi sertésegységeken, és gyakran nagyon hatékonyan ellenőrzik az újszülöttek colibacillózisát. Az anyai oltás hatékony az újszülöttkori fertőzések ellen, bár egyetlen oltás sem garantálhat védelmet minden törzs ellen (Potter, 1998). Hasmenésből mintát vehetnek az ok megállapításához, és meghatározhatják a szerotípust, hogy a megfelelő vakcina felhasználható legyen. Természetes módon hatékony rezisztenciát kell kialakítani az egyes, elterjedt törzseknek kitett állatoknál. A fertőzések megelőzhetők mind a természetes expozíció fenntartásával, mind pedig mesterséges megelőző védelem bevezetésével, valamint az új törzseket potenciálisan hordozó új állomány bevezetésének gondos kezelésével.

Az ivartalanítás előtt számos vakcina áll rendelkezésre a kocasüldők és kocák számára, bár ezek általában kissé eltérő protokollokkal rendelkeznek, ezért fontos, hogy az oltás hatékonysága érdekében a helyes protokollt kövessék. Az injekciós vakcinák emelik az antitest szintjét a kocában, amelyet kolosztrum útján lehet átadni malacoknak, védelmet nyújtva az élet első 3-4 napján. Ennek hatékonyságához azonban elegendő mennyiségű kolosztrumot kell bevenni, ezért fordítson különös figyelmet a kolosztrum kezelésére. Ezek a vakcinák ezért nagyrészt hatástalanok az elválasztott malacok E. coli fertőzésének kezelésében, de az elválasztott és késői laktációs malacok számára oltások állnak rendelkezésre az elválasztást követő hasmenés és ödéma betegség elleni védelem érdekében. További információkért forduljon állatorvosához.

Olyan vakcinák állnak rendelkezésre, amelyek más kórokozókat is tartalmaznak, például a Clostridia-t.

Az E. coli és a HPS 5 (Haemophilus parasuis 5. típusú) különböző szerotípusú egyidejű fertőzései kültéri állományokban, különösen télen, mindkét betegség elleni oltásra lehet szükség (Karg és Bilkei, 2002).

Fajta ellenállása a kolibacillózis ellen sertésekben

Vitatható a fajta colibacillosis elleni rezisztenciája. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a sertések nem rendelkeznek veleszületett rezisztenciával az E. coli által történő kolonizációval szemben (O157: H7), és megfelelő körülmények között tározógazdaként szolgálhatnak (Cornick és Helgerson, 2004), mások pedig azonosították a veleszületett immunjellemzők közötti különbségeket különböző fajták között, amelyek véleményük szerint kihatással lehetnek a kórokozók széles skálája, köztük az E. coli által okozott fertőzésekkel szembeni rezisztenciára (Clapperton et al., 2005). Ezek a szerzők két sertésfajtában megvizsgálták a betegségekkel szembeni rezisztencia genetikai különbségeit monocitáknak és neutrofileknek nevezett fehérvérsejtek aktivitása. A monociták és a neutrofilek egyaránt fagocita sejtek, amelyek elpusztítják a baktériumokat. Megállapították, hogy a meishani sertésben a neutrofilek kevesebb baktériumot fagocitáltak és kevesebb oxidálószert szabadítottak fel, mint a nagy fehér sertés neutrofilek, ami a fajta betegségének ellenállóképességében mutatkozó különbséget jelzi (Clapperton et al., 2005).

A fajta rezisztenciájának egy másik területe a jelenlegi vizsgálat során a disznók vékonybélében lévő sejteken tapadásként ismert specifikus receptor (F4R) jelenléte. Az E. coli patogén törzsei a vékonybelet kolonizálják specifikus adhezin-faktor alkalmazásával. Az F4 adhezin-faktorral (más néven K88-ként) kezelt E. coli gyakran elválasztás utáni hasmenéssel társul (Frydendahl, 2002). Az F4R jelenléte a sertésekben genetikailag öröklődő domináns jellemző, és a sertéseket F4R + vagy F4R- csoportba sorolhatjuk. Az F4R sertések nagyobb számú E. coli-t bocsátanak ki, mint azok a sertések, amelyeknél nincs ilyen tapadási hely (Geenen et al., 2004). Feltételezhető, hogy az F4R-sertések kiválasztása csökkentheti az ödéma betegségét és az elválasztás utáni hasmenést, azonban ennek a receptornak a teljes funkciója még nem ismert, és további vizsgálatokat igényel.

Colibacillosis sertésekben és kontroll alternatívák

Az antimikrobiális rezisztencia iránti növekvő aggodalomra adott válaszként jelentősen megnőtt az érdeklődés a megfelelő alternatívák, például a pre-/probiotikumok, a normál flórakultúrák vagy a fiatal állatoktól származó „kompetitív kizárás” kultúrák iránt (Kim et al., 2005). A probiotikumok alkalmazásával a betegség kezelésében meg kell határozni a célpontot, és ki kell választani egy megfelelő probiotikumot, amely biológiailag aktív az adott céllal szemben, és amely képes kolonizálni és metabolikusan aktív in situ. Úgy tervezik, hogy számos olyan probiotikum kiválasztásával, amelyek biológiailag aktívak az emésztőrendszer számos kórokozója ellen, lehetővé válik olyan probiotikus törzsek keverékének kifejlesztése, amelyek széles spektrumú védelmet nyújtanak az emésztőrendszer betegségei ellen (Conway, 1999). Például azonosítottak egy Lactobacillus törzset, amely gátolja az enteropatogén E. coli F4 növekedését és tapadását (Conway, 1999). Kimutatták, hogy a Clostridium butyricumot tartalmazó probiotikus termék versenyképes kizárásként működik az enterális kórokozók, köztük az E.Coli ellen (EFSA, 2011).

A szerves savak évek óta szerepelnek a sertések étrendjében, a növekedésre, az étrend-felhasználás hatékonyságára, az egészségre és a hasított test minőségére gyakorolt pozitív hatásuk miatt (Mroz, 2003), azonban antimikrobiális szerepük egyre jobban megértésre kerül. A szerves savak csökkentik a gyomor pH-értékét, ezáltal növelik a gyomor-bél savasságát és pufferolják az étrendet. Növelik a fehérjék lebontását és a tápanyagok emészthetőségét, és elősegítik a jótékony baktériumokat a patogén formák rovására (Mroz, 2003). Úgy gondolják, hogy a gyomor megsavanyodása kedvez a savrezisztens baktériumok szaporodásának, ami viszont a potenciális kórokozók versenyképes kizárását eredményezi. Azt is gondolják, hogy a disszociálatlan szerves savak diffundálhatnak a patogén baktériumhártyákon keresztül, és közvetlenül megváltoztathatják metabolikus aktivitásukat, ezáltal befolyásolva növekedésüket (Alejandra Pérez-Alvaradoa és mtsai, 2013).

Colibacillosis kezelése sertésekben

A kezelés megkezdése előtt nagyon fontos a hasmenés kiváltó okának pontos diagnosztizálása a megfelelő gyógyszerkészítmény felhasználásának biztosítása érdekében. Különösen fontos kizárni a hasmenés vírusos vagy kokcidiális okait, különösen azelőtt, hogy költséges és felesleges antimikrobiális szereket kezdenének. Ha bakteriális okot azonosítanak, az egyes eseteket megfelelő orális antibiotikummal lehet kezelni, amelyet érzékenységi teszt segítségével határoznak meg. Járvány során szükség lehet az összes sertés stratégiai gyógyszeres kezelésére születéskor.

Ugyanilyen fontos a kezelési program részeként az elektrolitok biztosítása a súlyos kiszáradás csökkentésére, amely valójában sok malacot elpusztít. Ezeket frissen kell tartani, és a súlyosan érintett sertéseknél fecskendővel, orálisan kell aktívan beadni őket.

Colibacillosis malacokban és jólétben

Ha egy egységnek súlyos E. coli-problémája van, a helyzetet javítani kell a tenyésztési változtatások és a kocák/kocasüldők oltásával.

Jó gyakorlat a jelenlegi ismeretek alapján

Az ellenőrzési és megelőzési intézkedéseknek higiéniai és kezelési alapúnak kell lenniük a betegségekkel szembeni ellenálló képesség kialakítására, a fertőzésnek való kitettség csökkentésére és az állatok jólétét javító tényezőkre:

A betegségekkel szembeni rezisztencia kialakítása:

A sertés kocákat és kocasültetést korán tegyük fiasítási környezetbe
Kezelje a szoptatást és a szoptatást annak biztosítása érdekében, hogy minden malac fogyasztja a kolosztrumot
Blokkoljon minden vázlatot a fialó kunyhókban, és a fialó karámokat tartsa védett helyen, ahol lehetséges
Csökkentse a kocák és az elválasztott malacok takarmányfelvételét magas fehérjetartalmú és rosttartalmú étrend révén
Az új állomány, különösen az új kocasüldék, gondos bevezetése, hogy minden állat alkalmazkodni tudjon az új törzsekhez
Vakcinázzuk az ivartalan kocákat és kocákat az E. coli ellen, ha a gondozás nem javítható jobb tartással. Ha oltást vezetnek be, annak egy írásos terv részét kell képeznie a betegségek előfordulásának más módszerekkel (pl. Tartással, higiéniával) történő csökkentésére.

A fertőzésnek való kitettség csökkentése:

Tartson elegendő mennyiségű tiszta, száraz szalmát a vemhes kunyhókban
Fertőtlenítse és mozgassa az ellő kunyhókat az almok között
Távolítsa el vagy égesse el a használt ágyneműt, különösen a korábbi vemhesítésből származóakat
Helyi fialó kunyhók friss talajon minden alom számára
A malacokat tiszta földre kell választani (vagyis az előző 12 hónapban nem volt sertés).
Gondoskodjon az újszülött malacok tiszta és száraz környezetben tartásáról

Táplálkozás és jólét:

Csökkentse a stresszt azáltal, hogy megvédi az almokat a rossz időjárástól
Csökkentse az elválasztáskor jelentkező stresszt azáltal, hogy hagyja, hogy a malacok elválasztás előtt keveredjenek
Kerülje a hirtelen takarmányváltást az elválasztáskor
A jól emészthető rizsalapú étrend csökkenti a vékonybél E. colival való kolonizációját
Használjon prebiotikumokat, probiotikumokat és szerves savakat az antimikrobiális kontrollok szükségességének csökkentése érdekében
Vegyen be cink-oxidot az étrendbe az E. coli csökkentése érdekében

Kitörés vagy folyamatos súrlódási problémák esetén azonosítsa a kórokozókat és a tényezőket, és dolgozzon ki egy írásos betegség-ellenőrzési tervet a farm állatorvosával. Szintén:

A beteg állatokat külön kell választani, biztosítva, hogy rengeteg elektrolithoz férhessenek hozzá, amelyek súlyos esetekben orálisan is beadhatók
A laboratóriumi eredmények megerősíthetik a hasmenés okát, és az egyes esetek megfelelő orális antibiotikummal kezelhetők